„Ennek a tragédiának a nyom nélküli elmúlás a legsúlyosabb üzenete” – A roma holokauszt

Kiállítás nyílt a roma holokauszt székesfehérvári és várpalotai áldozatainak emlékére Budapest Főváros Levéltárában (BFL) múlt héten. A Grábler-tó melletti akácosban száznál is több cigány származású embert gyilkoltak meg a nyilasok 1945 februárjában. Egy évvel később exhumálták az áldozatokat, az ő történetüket ismerteti a Magyar Holokauszt Emlékév programsorozat részeként a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára által összeállított tablókiállítás.

Fotó: Gyenes Andrea

A kiállítás címe: Gábler-tó – Pharrajimos.   A pharrajimos a cigányság saját kifejezése a második világháborúban a nácik által végrehajtott tömeggyilkosságokra, azaz a roma holokausztra.  A szó egy romani nyelvű kifejezés, jelentése: „elpusztítás”. Érzékletes szó ez egy olyan eseményre, amelyből alig maradt más, mint a néhány túlélő borzalmas emlékei.

A kiállítást Márkusné Vörös Hajnalka a Veszprém Megyei Levéltár igazgatóhelyettese mutatta be. Elsőként egy montázst tekinthetünk meg a helyszínről, a Gábler-tó környékéről.  1945 februárjában a tó melletti akácosban egy gödröt ásattak a foglyokkal, és abba lőtték bele őket. 1946-ban, a halottak exhumálásakor még innen ásták ki a száztizennyolc áldozat maradványait. Ekkor sem, és ezután sem azonosították, sőt nem is temették el tisztességesen őket. Később a vízszint megemelkedett, tartósan elborítva a sírt, tehát feltételezhető, hogy a tóba kerültek a holttestek. Márkusné Vörös Hajnalka elmondása szerint fel szerették volna hívni a figyelmet itt arra is, hogy a holokauszt feldolgozása a cigányságnak talán nehezebb, közösségi és egyéni szinten is. Félnek, hogy újra behívják a történteket az életükbe, így nem beszélnek róla. Az igazgatóhelyettes asszony szerint viszont nagyon is elmondják az utódaiknak a történteket, csak más módon, mint például a zsidóság. A dalaikban, a siratóikban újra és újra szóba kerül a holokauszt. Ezeket az énekeket fontos lenne elkezdeni gyűjteni, mert jelentős forrásként szolgálnak a történtekről.

Fotó: Gyenes Andrea

A következő molinó a Veszprém és a Fejér megyei cigányság életét mutatja be. Vajkai Aurél és Nagy László néprajztudósok kutattak mind a két megyében, és rengeteg fényképet készítettek a harmincas-negyvenes évek helyi cigányságáról. A legkülönbözőbb élethelyzetekben a legváltozatosabb foglalkozásokat űzve örökítették meg őket. Nagyon gazdag fényképanyagból lehetett válogatni, elsősorban a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből. Ezután azt ismerhetjük meg, hogyan foglalkozott a Horthy-korszak a cigánysággal. A romákkal kapcsolatban nem volt olyan szisztematikus megsemmisítési terv, mint amit a zsidótörvényekben rögzítettek és végre is hajtottak. Az ő esetükben inkább a közrend megzavarásának vádja állt fent. A cigányságot, mint „veszélyes elemet” bélyegezték meg, és a vándorló romákat rajtaütésszerűen írták, majd gyűjtötték össze.

Arról a szituációról is képet kapunk, ami akkor alakult ki, amikor egy-két hónapig Székesfehérvárnál húzódott meg a frontvonal, ahol az orosz és a német hadsereg állt szemben egymással. Már korábban eljuttattak valamennyi alispánhoz egy olyan üzenetet, hogy a cigányság kollaborál az orosz katonákkal, és valószínűleg felderítőként használják őket.  Ez két okból is alaptalan feltételezés volt. Egyrészt mind a német, mind az orosz katonaság jól ismerte már a területet, mert a megelőző időkben oda-vissza mozogtak a környéken. Másrészt a székesfehérvári cigánytelepen ekkor már csak idősek, nők és gyerekek voltak főleg, akik nyilván nem a legmegfelelőbb felderítők egy háborúban.  Ebből az időszakból is értékes fotódokumentáció maradt fent, illetve olyan visszaemlékezések, naplók is, amelyeket Veres D. Csaba nemrég elhunyt hadtörténeti kutató dolgozott fel több könyvében. A Dunántúl hadi krónikája című kötete alapos és részletes segítség a helyzet rekonstruálásában.

