Eötvenhatos emléktúra: Városi séta a forradalom és szabadságharc emlékére

Hagyományaihoz hűen az I. Tóth Zoltán Kör idén is megemlékezést rendezett az 1956-os események alkalmából. A tudományos diákkör a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére október 19-én városi emléktúrát hirdetett meg, melynek során egy séta keretében az érdeklődők bejárhatták az egykori történések legfontosabb emlékhelyeit.


“A felvonuláson az egyetem vezetése – a rektorral az élén – részt fog venni.” – ELTE Levéltár Rektori Hivatal 1/i 1956. 6. doboz


​(A képért köszönet illeti az I. Tóth Zoltán Kört.)

A séta helyszínein az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történész szakos hallgatói tartottak rövidebb előadásokat, felidézve ’56 felemelő és drámai pillanatait. Amint azt a rendezvény címe is sugallja, az ELTE és a Kör tagjai számára egyaránt kiemelkedő fontossággal bírtak az októberi történések, hiszen a forradalom napjaiban vesztette életét az egyetem Történettudományi Karának dékánja, egyben pedig a Kör példaképe és névadója, I. Tóth Zoltán.


A Bródy Sándor a Magyar Rádió épületével. (Kép forrása: fortepan)

Az emlékséta első állomása a Magyar Rádió egykori épülete volt, ahol a hallgatóság Kabelács Pál visszaemlékezései alapján alkothatott képet az ott történtekről. Kabelács 19 évesen élte át a sorsfordító eseménysorozatot, s maga is kivette részét a Rádiónál lezajló esti tűzharcokból. Saját elmondása szerint olyan sötét volt, hogy csupán a felvillanó lövedékek alapján tudták viszonozni a tüzet. Azon önkéntesek közé tartozott, akik később is részt vettek a harcokban: a Vajdahunyad utcában társai oldalán szovjet harckocsik ellen küzdött. A félelmetes páncélosok ellen benzines palackokat használtak, amelyekkel a járművek tetejét (amelyek nem voltak teljesen befedve), illetve a hátul elhelyezkedő benzintartályaikat célozták.


A  Múzeum körút az Astoria felől nézve, az ELTE épületei. (Kép forrása: fortepan)

A megemlékezés az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatódott, ahol az októberi eseményekben résztvevő egyetemistákról emlékeztek meg. Sok egyéb társukhoz hasonlóan az ELTE bölcsészhallgatói is a lengyel néppel való szolidaritást kifejező utcai felvonulást szerveztek október 23-ára. A tervezett tüntetést azonban Piros László belügyminiszter betiltotta. Az egyetemi vezetés ennek ellenére elérte a tiltás feloldását és hallgatóival együtt részt vett a demonstráción. Az ezt követően megalakuló Forradalmi Diákbizottságokban a hallgatók és az oktatók közösen képviseltették magukat. Az ígéretesnek induló események azonban hamarosan drámai fordulatot vettek: a kialakuló fegyveres harcokban több egyetemista is életét vesztette, köztük Kováts Mária és Nimsz Béla. Az ezt követő megtorlások miatt számos hallgató az ország elhagyására kényszerült.


Sinkovics Imre a Nemzeti Dalt szavalja a Petőfi szobor lábánál (Kép forrása: minalunk.hu)


(A képért köszönet illeti az I. Tóth Zoltán Kört.)

A séta következő állomása a március 15-e téren álló Petőfi Sándor szobor volt. Ezen a helyen szavalta el több tízezres tömeg előtt Sinkovics Imre a Nemzeti Dalt, majd itt olvasták fel a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) 16 pontos követeléseit. A helyszínválasztás és az itt lejátszódó események is bizonyítják, milyen sok szállal kapcsolódtak az októberi események az 1848. március 15-ei forradalom szellemiségéhez. Mint ahogy akkor, 1956-ban is közösen lépett fel a magyar társadalom, hogy változást követeljen.

A menet a március 15-e térről a Magyar Tudományos Akadémiához vonult, ahol rövid megemlékezést követően megkoszorúzták I.Tóth Zoltán szobrát. A jeles történész pályafutása során számos rangos elismerést tudhatott magáénak: 1952-ben Kossuth-díjjal tűntették ki, 1953-ban az ELTE Történettudományi Karának dékánjává választották, két évvel később pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadták. A kollégái és hallgatói szimpátiáját egyaránt bíró dékán 1956. október 25-én több társával együtt azzal a céllal indult el az Akadémia utcában lévő pártközpontba, hogy tolmácsolja az egyetemisták követeléseit. Az épület őrsége tévesen forradalmároknak nézte őket és tüzet nyitott a közeledőkre. Az ekkor kialakult zűrzavarban vesztette életét I.Tóth Zoltán is, akinek teste csak napokkal később került elő. Családját úgy tájékoztatták, hogy az egykori dékán az „ellenforradalmárok” áldozata lett. Rehabilitációjára csak a rendszerváltozást követően kerülhetett sor. Szobra (Vigh Tamás alkotása) 2006 óta áll az Akadémia udvarán.


I. Tóth Zoltán szobra az Akadémia udvarán

A Kossuth Lajos térhez érve az október 25-én lezajlott sortűz áldozataira emlékeztek. Az ott történtekről többek között Kopácsi Sándor számolt be emlékirataiban. Az egykori budapesti rendőrfőkapitány megjegyzi, hogy az eseményeket megelőzően, már 23-án tüzelőállásokat létesítettek a teret körülvevő épületek tetejére, amelyeket 25-én délelőtt – a szovjet tankok kíséretében érkező hatalmas tömeget látva – megerősítettek. Máig éles viták folynak arról, hogy pontosan hogyan is kezdődött a lövöldözés, amelynek számos halottja és sebesültje volt. Egyes becslések az áldozatok számát több mint 80 főre teszik.


A Kossuth tér 1956-banl (Kép forrása: fortepan)


(A képért köszönet illeti az I. Tóth Zoltán Kört.)

A megemlékezés zárásaként felszólalt az a Trencsényi Imre is, aki fiatal egyetemistaként maga is részt vett az október 23-án zajló tüntetésen. Az ELTE egykori hallgatója elmondta, hogy számára hatalmas szemléletváltást jelentettek október kései napjai az azt megelőző korlátozott szellemi miliőhöz, a rendszeres padlássöprésekhez és az egyetemen tanított politikai gazdaságtanhoz képest. Kiemelte, hogy a szörnyű megtorlás ellenére a hatvan évvel ezelőtt történt eseményekre érdemes és kell is emlékeznünk.

A Kör által szervezet emléktúrát az egyetemi hallgatóságon túl számos külsős érdeklődő is megtisztelte jelenlétével. Többen közülük személyes emlékeikkel gazdagították az elhangzó előadásokat, így segítve a Kör tagjait abban, hogy méltóképpen emlékezhessenek meg ’56 eseményeiről és hőseiről.

Dénes Lóránt

Ezt olvastad?

Június 11., kedd 11.00-kor az MTA Humán Tudományok Kutatóházában lesz az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete és az Erdélyi Múzeum-Egyesület, valamint a regensburgi