A fegyvernemek legjei (a hármas szám bűvöletében)

2018. május 16-án este rendhagyó és remélhetőleg hagyományteremtő rendezvény zajlott le a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermében. Az idén második évadját futó Történész Sörest a jól megszokott helyszín (Budapest Klisé Bár) helyett ezúttal a közgyűjtemény patinás falain belülre nyert bebocsátást. Az est helyszíne és témája miatt adta magát, hogy az esemény ezúttal egy új cégér alatt, a HadTörténész Sörest címmel szerepeljen.

A közönség (Fotó: Illés András)

Amilyen váratlant húztak a szervezők és maga a Hadtörténeti Múzeum e szokatlan friggyel, annyira biztosra mentek az előadók kiválasztásánál. Három nagyon komoly szakmai tudással és jó előadói készséggel rendelkező hadtörténészt – az előadások sorrendjében – Hermann Róbertet, Kovács Vilmost és Horváth Csabát kérték fel a témák alapos, de közérthető, könnyed prezentálására. Erre fejenként 30 perc állt rendelkezésükre.

(Fotó: Illés András)

Ahogy azt az este moderátora, Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet intézetvezetője, tudományos főmunkatársa bevezetőjében kiemelte, bőven jutott apropó a három nagyon fontos fegyvernemet (lovasság, tüzérség, gyalogság), három háború (1848/49, I. és II. világháború) idején bemutató tematikának. Egyrészt a Magyar Honvédség idén ünnepli születésének 170. évfordulóját. Másrészt a 2018-as esztendő jelenti a Nagy Háború utolsó évének centenáriumát. Végül, de nem utolsósorban 75 éve történt a magyar 2. hadsereg katasztrófája a Don-kanyarban. Három előadás, három fegyvernem, három évforduló. (A hármas számról és a fegyverekről sokaknak eszébe juthat az Antiochiai Szent Kézigránát a Fegyverek könyvéből), de negyedik tényezőként meg kell említenünk, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2018-ban ünnepli 100. születésnapját, így a HadTörténész Sörest is a múzeum centenáriumi programsorozatába illeszkedett bele.

Horváth Csaba, Kovács Vilmos, Hermann Róbert és Ujváry Gábor (Fotó: Losonczy Erika)

A kronológia elvét követve az első előadást Hermann Róbert, a parancsnok tudományos helyettese tartotta meg, Huszártörténetek 1848/1849-ben címmel. Bemelegítésként az előadó rögtön rámutatott a sörkultúrájáról híres osztrák területeken megesett huszárszökések kiugró számára, hiszen a magyar katona inkább a bort preferálta volna a helyi nedűvel szemben. A bevezetőben szó esett a honvédség 1848 májusi megteremtésének körülményeiről, illetve a lovassági fegyvernem felépítéséről az osztrák császári-királyi hadseregben.

Horváth Csaba és Kovács Vilmos (Fotó: Illés András)

A könnyűlovasság egyik alkotóelemét jelentő huszársággal kapcsolatban kiemelte, hogy a Habsburg Birodalom mind a tizenkét huszárezredét a Magyar Királyság területéről egészítették ki. A huszáralakulatok ezért is kerülhettek reflektorfénybe, amikor a Batthyány-kormány és a bécsi udvar megkezdte az egyezkedéseket a magyar és a külföldi alakulatok kicseréléséről még 1848 késő tavaszán. Ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre, így a birodalom más területein állomásozó huszárok kénytelenek voltak hazaszökni, sőt sok esetben hazavágni magukat az ellenségen keresztül, komoly veszteségeket elszenvedve. Elszántságukra jellemző volt, hogy a kedvezőtlen magyarországi hadihelyzet ellenére, még 1849 nyarán is indultak haza csapatok. A témával kapcsolatban Hermann a 80 huszár című magyar filmalkotást ajánlotta a hallgatóság figyelmébe.

Az előadó ezek után kitért a szabadságharc során létrehozott hat honvéd huszárezredre, illetve a két császári-királyi huszárezredre, akiket nem lehetett kivonni az itáliai harcokból, így gyakorlatilag itthon kellett újra szervezni őket. A továbbiakban festmények – és egyéb ábrázolások – csatajelenetei mentén mutatta be a huszárság sokoldalúságát a harcokban, legyen szó lovassági rohamról, a visszavonulás fedezéséről, vagy éppen a magyar virtustól nem éppen távol eső párbajozásról. Az előadó nem felejtette el megemlíteni, hogy az adott képen mi számít hitelesnek, és mi tekinthető a művészi alkotói szabadság részének.