Fotó: Gyenes Andrea

A következő molinó a helyi nyilas hatalom intézkedéseivel foglalkozik.  Ebből az időszakból már bővebben állnak rendelkezésre források. A nyilasok Pintér József kőművesmestert nevezték ki Székesfehérvár főispánjának, az ő nevéhez és Orendy Norberthez, a Nemzeti Számonkérés vezetőjéhez köthető a helyi cigányok elhurcolása. Budapest Fővárosi Levéltárában és az Állambiztonsági Levéltárban található meg Pintér József büntetőperének ezerötszáz oldalas anyaga. Az eljárás során rengeteg vizsgálatot végeztek, széles körben igyekeztek túlélőket találni.  Csodával határos módon a Gráber-tavi gyilkosságnak két túlélője volt, a székesfehérvári cigányok internálásának pedig három. Az ő történeteik alapján igyekeztek rekonstruálni az eseményeket. Hátborzongató módon sikerült megmenekülniük a haláltól. A kivégzésnek tanúja volt a várpalotai bányászság és az ottani lakosság is, akik közül 1946-ban, a halottak exhumálásakor, hetven tanút meghallgattak. A sajtóból is rengeteg információt lehet megtudni, ezeket az anyagokat ma az Állambiztonsági Levéltárban őrzik. Nagyon sok az olyan forrás, amit az újságok idéztek, ma viszont nem ismerjük lelőhelyüket. Ilyen például az exhumálási jegyzőkönyv. Csak remélni lehet, hogy ezek a dokumentumok előkerülnek egyszer.

Az utolsó rész a számonkérésről szól. Egyetlen áldozatot sem anyakönyveztek, mégis a tárgyalások során a túlélők, illetve az újságok említései alapján körülbelül hatvan név ismert. Bár ezek között van olyan határozatlan megfogalmazású is, mint például Lakatos Ferencné és tizenhárom gyermeke. Tehát körülbelül az áldozatok fele azonosítható.  A vallomásokból néha úgy tűnik, hogy titkokban lőtték agyon az embereket, más esetben az derül ki, hogy a németek is jelen voltak. Az viszont biztos, hogy a helyi csendőrök és nyilasok végezték ki a romákat és nem a Gestapo. A csendőrök többségét sikerült elfogni, közülük volt olyan, aki öngyilkos lett a történtek után. Azonban a nyilasok közül sokan külföldre szöktek, így őket nem lehetett felelősségre vonni.

Fotó: Gyenes Andrea

A kiállítás megnyitóján beszédet mondott dr. Kenyeres István Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a Graber-tavi gyilkosságot bemutató kiállításon kívül a levéltárban megtekinthető a „Széttépett esztendők” (1938–1944) – A Holokauszt budapesti megéléstörténete című tárlat is. Elmondta, hogy a kiállítások lezárásakor, november 18-án nagyszabású konferencia megrendezésére készülnek.  A főigazgató úgy fogalmazott a mészárlás kapcsán, hogy „ennek a tragédiának a nyom nélküli elmúlás az egyik legsúlyosabb üzenete, ami ellen tenni kell.”

Fotó: Gyenes Andrea

Hermann István a MNL Veszprém Megyei Levéltára igazgatója nyitóbeszédében kitért arra, hogy nemcsak Budapesten, de vidéken is nagyon sok fájdalmas esemény történt. Hangsúlyozta, hogy alapvetően más a koncepciója a két kiállításnak, mert a „Széttépett esztendők” végigviszi a látogatót 1938-tól 1945-ig a holokauszt történetén, de a Grábler-tó – Pharrajimos egy eseményre fókuszál. Az igazgató elmondta, Székesfehérvárról 1945 februárjában körülbelül kilencven cigány származású embert gyűjtöttek össze és indították el nyugat felé, hogy további sorsukról később intézkedjenek. Ezután csatlakoztak hozzájuk a Várpalotáról és környékéről elhurcolt romák, főleg nők, idősek és gyerekek. A férfiak zöme ekkor már munkaszolgálatosként vagy katonaként a háborúban volt. Egy pajtában töltött éjszaka után tömegsírt ásattak velük, és mindegyiküket belelőtték. Olyan mértékű volt a hallgatás a tragédiáról, hogy első fokon fel sem merült ez a mészárlás a vádpontok között, csak másodfokon. Hermann István kiemelte, hogy Harmat József könyvtáros kutatásai alapján sikerült felgöngyölíteni a történteket, amelynek eredménye többek között ez a kiállítás is.

Fotó: Gyenes Andrea

A megnyitó során levetítették a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium diákjainak A Grábler-tó halai színházi előadását, amely megrázóan mutatta be a tömeggyilkosságot. A rendezvény hangulatához a Lasho Lecsó Zenekar dalai is hozzájárultak. A kiállítás november 18-ig, a Budapest Főváros Levéltárának nyitvatartási idejében látogatható.

Forrás: youtube.com

Szőts-Rajkó Kinga

Ezt olvastad?

Petőfi Sándor örökbecsű versének címe jutott eszembe Gazdag Péter adatokban bővelkedő – egyelőre négyrészes – sorozatának olvasásakor, mely – a
Támogasson minket