„Emberverés, nyúzás-fosztás” – Feljelentési fogalmazvány a 16. századból és annak iskolai használata – 2. rész

A forráselemzés, a források értelmezése, feldolgozása a történelemtanítás kulcseleme. Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy egy elsődleges kútfőt, jelen esetben egy 16. századi feljelentési fogalmazványt alakítsunk át a közoktatásban is használható forrássá. Persze nem ez jelenti az újdonságot, hanem hogy egy szaktörténész és egy gyakorló pedagógus dolgozott együtt a szövegen, és nyújtja át a tudományos élet és az oktatás képviselőinek a kétféle variánst.

A cikk első részében a forrást és a forrásban szereplő események kontextusát mutattuk be, most pedig rátérünk arra, hogy miért tartjuk az oktatásban hasznosnak a szöveget, illetve feladatokat kínálunk a feldolgozáshoz.

A korszak a középiskolában

A Magyar Királyság 16. századi (mondhatni sorsfordító) történelme egyszerre igen izgalmas és bonyolult. Nem egyszerű kidomborítani azokat a súlypontokat, amelyek leírhatóvá, megérthetővé teszik a korszakot. A közoktatásban leginkább a magyar–oszmán (keresztény–muszlim), a rendi–Habsburg / függetlenségpárti–dinasztiahű és a protestáns–katolikus ellentéten van a hangsúly.

E törésvonalak azonban kiegészíthetők a magyar–magyar ellentéttel, amelyre szemléletes példát nyújthat egy olyan területnek, esetünkben az északkeleti országrésznek a vizsgálata, amely egyfajta „senkiföldjeként” a hatalmi centrumok keresztmetszetében, ugyanakkor ezektől meglehetősen távol található. A sajátos helyzetben a hatalmaskodás, a dinamikusan alakuló szervitori hálózatok jelenléte vagy az erőszak mint az érdekérvényesítés eszköze mindennapos tapasztalattá vált. Véleményünk szerint egy forráselemzés jól rávilágíthat ezekre, a közoktatásban tanulók ily módon is árnyaltabb képet alkothatnak erről az évszázadról, és végső soron előtérbe kerülhet a társadalom- és életmódtörténet.

Szapolyai és Habsburg címer (Forrás: Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története)

Elsőként érdemes áttekinteni, mi szerepel a korszakkal kapcsolatban a tantervi szabályozásban, illetve a tankönyvekben. Az érvényes kerettanterv sommásan így fogalmaz: a tanuló „Belátja, hogy az oszmán-török katonai fölény mellett a politikai megosztottság is hozzájárult az ország három részre szakadásához. Megérti a részekre szakadt ország helyzetét a két nagyhatalom ütközőzónájában, […]. Átlátja a másfél évszázados török uralom rövid és hosszú távú következményeit.” A témák közül kútfőnkhöz leginkább a „Várháborúk kora. Békék, háborúk, hadviselés., „A magyar rendek és a Habsburg-udvar konfliktusai”, de leginkább „A három országrész berendezkedése, mindennapjai” kapcsolódik, míg a forráselemzés során a fejlesztési területek közül a kritikai gondolkodásé, a kommunikációé és a térbeli és időbeli tájékozódásé lehet a főszerep.

Azzal is jó tisztában lenni, hogy a korábbi tankönyvek – a teljesség igénye nélkül – mit írtak a korszakról, illetve a térségről. Az általunk vizsgált legrészletesebb kiadvány a Herber-Martos-Moss-Tisza-féle sorozat 4. kötete, amelyben a szerzők megállapították, hogy a kettős királyválasztás káros következményei közül a „legsúlyosabb a birtokosok megosztottsága és ingadozása volt”, amelyet a váradi béke sikertelenül próbált orvosolni, mivel „a királyok hívei állandóan cserélődtek aszerint, hogy remélhettek-e többet átállásuk fejében.” Az is szerepel, hogy „meghatározó élmény volt az állandó létbizonytalanság, viszont mindenhol igyekeztek az emberélet és a vagyon átmentésének módszereit kifejleszteni.” A vitézlő rend és a földesúri hadseregek katonái kapcsán előkerül a rabkereskedelem, a zsákmányolás és a (nemesi) birtokhoz jutás (a társadalmi mobilitást segítő tényezőként), de később az is, hogy a végvári életmód „kegyetlenné tette a katonákat, vitathatatlan hőstetteik mellett számtalan erőszakoskodás, gyilkosság, magyar falvak felprédálása is kapcsolódott nevükhöz. Tinódi Lantos Sebestyén és Balassi Bálint költészete a végvári életnek nem ezt az oldalát mutatja be, hanem szépségét, hősiességét, halálraszántságát”. (Herber–Martos–Moss–Tisza, 2004. 113., 120., 122., 129. o.) Száray Miklós és Szász Erzsébet könyvében kiemelve szerepelt, hogy „a bárók hol az egyik, hol a másik király oldalára álltak”, bármiféle magyarázat nélkül. (Száray–Szász, 2001. 156. o.) Száray Miklós a Forrásközpontú történelem – és lényegében az Új forrásközpontú történelem – sorozatban megfogalmazta, hogy A bárók és a köznemesség alkalmazkodott a helyzethez: hol az egyik, hol a másik vetélkedő fél pártjára álltak attól függően, hol látták biztosítva a jövőjüket.” [Eredeti kiemelések. – a szerzők] (Száray, 2012. 212. o.; Száray, 2015. 67. o.) A diákok megtudhatják azt is, hogy „Természetesen az emberek e másfél évszázad alatt is élték mindennapjaikat, de az erőszakos halál, a pusztítás évtizedeken át a mindennapok velejárója volt. Nemzedékek munkája folyamatosan a semmibe veszett.” (Száray, 2015. 100. o.; Száray, 2012. 262. o.) A tankönyv elsősorban a magyar–török vonatkozást emeli ki, a hatalmaskodásról nem esik szó.

Érdekes vetület, hogy a 2001-es tankönyv az uralkodó és a rendek szoros együttműködését, az állami funkciók kézben tartását emeli ki, s csak apróbetűvel a militarizációt, a 2015-ös könyv már inkább a (fő)nemesség katonai erejét említi csak. (Száray–Szász, 2001. 162–163. o.; Száray, 2015. 74. o.)

Az OFI által kiadott újgenerációs tankönyvek közül a 10. osztályosoknak szóló kötet II. fejezete tárgyalja a kora újkort. A leckék természetesen érintik a nemesség megosztottságát, amely azonban a nagyobb volumenű, politikai kérdésekben mutatkoznak meg: a királyválasztásban, illetve a Habsburg- vagy törökpártiságban (56–58. o.). Ugyanakkor szerepel az is, hogy „A zűrzavaros politikai helyzetet néhány gátlástalan főnemes arra használta fel, hogy a megfelelő időben végrehajtott pártváltással saját birtokállományát gyarapítsa.” (57. o.) [Eredeti kiemelések. – a szerzők] A kérdés, hogy kinek a kárára, illetve milyen következményekkel járt mindez a birtokosrétegen belül? Hasonlóan megkérdőjelezhető a „gátlástalan” minősítés, hiszen ez kizárólag leegyszerűsítően individualista motivációkat feltételez egy – mint láttuk – rendkívül komplex társadalmi–történelmi közegben. A tankönyvben a jelenség kifejtetlen marad, leginkább Fráter György szerepén keresztül járható körül (60–62. o.). A várháborúk koránál előkerül a vitézlő rend, „zsoldjukról és az ellátásukról a bécsi kormányzat gondoskodott, bár gyakran több hónapos késéssel (»se pénz, se posztó«)”, továbbá hogy „a várak helyőrségeit a nagybirtokosok magánhadai is kiegészítették, ezen alakulatokat egy-egy nagyobb főúr (például Batthyány, Nádasdy, Pálffy) gyorsan tudta mozgósítani.” (62. o.) Mint láttuk, a bécsi udvar nemcsak az ellátást hagyta rendezetlenül, hanem az említett végvári katonaság és a főúri magánhadak garázdálkodását is megtűrte kényszerűségből vagy célszerűségből.

A hétköznapokhoz tartozik, hogy „az egykori magyar földesurak nem mondtak le jobbágyaikról, sőt a végvári katonák segítségével gyakran még a korábbi adó felét is behajtották (kettős adóztatás).” (62. o.) Melith fogalmazványa erre is példa lehet, hiszen utal arra, hogy számon tartja a török területre eső birtokait, jobbágyait. A forráselemzés szempontjából fontos, hogy a tankönyvi megfogalmazás szerint az Erdélyi Fejedelemség északon érintkezett a Magyar Királysággal, ahol egyes várakért (például Szatmár, Tokaj) éveken keresztül harc folyt a Habsburgokkal, amit a speyeri egyezmény (1570) zárt le. Mindez sugallja, hogy itt a magyar–oszmán határhoz hasonló küzdelmek zajlottak, de sem részletesebb magyarázat, sem forrásközlés nem tartozik a megállapításhoz. E hiányt a feljelentési fogalmazvány pótolhatja. A háborús mindennapok tárgyalásánál (akárcsak a tizenöt éves háború ismertetésénél) előkerül, hogy az átvonuló hadak pusztították a falvakat, sőt megtudhatjuk azt is, hogy a „korabeli források a császári katonák mértéktelenségét és fegyelmezettségét emelik ki, velük szemben az oszmán haderő sokkal szervezettebbnek tűnik. […] Az elhúzódó várostromok a környék falvainak teljes kizsákmányolásával jártak, a keresztény zsoldosok és a szabad hajdúk sem kímélték az emberéletet” (77. o.) Mindezeket kiegészíti a tankönyvben a vallon zsoldosok kivégzéséről szóló képi és szöveges forrás (70. o.), a munkafüzet egy feladata, amely a jobbágyok mindennapjaival foglalkozik (37. o./14. f.), valamint az atlasz térképei (27. és 29. oldal).

