„Emberverés, nyúzás-fosztás” – Feljelentési fogalmazvány a 16. századból és annak iskolai használata – 1. rész

A most közölt forrás kapcsán a hazai történelemtanítás szakirodalmában ritkának tekinthető írásnak kezdett neki a kedves Olvasó. Arra teszünk kísérletet, hogy egy elsődleges kútfőt, jelen esetben egy 16. századi feljelentési fogalmazványt alakítsunk át a közoktatásban is használható forrássá. Persze nem ez jelenti az újdonságot, hanem hogy egy szaktörténész és egy gyakorló pedagógus dolgozott együtt a szövegen, és nyújtja át a tudományos élet és az oktatás képviselőinek a kétféle variánst.

A cikkben elsőként a forrást és a forrásban szereplő események kontextusát mutatjuk be, majd rátérünk arra, hogy miért tartjuk az oktatásban hasznosnak a szöveget, illetve javaslatot teszünk a feldolgozásra.

Bízunk benne, hogy kísérletünk követőkre talál, hiszen a történettudomány és a történelemtanítás képviselői egymásra vannak utalva, és szemléletük egyaránt inspiráló hatással bírhat.

Felvezetés – Megjegyzések a feljelentési fogalmazványhoz

Az alábbi forrás a 16. század közepi magyarországi belháború, az I. Ferdinánd (1526–1564) uralta Magyar Királyság és a János Zsigmond (1540–1571) uralta keleti, erdélyi központú állam küzdelmének időszakából származik. Különlegességét az adja, hogy nem a „nagypolitika” szintjén zajló – és emiatt általában jobban ismert – diplomáciai tárgyalásokat vagy a hadműveleteket tárja elénk, hanem életszerűen és testközelből mutatja be azt, hogy mit jelentett egy bizonyos régió helyi társadalma, nemessége és jobbágysága számára a mindennapi életben a háborús konfliktus, a hadak dúlása.

A fogalmazvány szerzője briberi Melith (Meléth vagy horvátosan Melics) György, az északkeleti országrész meghatározó birtokosa. Melith eredetileg dalmáciai származású nemesember volt, akinek családja az oszmán hódítás miatt menekülésre kényszerült, ő maga testvéreivel az 1540-es években már Magyarországon élt. Fráter György bizalmi embereként annak szolgálatában tevékenykedett, a század derekán pedig a püspök-kincstartó kisvárdai várnagya volt.1 Első feleségével, Csaholyi Annával kötött házassága nemcsak szatmári és szabolcsi birtokokhoz juttatta, hanem a rokoni kapcsolatok révén a régió nemesi társadalmába is kellően beágyazódott.2

Wolfgang Lazius térképe a 16. század közepéből (Forrás: http://terkep.network.hu)

1556-tól, vagyis az özvegy Izabella királyné és János Zsigmond visszatérésétől kezdődően az északkeleti – különösen a Kassától Szatmárig terjedő – vidék egy teljes évtizedre hadszíntérré vált. A Habsburg magyar királyi és az erdélyi (oszmán támogatású) csapatok felvonulási területén nem rögzítettek pontos határokat, ugyanis azt a helyi birtokosok éppen aktuális pártállása, illetve az időről időre megjelenő komolyabb létszámú katonaság térnyerése döntötte el. Ennélfogva a háború hullámzása során ugyanazon területek többször is gazdát cseréltek, éppen ezért a térség birtokosai igyekeztek magukat és birtokaikat mindkét oldalon bebiztosítani, rokoni kapcsolatokkal vagy királyi oklevelekkel. A Melith család is ezt a stratégiát követte.

A háború kulcsmomentuma volt gyarmati Balassa Menyhárt 1561-1562 fordulóján történt „pártváltása”. Ferdinánd király a Szapolyai családtagok visszatértekor hivatalosan felmentette az erdélyieket hűségük alól, de ez korántsem jelentette azt, hogy ne tartott volna igényt a tartományra. Az Erdélyben kormányzói méltóságot is viselt és rendkívül befolyásos Balassa megnyerése katonai tapasztalatain kívül birtokainak stratégiai elhelyezkedése miatt volt megkerülhetetlen. A főúr részben a családi hagyományt követve (bátyja korábban erdélyi vajda volt), részben az újbóli erdélyi Habsburg uralom, és így az ország viszonylagos egységének helyreállítása végett 1562 év elején nyílt katonai támadást indított János Zsigmond Erdélye ellen a kassai kapitány, Zay Ferenccel együtt.

