Felvidék visszacsatolása dokumentumok tükrében – Egy forráskiadvány ismertetése

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Az első bécsi döntés (1938. november 2.), amely a Felvidék egy részének Magyarországhoz történő visszacsatolását eredményezte, a két világháború közötti magyar revíziós politika első sikerét jelentette. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) értelmében Magyarország – egyéb súlyos veszteségek mellett – elveszítette területének kétharmadát, és magyar nemzetiségű lakosságának jelentős hányada is határon túlra került. Mivel az ország egyfelől fontos kulturális, gazdasági és stratégiai központokat veszített el, másfelől ezek a rendelkezések érzelmileg is megviselték a magyar társadalmat és a politikai vezetőket, a Horthy-korszak kormányainak legfontosabb külpolitikai célja a területi revízió volt. A határok kiigazításának gondolata nemcsak a diplomáciai lépésekre volt hatással, de az egész magyar mentalitást, az oktatás- és kultúrpolitikát, valamint az írók, a tudósok és a művészek nagy részét is befolyásolta.

Már az 1920-as évek elején történtek lépések a revízió sikerre vitele érdekében, ám Magyarország nemzetközi helyzetét tekintve ezek hosszú éveken át csak a propaganda, valamint a győztes hatalmak támogatásának keresésére szorítkozhattak, még annak ellenére is, hogy Olaszország – elvi szinten legalábbis – felkarolta a „magyar ügyet”, és Anglia is alapvetően elismerte a Trianonban hozott rendelkezések igazságtalan voltát.

A MTA BTK Történettudományi Intézetének gondozásában, Fedinec Csilla, Sallai Gergely és Szarka László szerkesztésében megjelent terjedelmes forráskiadvány e politika első gyakorlati sikerét, az első bécsi döntést járja körül. Mint minden komoly dokumentumgyűjteményben, e kötetben is hosszabb bevezető tanulmány – Revíziós sikerek és csapdák. Az első bécsi döntés diplomáciatörténeti olvasatai és forrásai – kapott helyet (15–60. oldal), amely részletesen ismerteti a fentebb vázolt szempontokat, és teszi ezt oly módon, hogy a magyar politikát nemzetközi keretbe ágyazva, a közép-európai viszonyrendszer egészéről átfogó képet rajzol. Különösen fontos és újszerű, hogy a történéseket nem csupán Magyarország szemszögéből mutatja be, hanem részletekbe menően kitér az Osztrák–Magyar Monarchia egykori nemzetiségeinek függetlenedési törekvései nyomán alakult államok, azaz Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia politikai céljaira, álláspontjára is. Noha a forrásközlés során a szerkesztők a diplomáciatörténeti dokumentumokból válogattak, a bevezetőben a társadalmi, a művészeti és az irodalmi aspektusokra is kitérnek. A tanulmány emellett összefoglalja az első bécsi döntéssel, valamint a Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatos ismereteket is.

A kiadványban közölt 260 forrást a szerkesztők hat tematikus egységbe csoportosították, amelyek 1938. augusztus 3–1939. június 20-áig tárgyalják az eseményeket. Az első dokumentumok a Szudéta-vidék hovatartozásáról folyó müncheni megbeszélésekbe engednek bepillantást, ami jól bizonyítja azt, hogy a magyar revízió gyakorlati megvalósulása jelentős mértékben függött Németország külpolitikai lépéseitől – sőt, azt sem túlzás állítani, hogy a Felvidék visszacsatolása azért következhetett be, mert a német kormány érdekei – amelynek politikája végül Csehszlovákia (átmeneti) felbomlásához vezetett – úgy kívánták.

A magyar politikai vezetők a Szudéta-vidék Németországhoz történő csatolását jóváhagyó müncheni egyezmény megkötését (1938. szeptember 29.) követően megragadták a kínálkozó alkalmat, és akcióba kezdtek a Csehszlovákiához került magyar terület visszaszerzése érdekében. A német kérdés megvitatásával párhuzamosan a már évek óta autonómiára törekvő, Andrej Hlinka által vezetett Szlovák Néppárt mind erőteljesebben törekedett a független Szlovákia megteremtésére. A kötetben közzétett dokumentumok tanúsága szerint a magyarság úgy ítélte meg, hogy a szlovákokkal vállvetve maga is igényt támaszthat a nemzetiségi-kisebbségi jogok (pl. szabad nyelvhasználat, a nemzeti jelképek használata, elkobozott tulajdonok visszaszerzése) érvényesítésére, és a későbbi, tárgyalásos úton történő megegyezés reményében támogatásáról biztosította a szlovákokat. Ezzel kapcsolatban Jaross Andor, az Egyesült Magyar Párt alelnöke 1938. október 7-én, a Minisztertanács előtt elmondott beszédében így fogalmazott:

Ezer éven át éltünk együtt a szlovák nemzettel, most, amikor a szlovákok új nemzeti jövőnek indulnak, az a meggyőződésünk, hogy jó és becsületes szomszédok leszünk a jövőben.” (216. oldal)

Az esetleges szlovák–magyar megállapodásról, együttműködésről való vélekedés azonban utóbb naiv ideának bizonyult, ugyanis a Komáromban folytatott közvetlen tárgyalások (1938. október 9–13.) annak ellenére is eredménytelenül végződtek, hogy a megbeszéléseket a nagyhatalmak is üdvözölték, ami a közölt forrásokból is kiviláglik. A szlovák és a magyar vezetők, képviselők között folyó egyeztetések alakulását nem csupán az angol, a francia és az olasz kormányok követték, de a szovjetek is. Jungerth-Arnóthy Mihály moszkvai magyar követ táviratozta:

Szovjet sajtó élénk figyelemmel kíséri komáromi tárgyalásokat. Követeléseinket túlzottaknak jelzi és mindenben csehek pártját fogja.” (274. oldal)

Noha a felek a sikertelen tárgyalásokat követően is igyekeztek közvetlen módon megoldást találni, saját érdekeinek érvényre juttatásáról egyik fél sem mondott le, így a tárgyalópartnerek végül döntőbírósági intézkedésért folyamodtak. A döntőbírák szerepét, mint ismeretes, Galeazzo Ciano olasz, és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter vállalták, azonban magát az eseményt hosszas diplomáciai egyeztetések készítették elő. Noha Anglia és Franciaország formálisan nem vett részt az üléseken, a dokumentumok képet adnak arról, hogy ettől függetlenül mindkét állam kormánya figyelemmel kísérte az eseményeket, és igyekezett javaslatokkal is szolgálni a kijelölendő határokra vonatkozóan. A döntés megszületését – amelyről a kötet szintén értékes forrásokat ismertet – ugyancsak élénk nemzetközi visszhang kísérte.

Miután papírforma szerint kijelölték a határokat, hátra volt még az első bécsi döntés végrehajtása, amelyről a közölt iratok alapján elmondható, hogy nem ment végbe egyszerűen. Egyfelől további egyeztetésekre volt szükség a szlovák és a magyar politikusok között az olyan kérdésekben, mint az esetleges település- vagy lakosságcserék, másfelől pedig a magyar kormány nem mehetett el szó nélkül Kárpátalja hovatartozásának ügye mellett sem. A kötet bemutatja, hogy erről is folytak közvetlen megbeszélések, és a két korábbi döntőbíró – vagyis az olasz és a német kormány – is foglalkozott a kérdéssel. Kárpátalja visszacsatolására végül 1939. március 15-én került sor, miután a németek beleegyezésüket adták, azonban a kiadvány egészen júniusig ismerteti a revíziós sikereket követő fejleményeket.

A kötethez DVD-melléklet is tartozik, amely Magyar külpolitikai alternatívák 1938–1939-ben és az etnikai revízió területi következményei címmel közöl egy, a forráskiadványhoz szorosan kapcsolódó iratgyűjteményt, amely térképeket is tartalmaz (vélhetően ez indokolja, hogy ez a rész nem a nyomtatott könyvben, hanem adathordozón kapott helyet). E kisebb gyűjtemény – hűen a szerkesztők által megfogalmazott célkitűzéshez – arról ad képet, hogy az Imrédy Béla által vezetett magyar kormánynak milyen nehézségekkel kellett szembesülnie a müncheni egyezménnyel egy időben megkezdődő csehszlovák–magyar tárgyalások során. A legfőbb nehézséget az okozta, hogy a müncheni megbeszélések a német kérdést az etnikai elvek szem előtt tartásával kívánták rendezni, ami eleve kizárta a ruszin többségű Kárpátalja Magyarországhoz történő visszacsatolását (2. oldal).

A Münchenben folyó hatalmi játszmákat bemutató iratokat a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi (K 64 – Politikai Osztály Reservált Iratai, 1938. augusztus–1938. november, 75. és 79. csomók), a térképeket pedig a szerzők a CSFK Földrajztudományi Intézetének Könyvtárában őrzött Rónai András-hagyatékából, valamint az Államtudományi Intézetnek az első bécsi döntéssel kapcsolatos térképgyűjteményéből kölcsönözték. A DVD-melléklet első részében – a rövid bevezetőt követően – az iratok kaptak helyet. E válogatás érdekessége, hogy a szerzők nem a források átiratát, hanem az eredeti dokumentumokról készült felvételeket tárják az olvasóközönség elé. A közel 300 oldalt kitevő, 50 iratcsoportot tartalmazó dokumentumközlés az alapos, megfontolt kiválasztás mellett azért is nagyban segítheti a téma iránt érdeklődő kutatókat, olvasókat a bécsi döntést megelőző magyar politika hátterének megértésében, mert a szerzők egy-egy kérdésről az egész levelezést, jegyzékváltást közlik. Ennek során fény derül arra, hogy a magyar kormány nemcsak a nagyhatalmak előtt igyekezett érvekkel alátámasztani a Felvidék visszaszerzésére támasztott igényét, de próbálkozott a lengyel kormány, valamint a másik két kisantant állam, Jugoszlávia és Románia maga mellé állításával is. A csehszlovák–magyar tárgyalások azonban hosszú hetek alatt sem vezettek eredményre, ami szükségessé tette a döntőbíráskodást.

A dokumentumgyűjteményhez hasonlóan a térképválogatás is impozáns. Noha a DVD-mellékleten található bevezető arra enged következtetni, hogy a térképek csak a tárgyalások hátterének megvilágításához és az első bécsi döntésre vonatkozó kutatásokhoz nyújtanak adalékot, a válogatás sokkal sokrétűbbnek tekinthető. A térképek – amelyek között magyar és idegen nyelvű egyaránt található – ismertetik az 1930-as évek Csehszlovákiájának politikai, oktatási, etnikai és társadalmi viszonyait is, így a gyűjtemény nemcsak a diplomáciával foglalkozó szakemberek számára nyújt segítséget, hanem többek között a kisebbségtörténettel, a társadalmi-etnikai viszonyokkal, az oktatástörténettel, valamint a csehszlovákiai pártokkal foglalkozók számára is.

Összességében elmondható, hogy a kötet kiváló, alapos válogatást tartalmaz az első bécsi döntésről, amelyek a magyar és a szlovák álláspontokról egyaránt képet adnak, és szem előtt tartják az események nemzetközi kontextusát is. Ennek fényében a munka nemcsak azok számára hasznos, akik a revízióról szeretnének tájékozódni, hanem azoknak is, akik a második világháborút megelőző európai diplomáciára kíváncsiak.

Hamerli Petra

A kötet adatai: Szarka László – Sallai Gergely – Fedinec Csilla (szerk.): Az első bécsi döntés okmánytára. Diplomáciai iratok, 1938. augusztus – 1939. június. Magyar Történelmi Emlékek: Okmánytárak. Budapest, MTA BTK TTI 2017. 718 p. + DVD-melléklet.

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket