Fény és árnyék avagy szabadkőművesség titkok nélkül

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

A titokzatosság és a misztikum fátyla borul a köztudatban még ma is a szabadkőművességre, amelynek kialakulása több száz évvel ezelőttre vezethető vissza. A világ pedig nem fejlődhet hagyományaink és örökségünk beható ismerete nélkül.

Valószínűleg így gondolta ezt Márton László is, amikor a Szabadkőművesek titkok nélkül című kötet forrásanyagát összeválogatta, szerkesztette, és az értő olvasóközönség számára hozzáférhetővé tette. A kötet szerkezete, felépítése a következőképpen rendszerezhető: terjedelme 393 oldal, három nagyobb részre- tagolódik: az első rész a szabadkőművesség háromszáz évnyi történetét mutatja be, azaz kialakulását, fejlődését, mégpedig főként Magyarországra fókuszálva. A második rész a páholyok munkájába enged betekintést: előadások, viták, székfoglaló beszédek szövegének közreadásával. A harmadik részben a magyar szabadkőművesség néhány emblematikus alakjának portréja rajzolódik meg, a róluk készült írások, forrásmunkák felhasználásával. A három nagyobb rész kisebb fejezeti részeit a szabadkőművesség jelentős alakjai által írt forrásanyagok, valamint történészek róluk írt munkái teszik ki. A kötet forrásanyagának írói között megtaláljuk Kossuth Lajost, Kazinczy Ferencet, Jászi Oszkárt, Móra Ferencet, Molter Károlyt, Supka Gézát, Benedek Eleket, Benedek Marcellt, Berényi Zsuzsa Ágnest, Kende Pétert, Nacsády Andrást, Várkonyi Benedeket, Sumonyi Zoltánt és Matlák Gábort.

A könyv olvasása közben világosan rajzolódott ki számomra a szabadkőművesség eddig jobbára titkos története, amit most összefoglalnék pár mondatban.

Mi is hát a szabadkőművesség? Számomra a fogalom legjobban Alain Bauernek, a Francia Nagyoriens korábbi elnökének szavaiból válik érthetővé: ,,a szabadkőművesség elsősorban a tervek kidolgozásának és az eszmék szembesítésének természetes terepe, egyúttal az a zárt hely, ahol az életig tartó beavatás által önmagunkkal találkozhatunk”. Bár pontosan meghatározott rituálék, szertartások jellemzik összejöveteleiket, nem tekinthetők egyháznak, mert nincsenek hittételeik, nincsen a szervezetben vallási megkülönböztetés. Soha nem támadta az egyházakat, még kevésbé a kereszténységet, ennek ellenére mégis a katolikus egyház riválisként tekint rá. Az a tény, hogy a katolikus egyház ennyire árnyalt képet tudott festeni a szervezetről, elsősorban saját rejtőzködéséből, valamint nyelvezetének titokzatosságából fakad. A szabadkőművesség tehát nem egyház, de nem is politikai párt, amely a hatalom megragadását tűzte ki célul, ám irányítani sem hagyja magát semmilyen más központ vagy hatalmi szervezet által. A magyar köztudatban már a szabadkőműves szó hangzása is titokzatos, ez pedig nyilván érzelmeket generál, amelyek teljes mértékben kihasználhatók a szabadkőműves szervezet ellen.

Honnan jöttek a szabadkőművesek? Mi az eredetük? A leginkább valószínű elmélet szerint a ,,kőműves” szó középkori mesteremberekre utal, akik birtokában voltak a különleges épületek, katedrálisok építési titkainak, és ezt a tudást szigorúan maguk között őrizték és adták tovább inasaiknak, legényeiknek (ez a besorolási forma megmaradt, megőrizte a szabadkőműves társadalom). A szervezet szimbóluma a körző, a kőműves derékszög és a “G“ betű (legfőbb geométer, azaz legfelső értelem ).

Ezt a titokzatos tudást birtokló formát szerették volna követni azok a franciaországi és angol egyletek, amelyek a 18. században értelmiségi szabadgondolkodókat hívtak a soraikba a felvilágosodás eszméit hordozandó. A felvilágosodás ugyanis mint új eszmeáramlat, mindent megkérdőjelezett, tudományos magyarázatokat keresett, szikra volt, amely lángra lobbantotta az értelmiségi réteg ébredését. Magyarországon elsőként 1740-ben Pozsonyban, 1749-ben Brassóban, 1770-ben pedig Pest-Budán alakultak páholyok.

A szabadkőműves páholyok összejövetelein minden rítus előírások szerint történik, a szertartás a templomban vagy szentélyben zajlik, megfelelő keretet biztosítva ahhoz, hogy az ünnepi elkülönüljön a köznapitól, a különös kicsillanjon a megszokottból. A szertartások zárt ajtók mögött folynak, csak beavatottak vehetnek részt rajtuk, akik már megismerték és elsajátították a rend jelképrendszerét. Vajon miért ennyire fontosak számukra a szimbólumok? Jacques Lacan szerint ,,a jelkép közvetítő szerepet lát el a való és a képzelt között, segítségével nyernek értelmet a világból felfogott tények.” A szabadkőművesség szimbólumrendszerének egyetemesnek kellett lennie, bárhol, minden tájon használhatónak. Szimbólumrendszerében helyet kapott a kőműves derékszög, körző, piramis és a mindent látó szem. Az építészet jelképrendszere bármilyen kultúrkörből kikerülő egyénnek könnyen felfogható és használható. Amikor a ,,kereső” egyén alkalmassá vált, és rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a rend kívánalmai voltak, megtörtént a beavatási szertartás. A Páholy tagjaiul fogadott személyeknek jó és igaz férfiaknak kellett lenniük, szabadnak születettnek, érett és megfontolt gondolkodásúnak, jóhírűnek.

A magyar szabadkőművesség történelme legalább oly viharvert, sebekkel tarkított, vereségekkel és győzelmekkel teli, mint maga a magyar történelem, amelyet így tökéletesen leképez.

Konkrét adatok ugyan nem kerültek elő arról, hogy a Magyar Királyság területén is működtek olyan építőpáholyok, amelyek céhekből alakultak volna ki, de valószínűsíthető, hogy ez nálunk sem tért el az európai gyakorlattól. Az első magyar szabadkőműves nyelvemlékként Báróczi Sándor műve említendő, amely 1790-ben készült el Mostani Adeptus, vagyis a szabad kőmívesek valóságos titka címen.Ez eredetileg egy francia szerző műve, amelyet magyarra fordítottak. Ennek a korszaknak emblematikus személyiségei a magyar páholyokban Kazinczy Ferenc, Aranka György, Széchényi Ferenc, Festetics György és Pálóczi Horváth Ádám voltak. A felvilágosodás eszméinek elterjedése Magyarországon is a szabadkőműves páholyokon keresztül történt, mígnem a Martinovics-összeesküvést megtorlandó I. Ferenc császár betiltotta a működésüket.

Hét évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Pesten újra páholy alakuljon, a Symbolikus Nagypáholy pedig csak 1886-ban szerveződött. Az 1886 és 1918 közötti időszakban is számos nemzeti kiválóságunk volt páholytag, például Ady Endre, Kunfi Zsigmond, Bánki Donát, Bláthy Ottó, Csáth Géza, Hajós Alfréd, Heltai Jenő, Móra Ferenc. A szabadkőművesség jelentős befolyást gyakorolt a kor szellemi életére és ez nem csupán az akkoriban létrejött jótékonysági intézmények számában érhető tetten, hanem olyan közéleti kérdésekben is, mint például a földreform, az általános választójog vagy a nemzetiségek emancipációja. A rend igen kiterjedt sajtóhálózattal rendelkezett ebben az időszakban. Rendszeresen megjelenő lapjai közé tartozott a Kelet, a Hajnal, a Dél, publicistái révén pedig kötődött a szervezethez a Figyelő, a Világ és a Hazánk. Aztán amikor a történelem viharai újra feltámadtak, kitört az első világháború, főként a jótékonysági profil került előtérbe. Már a Tanácsköztársaság ideje alatt korlátozták a szervezet működését, és egy 1920. május 18-i rendelettel pedig teljesen be is tiltották. A száműzetés évei vártak a magyar Páholy tagjaira, ebben az időszakban külföldön, leginkább a szomszédos országok rendjeihez jártak rituális ülésekre. Magyarország szabadgondolkodó, értelmiségi mivoltára ismét a sötétség fátyla borult.

A második világháború utolsó heteiben, pontosan 1945. február 23-án, amikor Budapesten már véget értek a harcok, az Ideiglenes Nemzeti Bizottság visszaadta a szabadkőműveseknek a romos, szétlőtt Podmaniczky utcai székházat, és a munka lázas tempóban újraindult. A nagypáholy tisztikarát 1946. március 10-én avatták, a nagymesteri tisztséget Supka Géza töltötte be egészen 1949-ig, amikor Benedek Marcell vette kezébe a nagymesteri kalapácsot. Néhány ismert név ebből a korszakból: Devecseri Gábor, Kassák Lajos, Radványi Géza, Székely Mihály, Szobotka Tibor. 1950. június 6-án Révai József népművelési miniszter egy beszédében élesen bírálta a magyar szabadkőművességet, majd az ÁVO megjelent a páholyházban a feloszlató rendelettel: a diktatúra ismét kisöpörte a felvilágosult demokrata eszméket a magyar köztudatból. Ez így maradt egészen 1989-ig (addig újra külföldi páholyokban munkálkodtak a magyar szabadkőművesek), amikor az új egyesületi törvény lehetőségeivel élve a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újjáalakult.

Benedek Marcell. Kép forrása: Wikipédia

A magyar szabadkőművesek rendje évszázadokon át hűségesen őrizte a fényt hazánk felvilágosult, szabadgondolkodó, demokrata, filantropikus gondolkodásmódja, emberi etikai értékei felett. A fennmaradásuk kulcsa véleményem szerint az egymás iránt tanúsított tiszteletük, valamint annak belátása, hogy csak közös, egymást segítő munkával juthatnak el kitűzött céljaikig.

A jelen legnagyobb dilemmája, hogy van-e létjogosultsága ma hazánkban és a világban a szabadkőműves rendeknek? Ha igen, akkor mi legyen az üzenetük? Márton László rendkívül tanulságos könyvének beható tanulmányozása után azt mondanám, hogy ennek az üzenetnek az optimizmusnak kell lennie. A rend optimizmusa, ami szerint az alapvető ősi, emberi értékek mindig fel tudnak újulni az egész emberiség lelkében, példaértékű, követendő minden olyan modern gondolkodó számára, akinek fontos az emberiség békés, élhető világának megteremtése, továbbadása a jövő generációjának.

A könyv külső megjelenésében modern vonalvezetésű, ízléses, tükrözve belső mondanivalójából azt az indíttatást, hogy e kötet azon fiatal generáció számára íródott, aki gondolkodásában és tetteiben tevékeny szereplője kíván lenni a jövő évtizedek szellemi műhelyeinek.

„Talán az a sorsunk, hogy sohase legyünk a világ valódi mozgatói. De sava-borsa mi lehetünk, mi lehetünk a hiányzó, titkos csavar, mely nélkül csak helyben nyikorog a motor, vagy talán csak olaja lehetünk a tikkadt gépezetnek. S főként valami legyünk már, legalább a remegés a legjobb agyakban, a lüktetés a szívben, az élő erő, melyről ordenáré bölcsek azt állítják, hogy a pénz a nervus rerum. A demokráciában átnéznek a fejünk fölött és mosolyognak. A diktatúrák kisöpörnek bennünket országaikból. Azért kéne visszatérni az esszénus programunkhoz: legyünk megint a pusztából kiáltó szó. Ez hallatszik ugyanis késő századokig a legmesszebbre…” ( Molter Károly )

Rinner Anita

Szabadkőművesség titkok nélkül. Összeállította: Márton László. Noran Libro Kiadó, 2018. 400 pp.

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket