Fiatal kutatók félidőben – konferencia beszámoló

2014. november 14-én került megrendezésre a „Fiatal kutatók félidőben” című konferencia az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsának Társadalom-, Gazdaság- és Humán Tudományi Szakbizottsága szervezésében. A rendezvénynek az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete adott otthont, s fő célja az volt, hogy az Akadémia berkeiben másfél-két éve dolgozó fiatal kutatók rövid előadásban adjanak számot eddigi eredményeikről.

A konferencia beszámoló jellegéből fakadóan több mint tíz, egymástól sok tekintetben eltérő tudományterületről érkeztek az előadók, akikben jóformán csak az volt a közös pont, hogy fiatal kutatói státuszban dolgoznak, és elkötelezettek saját témájuk iránt. Az alábbiakban ezért csupán vázlatosan fogom érinteni a huszonegy előadás problémafelvetését, hogy az olvasó számára körvonalazódjon, mivel is foglalkoznak 2014-ben az Akadémia „félidejébe jutott” fiatal kutatói.

A rendezvénynek otthon adó Erdődy-Hatvany palota bejárata. Fotó: Gayer Veronika

A konferenciát Fülöp Márta, a Társadalom-, Gazdaság- és Humán Tudományi Szakbizottság elnöke nyitotta meg. Az első előadásban Dobos Gábor (MTA TK Politikatudományi Intézet) arra kereste a választ, hogy mennyire tesznek számon kérhető és világos ígéreteket a magyar pártok, illetve kormányra kerülve mennyiben tartják be azokat. Mindezt az 1998-as, 2002-es, valamint 2006-os választási ciklusok alapján vizsgálta. Őt követte Gerő Márton (MTA TK Szociológiai Intézet) szociológus beszámolója a magyarországi civil társadalom és a szabadságjogok kapcsolatával foglalkozó kutatásáról. Vass Ágnes (MTA TK Kisebbségkutató Intézet) a kettős állampolgárságról szóló diskurzust elemezte. Kutatása szlovákiai magyar résztvevőkkel szervezett fókuszcsoportos interjúkon alapult. Hajdú Tamás (MTA KRTK Közgazdasági Kutatóintézet) közgazdász-szociológus előadásában egy interetnikus baráti kapcsolatokat felmérő kutatás részeredményeiről számolt be, melyet több kollégájával együtt végez. A szekció zárásaként Ember Kata (MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet) a serdülőkort elemző pszichológiai vizsgálatait ismertette.

Fülöp Márta megnyitja a konferenciát. Fotó: Gayer Veronika

A második szekció előadásaiban a történeti jellegű megközelítések domináltak. Boncz Hajnalka művészettörténész (MTA BTK Művészettörténeti Intézet) gróf Waldstein János, 19. századi műkedvelő és amatőr rajzoló munkásságát járta körül. Kutatásának egyik fő forrása az MTA által őrzött Waldstein-gyűjtemény volt, amely Thomas Ender osztrák festő 220 felvidéki és északkelet-magyarországi tájakról készített akvarelljét őrzi. A kollekciót Waldstein az 1860-as években adományozta az akadémiának. Az előadó megjegyezte, hogy noha Waldstein főként a Széchenyi Istvánról készített portrék és karikatúrák alkotójaként ismert, fontosnak tartja, hogy önálló műgyűjtői tevékenysége is feltárásra kerüljön. Ezt követte Mihalik Béla Vilmos (MTA BTK Történettudományi Intézet) egyháztörténeti kutatásait ismertető beszámolója. A történész arra próbált választ találni, hogy miként alakultak a Szentszék és Bécs diplomáciai kapcsolatai XII. Ince pontifikátusa (1691-1700) idején. Munkájának egyik jelentősége, hogy korábban ismeretlen, római levéltári forrásokat tárt fel részben az erdélyi katolikusok bécsi tárgyalásairól. Ezt követte két, 20. századi történelmet érintő előadás. Turbucz Dávid (MTA BTK Történettudományi Intézet) bemutatta, hogy miként változott Horthy Miklós képe 1944 és 1945 folyamán. Gayer Veronika (MTA TK Kisebbségkutató Intézet) pedig egy eperjesi levéltári kutatása példáján szemléltette a két világháború közötti Csehszlovákiát érintő kisebbségtörténeti kutatásait. A szekció utolsó előadásában Blaho Sylvia (MTA Nyelvtudományi Intézet) a budapesti és a párkányi nyelvjárást hasonlította össze.

