Farsangi bálok Pesten és Budán

Ahogy az utóbbi években az már megszokott, idén is beköszönt lassan a majd farsangkor tetőző báli időszak. Városszerte plakátok hirdetik a különféle bálokat, így újra van Budapesten jogászbál, orvosbál és van Operabál is, néhány éve pedig, Balatonfüred mintájára nyaranta Budapesten is rendeznek Anna-bált. Ezek jobbára a két világháború közötti korszak hagyományaira utalnak vissza, pedig Pesten és Budán már 150–200 évvel ezelőtt is országos hírű bálokon rophatta a táncot, akinek a kedve úgy hozta és az erszénye is lehetővé tette a részvételt.


Hölgyek jelmezben. Kép forrása: Kulcsár Krisztina: Jelmezkavalkád a 19. századból

A bálozás szokása a francia királyi és burgundiai hercegi udvarokból terjedt el a 14. századtól kezdődőn. A különféle királyi udvarokban a 17. századtól váltak széles körben általánossá, valamivel később pedig, a 18. század folyamán már nem csak az uralkodók és közvetlen környezetük rendeztek bálokat, hanem a táncmulatság szokása kezdett tért hódítani a középnemesség és a polgárság körében is. Magánszemélyek, egyesületek, testületek egyaránt rendeztek bálokat, melyek közül különösképpen a farsangi vigalmak idején rendezett álarcosbálok voltak népszerűek. Hasonló volt a helyzet Pest-Budán is, ahol az 1770-es években egyaránt sor került udvari bálokra, valamint az alacsonyabb osztályok számára megrendezett nyilvános farsangi bálokra is. Ez utóbbiak olyannyira népszerűvé váltak, hogy Mária Terézia rendelete értelmében a Helytartótanács kénytelen volt szabályozni a megrendezésüket 1773-ban. Ennek értelmében mindössze öt nagyobb bálteremnek engedélyezték álarcosbál rendezését, de voltak egyéb megkötések is. Megtiltották az ijesztő és ízléstelen jelmezek viseletét, valamint azt, hogy a jelmezbe öltözött bálozók az utcára menjenek maskarájukban. Tiltották továbbá a papírból készült jelmezek viseletét is, mivel a gyertyákkal világított termekben ezek gyakorta vezettek tűzesetekhez. Az 1790-es években mindezek ellenére soha nem látott közkedveltségnek örvendtek a nyilvános bálok. Budán a Fehér Kereszt és a várbeli Országház, Pesten a Hét Választó, a Két Lámpás és az Angol Királynő fogadó voltak a legnépszerűbb mulatóhelyek. Idővel kialakult az a szokás is, hogy egyes bálokban bárki részt vehetett, aki megfizette a belépőt  a belépődíjakat Pest és Buda megadóztatta , ezeket hívták német szóval zahlbáloknak, míg a szűkebb körű, meghívásos alapon létrejött bálok voltak a nobelbálok. Amikor a magyarság körében minden jószándéka ellenére népszerűtlen József császárt 1790 elején betegsége ágynak döntötte, halála előtt volt még annyi ideje, hogy rendeletei többségét visszavonja s ekkor többek között arra is parancsot adott, hogy a Bécsben őrzött magyar koronát vigyék vissza Budára. Ez Budán és Pesten óriási örömet okozott, számos összejövetelt, mulatságot tartottak február utolsó napjaiban. A korona megérkezése alkalmából Vörös István Pest megyei főszolgabíró és Belányi István vármegyekapitány adtak bált február közepén, 22-én pedig az év legfurcsább báljára került sor a megye második alispánja rendezésében. Az apropót ezúttal is a korona visszatérte szolgáltatta, de mivel aznap került sor József temetésére, a bálon nem szólt zene. 1794 februárjában újfent tetőfokára hágott a farsangi hangulat Pest-Budán. Ebbe csöppent bele egy természettudományok iránt rajongó derék szász Drezdából, bizonyos gróf Hofmansegg, aki eredendően azért kereste fel Magyarországot, hogy madár- és rovargyűjteményét gyarapítsa. Úti passzusából azonban hiányzott egy nagyon fontosnak minősített pecsét s így hosszabb időt kellett eltöltenie Magyarországon, ahol ajánlólevelei révén hamarosan kedves ismerősökre tett szert és új társaságának köszönhetően Pesten is, Budán is részt vett egy-egy álarcos bálon. Ekkor keletkezett levelei révén sokat megtudhatunk a korabeli pest-budai bálokról. Először is arra figyelt fel, hogy az urak még ilyen alkalmakkor sem válnak meg sarkantyúiktól:

„Mi sem hasonlít inkább egymáshoz, mint ilyen mulatságok: itt sem vehetni észre semmi feltűnőt, olyat, a mi nálunk is ne lenne megengedve. Mivel a sarkantyú a nemzeti viselethez tartozik, tehát az álarcosbálba is sarkantyús csizmával jönnek. Természetes tehát, hogy kivált az itteni igen heves tánc közben sok ruhát összetépnek s a nők bokáit meg-megsértik s habár belátják ennek illetlen voltát, még sem hagynak fel vele.”

Hofmansegg bírálta azt is, hogy többen fegyverrel az oldalukon báloznak és nem igazán nyerték el tetszését az álarcok sem:

„Különben éppen nincs kötelezve senki, hogy álarcosan jelenjék meg. Egy papírlapocska vagy egy kártya a kalapon és főkötőn már tökéletesen elég a metamorphosishoz, s ez is tulajdonképpen csak a nádor végett van, hogy ne feszélyeztesse őt, ha a jelenlévők az irányában való szertartásosság alól felmentik magokat. A feltűnően szép phantasia-maszkok igen ritkák.”

A drezdai bálokhoz képest unalmasnak találta a gróf azt is, hogy a táncok nem elég változatosak, a Hofmansegg által is megcsodált magyar táncok mellett kizárólag keringőt és menüettet táncoltak a párok, az elegáns quadrille – a francia négyes – teljes egészében hiányzott. A gróf mégis kellemesen emlékezett vissza a pesti és budai bálra, köszönhetően a bálon résztvevő hölgyeknek:

„Nem emlékszem, hogy a világ valamely helyén egyszerre ennyi sok szép nőt lehetne együtt látni, mint itt. Drezda és Lipcse e mellett elbújhatnak. S azonkívül alak és szín annyira különböző és változó, hogy mindenféle ízlés megtalálhatja a magáét. Ez alkalmasint a különböző nemzetiségek serege következtében van így, melyek Magyarországon együtt élnek.”


Urak jelmezben. Kép forrása: Kulcsár Krisztina: Jelmezkavalkád a 19. századból

A Hofmansegg által említett magyar táncok különösen a napóleoni háborúk után jöttek divatba, így a csárdás és a körmagyar (majd reneszánszukat élték 1867 után is). A reformkorban rendeztek bálokat különféle névnapokhoz kötődve (Katalin-bál, Anna-bál), de voltak jótékonysági bálok és az alsóbb osztályok körében is mind szélesebb körben hódított a táncmulatságnak ez a formája, később voltak iparosbálok, sőt cselédbálok is, de rendeztek Pesten magányos uraságok bálját, asszonyi egyesület bálját. 1836 farsangján a Hofmansegg által hiányolt francia négyes volt az évad legdivatosabb tánca, köszönhetően annak, hogy Emmerling Károly, aki a Redout épületét bérelte, január 17-i nyitóbáljára betaníttatott táncosaival egy nyolcas quadrille-t, aminek akkor sikere volt, hogy nem sokkal később már a Nemzeti Casino által adott bálon is ezt táncolták a résztvevők. 1840 januárjában arra is volt példa, hogy jelmez nélkül rendezzenek farsangi bált a Redoutban. A Párizsból megrendelt jelmezek ugyanis nem érkeztek meg időben, állítólag azért, mert Párizsban elterjedt, hogy eljött a világvége s így az ottani kereskedők nem is teljesítették szállításaikat. Azonban ez sem rendítette meg különösebben Emmerling Károlyt, aki a Redoutot ez alkalommal vadonatúj „Milly-gyertyákkal” szerelte fel. Összetoborozta a jelmez nélkül maradt hölgyeket és urakat, mondván, hogy az az apróság, hogy nincs jelmez, nem lehet akadálya egy jó hangulatú farsangi bálnak. Nem is lett. Az 1840-es években már egyértelműen Pest volt a báli élet központja, mindenekelőtt a Redout, a budai bálok pedig sokat veszítetek jó hírükből, mivel itt már jószerivel csak tömeges álarcosbálokra került sor, míg Pest az elegáns bálok otthonává vált. Jobbára itt divatoztak a magánbálok is, amelyek rendezésében viszont élen járt a Pest-Budáért oly sokat tevő József nádor, aki a Várban rendezett Nádor-bálokkal megmentette a budai bál becsületét. A kiegyezés idején viszont Buda már végképp nem lehetett Pest vetélytársa, főleg nem 1865 után, amikor felépült a Vigadó is. A századforduló idején a legtöbb szálloda és casino külön bálteremmel rendelkezett Pesten, a Budapest Lexikon adatai szerint az utolsó békeévben 2327 bejelentett bál volt a fővárosban. Az I. világháború után a bálozás szokásai is mások lettek, a nyilvános táncmulatságok sokat veszítettek báli jellegükből, a hagyományos bál ismérvei jobbára már csak az előkelőbb rétegek szórakozási alkalmait jellemezték.

Katona Csaba

Ezt olvastad?

Rendkívül sokunk érdeklődik az évfordulók iránt. Az Újkor.hu erre tekintettel évek óta összegyűjt az újév első napjaiban olyan évfordulókat, amelyek