Lazarus freiherr von Schwendi elfoglalja a Szapolyai-párti Tokajt 1565-ben (Forrás: wikipedia.org)

Érdemes azt is rögzíteni, hogy forrásunk arra is jó példa, hogy mit jelentett helyi szinten az irodalmárok és a politikusok által kárhoztatott belső viszálykodás. Zrínyi Miklós érdekegyesítő törekvései jobban megérthetőek, ha ismerjük a helyi közösségeket feszítő, napi szintű ellentéteket. (A tantárgyköziség jegyében említhető Balassi Bálint idealizált vitéz-képe, amely árnyalható, de Berzsenyi A magyarokhoz című verse, s persze a Himnusz – épp „a magyar nép zivataros századaiból” visszhangzó – sorai is: „Hányszor támadt tenfiad, / Szép hazám, kebledre, / S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvvedre!”)

Az is említést érdemel, hogy az érettségi esszéfeladatok közt rendre előfordult olyan, amely az ország három részre szakadásával és a várháborúk korával foglalkozik, közép- és emelt szinten egyaránt. Ezek többnyire az okok és következmények bemutatását várják el, igaz, a társadalmi viszonyok helyett más aspektusok hangsúlyosak (pl. politika- vagy hadtörténet stb.), de például a 2018. májusi emelt szintű feladatlapban esszétéma volt a török–magyar együttélés.

A forrásszemelvény – Részletek Melith György feljelentési fogalmazványából, 1564 k.

Tény, hogy a közoktatásban roppant kevés idő jut egy-egy korszakra, pláne egy-egy forráselemzésre. Éppen ezért nehéz a válogatás: ha szövegről van szó, figyelemfelkeltőnek, megfelelő hosszúságúnak és nyelvezetűnek, valamint a téma szempontjából reprezentatívnak és informatívnak kell lennie. Véleményünk az, hogy jelen esetben ilyen szövegről van szó.

Elsőként közöljük az forrás egy olyan, rövidített verzióját, amely megőrzi ugyan a korabeli „ízt”, de kiemeli a legfontosabb mozzanatokat. Mivel szerkeszthető formában adjuk közre a részletet, a további „nyelvi akadálymentesítés” a szaktanárokon múlik.

„[Balassa Menyhárt] házamra küldte Bekest darabontjaival, kapumról letörette a lakatot, szénámat kihordatta udvaromról. […] Azután minden jószágomra […] bort vettetett reá, és úgy árultatta, amint önnönmaga szerette. Jószágomon […] egész nyáron […] kaszáltatott, és […] nem császár őfelsége szükségére, hanem […] önnönmaga hasznára, úgyannyira, hogy három rétem maradt kaszálatlan […]. Annak felette […], minden jószágomat szolgáinak tisztül osztotta és úgy bírták, mint szinte akarták, és ha valamiben szavukat nem fogadhatták, verték és nyakon kötve bevitték Szatmárba, és ameddig szerették, mindaddig ott tartották.

[Aztán] darabont hadnagya […] házamra jött, kapumat levágta, házaimnak ajtaját betörte, és szolgáimat verte, ott kereste jobbágyomat és azt mondta egy jobbágyomnak […], hogy koncról-koncra vagdalja. […] A jobbágy [félelmében] Debrecenbe ment […].

