„Emlékezz, emlékezz november ötödikére…” – Az 1605. évi lőporos összeesküvés és a Guy Fawkes-nap történeti hagyománya

Az Egyesült Királyságban november 5-én ünneplik a Guy Fawkes-napot, amely az I. Jakab angol király és parlamentje elleni, 1605. november 5-ére tervezett merénylet leleplezéséhez, illetve egy 1606. évi törvényhez kapcsolódik, amely egészen 1859-ig előírta az ország lakosainak, hogy minden évben hálaadással ünnepeljék a meghiúsult merénylet napját. Bár Guy Fawkes csak egyike volt azoknak az összeesküvőknek, akik fel akarták robbantani az angol parlamentet, a mai napig leginkább vele azonosítják a leleplezett lőporos összeesküvést. Milyen folyamatok vezettek az 1605. évi összeesküvéshez? Milyen lépések követték a leleplezett merényletet? Milyen történeti hagyományok kapcsolódnak hozzá, valamint manapság miről szólnak a Guy Fawkes-napi ünnepségek? Alábbi cikkünkben ezeknek a kérdéseknek járunk utána.

Egyházi viszonyok Angliában a 16–17. század fordulóján

Jól ismert történeti esemény, hogy VIII. (Tudor) Henrik (1509–1547) 1534-ben, a mindenkori angol uralkodó fősége alatt megalapította az anglikán egyházat, amely több évtizedes vallási feszültség kezdetét jelentette Angliában. A protestáns fordulat folyamatát lassította I. (Véres) Mária (1553–1558), azonban az őt követő I. (Tudor) Erzsébet (1558–1603) az anglikán egyház kormányzójaként fokozatosan és sikeresen reformálta a szigetországot. Teológiai, liturgiai és (egyház)politikai intézkedései kiemelten fontos lépcsőfokok az anglikanizmus – mint önálló keresztény hagyomány – fejlődése szempontjából. Az egyik legfőbb intézkedés az egyházfőnek, azaz az uralkodónak tett hűségeskü kötelezővé tételéről szólt, a katolikus hitre történő visszatérést (ang. recusancy) pedig bűntettként definiálták, amely komoly pénzbírsággal járt; a többszörösen „visszaeső” törvényszegők börtön- és halálbüntetést kockáztattak. Mindezzel Erzsébet hosszú uralkodása alatt marginalizálódott a katolicizmus a szigetországban.

Az Erzsébetet követő I. (Stuart) Jakab (1603–1625) – aki VI. Jakab néven 1567-től már Skócia uralkodója volt – személyében is egy protestáns uralkodó került az angol trónra. A katolikus alattvalók, valamint a katolikus európai uralkodók azonban bíztak abban, hogy fokozatosan visszatérhet a katolikus hithez, hiszen felesége, valamint édesanyja, az I. Erzsébet által sokáig fogvatartott, majd végül kivégeztetett Stuart Mária skót királynő (1542–1567) is katolikus hitű volt. Jakab a bel- és külpolitikai konszolidáció érdekében több gesztust és politikai lépést is tett a katolikusok irányába, például 1604-ben békét kötött a katolikus Spanyolországgal. Egyes angol katolikus csoportok Erzsébet halálát követően – a trónváltás hónapjaiban – azonban igyekeztek kihasználni a változó politikai közeg adta lehetőségeket.

A változást vizionálók között akadtak olyan fanatikusok, akik szerint az uralkodó nyomás alá helyezése, esetleges elrablása, bebörtönzése, valamint akár a királygyilkosság (ang. regicide) tette is igazolható annak érdekében, hogy a katolikusok törvényesen gyakorolhassák vallásukat, hogy Anglia újra katolikus országgá váljon, vagy hogy a protestáns zsarnok uralkodót eltávolítsák a trónról.

I. Jakab portréja (1605 k.). Forrás: Wikimedia Commons

A lőporos összeesküvés előzményei – Az 1603. évi katolikus összeesküvések és I. Jakab intézkedései

Jakab nem véletlenül tartott az esetlegesen komolyabb formát öltő katolikus engedetlenségtől; már 1603-ban, uralkodásának első évében fény derült kettő, ellene szőtt összeesküvésre. Az első, úgynevezett „mellékes összeesküvés” (Bye Plot, más néven „Watson összeesküvése” vagy „A papok árulása”) keretében két katolikus pap (Watson és Clark) azt tervelték ki, hogy elrabolják az angol uralkodót és addig tartják fogva a londoni Towerben, amíg bele nem egyezik, hogy toleránsabb politikát folytat az angol katolikusokkal szemben. A terv sikertelensége esetén az úgynevezett „fő összeesküvés” (Main Plot) valósult volna meg, amelyet Henry Brooke, Cobham bárója tervelt ki több katolikus nemessel együtt; Jakabot eltávolították volna a trónról, helyére pedig katolikus unokatestvérét, Stuart Arabellát ültették volna.

