Erdélyi fejedelemből magyar király?

1620. augusztus 25-én a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet, aki azonban mégsem koronáztatta meg magát. Mi állhatott ennek hátterében?

„[…] Hat egész esztendőtől fogva tractáltuk az békességet az ausztriai famíliával, akármit confoederáltunk és azt akármi diplomákkal erősítettük, de már ugyan ottan mindjárást eszünkbe vöttük és nyilvánossággal megtapasztaltuk ellenünk alattomban való ártalmas practikájokat, melyeket noha jól tudtunk, de mégis békességes tűréssel szenvedtük.” Ezzel indokolta Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a magyarországi Habsburg hatalom megdöntésére indított hadjáratát egy Szeben városához címzett levelében.


Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, korabeli rézmetszeten. Forrás: wikipedia.org

Báthory Gábor uralmát követően, 1613-ban az ő hatalmát megdöntve Bethlen Gábor került az Erdélyi Fejedelemség trónjára. Miután helyreállította az elődje alatt szétzilált Erdélyt, a harmincéves háború (1618–1648) keretén belül elsőként szállt harcba a Magyar Királyság egységének kelet, azaz Erdély felőli helyreállításáért.

Bethlen Gábor kezdetben tanácsadójaként nem csupán hűen szolgálta Báthoryt, de török kapcsolatait felhasználva ő szerezte meg számára a fejedelemséget. Báthory meggondolatlan politikájával, miszerint uralmát kiterjeszti a román vajdaságokra is, magára haragította a szultánt és maga ellen hangolta Bethlent is. Az ifjú Bethlen életét féltve 1612-ben az Oszmán Birodalom területére menekült a fejedelem bosszújától tartva, majd a következő évben török sereggel tért vissza, hogy elfoglalja a trónt.

Az új fejedelem fogadtatása nem volt pozitív, lévén 1613-ban az erdélyi rendek „azt választák akit a török császár és a bassa, féltekben libere eligálták Bethlen Gábort”, vagyis a hagyománnyal szemben nem szabad akaratukból, hanem a török nyomására választották meg, az őt trónra segítő Iszkender pasa csapatai pedig Tordánál vertek tábort és nem siettek elhagyni Erdélyt. A császárpártiak emiatt „törökkel béleltnek”, törökbérencnek tekintették, ennek ellenére 1615-ben a nagyszombati egyezményben II. Mátyás császár-király elismerte Bethlen Gábor erdélyi fejedelemségét.


II. Mátyás német-római császár, Lucas van Falckenburg festménye. Forrás: wikipedia.org

Bethlen azonban nem volt a török érdekek feltétlen kiszolgálója, igyekezett megakadályozni, hogy Erdély teljes mértékben alárendelődjön az Oszmán Birodalomnak, ezért a viszony közte és a Porta között megromlott. Az újabb török „megszállást” csak Lippa 1616-os átadásával kerülhette el. Mindeközben császári oldalról sem nézték jó szemmel Bethlen uralkodását, ezért saját jelöltjüket, Homonnai Drugeth Györgyöt küldték harcba, hogy vajdaként szerezze meg Erdélyt.

1618-ban a protestáns csehek fellázadtak újdonsült királyuk, a vallási fanatikus II. Ferdinánd császár erőszakos ellenreformációja ellen, segítséget pedig Bethlentől kértek, ösztönzésképpen pedig felcsillantották előtte a cseh korona elnyerésének lehetőségét is, azonban ezt a címet V. Frigyes pfalzi választófejedelem nyerte el. A magyarországi protestáns ellenzék és Bethlen a cseh felkelésben egyaránt lehetőséget látott a Habsburg-ellenes harcokhoz való csatlakozásra. A fejedelem titokban előkészületeket tett, hogy hadba lépjen a csehek megsegítésére és Magyarország saját kezén való egyesítésére.

Miután 1619 nyarán Mikó Ferenc nevű követe meghozta a szultán engedélyét, Bethlen a meglepetés erejét kihasználva, gyors hadmozdulatokkal elfoglalta Magyarországot. A magyarországi rendek január 8-án, a pozsonyi országgyűlésen megválasztották Magyarország fejedelmének, majd a novemberi országgyűlésre ki is tűzték a koronázást. Török részről, noha engedélyezték a hadjárat megindítását, Bethlen magyar királlyá koronázásáról azt tartották, hogy felborítaná az 1606-os zsitvatoroki Habsburg-török békét, valamint fellazítaná Erdély török függését. 1619 novemberében egy török csausz tolmácsolta a szultán békevágyát. A kellő portai támogatás hiánya, és a magyar rendek meghátrálása végett a fejedelem visszalépett, pedig Borsos Tamás erdélyi követ naplójában azt olvashatjuk, hogy a koronázás már elő volt készítve. Bethlen a szultán támogatását egy újabb követséggel érte el, aminek következtében augusztus 25-én, Besztercebányán megtörtént a királlyá választása, ettől fogva leveleiben erdélyi fejedelem mellett „electus Hungariae etc. rex”-ként is címezte magát.


Bethlen Gábor szobra a Hősök terén. Forrás: wikimedia.org

A királlyá választás megtörtént, övé volt a Szent Korona, Pozsony, az ország akkori koronázó városa, tehát joggal merül fel a kérdés, miért nem koronáztatta meg magát Bethlen Gábor magyar uralkodónak? A két legkézenfekvőbb válasz: a magyar rendek feltételei, és a török befolyástól való félelem. Bethlen abszolutisztikus uralmat akart kiépíteni Erdélyben, ezt a vágyát Magyarországon azonban nem nézték jó szemmel. A magyar rendek megválasztották ugyan királyuknak, de a koronázáshoz bizonyára kemény feltételeket szabtak volna. Emellett félő volt, hogy a török kihasználva a Habsburgok magyarországi térvesztését, teljes mértékben a hatalma alá vetné a Magyar Királyságot és Erdélyt. Török szemszögből problémás volt az országegyesítés kérdése is, nem akarták ugyanis, hogy az újraegyesített ország egy kézben legyen: ha Bethlen király lesz, Erdély élére vajdát kell állítani.

Bethlen, a hadi sikerekből származó kedvező politikai helyzetét egy számára megfelelő békeszerződés megkötésére használta fel. Az általa 1622. január 6-án Bethlen által ratifikált nikolsburgi békeszerződéssel lemondott a királyi címről. Cserébe birodalmi hercegi címet kapott, Oppeln és Ratibor hercegségét Sziléziában, valamint Erdélyhez kapcsolhatott élete végéig hét magyarországi vármegyét: Szabolcs, Szatmár, Bereg, Borsod, Abaúj, Zemplén és Ugocsa megyéket.

Egy török basához írott levelében Bethlen a békekötést a kellő támogatás hiányával magyarázta: a császár számíthatott a pápa, a Katolikus Liga és a spanyolok segítségére, míg ő a csehek fehérhegyi veresége után egyedül maradt velük szemben. Ahogy az említett levelében ő maga fogalmazott: „Ferdinándot az ő baráti, atyjafiai és az mi barátinkból ellenségink, az frigyes országok télben is szintén úgy segítik, mint nyárban, de engemet senki nem segített.” Bethlen Gábort, bár koronázatlanul, legnagyobb nemzeti uralkodóink között tartjuk számon. Az első hadjárat után megkötött békében lemondott a királyi címről, de céljáról nem: sikertelenül, de még kétszer, 1623-ban és 1626-ban újra harcba szállt a Magyar Királyság egyesítéséért.

Nyul Gábor Alex

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket