Fejezetek a Domonkos Rend történetéből
A 2016-os év fontos jubileum volt a Domonkos Rend számára, mivel ekkor ünnepelték a rend alapításának 800 éves évfordulóját. Az évforduló alkalmából 2016. november 4-én Budapesten a Szent István Akadémia és a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény szervezett konferenciát, ahol a magyarországi Domonkos Rend kora újkori–jelenkori történetének egyes epizódjainak bemutatására került sor. Az elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza az alábbiakban ismertetésre kerülő kötet, mely a Magyar Domonkos Rendtörténet sorozat második köteteként látott napvilágot.
A kötet tanulmányai kronológiai rendben követik egymást. Így a rövid előszót követően Siptár Dánielnek a Magyarországi Domonkosok a XVI. században címet viselő tanulmánya áll a kötet elején. A szerző a 16. század rendtörténeti szempontból átmeneti korszakát vizsgálva rámutat az új szerzetesi ideál megjelenése részleteire, kiemelve annak folyamat-jellegét. A tanulmány szerzője továbbá a kutatása során összegyűjtött szerzetesek névsorát táblázatos formában is közli.
A második, Kiss Gábor által jegyzett tanulmány szintén kora-újkori tematikájú, immár a domonkosok magyarországi ismételt megtelepedéséhez kapcsolódik. Tanulmányában a szerző a szombathelyi Szent Márton tiszteletére szentelt középkori plébániatemplom domonkos kézbe kerülését, s az ezt követő több évtizedig elhúzódó átépítési munkálatokat mutatja be. A tanulmányt követő függelékben a feldolgozott források kivonatos közlése is olvasható.
Veress Ferenc tanulmánya szintén a domonkosok újramegtelepedéséhez kapcsolódik, a Batthyány Erzsébet nevéhez köthető soproni rendházalapítás történetét meséli el. Mivel a Sopronban letelepedő domonkosok csak rendházat kaptak, templomot nem, azt maguknak kellett felépíteniük. A helyi polgárok és nemesek által támogatott templom építési, illetve belső díszítési, berendezési munkálatain dolgozó szerzeteseket, munkájukat részletesen ismerteti Veress.
A következő tanulmány (Pál Ferenc: A Szombathelyi egyházmegye és a domonkosok kapcsolata a XIX. század második felében) a 19. századi elején tapasztalható általános szerzetesi fegyelmi-erkölcsi hanyatlásából való kilábalást mutatja be a Szombathelyi Egyházmegye területén élő domonkosok esetében. Ennek elsődleges eszköze a rendtagok között a magyar nyelvhasználat elterjedése, továbbá a domonkos lelkiséghez szorosan kötődő Rózsafüzér Társulatok felállítása és támogatása volt. Külön kiemeli a szerző a domonkos nővérek nőegyletalapító, illetve oktatási tevékenységét, melynek eredményeképpen sokkal dinamikusabban fejlődtek, mint a férfi szerzetesi közösségek.
Zágorhidi Czigány Balázs A magyar domonkosok történeti névtára (1857–1950) Mutatványok egy készülő adattárból című tanulmánya a címben szereplő korszak szerzeteseinek névtárának összeállítási munkálatait, a rendelkezésre álló forrásokat ismerti, illetve bemutatja a kutatás jelenlegi fázisát. Az adattár a kötet elkészültekor mintegy 1200 szerzetes adatait tartalmazta, mely adatok egy része a függelékben szemléltetésként felsorolásra is kerül.
Bőle Kornél szombathelyi prior életét mutatja be Gilányi Magdolna „Misericordias Domini in aeternum cantabo” Bőle Kornél (1887–1961) kéziratos visszaemlékezései című tanulmánya. Munkájának forrásául a prior által írt naplók, visszaemlékezések szolgáltak, melyek a prior hagyatékának részeként kerültek a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjteménybe. A legtöbb irat Árpád-házi Szent Margit szentté avatási ügyéhez kapcsolódik, így ez a téma, illetve Bőle ebben betöltött szerepe az, amit a tanulmány szerzője részletesebben körüljár.
Így a tanulmány tematikáját tekintve már részben kapcsolódik a következő kettő íráshoz, melyek már közvetlenül a magyarországi Domonkos Rend mai napig leghíresebb alakját, Árpád-házi Szent Margitot állítják vizsgálatuk középpontjába. Az első tanulmányban A. Molnár Ferenc az Árpád-házi hercegnő alakjának modernkori irodalomban való megjelenését elemzi három regényben (Gárdonyi Géza: Isten rabjai, Kodolányi János: Boldog Margit, Harsányi Lajos: Égi és földi szerelem). Az elemzés alapját a középkori legendák adják, a szerző azt kívánja bemutatni, hogy a legenda melyik kiadott változatát ismerték és használták a szerzők, s abból mely elemeket emelték át saját regényükbe.
Az utolsó e tematikába illeszkedő tanulmány Szent Margit 1944-es szentté avatásával foglalkozik. Ebben Barna Gábor rámutat arra, hogy Szent Margit 20. század első felében való népszerűségéhez nagyban hozzájárult az, hogy a kortársak párhuzamot láttak saját koruk és a XIII. század között. A Margit szentté avatását kísérő egy hétig tartó országos ünnepségsorozaton elhangzott beszédek mindegyikének ez az alapvető kiinduló gondolata.