1603 júliusában azonban mindkét összeesküvés résztvevőit elfogták; a két katolikus papot, valamint Henry Brooke testvérét – aki mindkét összeesküvésben érintettnek bizonyult – az őszi tárgyalásokat követően kivégezték. Jakab igyekezett nem túl véres intézkedésekkel indítani uralkodását, emiatt a többi érintettnek megkegyelmezett; őket hosszú évekre a Towerbe záratta. A papok összeesküvését katolikusok fedték fel a király előtt, ez pedig végül kulcsszerepet játszott abban, hogy az uralkodó ekkor még nem kezdett keményebb üldöztetésbe. Sőt, a politikai konszolidáció érdekében Jakab arra is hajlandó volt, hogy az anglikán hitre át nem térő angol katolikusok (ang. recusant) számára kegyelmet biztosítson, bírságaik kifizetését egy évvel meghosszabbította. Az uralkodó azonban, komolyabb katolikus összefogástól tartva, 1604 februári rendeletével és március 19-i hatállyal a római katolikus klérus egészét kiutasította az országból. Emellett a katolikus hitre visszatérő alattvalókra kirótt bírságok beszedését is újra hatályba helyezte.

Az Anglia és Skócia uniójának erősítését, az angol és a skót korona egyesítését tervező[1]  uralkodó ráadásul megengedte skót nemesei számára, hogy az említett bírságokat saját maguk számára szedjék be. Ez felháborodást keltett és elégedetlenséget szült az angol parlamentben, hiszen a bírságok kapcsán komoly mértékű bevételi forrásról volt szó; például 1603-ban, amikor Jakab hatalomra került, éves szinten közel 5.000 fontot tettek ki a katolikus hitre visszatérők bírságai, 1605-ben pedig összesen 5.560 embert ítéltek el katolikus hitre történő visszatérés bűntette miatt.

Egy 1604. április 24-én benyújtott parlamenti javaslat azzal fenyegetett, hogy a katolikus egyház összes angol követőjét törvényen kívül helyezik Angliában. A lőporos összeesküvés résztvevői ezekben a hónapokban – legfőképp 1604 februárjától – kezdtek el aktívan szervezkedni Jakab és az angol parlament katolikusellenes intézkedései és (egyház)politikai lépései ellen, az 1603. évi összeesküvések terveinél sokkal keményebb fellépésre készülve.

Az 1605. évi lőporos összeesküvés (Gunpowder Plot)

A közhiedelemmel ellentétben a szervezkedés vezetője nem Guy Fawkes, hanem Robert Catesby (1572–1605), egy Warwickshire-ben született katolikus nemes volt. Catesby 1601-ben részt vett az I. Erzsébet elleni essexi lázadásban, amelyért komoly pénzbírsággal sújtották. Birtokait el kellett adnia, derékba tört karrierje és a családját ért korábbi támadások megtorlása pedig arra késztette, hogy szervezkedést indítson az uralkodó ellen. Tervének alapját egy robbantásos merénylet képezte, melynek fő célpontjai az uralkodó mellett a felsőházi képviselők voltak, akiket a következő év nyarán, a parlamenti ülésszak nyitónapján tervezett felrobbantani. A parlamenti nyitónapot és ünnepséget eredetileg 1605. július 28-ára időzítették, azonban az uralkodó 1605 tavaszán az ülésszak nyitányát november 5-ére halasztotta a fennálló járványveszély miatt. Az ünnepség miatt Catesby azzal számolt, hogy az uralkodón kívül a királyné és Jakab titkos tanácsának tagjai, valamint a felsőház legprominensebb tagjai, így például a legfontosabb anglikán egyházi vezetők és alsóházi képviselők is nagy számban jelen lesznek a Westminster-palotában.[2]

Catesby már 1603-ban az ország katolizálásán munkálkodott; például segített megszervezni egy missziót a spanyol uralkodóhoz, III. Fülöphöz, akit arról próbáltak meggyőzni, hogy – az 1588-ban, elődje által Anglia ellen küldött Nagy Armadához hasonlóan – ismét szervezzen inváziót Anglia katolizálásának érdekében. Thomas Wintour (1571–1606) megbízott követ vezetésével valóban el is jutottak a spanyol uralkodóhoz, ám Fülöp – habár szimpatizált az angol katolikusokkal – békés kapcsolatban kívánt maradni az angol uralkodóval.