A konferencia résztvevői az ebédszünet után Gombos László zenetörténész tárlatvezetésében megtekinthették az idén negyvenéves Zenetörténeti Múzeum kiállítását, amely sok egyéb más mellett Dohnányi Ernő Floridából hazakerült hagyatékába is bepillantást enged.

Gombos László zenetörténész és a Dohnányi-hagyaték. Fotó: Gayer Veronika

Az első délutáni szekciót Domokos Mariann (MTA BTK Néprajztudományi Intézet), az elektronikus folklór gyűjtésének módszertanát bemutató prezentációja indította. Klement Judit (MTA BTK Történettudományi Intézet) a magyarországi gőzmalomipar történeti jelentőségét vázolta fel, melyről 2012-ben már egy monográfiája is megjelent. Benedek Zsófia (MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet) arról beszélt, hogy miként lehetséges ökológiai módszereket alkalmazni az agrárgazdasági kutatásokban. Nyerges Éva Ágnes (MTA BTK Régészeti Intézet) egy régészeti projektmunka részeredményeiről számolt be. Az állatcsontok vizsgálatára szakosodott előadó egy Tolna megyében 2006 és 2009 között feltárt, 26 hektáros terület archeológiai rekonstrukciójában vesz részt, mely közel 15 000 régészeti jelenséget tárt fel eddig. A kutatás jelentősége, hogy ekkora területet még nem vizsgáltak a régészek Magyarországon. Céljuk az ember környezetében élt házi- és vadállatok tartására vonatkozó információgyűjtés, összességében pedig az ember és az állat Krisztus előtti hatodik évezredbeli viszonyának feltárása. Ezután Riskó Kata (MTA BTK Zenetudományi Intézet) a hangszeres népzenét érintő kutatásainak egy részét mutatta be. Tánczos Orsolya (MTA Nyelvtudományi Intézet) előadása egy finnugor nyelv, az udmurt mondattani jelenségeiről szólt. Udmurtia, a mai Oroszország területén fekszik, s az itt élő körülbelül 340 ezer fős lakosság teljes mértékben kétnyelvű (orosz–udmurt). Mivel az udmurt nyelvvel eddig senki sem foglalkozott, a fiatal nyelvész kutatása világviszonylatban is egyedülállónak tekinthető.

Nyerges Éva Ágnes előadása. Fotó: Gayer Veronika

A konferencia záró szekciójában Neuberger Tilda (MTA Nyelvtudományi Intézet) a zármássalhangzók temporális jellemzőivel, Egyed Ildikó (MTA KRTK Regionális Kutatások intézete) pedig a francia területfejlesztési politikával foglalkozott. Az utolsó három előadásban Hoványi Márton (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet), Sivado Ákos (MTA BTK Filozófiai Intézet) és Gyenis Balázs (MTA BTK Filozófiai Intézet) nagyrészt irodalomelméleti és a filozófiai kérdéseket boncolgató kutatásait ismertette. A konferenciát kötetlen beszélgetés zárta, melyen a Szakbizottság tagjai és a fiatal kutatók vettek részt.

Az akadémiai “Fiatal kutatói pályázati rendszer” létrejötte 1992-re nyúlik vissza, azóta mintegy kétezren fordultak meg ilyen álláshelyen az MTA valamely intézetében. A szerződések hároméves ciklusra szólnak, és a kutatóközpontok éves költségvetésének függvényében 60 és 120 fő között mozog az erre a pozícióra felvett kutatók száma. Egy akadémiai felmérés eredményei szerint a három év elteltével a fiatal kutatók körülbelül kétharmada folytatja munkáját az őt foglalkoztató intézetben, ahol ezt követően általában egy-két évet tudnak felajánlani a kutatók számára. A hosszabb időre szóló státusz tehát nem biztosított, sok múlik többek között a kutatóközpontok anyagi helyzetétől, a pályázati lehetőségektől vagy éppen magának a kutatónak az eredményességétől is. A rendszer az akadémiai utánpótlás kinevelésének céljával jött létre, s bár az egyes intézetek eltérnek fiatal kutatókkal kapcsolatos „politikájukban”, a rendszer százak számára biztosítja az önálló és projektkutatáshoz, valamint a szakmai fejlődéshez szükséges hátteret.

Ezt olvastad?

2018. november 6-án Szeged különleges rendezvénynek adott otthont. A Belvedere Meridionale szervezésével kötetlen kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen a résztvevők, Papp