Átpártolása destabilizálta a térségben János Zsigmond uralmát, ugyanis az erősségekkel bíró rokonai és familiárisai többségében követték őt Ferdinánd király hűségébe. A kezdeti győzelmek után a hódoltsági oszmán csapatok közbelépése és Szatmár 1562. áprilisi ostroma akadályozta meg a tervezett erdélyi bevonulást. Két évre rá, 1564 őszén János Zsigmond támadása ugyan újra Kassa közelébe tolta az erdélyi határvonalat, de a Habsburg csapatok 1565-ben Lazarus freiherr von Schwendi vezetésével végül bevették Szatmárt.

Az 1562-es év elejétől 1564 őszéig tartó időszakban a szabolcsi és szatmári régióban állandósult a két országrész küzdelme, amelynek a Habsburg magyar királyi oldalról Balassa Menyhárt, az erdélyi oldalról a huszti kapitány, Hagymássy Kristóf volt az elsődleges főszereplője. Helyzetük pikantériáját az adta, hogy bár a frontvonalon egymás ellenségei, de valójában igen közeli rokonok voltak. Balassa lányának, Borbálának férje 1560 nyarától enyingi Török János volt, aki 1562 nyarán elhunyt. Az özvegy a jelentős Török birtokokkal nem kerülhetett vissza az Erdélyben elpártolása miatt ekkor már első számú közellenséggé előlépett apjához, így a politikai szempontból megbízható Hagymássy vette el.3 Após és vő viszonya leginkább az egymás emberein történő sorozatos rajtaütésekben, egymás birtokainak dúlásában tetőzött.

Balassa Menyhárt 1568-as vörösmárvány sírköve a széleskúti (Sološnica, SK) templomban (Fotó: Virovecz Nándor)

A háború pedig Melith György birtokait is elérte. Balassa Menyhárt számára az elsődleges cél a térség megtartása és egy jövőbeni újabb szatmári török ostrom elhárítása volt. Ehhez elsősorban a parancsnoksága alá tartozó, több várban és erősségben (Szatmár, Diód, Nagybánya, Kovászó) elhelyezett katonaság bármilyen úton-módon történő rendes ellátása és fizetése, ennek nyomán pedig egyben tartása volt szükséges. Melith csengeri, kisvárdai – és egy másik forrásból tudjuk, hogy mátészalkai – birtokain ellátmányt rekviráltak, ugyanakkor a terményadóként elrendelt káposzta beszolgáltatása, valamint a só lefoglalása és Kassára küldése elsősorban a hadsereg ellátását szolgálták. A birtokain történt erdőirtásra az erődítések miatt került sor, ugyanis a faanyag a legfontosabb energiahordozóként a háború egyik alapfeltételét jelentette. A háborúhoz szintén elengedhetetlen és jól ismert feltétel, a pénz előteremtése is erővel történt. Balassa Melith birtokain élt a korcsmáltatás (educillatio) jogával, vagyis kizárólagosan saját borát engedte árultatni, hogy azonnal készpénhez jusson. A fogalmazvány külön érdekessége, hogy Balassa a saját embereinek, szervitorainak nemcsak fizetséget adott, hanem a birtokok közül is többet szétosztott közöttük, vagyis a hagyományos módon, földesúri adománnyal honorálta a katonai szolgálattételt. Melith pontosan nem nevezte meg, hogy melyik településen, de egyik háza is azért égett le, mert Balassa csapatainak szálláshelye volt, amit bizonyára – a korábbi gyakorlatot követve – Hagymássy emberei gyújtottak fel.4 A dúlások végső soron azzal fenyegettek, hogy a helyi lakosság elidegenedik uraitól. A fogalmazvány egyik zárógondolata is ezt vetítette előre, miszerint Melith török hódoltsági birtokain békességben élnek jobbágyai, ellentétben a megosztott Magyarországon élő lakosokkal.5

A két királyság háborúja során Melith birtokain kívül természetesen másokét is felprédálták, de érdemes a háttérben egyéb okokat is feltételeznünk. Amellett, hogy ő tehetős birtokosként számottevő anyagi javakkal rendelkezett, és a hadseregnek ez már önmagában célpont lehetett, mégis, Balassa számára kockázatot kellett, hogy jelentsen az akció, hiszen Melith ugyanannak a királynak volt az alattvalója, aki éppen röviddel korábban kegyelembe fogadta. (Ezt egyébként maga Melith is tudta, nem véletlen, hogy a fogalmazvány első sora – miszerint Balassa a károkat azután művelte, hogy a királyhoz pártolt – kihúzásra került, hiszen a királynak több vármegyényi területet szerző főurat vádolni aligha lehet sikeres kezdés…)

Ha megvizsgáljuk kettejük kapcsolatát, akkor nyomban fölfigyelünk egy korábbi ellentétre. Melith annak a Fráter Györgynek volt a belső embere, aki Balassának a század közepén halálos ellensége volt, vagyis a prédálás a Balassa–Fráter György ellentét kései kifutásaként is felfogható. A Balassa–Melith viszonyt igazán az bonyolítja, hogy a fogalmazvány szerzőjének öccsét, Melith Jánost, ugyanebben az időben, amikor bátyja birtokait dúlják, Balassa katonájaként írták össze és fizették ki.6 Mindez rendkívül élesen mutatja, hogy a Habsburg és erdélyi pártharcokban, és elsősorban a két hatalom határterületén a helyi birtokosok mindkét irányba igyekeztek betagozódni, megkönnyítve ezzel saját maguknak és családjuknak a krízishelyzet túlélését.

A forrás a modern átíró közlés elveit követve kerül közreadásra. A fogalmazványba eredetileg leírt, de később áthúzott részek zárójelben találhatók.

A forrás teljes, jegyzetapparátussal ellátott szövege

Melith György7 dolgai

Első dolog a Balassinak8. (Mitől fogva az őfelsége hűségére hajlott9), házamra küldte Csengerbe10 Bekest11 darabontjaival egyetemben, kapumról letörette a lakatot, szénámat kihordatta udvaromról. (Azután, hogy Szatmárból12) Mikor pedig ezeket rajtam művelte, nálam voltanak akkoron Ferenc uram, Wékey Ferenc13, Kálnássy Gergely14, Horváth György15, Szalay Ferenc16, uram hadnagya, kik ezeket szemükkel látták. Azután minden jószágomon, valahol jószágom volt17, bort vettetett reá, és úgy árultatta, amint önnönmaga szerette. Jószágomat valaminél akarta, az egész nyáron mindennel szolgáltatott velük, kaszáltatott, és mindent, valamit akarta, azt műveltette velük, nem császár őfelsége szükségére, hanem tulajdon csak az önnönmaga hasznára, úgyannyira, hogy három rétem maradt kaszálatlan, hogy meg nem kaszáltatha[tom], mert ő kaszáltatott velük. Annak felette effélét, minden jószágomat szolgáinak tisztül osztotta és úgy bírták, mint szinte akarták, és ha valamiben szavukat nem fogadhatták, verték és nyakon kötve bevitték Szatmárba18, és ameddig szerették, mindaddig ott tartották. Affélét, darabont hadnagya Balogh István19 házamra jött, kapu(fámat)mat levágta, házaimnak ajtajait betörte, és szolgáimat verte, ott kereste jobbágyomat és azt mondta egy jobbágyomnak, Fekete Gergelynek20, hogy valahol találja, koncról-koncra vagdalja. A jobbágy nem meré megállani, hanem Debrecenbe ment Csengerből21. Erről hozzá mentem Balassi22 uramhoz négy nemesember gyermekével, kiknek az egyike Szatmár23 vármegyei viceispán volt.

Könyörögtem őnagyságának, hogy őnagysága ilyen hallatlan24 és törvénytelen dolgokat ne hagyjon rajtam művelni és arra ajánlottam magamat, hogyha (őnagyságának) Balogh Istvánnak25 valamit vétett az én jobbágyom, elébe viszem, tetessen törvényt felőle, és amit érdemel, avval büntesse őnagysága. Énnekem akkor a választ tevé, hogy Balogh István26 császár szolgája, leljem meg császárt és kapitányt érette. Most is szolgái(m) ott vannak jószágomban. Ím, két hónapja immár, hogy ott tartatja Csengerben27 szolgáit. (Egyéb) És valahova kél, csak egy, avagy két darabontja jöven és azontúl szekeret vettet és azon jár, valahova akarja, oda megyen rajta, egyéb szolgái is azonképpen. Annak felette, az én nemes udvaromra küldött28, tizenkét száz kalongya zabom volt két asztagomban, azt mind elcséplette és elhordatta és ötven forintot vete reám érette. Maga akkor öt vékájánál jár vala ott a zab, most is eleven ember Szatmárt29 a polgár, ki kétszáz forintot ad vala a két asztagért. Azután, aztán, hogy Kisvárda30 alá megyen vala, házamba szálla kedvem, akaratom ellen és amit szerete marhámban, azt elvitte31, kit ő maga, kit szolgái. Annak utána, hogy onnét meg(tete)tére, ismét házamba szállítá latrait, és én magamat házamból kirekeszte, és mind pincémnek, mind egyéb32 házaimnak kulcsait elvevé és azt, mint ő maguk szerették, mindent úgy költöttenek, valami házamban volt. Ami akkor házamban volt, semmit e világon, csak egy fillér árát is énnekem el nem hagyának onnét hoznom. Maga csak szénám, százhét ól volt, csak egy marokkal sem hagyának elvinnem benne. Egyik kaszálót az ő szolgái pénzen adák ott el, abban énnekem egy pénzt sem adának. A (másik) többi kaszálóval pedig ő maguk osztozának meg.