Az 1605. november 5-re tervezett, végül azonban meghiúsult merénylet kivizsgálásának dokumentációjából, így például a tanúvallomásokból tudni lehet, hogy 1604 februárjában Catesby elsőként az említett Wintourral egyeztetett a parlament felrobbantásának és az ország (re)katolizálásának tervéről. Wintourt még tizenegyen követték, így összesen tizenhárom résztvevője volt a szervezkedésnek, akik név szerint a következők voltak: Robert Catesby, John és Christopher Wright, Robert és Thomas Wintour, Thomas Percy, Guy Fawkes, Robert Keyes, Thomas Bates, John Grant, Ambrose Rookwood, Sir Everard Digby és Francis Tresham.

Guy Fawkes-t (1570–1606) Wintour szervezte be az összeesküvés tagjai közé spanyolországi tartózkodása alatt. A York városában nevelkedett Fawkes protestáns családba született, később azonban áttért a katolikus hitre és Európába távozott, ahol katonaként harcolt a protestáns németalföldi felkelők ellen a németalföldi szabadságharc során, komoly gyakorlatot szerezve robbantások kivitelezésében.

Később, egészen 1604-ig Spanyolországban tartózkodott, ahol nevének spanyol változatát, a Guidót használta. Spanyolhonban igyekezett segítséget és támogatást szerezni egy esetleges angliai katolikus felkelés számára. Ezen a téren sikertelennel bizonyult, azonban itt találkozott Wintourral, akivel együtt tértek vissza Angliába. Wintour kezdetben – főként technikai okok miatt – elvetette a parlament felrobbantásának tervét, hiszen a korábbi próbálkozások alkalmával nem tudtak szakértő segítséget szerezni Európából a terv pontos kiviteléséhez. Az 1604 áprilisában beszervezett Fawkes azonban már hosszú évek óta távol volt Angliától és kevesen ismerték, valamint kiválóan értett a lőpor használatához. Korábbi spanyolországi próbálkozásaik következtében mind Wintour, mind Fawkes tisztában volt azzal, hogy Spanyolországtól technikai vagy fizikai segítséget nem remélhetnek, így maguknak kell kivitelezniük a parlament felrobbantását és a merényletet követő katolikus felkelést.

Az összeesküvők első személyes találkozójára és esküvel szentesített titoktartási fogadalmára 1604. május 20-án került sor, a jegyzőkönyvek alapján nagy valószínűséggel a londoni Duck and Drake nevű fogadóban.

Az ezt követő hónapokban többek között sikerült bérbe venniük a parlament épülete alatt egy régi pincét, ahol 1605 júliusáig összesen 36 hordó puskaport helyeztek el. Thomas Percy révén sikeresen megszerezték a helyiség bérleti jogát is, így senki nem zavarta meg őket a puskapor szállításában, amelyet kiválóan álcáztak. A tervek szerint Fawkes gyújtotta volna meg a lőporos hordók kanócát, majd a helyszínről a Temzén keresztül menekült volna el. A terv másik fő célkitűzése Jakab kilencéves lányának, Erzsébet hercegnőnek az elrablása volt, akinek elfogására különböző alternatívákat találtak ki és azt tervezték, hogy őt ültetik az angol trónra mint címzetes, katolikus uralkodót. A további tervek szerint a parlamenti merénylettel egyidőben közép-angliai katolikus felkeléseket robbantottak volna ki annak érdekében, hogy támogassák Jakab lányának trónra helyezését és az ország katolizálását. Az összeesküvők azt is kitervelték, hogy ki lenne ideális a leendő angol uralkodó, Erzsébet régensének; terveikben Thomas Percy egyik rokona, Northumberland grófja (Henry Percy) szerepelt. Mivel a királygyilkosság főbenjáró bűn, Fawkes a merénylet után Európába menekülve katolikus uralkodóknál keresett volna menedéket.

Stuart Arabella (vagy Arbella, (1577–1615), Jakab unokatestvérének portréja (1605). Forrás: Wikimedia Commons

Az összeesküvés leleplezése

Az összeesküvés részleteit 1605 októberében véglegesítették a résztvevők, a London és Daventry különböző fogadóiban tartott gyűlések alkalmával. Egyeseket azonban komolyan aggaszthatott, hogy a november 5-i parlamenti nyitóünnepségen katolikusok is jelen lettek volna. 1605. október 26-án egy katolikus felsőházi képviselő, Lord Monteagle (William Parker) névtelen levelet kapott, amely arra figyelmeztette, hogy maradjon távol a parlamenti ülésszak megnyitójától.

(…) ha kedves az élete, találjon valami mentséget, hogy távol maradhasson a mostani parlamenttől; ugyanis Isten és ember összefogott, hogy megbüntesse a mostani idők romlottságát. (…), vonuljon vissza vidéki birtokára, ahol biztonságban várhatja ki az eseményt (the event). Mert bár nem látszik semmiféle mozgolódás (stir), mégis azt mondom, hogy szörnyű csapást (terrible blow) fog szenvedni ez a Parlament; és nem fogják látni, ki sújtja őket.”[3] Részlet a Monteagle-levélből (1605. október 26.)

A Monteagle-levél. Forrás: Wikimedia Commons

A Monteagle-levél kulcsfontosságú szereppel bírt a merénylet leleplezésében. Néhány kutató szerint az egyik összeesküvő, Francis Tresham írhatta, hiszen Lord Monteagle történetesen Tresham sógora volt. Mások azonban magát Lord Monteagle-t, vagy Salisbury grófját, Robert Cecil államtitkárt tartják a levél írójának. Monteagle és Cecil pár nap elteltével megmutatta a levelet a vidékről visszaérkező uralkodónak, aki november 4-én elrendelte, hogy kutassák át a parlament alatt található pincéket. A kutatások számáról és időzítéséről két különböző beszámoló létezik; a király változata szerint a parlamentben és a környező épületekben az első házkutatást november 4-én napközben hajtották végre, majd a király ragaszkodott hozzá, hogy éjszaka végezzenek egy alaposabb kutatást. A tervezett robbantás előtti éjszakán végül elfogták és letartóztatták Fawkes-t, a hatóságok pedig összesen 36 hordó puskaport találtak a helyszínen. Fawkes-t november 5-én kora reggel a király elé vitték, letartóztatásának hírére pedig a többi összeesküvő azonnal elmenekült Londonból.

Letartóztatása után Fawkes a királyi titkos tanács vallatásain napokig nem szolgált használható információval; végül november 17-én, komoly kínzások után tört meg és vallott. Catesby és Londonból elmenekült öt társa, valamint számos, hozzájuk csatlakozó katolikus felkelő november 8-án összetűzésbe került Staffordshire határánál az őket üldöző Worcester seriffel és közel kétszáz fős csapatával. Az összetűzést követő csatában az összeesküvők közül hárman életüket vesztették, köztük Catesby is. 1606 januárjára minden életben maradt összeesküvőt elfogtak.

1606. január 27-én kezdődtek meg a tárgyalások, melyek során felségárulás bűntettében minden résztvevőt elmarasztaltak. A kivégzések január 30-án kezdődtek meg. A felségárulásért csonkítással, majd akasztással és felnégyeléssel büntették mindazokat, akik megérték az ítélethirdetés és a kivégzés napját.

Fawkes ártatlannak vallotta magát, annak ellenére, hogy a kínzások során korábban már bevallotta a terv minden részletét; kivégzésére csak másnap, január 31-én került sor három társával, köztük Wintourral együtt.

A Towerből a Westminster-palota egyik udvarára hurcolták őket, ahol Fawkes-nak végig kellett néznie, ahogy társait felakasztották, majd felnégyelték. Amikor rá került a sor, az uralkodó kegyelméért könyörgött, majd elkezdett felkapaszkodni az állványra, melyről végül sikerült úgy leugrania, hogy kitörte a nyakát, így elkerülte a kivégzés kínjait. Holttestét végül így is felnégyelték, darabjait pedig az ország négy városában állították ki, hogy elrettentő például szolgáljon minden alattvaló számára.

Amennyiben az összeesküvők sikerrel jártak volna, akkor 2003-as, illetve 2005-ös próbamérések szerint a robbantástól számított közel egy kilométeres körzeten belül senki sem élte volna túl a merényletet. A Westminster-palota falai és tetőszerkezete, valamint a westminsteri apátság és annak üvegablakai olyan mértékben károsodtak volna, hogy gyakorlatilag megsemmisült volna a két épület.