[…] Aztán, hogy Kisvárda alá megyen vala, házamba szállt kedvem, akaratom ellen és [marháimat] elvitte […]. Annak utána, […] ismét házamba szállítá latrait, és én magamat házamból kirekeszte, és mind pincémnek, mind egyéb házaimnak kulcsait elvevé és azt, mint ő maguk szerették, mindent úgy költöttenek, valami házamban volt. […]

Emberverés, nyúzás-fosztás, szolgáimnak és jobbágyaimnak fogságuk, ez számtalan dolog, kiket én ingyen meg sem írok. […] Mostan is jószágomra, falvaimra káposztát vetet, hogy káposztát vigyenek neki Szatmárra, és amelynek nem volt is, pénzen tette szerét a szegény ember, és úgy vitték be neki […]. Ennek felette, tizenkilenc jobbágyomat foglalá el Sályiban és adá egy szolgájának, […] ugyanazon szolgája […] erdőmet pusztítja, vágatja.

Császár őfelsége parancsolt volt kapitány uramnak, Zay Ferencnek, […], hogy engemet mindenek ellen megoltalmazzon az én jószágomban és oly levelet küldött volt, kin őfelségének keze írása vagyon, […] önnönmaga kapitány uram is megmondotta [Balassának], hogy az én jószágomnak békét hagyjon, mindazáltal ő ezzel semmit nem gondola. (Most is valahova akarja küldeni mindenüvé az én jobbágyaimat, űzi, kergeti, […] mind fát, búzát, mindent csak az én jobbágyaimmal hordat, ha pedig nem mennek, verik, fogják őket. Egy barátom beszéllé, hogy most is Szatmárról Kassára sót vitet […].)

Fáraó király idejében sem lehetett a szegény, nyomorult község nagyobb ínségben, mint most, ő miatta vagyon. Mert egyfelől Hagymássy [Kristóf huszti kapitány] dúlja őket, másfelől Balassa uram nyúzza, fosztja őket. Amely jószágomat török bírja, azok sokkal nagyobb békességben vannak, hogynem mint akik Balassa uram birodalma alatt vannak. Házam is ő miatta ége meg, mert ha szolgáit belé nem szállítja vala, tehát az én házam meg nem égett volna.”

Feladatok a forrás feldolgozásához

A cikkben közölt szövegen természetesen számos módon végezhető forráselemzés, a feldolgozáshoz, értelmezéshez mi a következő feladatokat kínáljuk:

  1. Térkép. Azonosítsd a forráshoz kapcsolódó területeket, városokat! Használd az atlaszt!
  2. Töltsd ki a táblázatot! Írd össze, hogy milyen károkat okozott Balassa Menyhárt Melith Györgynek! Fogalmazd meg röviden, hogy mi lehetett az oka és a következménye e tetteknek!
  3. Források összehasonlítása, értelmezése.
  4. A magyar társadalom a 16. században. Igaz vagy hamis? Döntsd el a szöveg segítségével! Válaszodat indokold meg egy mondattal!
  5. Kreatív szövegalkotás. Írj rövid levelet Balassa Menyhárt nevében az uralkodónak, I. Miksának, amelyben magyarázatot adsz a vádakra! Tegyél javaslatot a konfliktus megoldására! Tartsd be a levél alapvető formai követelményeit!
  6. Esszé. A feladat a három részre szakadt Magyar Királysággal kapcsolatos. (hosszú, emelt szint) Mutassa be a források és ismeretei segítségével, hogy mi jellemezte a három részre szakadt ország társadalmát és demográfiai viszonyait! Térjen ki a török területen reked lakosság helyzetére is! Ne eseménytörténetet írjon!

A feladatok letölthetők innen .doc és .pdf kiterjesztésben.

Virovecz NándorFekete Bálint

 

A cikk első része elérhető innen!

 

Felhasznált irodalom:

Borhegyi Péter (tananyagfejlesztő): Történelem 10. Újgenerációs tankönyv. EKE–OFI, Eger, 2017.

Borhegyi Péter – Pálinkás Mihály (szerkesztők): Történelmi atlasz középiskolásoknak. Újgenerációs tankönyv. EKE–OFI, Eger, 2017.

Herber Attila – Kampós András (tananyagfejlesztő): Történelem 10. Munkafüzet. Újgenerációs tankönyv. EKE–OFI, Eger, 2017.

Herber Attila – Martos Ida – Moss László – Tisza László: Történelem 4. 1500-tól 1789-ig. Reáltanoda Alapítvány, h. n., 2004.

Száray Miklós: Történelem II. középiskolák, 10. évfolyam. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2012.

Száray Miklós: Történelem 10. A négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák számára. OFI, Budapest, 2015.

Száray Miklós – Szász Erzsébet: Történelem II. középiskolásoknak. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2001.

Ezt olvastad?

Milyen hadseregei voltak az európai államoknak a mohácsi csata idején? Hogyan gondolkodott a Mohácsnál történtekről az utókor? Ezekre a kérdésekre