Hermann Róbert előadása (Fotó: Losonczy Erika)

Az 1848/1849-es szabadságharc idején a magyar honvédség nem rendelkezett nehézlovassági alakulatokkal, így az ő szerepköreiknek betöltése is a könnyűlovas huszárokra hárult. Ez azonban nem jelentett problémát, hiszen „a huszár a legszebb katona a világon” – zárta gondolatait egy korabeli versidézettel Hermann.

Kovács Vilmos (Fotó: Illés András)

A második előadást Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka tartotta az első világháború magyar tüzérségéről. A téma bevezetéseként az előadó áttekintést nyújtott az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének felépítéséről és az egyes fegyvernemek sajátosságairól. Már ezen a ponton kiemelte, hogy hatalmas tűzereje miatt a tüzérség számított az első világháború legfontosabb fegyvernemének, ami részben a 19. század utolsó harmadának nagyon intenzív műszaki fejlődésének volt köszönhető. Elég megemlítenünk, hogy a lőtávolság bizonyos lövegeknél 17-18 kilométerre nőtt, vagy hogy az első világháborúban. a sebesülések 70-80%-át tüzérségi lövedékek okozták. „Azt a pénzt, amit a tüzérség rovására megtakarítanánk, a háború esetén a gyalogság vérével fogjuk megfizetni” – vallották a szakemberek már a háború kitörése előtt, sajnos igazuk lett. 

A magyar királyi honvéd tüzérség csak a „Nagy Háború” előestéjén, 1913-ban jött létre, így állománya a Monarchia közös tüzérségéből önkéntes alapon átjelentkezve, vagy irányítva töltődött fel, illetve egy átképzés után más fegyvernemektől érkező katonákból is lehetett honvéd tüzér. Kvalitásában nem volt különbség a honvéd és a közös hadsereg tüzérsége között, előbbi viszont nehéztüzérséggel nem rendelkezett. Az előadás során a hallgatóság megismerkedhetett a tüzérség fajtáival (tábori, hegyi, lovas, vártüzérség), fő tűznemeivel (előkészítő, zavaró, romboló, záró, tűzhenger), és a lövegek típusaival, méreteivel is. A folyamatok közül említésre került a légvédelmi tüzérség és az aknavető tüzérség kialakulása, amiket már a háborús évek tapasztalatai, új kihívásai hoztak létre, valamint a légaknavető, ami magyar találmány volt.

Kovács Vilmos előadása (Fotó: Illés András)

A tüzérség meghatározó szerepét Kovács számadatokkal bizonyította: az első világháború alatt a Monarchia 72 millió tüzérségi lőszert gyártott. Félelmetes szám. Ugyanakkor kiemelte, hogy nagyon fontos volt a tüzérség és a gyalogság összhangja a sikeres tűzvezetés szempontjából, aminek első ragyogó eredményét a gorlicei áttörés jelentette a keleti fronton 1915-ben. Az előadást az első világháború veszteségeit bemutató táblázat zárta. 

A Hadtörténeti Múzeum egy hatalmas projekt keretében, bevonva társintézményeket és vidéki levéltárakat is, igyekszik pontosítani és az interneten kereshetővé tenni az első világháborús veszteségi listákat. A munka folyamatosan zajlik, ennek eredménye, hogy a feldolgozott adatok már elérhetőek a www.magyarezredek.hu honlapon. Érdemes itt rákeresni a családok felmenőire, hiszen a veszteséglista adatai alapján (legalább 600 000 hősi halott, 800 000 hadifogoly, 1,5 millió egyszer sebesült, 500 000 többször sebesült katona) az első világháború minden magyar család életére drámai hatást gyakorolt.    