Az összeesküvés emlékezete a 17. század folyamán

A széleskörű összeesküvés leleplezése, az érintettek elfogása és az azt követő tárgyalások arra késztették a protestáns uralkodót, hogy szigorúbb törvényeket vezessenek be a katolikus hitet gyakorló alattvalókkal szemben. Jakab azonban igyekezett körültekintően eljárni; mindenképpen ügyelni kívánt arra, hogy elkerüljön egy esetlegesen kialakuló pogromot katolikus alattvalói ellen, valamint igyekezett a katolikus európai államokkal szembeni diplomáciai feszültségeket is csökkenteni.

A parlamenthez intézett beszéde és a vezető anglikán egyházi személyek által hirdetett hivatalos prédikációk ennek ellenére hangsúlyozták az összeesküvés szörnyűségét, amelyre a következő évtizedekben leginkább „lőporos árulásként” (Gunpowder Treason) vagy egyszerűen csak „jezsuita árulásként” (Jesuit Treason) hivatkoztak.

Az exeteri Abraham Sheares által összeállított, 18. századi Biblia egyik oldala, amely az 1605. évi lőporos összeesküvésre „árulásként” (Gunpowder Treason) és a protestánsok katolikusok felett aratott győzelmeként hivatkozik. Forrás: Wikimedia Commons

1606 nyarán megerősítették a katolikus hitre történő visszatérés bűntettének törvényét, valamint az uralkodó az anglikán hitre át nem térő katolikusok elleni törvényben (Popish Recusants Act) visszaállította az I. Erzsébet által életbe léptetett összes, katolikusok elleni bírságot és korlátozást. A királyi udvar és számos vezető anglikán egyházi személy igyekezett bűnbakot kreálni a római katolikus egyházból és híveiből, legfőképpen az angol jezsuitákból. Az ügy feltárása során felszínre kerülő jezsuita kapcsolatok – mint például Henry Garnet jezsuita atya szerepe és kapcsolata az összeesküvőkkel – miatt mindenáron igyekeztek felnagyítani az angol jezsuiták bűnrészességét és az összeesküvőkkel történő szövetkezését, politikai hadjáratot indítva ellenük.

Claes Jansz Visscher: Guy Fawkes kivégzése (egykorú holland metszet, 1606 k.). Forrás: Wikimedia Commons

A katolikusok elleni szigorú törvények ellenére azonban az uralkodó és a protestáns elit viszonylagosan „megtűrte” a katolikus vallásukat titokban gyakorlókat, és elfogadta, hogy sok angol katolikus továbbra is hű alattvaló, akik támogatását szükséges megtartani. Jakab uralkodása tehát semmiképp sem a katolikus tolerancia „aranykorszaka”, azonban az 1606-os megtorlásokat követően viszonylagosan engedékeny időszak következett; komolyabb büntetésre kevés példa hozható fel, valamint kevesen kerültek bíróság elé.

Már a sikertelen merénylet napján, 1605. november 5-én arra bíztatták a londoniakat, hogy gyújtsanak örömtüzeket és adjanak hálát, hogy az uralkodónak és családjának, valamint a parlamenti képviselőknek az isteni gondviselésnek köszönhetően sikerült megmenekülniük a katolikusok által kitervelt merénylettől. A cselekmény felfedezésének csodás jellege, illetve a hálaadás aktusa később is fontos propaganda-, illetve emlékezeti elemnek bizonyult.

Pár nappal az összeesküvők kivégzése előtt, 1606 januárjában a parlament elfogadta a hálaadás ünnepéről szóló törvényt (Observance of 5th of November Act, közismert nevén Thanksgiving Act), amely egészen 1859-ig hatályban maradt. A lőporos összeesküvésre és az uralkodó csodás megmenekülésére emlékező kötelező, hálaadó istentiszteletek révén november 5-e már ekkor az angol ünnepnapok hivatalos részévé vált.

Az alattvalóknak ezen a napon részt kellett venniük egy hálaadó istentiszteleten, amelyen többek között a törvény szövegét is hangosan felolvasták, arra emlékezve, hogy Jakab király 1605-ben sikeresen túlélte az ellene szőtt merényletet, amely az angol nép „megváltásának örömteli napjaként” ívódott be az angol történeti emlékezetbe.

