Fejvesztett haláltánc

Az ötödik pecsét Fábri Zoltán 1976-ban készült filmje, mely a második világháború záróakkordját mutatja be. A nyilas hatalomátvétel után játszódó alkotást a rendező számos történelmi filmje előzte meg, melyek szintén a szélsőjobboldal és a holokauszt történetéttematizálják: a Hannibál tanár úr (1956), a Nappali sötétség (1963) és az Utószezon (1966). Ma mégisAz ötödik pecsétet tekintjük a rendező legkiforrottabb alkotásának. Az alkotás történelmi hátterét az Anno Filmklub legutóbbi vetítésén Paksa Rudolfelemezte.


Egy jelenet Az ötödik pecsét című filmből – középen Őze Lajos (Kép forrása: vagy.hu)

A történész előadását rögtön azzal kezdte, hogy fantasztikus filmnek tartja Az ötödik pecsétet, bár azt nem meri egyértelműen kijelenteni, hogy ez volna Fábri Zoltán legsikerültebb alkotása. S bár néhány kisebb hiba felfedezhető benne (például az egyik jelenetben feltűnő rexasztal anakronizmus), ennek ellenére kevés olyan dolgot láthat a néző a vásznon, amely megzavarná a hitelességérzetét. 

„Fábri öntörvényű rendező volt. Nem igazán lehet besorolni sehová.” – tette hozzá Paksa, megjegyezve, hogy Az ötödik pecsét alkotóját nem lehet kurzusfilmkészítőnek tekinteni – a rendező ebben is képes volt maradandó művészi értéket teremteni, s számos utalás és másodlagos jelentés található a műben. (Önmagában meglepő, hogy „átmehetett” a hetvenes évek rostáján.)Rendkívül feltűnő például a keresztény kultúrkörben értelmezhető elem: legfőbbképpen maga a cím, mely a mártírok égbekiáltó vérére utal. Paksa szerint ezzel Fábri a nyilasterror időszakát úgy értelmezi, mint amely egy szükségszerű, de átmeneti időszak volt a történelemben, s amely végső soron hozzájárult a nyilasok és a Horthy-éra bukásához és egy jobbvilág születéséhez. Erre utalhat a történész szerint a filmvégi jelenet (a keresztrefeszítésre emlékeztető beállítás). A filmben a szereplők újra és újra megkísértetnek, a példázatban szereplő Gyugyu tekinthető a keresztény kisember allegóriájának („tartsd oda a másik orcádat is”), s a hangulatot csak fokozzák a Bosch-képek bevillanásai.


Hieronymus Bosch : ​A Gyönyörök kertje (Kép forrása: Wikipedia)

Paksa felívta a figyelmet arra, hogy Az ötödik pecsét kiválóan komponált filmművészeti alkotás – a történet a kocsmában kezdődik, a szereplők otthonaiban folytatódik, majd végül a nyilasházban fejeződik be. A kezdeti morális-filozófiai okfejtések így minden egyes karakter személyes környezetében (előbb baráti, majd családi körben), végül a film végén a vallatószobában mérettetnek meg. A történész szerint ha valaki első alkalommal látja Az ötödik pecsétet, érdemes a hatvanadik perc környékén megállítani azt, s eltöprengeni azon, vajon ki fog megfelelni fennen hirdetett elveinek, s ki válik önnönmaga árulójává. Paksa úgy véli, a szereplők végső döntése megjósolhatatlan – például „Béla kolléga” végül nem törik meg, holott még a börtönben is arról beszél, hogy a túlélés érdekében mindent meg kell tenni, mindennel meg kell alkudni.

Az előadó úgy látja, a film cselekménye háttérbe szorul, s sokkal feltűnőbb az a morális kérdés, mely köré Az ötödik pecsét szerveződik: vajon az egyéni vagy a közösségi érdek a fontosabb? A hetvenes évek kontextusában adja magát az értelmezés, hogy Tomóceusz Katatiki és Gyugyu történetében a „rabszolgatartó” és „kizsákmányoló” kapcsolatát lássuk, ugyanakkor Fábri (illetve az alapjául szolgáló Sánta Ferenc-regény) egy olyan olvasatot is ad, mely szerint a két allegorikus alakban a hatalom és a (keresztény) kisember alakját azonosíthatjuk. A kor ideológiájának világában ez nem jelenhetett meg, ám a rejtett értelmezési keret mégis ott van – s az egyéni boldogulás keresése során minden egyes szereplő más és más utat választ a filmben. Gyuricza látszólag cinikus fráter, de otthon morális lényként viselkedik, s valódi hőssé magasztosul, mikor kiderül róla, hogy zsidó gyerekeket bujtat. A film végén mégis ő válik árulóvá – igaz, a tények ismeretében (gondoskodnia kell az árvákról) ennek megítélése sem egyértelmű. „Béla kolléga” látszólag opportunista, kétkulacsos alak, s a néző joggal várja, hogy a film végén ő fog együttműködni kínzóival. Király úr a hedonista embertípus megtestesítője: hatalmas szexuális étvágy jellemzi, s képes húst szerezni szeretőjének az élelmiszerhiány idején. (Paksa szerint a film itt is hiteles történelmileg, hiszen 1942-től életbe lépett a jegyrendszer.) Király úr esetében feltűnő, hogy az utolsó jelenetekben végül nem a szenvedés elkerülését választja. Kovács Jánosnak már a neve is tökéletesen megfelel annak a típusnak, melyet képvisel: ő a kisember, „Gyugyu”, aki belső megfontolásból, erkölcsiségénél fogva kész vállalni a szenvedést.


Paksa Rudolf (jobbra) előadást tart

Paksa Rudolf előadásában kitért a film történelmi hátterére. Szerinte ügyes filmes megoldás, hogy a korszak szörnyűségeiről csak áttételesenszerez információt a néző. Az első jelenetekben a légiriadó hangjai és az utcai lépések zaja szűrődik csak be odakintről, aztán menekülőket és lövéseket hallunk, illetve értesülünk a házban lakó szomszéd elviteléről; a feszültségkeltés rendkívül hatásos elem a filmben, hiszen amit nem látunk a vásznon, olykor az a legfélelmetesebb és legrémisztőbb.

Az előadó a nyilasok jól sikerült ábrázolását is kiemelte. Jól megfigyelhető szerinte a filmben az elkövetők három szintje: a brutális (és egyébiránt a valóságban is létező)Maczák a kisnyilast testesíti meg, a tanáremberből lett végrehajtó a 30-as évek radikalizálódó egyetemistáira utal, a Latinovits által emlékezetesre formált ideológus pedig a terror szellemi vezéreként tűnik fel. Paksa szerint az ábrázolás bár rendkívül hiteles (egyenruhák, karlendítés, a fokozódó terror a szovjet ostromgyűrű bezárulása után), mégis az államszocialista történetírás meglehetősen sematikus nyomait viseli magán. Fábri filmje három módon, a fent említett három szinten láttatja a nyilasokat: primitívnek, törtetőnek és gonosznak. A valódi kép ennél összetettebb volt a történész szerint, bár egy filmben – különösen, ha az ennyire példázatos – érthető az ilyesfajta leegyszerűsítés.


Latinovits Zoltán a nyilas ideológus szerepében Az ötödik pecsét című filmben (Kép forrása: urania-nf.hu)

Paksa Rudolf kitért arra, hogy a film által sugalltakkal (Latinovits Zoltán feledhetetlen monológjával) ellentétben a nyilasoknak nem volt kiforrott vagy kidolgozott terrorelmélete. A történész elmondta, hogy az erőszak és az elkövetett gaztettek a legtöbbször spontán módon valósultak meg, olyan egyéni túlkapások keretében, melyekkel a nyilas kormányzat elnéző volt; más esetben hallgatólagosan támogatta azokat. A nyilasterror budapesti tombolását Paksa az „ösztönös terror” megnyilvánulásának tartja, mely egyfajta feszültséglevezetés volt a nyilasok számára. A „civilruhás nyilas” (Latinovits) ideológiai okfejtése egyébként inkább Lukács György és más kommunisták 1919-es terrorelméletét idézik.

A történész rámutatott arra is, hogy Az ötödik pecsét a holokausztábrázolás szempontjából is igen érdekes. Egyrészt a szereplők – és ez a korszak hiteles ábrázolása a filmben – számos információval rendelkeznek a zsidóság sorsát illetően, ám ezek egy része téves, s bizonyos dolgokat csak afféle szóbeszédnek titulálnak a karakterek, így mentve magukat a felelősség alól (másrészt ez a dezinformáció egyik következménye a korszakban). Paksa előadása végén elmondta, hogy a honi zsidóság üldöztetésének mikéntjét és következményeit a háború után, 1945-ben kezdték el vizsgálni, s a társadalmi kollaboráció kérdése nem vetődött fel, még a „kisnyilasok” is megbocsátást nyertek a hatalomtól.. Ráadásul a zsidóság nagy részét – a vidékieket – már a nyilas hatalomátvétel előtt deportálták, majd megsemmisítették. A hetvenes évek diskurzusa a következő volt: minden elkövetett bűnért a Horthy-kori elit és a kisszámúnak tekintett nyilasok tehetők felelőssé.

S Paksa szerint ez érhető tette a Fábri-filmen is: „Azt a kisembert látjuk a vásznon, akivel megtörténik a történelem.”

Vagyis bár a morális mérce megvan, de az átlagember nem volt képes megakadályozni a szörnyűségeket. S bár a történész szerint mindenkiben megvan az igény arra, hogy hatalmat gyakoroljon mások felett, illetve adott esetben alávesse magát egy erősebb hatalom akaratának, mégsem annyi pusztán a kérdés, hogy Tomóceusz Katatikik vagy Gyugyuk szeretnénk-e lenni, hanem hogy képesek vagyunk-e szembenézni a meghozott döntéssel és annak következményeivel.

Az Anno Filmklub következő vetítése 2017. február 1-jén lesz.

Maróti Zsolt Viktor

Kapcsolódó cikkek:

„Az összeesküvés-elméleteknek megvan az az előnyük, hogy általuk érthetőnek tűnik a világ” – interjú Paksa Rudolffal

Nem unalmas, vitára ingerel – Hajnóczy Józseftől Trianonig

KL Auschwitz-Birkenau: „Minden idők legnagyobb embermegsemmisítő intézménye”

Kaddish egy talán sosem volt gyermekért – a Saul fia című film történészszemmel

Ha a Panzer General valósággá válna – Az Ember a Fellegvárban

 

Ezt olvastad?

Cikkünkben a Magyarország története című történelmi dokumentumfilm-sorozatot mutatjuk be, amelynek elkészítéséről a sorozatban közreműködő történészek mesélnek és végül azt is