Emberverés33, nyúzás-fosztás, szolgáimnak és jobbágyaimnak fogságuk, ez számtalan dolog, kiket én ingyen meg sem írok.34 (Mostan is jobbágyaim találtanak volt egy őzet, kit nem tudom/tudni35, hogyha a farkas mart volt-e meg, avagy valaki meglőtte volt; és Kun Domonkos36, ő szolgája, kivel határos vagyok, őket37 vette el érette, száz forint kezességen bocsátta el. Száz forintot akar venni az egy őzért rajtuk, mely őzet még ez elmúlt nyáron találták volt az én jobbágyaim.) Mostan is jószágomra, falvaimra káposztát vetet, hogy káposztát vigyenek neki Szatmárra38, és amelynek nem volt is, pénzen tette szerét a szegény ember, és úgy vitték be neki Szatmárba39 a káposztát. Ennek felette, tizenkilenc jobbágyomat foglalá el Sályiban40 és adá egy szolgájának, Bornemissza Jánosnak41, ott a szegénység42 között. Búzám ára, borom ára több volt kétszáz forintnál, az is mind egy pénzig oda vagyon. Mostan is pedig ugyanazon szolgája, Bornemissza János43, erdőmet pusztítja, vágatja. Egy szép, fiatal erdőmet mindennek adja, mind pénzen, mind egyébképpen, és úgy tékozolja. Erről, e dologról őfelségének Maximilianusnak44 királynak45 könyörögtem vala, és őfelsége nagy kegyelmesen az ő kegyelmességéből parancsolt vala Balassi46 uramnak levele által47, hogy ebbéli jószágomat megbocsássa48, ha valami közi vagyon hozzá, tehát törvénnyel keresse. Mindazáltal semmit azzal nem gondolván, semmiképpen meg nem eresztette, hanem mostan is bírja. Etc.

Császár őfelsége parancsolt volt kapitány uramnak, Zay Ferencnek49, őnagyságának, hogy engemet mindenek ellen megoltalmazzon az én jószágomban és oly levelet küldött volt, kin őfelségének keze írása vagyon, és erről üzent volt őnagysága kapitány uram, Tamás deák50 által Balassi51 uramnak. Annak utána pedig önnönmaga kapitány uram is meg- (mutatta a levelet) mondotta neki, hogy az én jószágomnak békét hagyjon, mindazáltal ő ezzel semmit nem gondola. (Most is valahova akarja küldeni, mindenüvé az én jobbágyaimat űzi, kergeti, vagy Szinyér52 várába kell, vagy hova, mind fát, búzát, mindent csak az én jobbágyaimmal hordat, ha pedig nem mennek, verik, fogják őket. Egy barátom beszéllé, hogy most is Szatmárról53 Kassára54 sót vitet, hiszem, hogy az én szegény jobbágyaimat sem hagyta ki belőle.) Fáraó király idejében sem lehetett a szegény, nyomorult község55 nagyobb ínségben, mint most, ő miatta vagyon. Mert egyfelől Hagymássy56 dúlja őket, másfelől Balassa57 uram nyúzza, fosztja őket. Amely jószágomat török bírja, azok sokkal nagyobb békességben vannak, hogynem mint akik Balassa58 uram birodalma alatt vannak. Házam is ő miatta ége meg, mert ha szolgáit belé nem szállítja vala, tehát az én házam meg nem égett volna.