A lőporos összeesküvésről ennek következtében már a 17. század folyamán minden évben megemlékeztek különböző egyházi (például tematikus prédikációk felolvasása, templomi harangok megszólaltatása) és világi ünnepi elemek (például örömtüzek) révén. Az egyik legkorábbi, a november 5-i hálaadáshoz kapcsolódó zsoltár 1625-ből származik, amely már címében is emlékeztet arra a csodás eseménysorozatra, melynek köszönhetően sikerült „megvédeni” az angol uralkodót és az országot az 1605. november 5-i lőporos „árulástól” és annak következményeitől. A hálaadó zsoltár jó példa arra, hogy milyen kidolgozott és tematikus egyházi énekek születtek már a legkorábbi évtizedekben a november 5-i hálaadó ünnepekre.

A 17. század folyamán számos egyoldalas illusztrált nyomtatvány (ún. broadside), sőt egylapos ballada (ún. broadside ballad) is készült november 5-e alkalmából; utóbbiak énekelhető formában és a protestáns propaganda eszköztárával élve emlékeztek meg az összeesküvésről, bevonva az éppen aktuális angol uralkodót az emlékezeti folyamatba.

Az 1675 és 1696 közé keltezhető alábbi, illusztrált broadside ballada például az összeesküvés előkészületeivel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy a parlament épülete alatt az összeesküvők egy „római barlangot” (Romish Den) alakítottak ki, ahol az Ördöggel szövetkezve megalkották „a pokoli lőporos összeesküvés” (The Hellish Powder-Plot) tervét, azt remélve, hogy „az egészet a levegőbe röpítik” (In hopes to send all flying in the Air).

Egy 1675–1696 közé keltezhető, az összeesküvésről szóló angol broadside ballada illusztrációja és kezdő sorai. Forrás: Wikimedia Commons

Egy valószínűleg 1682-re datálható, „A borzalmas és ördögi pápista összeesküvés igaz elbeszélése” című, szintén illusztrált ballada jó példa arra, hogy sok esetben intenzíven felhasználták a jezsuiták elleni propaganda elemeit is. A ballada kiemeli, hogy milyen „háttérmunkálatokat” végeztek az angol jezsuiták az összeesküvés sikerességének érdekében.

Különösen érdekes témánk szempontjából egy 1690. november 5-i ballada, amely alapvetően III. Vilmos (1689–1702) születésnapjára íródott. Vilmos 1688-ban, az úgynevezett „dicsőséges forradalom” következtében szerezte meg a korábbi Stuart-uralkodótól, II. Jakabtól az angol trónt, valamint a skót és az ír koronát. A november 5-éhez köthető események és ünnepi elemek tovább bővültek uralkodása idején, hiszen különösen fontossá vált a történeti emlékezet szempontjából, hogy Vilmos 1688-ban éppen november 5-én ért partot Angliában, valamint az is, hogy születésnapja november 4-ére esett; így ez a két nap fontos kettős évfordulóvá vált uralkodása idején.

Sir James Thornhill: „III. Vilmos érkezése” (The Arrival of William III), részlet. Vilmos 1688. november 5-én, épp hálaadás ünnepén szállt partra Angliában, amely eddigre már különleges helyet foglalt el a protestáns naptárban. (1727 k.; Greenwich, Old Royal Naval College, Painted Hall). Forrás: Wikimedia Commons

Az 1690. évi ballada – amely énekelt formában is meghallgatható – utolsó része kifejezetten az összeesküvéssel foglalkozik. A ballada kiemeli azt a már szokásossá vált emlékezeti elemet, hogy az 1605. évi merénylet azért volt sikertelen, mert az „isteni gondviselés” (Divine Providence) közbelépett és megakadályozta az összeesküvőket tervük megvalósításában.

A ballada szövege szerint az összeesküvés óta eltelt évtizedek is rávilágítottak arra, hogy nem szabad hagyni a „katolikus viperák” (Catholic Vipers) befolyását, hiszen „a büszke Róma csapdákat ejtett a protestánsok számára” az országban (snares which proud Rome did for Protestants lay), ezért kell továbbra is emlékezni november 5-re.

A ballada végén mindezt összekapcsolva hálát adnak a protestáns Vilmos király Angliába érkezéséért, megemlékezve az 1688. november 5-i partraszállásáról.

„Emlékezz, emlékezz november ötödikére…” – Az összeesküvés emlékezete és Guy Fawkes alakja a viktoriánus kortól napjainkig

A mai napig számos irodalmi és színházi alkotásban dolgozzák fel az összeesküvés történetét, szinte minden alkalommal Guy Fawkes alakját helyezve a középpontba. William Harrison Ainsworth 1840. évi híres romantikus–történelmi regénye, a „Guy Fawkes, avagy a lőporos árulás” (Guy Fawkes, or The Gunpowder Treason) már alapvetően szimpatikus alakként ábrázolta Fawkes-t, aki a viktoriánus Angliában a közvélemény szemében árulóból lassan elfogadható fiktív karakterré változott.