Az este utolsó szakembereként, Horváth Csaba ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese a magyar királyi honvédség gyalogsága, 1941-1945 címmel tartotta meg előadását. A gyalogság a fegyvernemek közül mindig is a legnagyobb létszámban volt jelen a csatatereken, részben olcsósága miatt is, de ezen túl a gyalogos katona képes az ellenfelet legyőzni, az elfoglalt területet elfoglalni, és azt meg is tartani. A gyalogság tehát abszolút kulcsszereplő a harcokban. A második világháború idejére a klasszikus gyalogos katonán túl, kialakultak a gépkocsizó, hegyi és határvadász fajtái is, utóbbiak a területvisszacsatolások után játszottak pótolhatatlan szerepet. Az előadó korabeli hivatalos katonai ábrákon igazította el az érdeklődőket a kötelékek különböző szintjeinek rengetegében, majd kitért a gyalogsággal szemben támasztott elvárásokra és annak fegyverzetére is.

Horváth Csaba (Fotó: Illés András)

A gyalogsági tevékenységek sorából Horváth a megszálló tevékenységet emelte ki. A honvédség erre a szerepre leginkább az idősebb korosztály szolgálataira tartott igényt, feladataik közé a rendfenntartás, az infrastruktúra biztosítása és a partizántevékenység felszámolása tartozott, amihez a csendőrség támogatását is igénybe vette. Az előadó többször is hangsúlyozta, hogy a Délvidék elfoglalásának kezdetét, 1941. április 11-ét tekinti Magyarország második világháborús hadbelépésének valódi időpontjának. A hadműveletre jellemző utcai harcok állandó éberséget, és pillanatok alatti reagálást követeltek meg. Már ekkor felszínre kerültek azonban a magyar honvédség hiányosságai, ami gyalogság esetében a gépesítés gyenge színvonalában nyilvánult meg. Ennek eredményeképp a gyalogos katona nem tudta követni a nehéztechnikát, ami alapvető feladati közé tartozott volna.

Horváth Csaba előadása (Fotó: Illés András)

A közel 20 éves lemaradás, a hiányosságok (pl. téli ruha hiánya) és az a tény, hogy a honvédséget a remélt területi revízió végrehajtására, nem pedig a Szovjetunió hadereje ellen készítették fel, vezettek a doni katasztrófához. 1942-re létrejöttek az ún. könnyű hadosztályok, ahol a forma modernnek számított, de itt is jellemző volt a két típusú hadállomány: a mennyi kellene és a mennyi van. A honvéd gyalogság a Don mentén biztosítási feladatokat és folyóvédelmet látott el, amihez hevenyészett állások rendszerét alakította ki. 1944 őszén pedig az ország védelmében várt a gyalogságra kulcsszerep. Az állásrendszerek megszállásával komoly ellenállást váltott ki, de célkitűzését már nem érhette el a szovjet túlerővel szemben.

Összességében a gyalogság a magyar királyi honvéd haderő meghatározó szereplője volt, amit a politika habozás nélkül rántott be a második világháborúba: megfelelő felkészítés, technika és morál nélkül. Legutóbbit annak fényében érthetjük meg, ha belegondolunk, el kellett fogadtatni a magyar katonákkal, miért a Kárpátoktól több ezer kilométerre kellett megvédeni a magyar hazát – vonta le konklúzióját Horváth.

A kvíz izgalmas pillanatai (Fotó: Illés András)

Ujváry Gábor záró szavait követően a Márványteremben összegyűlt közel 100 fős közönség elégedetten állhatott volna fel az asztaltól, ha nem egy Történész Sörestről lett volna szó. Itt ugyanis kötelező showelem az est témájával kapcsolatos totó, aminek nyertesei a Hadtörténeti Múzeum által felajánlott ajándékcsomagokkal lettek gazdagabbak. Az asztaltársaságok ezután sem bomlottak fel, közel éjfélig folyt tovább a sör és a kötetlen beszélgetés.

(Fotó: Illés András)

Valóban rendhagyó esemény volt tehát az első HadTörténész Sörest, ami két dologra is rámutatott. Egyrészt Magyarországon van igény kötetlen légkörben ismeretterjesztő jelleggel, de tudományos igénnyel megtartott történelmi előadásokra, másrészt pedig bebizonyosodott, hogy közgyűjtemények is képesek közösségi térként megnyilvánulni az őket övező nívó sérülése nélkül is. Várjuk a hasonló folytatást!

(Fotó: Illés András)

Káplár Zsolt

Ezt olvastad?

Szeptember 29-én, a pákozdi csata emléknapján Fejér megyében minden iskolában megszólalnak a hangosbemondók, megemlékezéseket tartanak. Cikkemben a pákozdi csata regionális