Elfeledkeztünk volna Dózsa Györgyről? – avagy „az kerek évfordulóknak megünneplésérűl”

Az idei sajtót történelmi kérdésekben főként az első világháború kitörésének századik, illetve a magyarországi Holokauszt hetvenedik évfordulója kapcsán választ témákat. Úgy tűnik, kevesebb szó esik egy harmadik kerek évfordulóról, mégpedig a Dózsa-féle parasztfelkelésről, amely ötszáz évvel ezelőtt robbant ki. Mai lapszemlénkben évfordulós írásokból válogatunk.

A történelmi emlékezet erősen kötődik a kerek évfordulókhoz, melyeket gyakran az adott eseménnyel kapcsolatos emlékévnek minősítenek. Az állam ilyenkor erősen támogatja az ezekkel kapcsolatos megemlékezéseket. Mind az első világháború, mind a magyarországi Holokauszt kapcsán elmondható, hogy a médiafigyelem, mely kíséri őket idén, emlékévi státuszuknak köszönhető.

Felmerül persze a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán emlékévekre? Történész körökben nincs ebben egyetértés, melyre jó példák a Doktoranduszok Országos Szövetsége Történelem- és Politikatudományi Osztályának tavasszal rendezett „Mit kezdjünk a múltunkkal?” című kerekasztal-beszélgetésén elhangzottak. A meghívott történészek közül Paksa Rudolf arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékévek kapcsán a finanszírozó mindig rövid távon vár eredményt, pedig a kutatás csak akkor lehet hiteles, ha megfelelő időt fordítanak rá. Ifj. Bertényi Iván alapvetően pozitív hatásúnak nevezte őket, mivel felhívják a nagyközönség figyelmét történettudományi kérdésekre. A beszélgetés harmadik résztvevője, Valuch Tibor azon az állásponton volt, hogy az emlékév haszna, eredményessége elsősorban azoktól az emberektől függ, akikre rábízzák a velük való munkát, ebből fakadóan pozitív és negatív kicsengésük is lehet. (A beszélgetésről egyébként a Heti Világgazdaság online kiadásában olvasható egy bővebb összefoglaló, képek pedig a DOSz Történelem- és Politikatudományi Osztályának Facebook-oldalán találhatók.)

Az idei két hivatalos emlékévet komoly sajtófigyelem övezi. Az első világháború kitörése kapcsán elsősorban az érdekességekre hívják fel a figyelmet, itt nem annyira jellemző az átpolitizáltság. A magyarországi Holokauszt kapcsán azonban összecsapnak és tetőfokára hágnak az indulatok, elég akár a Szabadság téri emlékmű, vagy a Sorsok háza körüli vitákra gondolunk. Előbbi kapcsán a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya is megszólalt tavasszal rendezett emlékezetpolitikai konferenciáján.

A kérdés átpolitizáltságát az utóbbi hetekben újra fellángoló vita jól mutatja, melyet Schmidt Mária Heti Válaszban megjelent cikke indított el, melynek téziseit egy NOL-os interjúban mélyebben is kifejtette. Írására eddig két válasz jelent meg. Kovács M. Mária szerint (szintén NOL) Schmidt Mária írása „provokáció és hadüzenet.” Ungváry Krisztián ugyancsak a NOL-ban válaszolt, tíz pontba kifejtve véleményét a Terror Háza vezetőjének állításairól. A vita vélhetően tovább fog gyűrűzni, és remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy előbb-utóbb konszenzus alakuljon ki ebben a rendkívül kényes témában.

A fentiek mellett ideje emlékeztetnünk arra, hogy van egy harmadik kerek évforduló is idén. 1514-ben, ötszáz évvel ezelőtt Bakócz Tamás keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen. Az összegyűlt, zömmel parasztokból álló sereg, melynek élére Dózsa Györgyöt nevezték ki, a nemesség ellen fordult, ezzel elindítva a ma Dózsa-féle parasztfelkelés néven ismert eseménysort. Kevesebbet hallani erről, mint a fenti évfordulókról. Ezt három dolog magyarázza. Az egyik, hogy ötszáz év távlatából kevésbé van kihatással a jelenkorra, mint akár az első világháború, akár a Holokauszt. A másik, hogy funkcionális hordereje jóval kisebb a fenti két eseménynél. A harmadik pedig, hogy ez az évforduló nem emelkedett a hivatalos emlékév rangjára.

A tudományos élet ugyanakkor nem feledkezett meg az évfordulóról, mely jó alkalmat nyújtott néhány kérdés újragondolására. A Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi konferenciát szervezett a parasztháborúról idén májusban, mely európai társadalomtörténeti összefüggésbe hozta a korabeli eseményeket. Dózsa halálának évfordulójára egyébként emléktáblát avattak Dálnokon, illetve konferenciát rendeztek Csíkszeredán. Erről bővebben az MTA BTK TTI honlapján olvashattok. Az interneten egyébként idei dátummal főleg ezeknek a konferenciáknak a beszámolóit, híreit lehet megtalálni.

Dózsa György az egykori húszforintos bankjegyen

Vajon mivel magyarázható hogy 1989 előtt még mint korai osztályharcos hőst ünnepelték a keresztes had egykor vezérét, manapság viszont szinte csak a tudományos élet foglalkozik vele? Romsics Ignác a Dózsa felkelés értelmezéstörténetéről kiváló írást tett közzé a Rubicon 2014/3-as számában, melyből kiderül, hogy miután Dózsa az elnyomók elleni harc mitizált népi hősévé vált 1945 után, valahol törvényszerű volt, hogy annak a rendszernek a bukása után, amely jelentősen túlértékelte szerepét, Dózsa megítélése is változni fog. Ugyan nevét számos közterület és intézmény viseli továbbra is, a történettudomány újabb eredményei szerint mozgalma nem volt nagyobb horderejű más korabeli európai parasztfelkeléseknél. Magyar viszonylatban azonban mindenképpen ez volt a legnagyobb volumenű megmozdulás a közép- és kora újkor során, amely több tízezer embert érintett. Ugyan az 1989 előtti kultikus tisztelet nem indokolt, de a magyar történelemben (és a későbbi művelődéstörténetben) mégis fontos szerepet betöltő eseményről van szó, melynek nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a közbeszédben, ha már évfordulókhoz kötjük az emlékezést.

Ezt olvastad?

„Alig múlt húszéves II. Lajos, amikor meghalt Mohácsnál. Felesége, a királyné, egyetlen szerelmét gyászolta haláláig. Mária nem tudhatta, és egész
Támogasson minket