George Cruikshank illusztrációja Guy Fawkes-ról Ainsworth regényének első kiadásában. Forrás: Wikimedia Commons

Fawkes alakja lényegében egy modern „akcióhős” korabeli megfelelőjeként tűnt fel számos viktoriánus gyermekkönyvben, filléres regényben vagy képregényben, olyan címekkel, mint például „Guy Fawkes ifjú napjai” (The Boyhood Days of Guy Fawkes) vagy „A régi London összeesküvői” (The Conspirators of Old London). Az összeesküvés és Fawkes alakja versekben, gyermekdalokban és különböző mondókákban is tovább élt, melyeket a november 5-i ünnepségek alkalmával előszeretettel énekelnek még a mai napig is a gyermekek. A népdalokhoz hasonlóan számos változata és verziója létezik ezeknek a daloknak, azonban szinte mindegyik tartalmazza azt a részt, amely az egyik legkorábbi, 1742-ben feljegyzett rövid versként ismeretes:

Ainsworth 1840. évi történelmi regényét először egy 1923-as némafilmben vitték vászonra Guy Fawkes címmel. A feldolgozások és adaptációk között kétségkívül a V, mint vérbosszú (V for Vendetta) című, 2006-os mozifilm vált a leghíresebbé és legismertebbé, amely az 1982-es, azonos című képregény adaptációja. A képregény, illetve a film egy disztópikus Egyesült Királyságban játszódik, ahol a Guy Fawkes-maszkot viselő főszereplő („V”) sikeresen felrobbantja a parlament épületét (a képregényben 1997., a filmben 2021. november 5-én). „V” hegyes szakállas maszkja napjainkban is „hódít”; különböző megmozdulások és tüntetések alkalmával sokan viselnek Fawkes-maszkot, valamint például több hackercsoport – például az Anonymous – az elnyomás elleni fellépés jelképeként használja azt.

A V mint Vérbosszú c. mozifilm plakátja. Forrás: Wikimedia Commons

Az összeesküvés történetéről két BBC-sorozat is készült. A 2004-es Lőpor, Árulás és Összeesküvés (Gunpowder, Treason & Plot) című, kétrészes minisorozat alapvetően I. Jakab (Robert Carlyle) és édesanyja, Stuart Mária (Clémence Poésy) életéről szól, amelyben Guy Fawkes-t Michael Fassbender alakítja. A legújabb, Lőpor (Gunpowder) című, háromrészes történelmi dráma érdekessége, hogy a történet főszereplője nem Fawkes, hanem a történelmi tényekhez hűen Robert Catesby. Az őt alakító Kit Harington egyébként Catesby közvetlen leszármazottja és a sorozat egyik producere is.

A Lőpor (Gunpowder) c. 2017-es sorozat plakátja Robert Catesby (Kit Harington) alakjával. Forrás: IMDb

A történelmi tények ellenére a mai napig Fawkes nevét kötik össze leggyakrabban a leleplezett összeesküvéssel. Az Egyesült Királyságban november 5-e manapság is Guy Fawkes Napja (Guy Fawkes Day vagy Night), valamint az Örömtűz Éjszakája (Bonfire Night), amely közvetett módon az 1605. november 5-én gyújtott hálaadó örömtüzekre, valamint a fel nem robbant lőporos hordókra is utal.

1673 után – amikor a későbbi II. (Stuart) Jakab (1685–1688) bejelentette áttérését a katolikus hitre – az a szokás is elterjedt, hogy ezen az éjszakán Fawkes-bábukat égetnek, kezdetben a katolikusok elleni gyűlölettől vezérelve. A szokás – egyre inkább elhatárolódva, illetve eltávolodva a vallási háttértől – a viktoriánus-kori Angliában és a 20. században is komoly hagyománynak számított, és a mai napig jelen van, azonban már kezd kikopni a gyakorlatból.

