Én lettem a halál, világok pusztítója

1945. augusztus 6-án egy amerikai repülőgép Hirosimában egy új kísérleti fegyvert vetett be – az első harci körülmények között ledobott atombombát. Augusztus 9-én megismételték a támadást Nagaszaki városa felett is.  2017. június 1-jétől a Sziklakórház Atombunker Múzeumban tekinthető meg a nukleáris fegyverek következményeit bemutató időszaki kiállítás.

(Fotók: Maróti Edit)

A tárlat Chicagóból érkezett Magyarországra, s október 31-ig látogatható a Sziklakórházban – azt követően Montenegróba viszik az összegyűjtött anyagot. A kiállított tárgyak a Hirosimai Békemúzeumtól és a Nagaszaki Atombomba Múzeumtól származnak – előbbinek egymillió fő az éves látogatószáma.

Rögtön az első terembe lépve fekete-fehér fotókat láthatunk egy falon, melyen apró kémlelőlyukakon keresztül vehetjük szemügyre a fegyver bevetésének következményeit, az áldozatok rettenetes sérüléseit. A tárlat itt ügyesen oldja meg, hogy a kisebb gyerekek illetve a látványtól ódzkodók ne lássák meg a sokkoló fotókat – az ifjú látogatókat eleve megakadályozza ebben az említett kémlelőnyílások magasra helyezése. Ugyanebben a helyiségben kapott helyett az ismert gombafelhők modellje – a hirosimai és nagaszakii támadás világot bejárt fotói ezek.


Az atomtámadás következményei műalkotásokon is nyomon követhetők.

A világ atomfegyvereit bemutató képen jól látszik, hogy viszonylag milyen kicsi volt a hatóereje a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombáknak a később kifejlesztett típusokhoz képest. A 15 illetve 20 kt bombához képest az orosz fejlesztésű „SATAN 2” egy Texas méretű területet is el tudna pusztítani.


A későbbi, bevetésre nem került atomfegyverek pusztító erejét bemutató kép (A SATAN 2 nem szerepel rajta)

Amikor egy atombombát ledobnak, számos hatás következik be: lökéshullám, hőhatás és nukleáris sugárzás. Amikor a tűzgömb létrejön, körülbelül olyan magas hő keletkezik, mint a Nap mellett (kb. 10 000 C). Azok az emberek, akik a fegyver felrobbanásának pillanatában a tűzgömb közvetlen közelében tartózkodtak, egészen egyszerűen „elpárologtak” – az egyik kisebb kiállítótérben megdöbbentő módon ábrázolják a következményt: csak a falra vetülő árnyék maradt meg az emberekből.


Csak a falra vetülő árnyékok maradtak meg az áldozatokból

Az atomtámadást követően fekete eső hullott az égből. A hő hatására megszomjazó emberek, akik ebből a vízből ittak, néhány óra múlva elhaláloztak. Az ő sorsukat képzőművészeti alkotással kívánták bemutatni a tárlat létrehozói – ez különösen izgalmassá teszi a tárlatot, hiszen így nem elsősorban a borzalmakkal, hanem az emberi szenvedéssel és az ahhoz kapcsolódó érzelmekkel szembesül a látogató.


A „fekete eső” áldozatai művészi bemutatásban

Több teremben láthatunk olyan tárgyakat, melyek az atomtámadások helyszíneiről származnak. Ötletes megoldás a darabok tematikus elrendezése: találhatunk a lökés- és hőhullám következtében deformálódott épületdarabokat. Látható például egy tégladarab az Urakami Katedrálisból – ebben a templomban éppen keresztény hívek számára celebrált szentmise folyt, amikor az amerikai gép ledobta a csodafegyvert a vizuális célpontként kijelölt épületre. Kevesek számára ismert, hogy Nagaszaki városában élt az akkori Japán legnagyobb keresztény közössége. A város egyébként kétszeresen balszerencsésnek mondható: eredetileg nem is az volt kijelölve a támadás helyszínéül, de aztán az eredeti célpontnál tapasztalható erős felhősödésre való tekintettel, a fegyver hatékonyságának növelése érdekében mondhatni az utolsó pillanatban megváltoztatták a parancsot.