A kötet utolsó négy tanulmánya a 20. század második felének rendtörténetéből mutat be egyes epizódokat, főként arra helyezve a hangsúlyt, hogy a II. világháború utáni kommunista hatalomátvétel és a szétszóratás milyen hatással volt az egyes szerzetesek, illetve szerzetesi közösségek életére.
E tanulmányok közül az első Havas Lászlóné Domonkosok Debrecenben (1942–1950) című írása. Bemutatván a rend középkori debreceni jelenlétét a szerző kronológiai sorrendben ismerteti a domonkosok nyolc évig tartó debreceni jelenlétét. A tanulmányban nagy hangsúlyt kap a rend II. világháború utáni saját templom építésére irányuló törekvése, mely végül – az országosan gyűjtött adományok és az alapozási munkálatok elkezdése ellenére – a kommunista hatalomátvétel, majd a szerzetesrendek 1950. évi feloszlatása miatt sohasem valósulhatott meg.
Kerekes Ibolya tanulmányában a domonkos nővérek szegedi kolostorának rövid, mindössze két évig tartó történetét ismerteti (Szemlélődő domonkos apácák Szegeden (1948–1950). Bemutatja a nővérek letelepedését megelőző munkálatokat, a külföldi kolostorban élő magyar szerzetesnők életét Magyarországra kerülésükig. Külön kiemeli a II. világháború hatását a letelepedési tervekre, hiszen végeredményben a világháború, s az azt követően berendezkedő kommunista hatalom volt az oka, hogy az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem a Margit-szigeten, hanem Szegeden került sor a szerzetesi közösség megalapítására. A gondos előkészületek után a kolostor végül mindössze két évig működhetett, s mára teljesen kiveszett a szegediek emlékezetéből.
Soós Viktor Attila: Magyar domonkos szerzetesek az illegalitás éveiben című tanulmánya az 1960-1970-es éveket mutatja be a rendelkezésre álló titkosszolgálati források alapján. A titkosszolgálatok azért szenteltek különös figyelmet a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak, mert úgy vélték, ők a fő szervezői a klerikális reakciónak. A bevezetés után három fejezetben ismerteti külön-külön a Veszprémi és Győri egyházmegye, valamint Budapest területén élő domonkos szerzetesekről rendelkezésre álló információkat.
A kötet záró tanulmányának szerzője, Farkas Éva Imelda három domonkos nővér életútjának példáján keresztül mutatja be a domonkos nővérek életét a 20. század második felében (Domonkos nővérek a szétszóratásban, az egyházüldözés évtizedeiben). A domonkos nővérek helyzetének rövid, általános jellemzése során elsőként Takáts Magdolna Tarzícia nővér, majd Maronyák Ibolya Beáta nővér, végül pedig Majoros Mária Ármella nővér életét, tevékenységét ismerteti a szerző.
A kötet utolsó lapjain két fotóösszeállítás található, az első a jubileumi konferencia egyes eseményeit, a második pedig a 2016-ban rendezett Domonkos Rendtörténeti vándorkiállítás tablóinak fotóit tartalmazza. A színvonalas kötet betekintést enged a 16–20. századi domonkos rendtörténetbe, s mint ilyen, méltó folytatása az Implom Lajos által készített középkori rendtörténetet feldolgozó munkának, mellyel a Magyar Domonkos Rendtörténet sorozat útjára indult. A kötet ugyanakkor ékes példája annak, hogy a mai hazai tudományos életnek milyen kiváló központjai találhatók a vidéki városokban, így jelen esetben Vasváron is.
Horváth Terézia
A kötet adatai: A 800 éves Domonkos Rend Magyarországon. A középkori provincia felbomlásától a közelmúltig. Szerk. Banra Gábor–Zágorhidi Czigány Balázs. Szent István Tudományos Akadémia–Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény. Budapest–Vasvár, 2017. (Magyar Domonkos Rendtörténet 2.) 228. oldal.
Ezt olvastad?
További cikkek
Egy profán Jeanne d’Arc
„Egy emlékművet, egy történelmi ikont akartam hús-vér emberré visszaváltoztatni” – írja Katherine J. Chen Johanna című regényéről, melyben Jeanne d’Arc alakját dolgozza fel. Az orléans-i szűz már a 15. században […]
Ariadné fonala a múlt labirintusában – Bevezetés a történettudományba és a történelemkutatás módszereibe
Az egyetemi tanulmányok kezdetén mindenkinek fontos megismerkednie az általa választott szakma alapvető fogalmaival és működésével, ami a kulcs ahhoz, hogy a későbbiekben kamatoztatni tudja a tudományág hasznos minőségi tudásanyagát. Nekünk, […]
Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban
2024. március 5-én került bemutatásra a Novák Ádám szerkesztette Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban című katalógus Budapesten, a Magyar Numizmatikai Társulat székhelyén. A kötetet Dr. Kenyeres István c. egyetemi tanár, […]
Előző cikk
A terebesi Perényi család nyomában – Novák Ádám doktori (PhD) fokozatszerzése
Két és fél hónapon belül immár harmadik alkalommal adhatunk hírt arról, hogy portálunk szerkesztőségének egyik tagja tudományos fokozatot szerzett. Szőts Zoltán Oszkár szeptember 6-ai, majd Szeghő Patrik szeptember 11-ei védése […]