„Építsünk hajlékot a múzsáknak” – Kilencven éve nyílt meg a Déri Múzeum

Debrecen kulturális életében jelentős helyet foglal el az 1920. június 4. és 1930. május 25. közötti időszak. Akkor, amikor az ország egésze a trianoni döntés által okozott veszteség bénultságában éli mindennapjait, Debrecenben a város arculatát évszázadokra meghatározó két, oktatási és művelődési intézmény kezdte meg működését: a Tisza István Tudományegyetem és a Déri Múzeum. A szomorú emlékű békeszerződés hatására az oktatás és a múzeumügy is súlyos veszteséget szenvedett. Elcsatoltak egyetemeket, de a trianoni események után a múzeumok közül hatvannál is több került Magyarország határain kívülre, felbecsülhetetlen értékű műkincseikkel együtt. Ennek fényében meghatározó volt Déri Frigyes nagylelkű felajánlása, amelyben Debrecent választotta a gyűjteményét bemutató múzeum helyszínéül. Támogatása nem pusztán a gyűjtemény ajándékozására terjedt ki, az építkezésre is jelentős összeget különített el. Sajnos, a helyszín kijelölése elhúzódott, az építkezésre szánt pénz elvesztette értékét, így végül Debrecen városa vállalta magára a múzeum felépítését. A helyszín kijelölésekor végül Déri Frigyes határozott kérése segített, mert a mecénás  a város központjában látta egyedül felépíthetőnek a gyűjteményének helyet adó épületet. Így esett a választás az egykori Füvészkertre, a 19. század második felének modern, 1923-ra megkopott üvegházának és növénykertjének helyet adó telekre.

Az alapkő letétele óriási ünnepség keretében történt. A helyi lapok vezércikkben számoltak be az országos jelentőségű eseményről. Innen tudjuk, hogy a Fűvészkert akkor még álló üvegháza előtt, pódiumon foglalt helyet Déri Frigyes és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Czakó Elemér államtitkár, Orsós Ferenc, a Tisza István Tudományegyetem rektora, Láng Nándor egyetemi professzor, Hadházy Zsigmond főispán, Csóka Sámuel polgármester, gróf Degenfeld József református egyházkerületi főgondnok, valamint Révész Imre református lelkész, egyházkerületi főjegyző. A közönség soraiban a Hajdúföld c. újság tudósítója ott látta Debrecen város előkelő társadalmának legnagyobb részét, a polgári és katonai hatóságok képviselőit, az egyetem tanári karát és még számos előkelő személyiséget.

Magáról az alapkő letételéről pedig ekként írt a lap:

 „Ünnepélyes, megható pillanatok következnek ezután, Györgyi Dénes és Münnich Aladár építészek a rézhengert lehelyezik az alapkőbe és ráteszik a súlyos szürke márványlapot. Ezután elsőnek a kultuszminiszter lép oda kalapáccsal kezében s hármat üt a kőlapra. Majd az ősz Déri Frigyes áll meg az előtt a pár téglakocka előtt, amely alapját fogja képezni élete nagy alkotásának… Nagy, néma csönd… Mindenki érzi ennek a pillanatnak az ünnepélyességét s az ősi Füvészkert fái, bokrai között egy halk áhítatos ima száll, Déri Frigyes imádkozik… Aztán a kőlapon háromszor cseng a kalapács, s Déri Frigyes emelthangon mondja: A magasságos Isten adja áldását e kulturális művünkre és vegye oltalmába szeretett hazánkat.”

Az ünnepélyes alapkőletételt követően még hosszú évek munkája következett. A múzeum épületét végül 1928 decemberében adták át a kiállítást rendező szakembereknek. Nekik köszönhetően 1930. május 25-én Debrecen városa az ország legmodernebb múzeumépületében elhelyezett gazdag kultúrtörténeti kiállítással fogadhatta a látogatókat.  Visszafogott elrendezésével és díszítésével megvalósult – az 1923 decemberében összehívott építkezési bizottsági gyűlésen megfogalmazott követelmény:

„A múzeum és belseje a tudomány s a jó ízlés szempontjai szerint alakítassék.”

A szervezési és tervezési munkákban résztvevők közül sokan nem élhették meg ezt a pillanatot, így fájdalmas veszteség volt, hogy maga Déri Frigyes sem tudott jelen lenni. Álmai mégis valóra váltak, hiszen gyűjteménye az elmúlt 90 esztendőben Debrecen kulturális életének szerves részévé vált.

Portálunk számos alkalommal számolt be a Déri Múzeumról, kiállításairól rendezvényeiről, itt most egy rövid linkgyűjteménnyel köszöntjük a születésnapos múzeumot.

A debreceni múzeumügy és a Déri Múzeum történetét, mostani álló állandó kiállításait egy korábbi cikkünkben ismertettük

A 2014-es év tudományos életének egyik legmeghatározóbb témája kétségkívül az I. világháború centenáriuma volt. Az országszerte zajló megemlékezések között kiemelt helyen szerepelt a szeptember 17-18-án a Déri Múzeumban megrendezett „A Nagy Háború és emlékezete” című konferencia. Az eseményről Császár Ildikó tudósította az Újkor.hu portált, később a konferencia kötetének recenzióját is közzétettük Barta Róbert tollából.

2017-ben Európa-szerte számos helyen emlékeztek meg konferenciákkal, kiállításokkal és egyéb szakmai rendezvényekkel a reformáció 500. évfordulójára. Mi több, a magyar református egyház 450 éves fennállását is abban az évben ünnepelte az ország. Debrecen, a „kálvinista Róma” több  rendezvénnyel is kapcsolódott az emlékévhez. A programsorozat utolsó állomása a Déri Múzeumban megnyitott időszaki kiállítás A hit megtartó ereje – Erdélyi Fejedelemség és Debrecen című tárlat volt, amely 2017. december 4-én nyílt meg. A megnyitóról és a kiállításról a  múzeum történésze, Váradi Katalin számolt be, a kiállítás katalógusáról pedig Pálfi Ádám írt ismertetőt.

Portálunk szerkesztője, egyben a múzeum Numizmatikai Gyűjteményéért felelős muzeológusa 2018 októberében indította útjára a Hónap Érme című projektet, melynek első évéről külön cikkben számolt be, köztük több Déri Frigyes által adományozott érméről is.

A Déri Múzeum számos rendezvénye kapott már helyet eseménynaptárunkban. 2019-ben például a Debrecen, a szabadság fővárosa c. városi rendezvénysorozat nyílt meg január 6-án egy múzeumi kiállítással. Kossuth Lajos azt üzente címmel pedig nagyszabású időszaki kiállítás nyílt meg március idusán. Áprilisban legendák és hősök találkoztak a múzeum épületében, a Kárpát-medence avarkori történetére először egy családi nappal, majd egy nemzetközi jelentőségű kiállítással emlékeztek meg. 2019 végén pedig egy másik jelentős adománytevő, múzeumpártoló férfiról Sesztina Jenőről emlékeztek meg.

Ezt olvastad?

Az elmúlt bő három hónapban a koronavírus-járvány alapvetően határozta meg az emberek mindennapjait, és ahogy az élet sok más területére,