Tégladarab az Urakami Katedrálisból

Szintén láthatunk néhányat az áldozatokhoz köthető személyes tárgyak közül. Az alaposabb szemrevételezés közben találhatunk néhány különösen megdöbbentőt is, például egy tizenkét éves kislány élethordó dobozát, melyben mai napig látható az aznapi ebédje – némi rizs és bab.

Az áldozat édesanyja sosem talált rá a lánya holttestére, a dobozon viszont rajta volt Reiko neve


Hő hatására deformálódott vizes palack Nagaszakiból

Fantáziadús és elrettentő egyben azok a szimulált atomtámadást bemutató térképek, melyek a világ nagyvárosait mutatják, illetve azt, hogy mi történne ezekkel, ha a ma hadrendben lévő nukleáris fegyvereknek történetesen ezek esnének áldozatul. A térképek egy részén az azonnali hatásokat követhetjük nyomon, a többinpedig a radioaktív szennyezés által érintett területeket.


Budapest sorsa atomtámadás esetén

A tárlaton számos olyan rajzot és festményt láthatunk, melyeket hirosimai túlélők alkottak. Éveken keresztül nem volt ugyanis lehetőségük az áldozatoknak, hogy eredeti felvételeket publikálhassanak, illetve azokon keresztül ismerhessék meg a történteket. A traumát mégis fel kellett valamiképpen dolgozni, s erre nyújtott kiváló lehetőséget az alkotás. A képek és festmények kronologikus sorrendben mutatják be az eseményeket, fölöttük az áldozatok és túlélők első reakciói olvashatók.

„A B29 ledobott valami fehéret.” – egy a sok baljós mondat közül

Az utolsó terem Sasaki Sadako, annak a kislánynak állít emléket, aki kétévesen élte túl az atomtámadást, ám tíz évvel később leukémiával diagnosztizálták. Felépülése érdekében szakadatlanul darumadarakat kezdett hajtogatni, mely Japánban a boldogság, a remény és a gyógyulás szimbóluma. Nagyjából ezerháromszáz darumadarat sikerült elkészítenie – sajnos azonban életét vesztette, minden bizonnyal a sugárzás következtében. Érdekesség, hogy az első amerikai elnök, aki Japánban darumadarat hajtogatott, Barack Obama volt – az általa készített origami is láthatók a kiállításon.


Sasaki Sadako darumadarai, valamint Hirosima az atomtámadás után és napjainkban

Teller Ede a hirosimai atombombatámadást követően állítólag azt mondta, hogy semmi szükség a fegyver újbóli bevetésére – az amerikai hadvezetés azonban kiállt a második támadás mellett. Tudni kell, hogy az első atombombával (Little Boy) ellentétben a nagaszakira ledobott fegyver (FatMan) hasadóanyaga már nem uránium, hanem plutónium volt. Erős érv volt a támadás mellett talán, hogy mindenképpen tesztelni szerették volna ennek az utóbbinak a hatékonyságát.

A kiállítás létrehozóinakalapvetően az volt a céljuk, hogy értékítélet nélkül mutassák be az atombomba pusztító hatását, illetve felhívja a figyelmet a kibontakozó hidegháború veszélyeire. Nem kívántak bűnbakot keresni vagy azt a kérdést feszegetni, hogy az amerikaiaknak érdemes volt-e bevetni ezeket az eszközöket a második világháborús győzelem érdekében. A kiállítás üzenete tehát sokkal inkább a jelenre és a jövőre koncentrál, hiszen ma is az látható, hogy a nukleáris fenyegetettség nemhogy csökkent, hanem éppenséggel megnőtt az elmúlt időszakban.

A múzeum munkatársai nagy szeretettel látják a diákcsoportokat is, akiket szeptember 1-jétől november 30-áig a csoportos jegy megvétele esetén ötféle  ingyenes múzeumpedagógiai órával várnak.

Maróti Zsolt Viktor

A cikk megírásához ezúton is köszönöm Polácska Fruzsina segítéségét, figyelmességét.

Ezt olvastad?

Történelmi léptékkel mérve nem tűnik hosszúnak az az alig egy évtized, mire Magyarország a NATO tagjává válhatott, onnantól kezdve, hogy
Támogasson minket