(A forrás lelőhelye: MNL OL P 707 I. sor. Fasc. 12. No. 704/a. fol. 3–4. Melith család vegyes fogalmazványai.)

 

Felhasznált források és bibliográfia:

MNL OL – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

  • E 204 – Magyar Kamara archivuma, Missiles
  • P 707 – Zichy család zsélyi levéltára

ÖStA – Österreichisches Staatsarchiv

  • HHStA – Haus-, Hof-, und Staatsarchiv
    • UA AA – Ungarische Akten Allgemeine Akten
    • UA Misc. – Ungarische Akten Miscellanea
  • KA – Kriegsarchiv
    • AFA – Alte Feldakten

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése. I. 1556–1575. Kiad. Veress Endre. Kolozsvár, 1944.

Bekes Gáspár végrendelete. 1579. nov. 1. Közli: Barabás Samu. In: Történelmi Tár, (1891) 145–147. o.

Domokos György: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára. 2.) Budapest, 2000.

Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. Budapest, 1943.

Erdélyi testamentumok II. S. a. r. Tüdős S. Kinga. Marosvásárhely, 2006.

Horn Ildikó: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelméhez. Budapest, 2005.

Károlyi Árpád: Fráter György levelezése és egyéb őt illető iratok. IV. közlemény. In: Történelmi Tár, (1880) 57–96. o.

Komáromy András: Levéltári kutatások. II. közlemény. In: Történelmi Tár, (1903) 414–445. o.

Documente privitoare la istoria românilor. Kiad. Eudoxiu de Hurmuzaki. Vol. 2. Partea 1. 1451–1575. Bukarest, 1891.

Oborni Teréz: Fráter György szervitorainak és familiárisainak jegyzéke a Castaldo-kódexben, 1552. In: Fons, 25. évf. (2018) 4. sz. 435–451. o.

Pálffy Géza: Az eddig ismert legkorábbi magyar nyelvű hadbírósági ítéletlevél. Wékey Ferenc ítéletlevele Lazarus von Schwendi ungvári táborában, 1566. március 26-án. In: Hadtörténelmi Közlemények, 123. évf. (2010) 4. sz. 758–769. o.

Báró dr. Petrichevich Horváth Emil: A brebiri grófok. In: Magyar Családtörténeti Szemle, (1938) 8-9. sz. 190–203. o.

Báró dr. Petrichevich Horváth Emil: Az utolsó Csaholyiak. In: Turul, (1939) 3–4 sz. 72–77. o.

Pettkó Béla: A tiszántuli vármegyék, várak birtokosainak följegyzése 1563-ból. In: Történelmi Tár, (1884) 391–392. o.

Szőcs Péter: Szatmár kora újkori erődje. In: Castrum, (2006) 3. sz. 87–96. o.

Virovecz Nándor: Kereszténység szolgálata vagy politikai árulás? Balassa Menyhárt 1562. évi pártváltása és az északkeleti várháborúk. In: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552–1568. (Studia Agriensia 35.) Eger, 2017. 255–283. o.

Virovecz Nándor: Várvédő, orgyilkos, kettős ügynök – Daczó Tamás szervitori szerepekben. In: Újkor.hu, [http://ujkor.hu/content/varvedo-orgyilkos-kettos-ugynok-daczo-tamas-szervitori-szerepekben] Utolsó letöltés: 2019. október 9.

 

Virovecz NándorFekete Bálint

A cikk második része elérhető innen!

 

1 Fráter György levélvivője: Serédy Gáspár levele Ferdinánd királynak, Tokaj, 1543. augusztus 19. ÖstA HHStA UA AA Fasc. 52. Konv. C. fol. 85. 1549-ben ura parancsából elfoglalta Várday Mihály javait. MNL OL P 707 I. sor. Fasc. 5. No. 1985–2012. fol. 142. Később ugyancsak levélvivő: ecsedi Báthory András levele Fráter Györgynek, Nyírbátor, 1551. április 20. Károlyi Árpád: Fráter György levelezése és egyéb őt illető iratok. IV. közlemény. In: Történelmi Tár, (1880) 65. o. A Castaldo-kódex jegyzéke szerint 32 lóval szolgálta Fráter Györgyöt. Oborni Teréz: Fráter György szervitorainak és familiárisainak jegyzéke a Castaldo-kódexben, 1552. In: Fons, 25. évf. (2018) 4. sz. 444. o.

2 A Melithek és Csaholyiak rokonságáról: Báró dr. Petrichevich Horváth Emil: A brebiri grófok. In: Magyar Családtörténeti Szemle, (1938) 8-9. sz. 190–203. o.; Uő.: Az utolsó Csaholyiak. In: Turul, (1939) 3–4 sz. 72–77. o.; Erdélyi testamentumok II. S. a. r. Tüdős S. Kinga. Marosvásárhely, 2006.

3 Erről bővebben Horn Ildikó: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelméhez. Budapest, 2005. 37. o.

4 1563-ban – mialatt Balassa a lányával, tehát Hagymássy feleségével Szinyérváralján találkozott – Hagymássy azt a parancsot adta huszti embereinek, hogy üssenek rajta Balassa emberein Halmiban. Amennyiben ez nem járna sikerrel, akkor éjszaka gyújtsák rájuk a templomot (és a falut), mert éjjelre oda húzódnak vissza. Hagymássy Kristóf levele szigeti Vass Antal és Horváth István huszti várnagyoknak, Sziget, 1563. szombat este (?). Komáromy András: Levéltári kutatások. II. közlemény. In: Történelmi Tár, (1903) 419–420. Egy másik alkalommal a Nyírbátorban állomásozó és a szatmári tizedek beszedésében eljáró Balassa katonáit ugyancsak éjszaka lepték meg: akkor az alispán házát gyújtották rájuk, amelyet szállás gyanánt használtak. Mindez a Balassa és Zay Ferenc által Báthory vádjaira adott válaszból derül ki. Responsio ad querelam Stephani Bathorÿ contra me, Melchiorem Balassa et me, Franciscum Zaÿ de Chemer etc. … ÖStA HHStA UA Miscellanea Fasc. 419. fol. 133r.

5 Erre a részre már felfigyelt Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. Budapest, 1943. 221. o.

6 „mellith Ianush” 8 lóra kapott fizetést, vagyis hét lovassal szolgált Balassa parancsnoksága alatt. Az 1562. március 24-én Óváriban (Szatmár vm.) készült mustrajegyzék: ÖStAKA AFA 16. doboz (1563 I-III.) 1563. I. 4. fol. 3–10.

7 Melÿth Gÿorgh

8 Ballassÿnak

9 Utalás Balassa Menyhárt 1561-1562 fordulóján történt „pártváltására”.

10 chengherbe

11 Bėkesth, ami Bökes kiejtést valószínűsít. Bal oldalon lapszéli betoldás: „lovászmesterét”. Bekes Lászlóról, Bekes Gáspár fiáról van szó. Korábban Balassa inasa volt, 1559-ben Izabella királyné és a főúr között közvetített. Balassa Menyhárt jelentése ecsedi Báthory Andrásnak, Gyulafehérvár, 1559. április 23. (másolat) ÖStA HHStA UA AA Fasc. 80. Konv. B. fol. 58–59. Továbbá: Bekes Gáspár végrendelete. 1579. nov. 1. Közli: Barabás Samu. In: Történelmi Tár, (1891) 145–147. o.

12 Zakmarbol – Szatmárnémeti (ma Satu Mare, RO), ekkor Szatmár és Németi, amelyeket 1558-ban Balassa a Báthory családtól Izabella királyné adományaként szerzett meg. Átpártolásakor Ferdinánd király bizonyos feltételekkel megerősítette ebben a birtokában is. Az északkeleti várháborúk idején a régió egyik legjelentősebb, kiemelt erőssége. A közvetlenül Balassa parancsnoksága alá tartozó több mint 1000 fős sereg jelentős része Szatmár védelmére volt rendelve. Az 1562. március 24-én Óváriban (Szatmár m., ma Oar) készült mustrajegyzék szerint 559 lovasnak és 460 magyar darabontnak osztottak fizetést, ebből 45 lovas Diódon, 60 gyalogos Nagybányán, további 55 pedig Kovászón állomásozott. Balassa Szatmárban további 200 német puskásra kapott fizetést. ÖStA KA AFA 16. doboz (1563 I-III.) 1563. I. 4. fol. 3–10. és 1563. I. 12., valamint Balassa 1563. március 5-én Zay Ferencnek írt levelében is megemlíti a 200 német landsknechtet. Kiadva: Virovecz Nándor: Kereszténység szolgálata vagy politikai árulás? Balassa Menyhárt 1562. évi pártváltása és az északkeleti várháborúk. In: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552–1568. (Studia Agriensia 35.) Eger, 2017. 274–276. o. Hasonlóan jelentős számú katonaság az ország keleti részében Kassán, Zay Ferenc kapitány alatt 685 fős könnyűlovasság és további 413 főnyi német puskás, valamint Gyulán, Kerecsényi László kapitány alatt 500 fős lovasság és 350 fős magyar gyalogság volt fizetve. ÖStA KA AFA 16. d. (1563 I-III.) 1563. I. 12. és 18. d. (1564) 1564. 2. 10. Litt. a. 1562 áprilisában a hódoltsági török csapatok, hogy elhárítsák a János Zsigmond erdélyi uralmát veszélyeztető Balassa és Zay vezette támadást, körbezárták és ostromolták Szatmárt, azonban nem foglalták el. 1563 novemberében Balassa nemcsak további katonaságot, hanem az erődítésekhez építőmestert is kért Ferdinánd királytól, ennek nyomán Cesare Baldigara 1564 júniusában alapos felmérést készített a terület adottságairól. Balassa Menyhárt levele Ferdinándnak, Cerkan (Tárkány?), 1563. november 28. Documente privitoare la istoria românilor. Kiad. Eudoxiu de Hurmuzaki. Vol. 2. Partea 1. 1451–1575. Bukarest, 1891. 484–485. o. Domokos György: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára. 2.) Budapest, 2000. 91–92. o. Szőcs Péter: Szatmár kora újkori erődje. In: Castrum, (2006) 3. sz. 87–96. o. Somlyai Báthory István, a későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király, 1564. szeptember 3-ról 4-re virradóan csellel, Balassa távollétében elfoglalta, de a belháború hullámzására jellemző módon, a következő év elején a Németalföldről érkezett Lazarus von Schwendi vezette csapatok újra a Habsburg főséget hozták el, és az erődítmény kiépítése is megkezdődött.

13 ferencz wram wekeÿ ferencz – tárkányi Wékey Ferenc Ferdinánd, majd Miksa király és császár szolgálatában álló kapitány, hadbíró. Bővebben: Pálffy Géza: Az eddig ismert legkorábbi magyar nyelvű hadbírósági ítéletlevél. Wékey Ferenc ítéletlevele Lazarus von Schwendi ungvári táborában, 1566. március 26-án. In: Hadtörténelmi Közlemények, 123. évf. (2010) 4. sz. 758–769. o.

14 kalnassÿ gergelÿ

15 horwath gÿẘrgh

16 Zalaÿ ferencz – Az északkeleti várháborúk aktív résztvevője, Ferdinánd majd Miksa szolgálatában álló kapitány. Miksa levele Szalay Ferencnek és Viczmándy Andrásnak, 1563. május 24. MNL OL E 204 29. d. fol. 27.

17 Lapszéli betoldás: Szatmár (Zakmar) vármegyében.

18 Zakmarba

19 Balogh Estwan – Balassa Menyhárt seregében gyalogos tiszt, az óvári mustrajegyzék szerint a magyar darabontok harmadik kapitányságát vezető Hauptmann, 100 ember parancsnoka, aki alá 9 Rottmeister – akik egyenként 9 ember parancsnokai – tartozott. ÖStA KA AFA 16. d. 1563. I. 4. fol. 7v. Ugyancsak aktív szereplője a térségben dúló háborúnak. 1565 elején megindult Habsburg támadás során csapatával a munkácsi tiszttartó Kerepeczi Demeter házát dúlta föl. Báthory István 1565. május 2-án, bécsi diplomáciai szolgálata idején benyújtott egy panasziratot Balassa és Zay Ferenc ellen, amelyben Balogh is említve volt. A panaszok kivonatolva: Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése. I. 1556–1575. Kiad. Veress Endre. Kolozsvár, 1944. 54. o.

20 fekethe gergelÿnek

21 chengherbwl

22 Balassÿ

23 Zakmar

24 Er. halhatathlan

25 Balogh Estvannak

26 Balogh Esthwan

27 chengerben

28 Er. kwlde

29 Zakmarth

30 kÿswarda – A vár ekkor a (Kis)Várday család birtoka. Melith György még az országegyesítés éveiben volt itt várnagy, majd Fráter György parancsából elfoglalta Várday Mihály javait. MNL OL P 707 I. sor. Fasc. 5. No. 1985–2012. fol. 142.

31 Er. el wÿne

32 Betoldva.

33 Er. Ember węres, bizonyára elírva.

34 Ingyen meg sem írom vagy Ingyen mondani sem merem – korabeli szólás, közmondás. A tartalmuk miatt nehezen közölhető eseményekre, kényes ügyekre utal.

35 Er. thom vagy thun – bizonytalan olvasat.

36 kwn domonkos – rozsályi Kun Domonkos/Domokos, aki Rozsály várának ura, a térség régi és ismert köznemes famíliájának tagja. Balassa Menyhárt szervitora, az Óvári mustra szerint 25 lóra kapott fizetést. ÖStA KA AFA 16. d. 1563. I. 4. fol. 3r.

37 Er. ókeketh.

38 Zakmarra

39 Zakmarba

40 Salÿban – Szamossályi, község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

41 Bornemÿzza Ianosnak – Balassa szervitora, az Óvári mustra szerint 8 lóra kapott fizetést. ÖStA KA AFA 16. d. 1563. I. 4. fol. 3r. Melith másik „jegyzetében”, amely a szalkai birtokán történt rablás résztvevőit sorolja, Vak Bornemijzza Ianos-ként szerepel. MNL OL P 707 I. sor. Fasc. 10. No. 117. (fol 147.)

42 Értsd: a jobbágyság között.

43 Bornemÿzza Ianos

44 I. (Habsburg) Miksa magyar és cseh király, német-római császár (1564–1576).

45 Betoldva.

46 Balassÿ

47 Lapszéli betoldás: Két parancsolatot hoztam reá, őfelségéét, kivel semmit nem gondolt. – Miksa (1562. július 15.) és Ferdinánd (1563. december 3.) mandátumai szintén a Zichy család zsélyi levéltárában: MNL OL P 707, I. sor. Fasc. 10. No. 71–300. No. 111. (fol. 144.) és No. 112. (fol. 145–146.).

48 Értsd: bocsássa el, engedje vissza Melith birtokába.

49 Zay ferencznek – csömöri Zay Ferenc (1498–1570), egri (1548), majd szolnoki várnagy (1550), az 1550-es évek derekán Ferdinánd király portai követe, 1560–1565 között felső-magyarországi főkapitány. Balassa Menyhárttal ezekben az években szorosan együttműködött, ketten vezették az 1562. március 4-i győztes hadadi csatában az erdélyiek ellen seregeiket.

50 thamas dęak – Minden bizonnyal sepsiszentgyörgyi Daczó Tamásról van szó, aki Balassa székely származású régi szervitora. Személyéről bővebben: Virovecz Nándor: Várvédő, orgyilkos, kettős ügynök – Daczó Tamás szervitori szerepekben. In: Újkor.hu, [http://ujkor.hu/content/varvedo-orgyilkos-kettos-ugynok-daczo-tamas-szervitori-szerepekben] Utolsó letöltés: 2019. október 9.

51 Ballassÿ

52 szıjnıjr – Szinérváralja (ma Seini, RO) vára ekkor az ecsedi Báthory család birtokában. A vár ura ecsedi Báthory István, aki az Ecseden élt Báthory Miklós és az Északnyugat-Magyarországon birtokos (Sempte, Csejte) Báthory András országbíró testvére. Balassát követte az elpártolásban Ferdinánd hűségébe. Egy 1563. évi jelentés szerint a vár Balassa birtokában van. Pettkó Béla: A tiszántuli vármegyék, várak birtokosainak följegyzése 1563-ból. In: Történelmi Tár, (1884) 391–392. o.

53 szakmarrol

54 kassara

55 Er. keossegben, majd javítva.

56 hagÿmasÿ – berekszói Hagymássy Kristóf (1510 k.–1577) zalai származású nemesember, 1559-től János Zsigmond huszti kapitánya. Az északkeleti várháborúk során gyakran csatázott Balassával, ugyanis az átpártolást követően elsősorban az ő feladata volt az erdélyi határvidék védelme. A helyzet érdekességét és komplexitását az adja, hogy Balassa 1562 nyarán megözvegyült lányát, Balassa Borbálát vette feleségül, vagyis após és vő álltak egymással szemben a frontvonalon. Személyéről bővebben: Horn I.: Tündérország i. m. 33–45. o.

57 Blassa – Ennek nyelvészeti érdekessége: Eckhardt S.: Az ismeretlen Balassi i. m. 17., 221. o.

58 Blassa

Ezt olvastad?

A forráselemzés, a források értelmezése, feldolgozása a történelemtanítás kulcseleme. Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy egy elsődleges kútfőt, jelen esetben egy