Az elmúlt évtizedekig a november 5-ét megelőző napokban szinte minden gyermek „Guy” figurákat készített, általában használt ruhadarabokból, amelyeket újságpapírral tömtek ki és groteszk maszkokat húztak rájuk.[4] A bábukat a november 5-i örömtüzekbe dobva elégették. A Guy Fawkes-napi tűzijátékok és örömtüzek viszont a mai napig gyakoriak az Egyesült Királyságban, azonban már szinte teljesen eltávolodva az 1605. évi összeesküvés történeti emlékezetétől. Egyes területeken, különösen például Sussexben kiterjedt körmeneteket, nagy máglyákat és köztéri tűzijátékokat is szerveznek a helyi „máglyatársaságok”, amelyek közül az egyik legnagyobb rendezvénysorozatot minden évben egy kelet-sussexi városban, Lewes-ben tartják.

Schvéd Brigitta

Források:

A Song or Psalme of Thanksgiving, in remembrance of our great deliverance from the Gun-powder Treason (…). London, 1625. (EBBA 36344)

Ainsworth, W. H. (1840): Guy Fawkes, or The Gunpowder Treason. London: George Routledge and Sons.

Gadbury, J. (1682?): A True Narrative of the Horrid Hellish Popish-Plot. The Second Part. (EBBA 32605)

Gun-Powder Plot: Or, A Brief Account of that bloudy and subtle Design laid against the King (…). 1675–1696? (EBBA 20990)

Londons Triumph: Or, The Magnificent Glory at the head of Cheapside, on the Kings Birth-Day, and the Fifth of November (…). 1690. (EBBA 20972)

Tájékoztató irodalom:

Buchanan, B. et al. (2005): Gunpowder Plots: A Celebration of 400 Years of Bonfire Night. London.

Fitzgibbon, S. (2012): The Gunpowder Plot. HarperPress.

Fraser, A. (1996): The Gunpowder Plot: Terror and Faith in 1605. Weidenfeld & Nicholson.

Haynes, A. (1994): The Gunpowder Plot: Faith in Rebellion. Sutton Publishing.

Knipe, J. (1930): Conspiracy and Conscience: A Psychological Study of the Gunpowder Plot. Churchman, 44/1, 34–44.

Marshall, P. – Scott, G. (2009): Catholic Gentry in English Society: Throckmortons of Coughton from Reformation to Emancipation. Ashgate.

Metcalf, A. (2019): The Life of Guy: Guy Fawkes, the Gunpowder Plot, and the Unlikely History of an Indispensable Word. Oxford University Press.

Nicholls, M. (2007): Strategy and Motivation in the Gunpowder Plot. The Historical Journal, Vol. 50, No. 4, 787–807.

Okines, A. W. R. E. (2004): Why was there so little government reaction to the Gunpowder Plot? Journal of Eccleciastical History, 55, 275–292.

Parkinson, C. N. (1976): Gunpowder Treason and Plot. George Weidenfeld & Nicholson.

Patterson, W. B. (1997): King James VI and I and the Reunion of Christendom. Cambridge University Press.

Sharpe, J. A. (2005): Remember, Remember: A Cultural History of Guy Fawkes Day. Harvard University Press.

Travers, J. (2005): Gunpowder: The Players Behind the Plot. London.

Wormald, J. (1985): Gunpowder, Treason, and Scots. Journal of British Studies, Vol. 24, No. 2, 141–168.

[1] I. Jakab ugyan 1604-től felvette címei közé a „Nagy-Britannia és Írország királya” (King of Great Britain and Ireland) címet, azonban ténylegesen csak Skóciában használhatta azt, az angol parlament ellenállása miatt.

[2] Az angol parlament épülete a londoni Westminster-palota, a Palace of Westminster volt, itt tartotta mindkét ház – a Lordok Háza (House of Lords, azaz a felsőház) és a Képviselőház (House of Commons, azaz az alsóház) – az üléseit. A palota a Temze északi partján található, a City of Westminster szívében, a westminsteri apátság és a kormányzati negyed (a Whitehall és a Downing Street) közelében. Az angol parlament már a legkorábbi időkben, a 13. századtól kezdve itt ülésezett, a középkori Old Palace épülete azonban 1834-ben szinte teljesen leégett; ennek helyére épült a ma is álló New Palace.

[3] Fraser (1996), 179–180. (ford. SB)

[4] Guy Fawkes keresztneve, a guy – főnévként – legfőképp ennek az elterjedt szokásnak köszönhetően a viktoriánus korra felvette a „furcsán öltözött személy” jelentést; a 20–21. századra pedig már minden fiúra vagy férfira vonatkoztatható, mint „srác” vagy „fickó”.

A borítóképen: Id. Crispijn van de Passe egykorú metszete a lőporos összeesküvésről és annak megtorlásáról, részlet (1605 k., forrás: Wikimedia Commons)

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket