Festschrift Fazekas István tiszteletére – könyvbemutató

2014. december 16-án délután három órától az ELTE BTK Kari Tanácstermében került sor az ELTE BTK Történeti Intézet docense, Fazekas István volt bécsi magyar levéltári delegátus számára készített Festschrift könyvbemutatójára.

A rendezvényen Pálffy Géza tudományos tanácsadó (MTA BTK TTI) méltatta az ünnepeltet és mutatta be a Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien sorozat X. köteteként Wiener Archivforschungen – Festschrift für den ungarischen Archivdelegierten in Wien, István Fazekas (szerk. Cziráki Zsuzsanna, Fundárek Anna, Manhercz Orsolya, Peres Zsuzsanna, Vajnági Márta) címen megjelenő ünnepi kiadványt.

Fotó: Fekete Bálint

Pálffy Géza köszöntőjében kiemelte, hogy a könyvbemutató több szempontból sem tekinthető hagyományosnak. Egyfelől azért nem, mert olyan fiatal kollégák, mint az idén 50 éves Fazekas István, nem szoktak Festschriftet kapni. E kötet tehát sokkal inkább egy nem hagyományos pálya egyik állomása, még inkább egy nem hagyományos szolgálat előtt tiszteleg. Nevezetesen tisztelgés és köszönet Fazekas István 1995 és 2014 közötti közel 20, pontosan 19 éves bécsi szolgálatáért – miként az előszóban, pontosabban Vorwortban ezt három kolléga és barát, Szabó Csaba, Méhes Márton és Ujváry Gábor saját szemszögből részletesen kifejti. Maga a kötet abból a szempontból sem hagyományos, hogy tematikáját tekintve nagyon vegyes, vagyis inkább igen gazdag és bizonyos tekintetben különlegesen egységes és beszédes anyag. Nem egy egyetemről, nem egy kutatóműhelyből és nem is egy korszakból származó tanulmányokat tartalmaz, 43 közleményt 44 szerző tollából, bő 420 oldalon. Az írásokat ugyanis a Wiener Archivforschungen, azaz a Bécsi levéltári kutatások kötik össze, miként ezt a kötet címe is jelzi azon bécsi archívumokbeli kutatásokra utalva, amelyek Fazekas István példamutató és önzetlen segítsége és kollegialitása nélkül az elmúlt közel két évtizedben nem valósulhattak volna meg ilyen sikeresen.

Fotó: Fekete Bálint

A kötet csaknem félszáz szerzője, akik között tapasztalt és kezdő kutató egyaránt megtalálható, az elmúlt mintegy két évtizedben indult el pályáján, amelynek meghatározó forrásbázisát a bécsi Österreichisches Staatsarchiv levéltárai jelentik. Azaz az elmúlt negyedszázad új történészgenerációjának egyfajta, a bécsi császárvárosi archívumokhoz kötődő, így természetesen nem hagyományos reprezentációja ez a vállalkozás. A szerzők kora mellett szakterületük is rendkívül vegyes: történészek, levéltárosok, irodalom-, eszme-, művészet-, egyház-, had-, sőt kerttörténészek, régészek, muzeológusok tarka palettája alkotja a szerzőgárdát, hazai és határon túli tudományos műhelyekből. A hagyományoktól eltérő a kötet nyelve is, hiszen német nyelvű ünnepi tanulmánykötetet – természetesen a germanistáktól eltekintve – magyar tudós többségében nativus Hungarus szerzőktől még nem kapott. Hasonlóképpen szokatlan a kötetben szereplő tanulmányok által átfogott korszak, amely az Anjou-kortól, azaz a 14. századtól a 20. század második feléig, egy kivétellel az Osztrák–Magyar Monarchia végső szimbolikus eseményéig, azaz az 1916 végi utolsó magyar uralkodókoronázásig terjed. Ilyen széles spektrumú kötetet akadémiaelnökök és neves professzorok kaptak az elmúlt időszakban. A bécsi kutatásoknak megfelelően a legmeghatározóbb azonban vitathatatlanul a kora újkor és az újkor, azaz a 16–19. század, tehát a Habsburg–magyar vagy osztrák–magyar szoros együttélés időszaka, az 1520-as évektől 1916/18-ig.

Fotó: Fekete Bálint

Nem vagy nem teljesen hagyományos a kötet műfaji és tematikai sokszínűsége sem. A tanulmányok között nagyobb ívű összegzések mellett eddig kevéssé használt források bemutatását éppúgy megtaláljuk, mint kiváló esettanulmányokat, beszédes vagy éppen érdekes forrásközléseket, továbbá rendkívüli felfedezéseket és olyan különleges ajándékokat, amelyekkel a szerzők Fazekas Istvánt kívánták a sok-sok segítségért megjutalmazni. Hasonlóan gazdag a kötet tematikája, hiszen diplomáciatörténet, világi és egyházi elitkutatás, egyháztörténet, hadtörténet, hivataltörténet, művészettörténet, régészet, irodalomtörténet, gazdaságtörténet, humanizmuskutatás, jogtörténet, kerttörténet, Habsburg-kutatás, koronakutatás és ceremóniatörténet, erdélyi kutatások, különféle bécsi témák, illetve az említettek kombinációi teszik rendkívül gazdaggá a közlemények együttesét.

Fotó: Fekete Bálint

Mindezek egyúttal – ha nem is teljesen tökéletesen, ám összességében mégis – jól jelzik az elmúlt két évtized vezető kutatási trendjeit, főként a kora újkor területén. Ám e színes paletta azt is érzékletesen mutatja, hogy másfél évszázadnyi bécsi forrásfeltárás után is még mindig mennyi újdonság közzétételére van lehetőség, ebben pedig Fazekas Istvánnak az elmúlt két évtizedben meghatározó szerepe volt. Így e kötet Fazekas István bécsi szolgálati helyszínének és levéltárosi tevékenységének is, ha természetesen nem is teljes, ám méltó tükörképe.

Fotó: Fekete Bálint

Pálffy Géza azt is hangsúlyozta, hogy nem hagyományos az ünnepelt pályája sem: Fazekas István fiatalon, 31 esztendősen került ki a Magyar Országos Levéltárból a Minoritenplatzra. Közvetlen elődeivel összevetve kinti pályája rendhagyóan alakult, hiszen a szokásos 5–6 év helyett végül 19 esztendőt dolgozhatott Bécsben, azaz aktív történészi-levéltárosi pályájának nagyobb részét nem Magyarországon, hanem az egykori császárvárosban töltötte. Hasonlóval csak régi nagy elődei, például Károlyi Árpád büszkélkedhettek, akiről az ünnepelt maga is több alkalommal írt, s egyfajta példaképének tartja. A hosszú szolgálat alatt Fazekas István sikeresen integrálódott a Haus-, Hof- und Staatsarchivba és a Hofkamemrarchivba, sőt a fokozatosan átszerveződő osztrák állami levéltárakban az ott töltött két évtized alatt az egyik „nagy öreggé”, sőt egyfajta „intézménnyé” vált: „Herr Fazekasch”-sá, az ő szokásos eleganciájával és tisztességével. Példamutató segítőkészsége és hallatlan szolgálata – miként elődeié is – tiszteletet parancsolt még az osztrák kollégák között is, nem is beszélve a magyar, szlovák, horvát és más nemzetiségű kutatókról, akik egy része nem egy esetben akár szerző- vagy legalábbis kutatótársnak is feltüntethetné írásaiban. Pálffy Géza az ünnepelt személyét méltatva kiemelte rendkívüli tudását, türelmét, segítőkészségét és empátiáját, illetve azt a kivételes bánásmódot, amellyel Fazekas István és levéltári delegátusságának legfőbb támasza, felesége, Toma Katalin a Bécsbe érkező magyar kutatókat fogadták és segítették. Végül Pálffy Géza a kötet számos szerzője és gratulálója nevében köszönetet mondott Fazekas Istvánnak a magyar történettudomány és a magyar levéltárügy elsődleges szolgálatában eltöltött két évtizednyi munkásságáért, az ösztöndíjasok felkarolásáért és a tudományos munkák megszületésének támogatásáért, egyben további sikereket kívánt itthoni oktatói és kutatói munkájához, mely során reményeink szerint minél szélesebb körben kamatoztathatja a bécsi évek alatt megszerzett hatalmas tudást és forrásismeretet.

A bemutatón több mint hetven vendég volt jelen, a szerzők és a szerkesztők átvehették a tiszteletpéldányokat, majd koccinthattak az ünnepelttel és a többi ünneplővel.

Fotó: Fekete Bálint

Ezt olvastad?

Oross András levéltáros, történész, jelenleg a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban dolgozik levéltári delegátusként. A 17–18. század fordulójának gazdaság-, társadalom-,