A Földközi-tengeri Szövetséges Légierő II. világháborús magyarországi felderítése és a szövetséges légitámadások fotókiértékelése

Sokszor találkozhatunk olyan tényként kinyilvánított véleményekkel, miszerint egy korabeli szóhasználattal az amerikai „légigengszterek” össze-vissza bombázgattak Magyarországon, cowboy módjára lövöldöztek, sőt sokszor azt sem tudták, merre jártak, mit támadtak. Az ilyen kijelentések a levéltári források ismeretében mosolyt csalnak a történész arcára, hiszen a hírszerzési dokumentumok, bevetési parancsok és jelentések ennek egyértelműen az ellenkezőjét bizonyítják. A szövetséges parancsnokok pontosan tudták mit és merre érdemes megtámadni a hadicéljaik elérése érdekében, és az egyes magyarországi célpontokra vonatkozóan roppant alapos ismeretekkel, adatokkal rendelkeztek. Egyáltalán nem szórták számolatlanul a bombákat és a szövetséges repülők nem csak rágózó Mickey egér formájú pancserek voltak.

Az alábbiakban egy korábbi tanulmányomra (Belvedere Meridionale 2018/1.) támaszkodva a szövetséges légierők magyarországi célpontjainak felderítését, valamint a légitámadások által okozott károk általános kiértékelésének kérdéseit járom körül az amerikai levéltárakban a közelmúltban fellelt források tükrében.

Rögtön azután, hogy az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa 1942. júniusának elején kinyilvánította a „háborús viszony fennállását” Magyarországgal szemben, a szövetséges hírszerzés megkezdte az adatgyűjtést a lerombolandó magyar célokról. Ennek a munkának eredményeként 1943 őszére már pontos információkkal rendelkeztek az ország gazdaságának szerkezetéről, termelési kapacitásáról, politikai helyzetéről. Ezt követően a hírszerzés adatai és útmutatásai alapján a szövetséges felderítő repülőgépek a lehetséges célpontokat lefényképezték, a fényképeket kiértékelték, elemezték, rendszerezték. Ebből következően a II. világháború idején a szövetséges légierők magyarországi célpontjainak azonosítását, kijelölését, valamint a támadások eredményességét nagyrészt az ország területére történt felderítő berepülések során készített fényképek alapján határozták meg és értékelték ki. A magyar célpontok levegőből történő módszeres felderítését a szövetséges repülők 1943. szeptember 30-i fotó felderítési bevetésükkel kezdték meg. A magyar célpontok feltérképezését túlnyomórészt a dél-afrikai 60. repülőszázad végezte, míg a bombázások okozta károk felmérésének feladata már eloszlott a Földközi-tengeri Szövetséges Légierő más felderítő alakulatai között.

Twining tábornok (középen szemüveggel) az amerikai 15. Légi Hadsereg parancsnoka felderítő fotókat elemez.

Különös anomália alakult ki a Magyarország elleni első angolszász légitámadások időpontja körül, hiszen mint ahogyan az a diplomáciai iratokból ismeretes, a brit külügy a Kállay kormány politikájával szembeni elégedetlensége miatt, a stratégiai célkitűzések figyelmen kívül hagyásával, mintegy nyomásgyakorlásként már 1943 novemberétől szorgalmazta a Budapest elleni légitámadások megkezdését. Vélelmezhették úgy korábban, hogy a módszeres stratégiai bombázások megkezdésének 1944. április elejére való eltolódása a háttérben zajló politikai-diplomáciai játszmák, a bombázások politikai okokból történő letiltása miatt alakult így, amely rögvest megváltozott az ország német megszállásával. A légierő hírszerzési irataiból azonban egy másféle kép is kirajzolódik, ugyanis noha az első igazán használható minimális hírszerzési információk a legfőbb magyarországi célokról 1943. szeptember elejére, majd a megindult légifelderítési folyamat eredményeként október-novemberre már rendelkezésre álltak, a célpontok felderítésének folyamata bőven átcsúszott 1944 elejére, amikor is a rossz időjárás miatt minden bombázó bevetés eleve lehetetlen volt.  Másik csavar ebben a történetben, hogy miközben a szövetségesek által gyors ütemben folyt az információk beszerzése és elemzése, 1943. augusztusának végén magyar részről felmerült annak igénye, hogy a fővárosból a haditermelés számára fontos üzemeket kitelepítsék. Ennek folyamodványaként, illetve érdekében Budapestet nyílt várossá akarták nyilvánítani. A szövetséges hírszerzés erre a magyar kérésre egy 1943. október 20-án kelt iratban kézzel írva csak ennyi megjegyzést tett: „Problémás!” („Some Problem!!”), alá pedig franciául annyit, hogy „igen!” („Oui!”). Az illetékesek végül 1944. február elején döntöttek véglegesen a kérdésről, egyúttal tisztázva azt, hogy az aktuális politikai érdekektől függetlenül, kizárólag a katonai szempontok mentén fogják végrehajtani a támadásokat. A bombázások megkezdése tehát véleményem szerint nem politikai-diplomáciai kérdéseknek, mint inkább stratégiai, így például a hírszerzési adatok rendelkezésre állásának, valamint az időjárásnak a függvénye volt.

Budapest nyílt várossá nyilvánításáról készült hírszerzési feljegyzés.

Az adat-, és információgyűjtés a kiemelten fontos budapesti és környéki objektumokkal (gyárak, repülőterek, közlekedési csomópontok, stb.) kezdődött, majd haladt tovább a vidéki célok felderítése felé. A célpontokról megszerzett információkat célonként, vagy célcsoportonként külön archiválták, kezelésük a szövetséges légierők hírszerzését irányító Földközi-tengeri Szövetséges Légierő hírszerző tisztje hivatalának feladatát képezte. Külön célcsoportként, kiemelt figyelemmel kísérték a repülőgépgyártást, a nehézipart, benne a fegyver-, lőszer-, harcjármű gyártást, az olajipart, a katonai repülőtereket, valamint a közlekedési, főként a vasúti objektumokat. A magyar célok rendszerezése egyébként nem különült el, sőt szorosan beleágyazódott a szövetséges stratégiai légierők átfogó terveibe, nyilvántartásába.

A felderített és kijelölt célpontok nagy részét a tömeges angolszász bombázások során meg is támadták. Amíg szövetséges fotófelderítő berepülések a Magyarország ellen 1944. április 3-án megindított légi hadműveletek előtt alapvetően a célpontok felderítésére és feltérképezésére, valamint azok aktivitásának megfigyelésére irányultak, a támadásokat követően ezek már kiegészültek a megtámadott célpontokban okozott károk kiértékelésével is. A bombázások okozta károk felmérése és a célpontok további felderítése tehát nem vált el egymástól, sőt egymás mellett párhuzamosan folytatták a kétféle tevékenységet. A szövetséges hírszerzés által készített kiértékelő kárjelentések közül kiemelkedően fontosak az általános jellegű jelentések, melyek a bombázó bevetések okozta károkról készültek és minden célcsoportra és célpontra kiterjedtek. Ezeket az egyes légitámadást követően a lehető legrövidebb időn belül el kellett készíteni. A Földközi-tengeri Szövetséges Légierő 1944. április 8. és 1945. március 24. között – kiigazításokkal és korrekciókkal együtt – összesen legalább 83 db ilyen általános fotókiértékelő jelentést készített a magyar célpontok ellen végrehajtott légitámadások kiértékelésére. A bombázások eredményeiről készített fotókiértékelő jelentések alapvetően egyetlen felderítő bevetésen készült fotókról készültek, de a speciális, vagy összefoglaló jelentések akár egy időszakot és célcsoportot (pl. budapesti célok, vagy magyar olajipari célok) felölelve több felderítő bevetés fotóanyagáról is készülhettek. A kutató számára minden bizonnyal ezek az összefoglalások nyújthatnak majd kivételesen érdekes adatokat, ugyanis ezek folyamatában, illetve folyamatosan rögzítették egy-egy adott célpont, vagy célcsoport állapotát, termelését, és egyéb fontos paramétereit. Ezeknek a kiértékelő jelentéseknek éves és havi elosztása is beszédes, ugyanis a 83 darabból csak 6 készült az 1945. évben, a többi 1944-ben. Nagyszerűen kidomborodik a jelentések sűrűségének vizsgálatával a szövetséges légierők Magyarország elleni légitámadásainak aktivitása is, ugyanis a jelentések több, mint fele, pontosabban a 83-ból 44 darab az 1944. július és 1944. szeptember közötti negyedévre esik.

 

A ferencvárosi pályaudvar ellen 1944. április 3-án végrehajtott amerikai légitámadás általános fotókiértékelő jelentésének fényképmelléklete. A fotón felfedezhető rombolásokat arab számmal jelölték, ezek magyarázatát a jelentésben rögzítették.

A szövetséges, legfőképpen az amerikai repülők által a II. világháborúban Magyarország ellen folytatott légi háború történetének feldolgozása fordulóponthoz érkezett. A magyar történettudomány eddig megelégedett nagyjából annyival, hogy felszínesen rögzítette az eseményeket, a mögöttes dolgok, mozgatórugók mélyebb feltárása még váratott magára. A Földközi-tengeri Szövetséges Légierő közelmúltban felszínre került, eddig ismeretlen hírszerzési iratanyaga azonban újabb lendületet adnak ennek a kutatómunkának. Ezek az iratok a maguk rendszerében, már a tételes feldolgozásuk nélkül is átfogó képet nyújtanak arról, ami eddig csak sejthető volt, hogy a szövetségeseknek a légitámadások megtervezéséhez milyen információkra volt szükségük, valamint abba a hírszerzési folyamatba is betekintést engednek, amely ezek megszerzésével függött össze. Ezek az iratok nagyon fontos forrásai a Magyarország elleni szövetséges légitámadások történetének, ezért a darabszintű, teljes feldolgozása is megkezdődött.

 

Levéltári források

Air Force Historical Research Agency

The National Archives (London)

The National Archives of United States

 

Bibliográfia

Oláh András Pál: A Földközi-tengeri Szövetséges Légierő Magyarországra vonatkozó felderítése, valamint a szövetséges légitámadások általános fotókiértékelése a II. világháború idején, Belvedere Meridionale 2018/1 146-168. o.

Oláh András Pál: Az OVERLORD hadművelet, azaz az 1944. évi nyugat-európai partraszállás számára nyújtandó légi támogatás a Földközi-tengeri térségből (Forrásközlés), Belvedere Meridionale 2015/4. 123-128. o.

Oláh András Pál: A szolnoki célpontok levegőből történt felderítése a II. világháborúban. ZOUNUK 31., a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára évkönyve 2017. 159-179. o.

Oláh András Pál: Az igazi bombák földjén. A II. világháború keserves öröksége Magyarországon. Határtalan Régészet II. évf. (2017) 2. sz. 33–37.

Kreis, John F. (szerk.): Piercing the Fog – Intelligence and Army Air Forces Operations in Wold War II, Air Force History and Museums Program, Bolling Air Force Base, Washington, D. C., 1996.

Karsai Elek: Elképzelések és tervek Magyarország bombázására 1944-ben, Somogy megye múltjából (Levéltári évkönyv), Kaposvár 1985. 503–539.

Magyar – Brit titkos tárgyalások 1943-ban (Összeállította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Juhász Gyula), Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978.

 

Facebook: https://www.facebook.com/legihaboru.hu/

Web: http://legihaboru.hu/

Oláh András Pál

Ezt olvastad?

Az 1956. december 8-án lezajlott 46 áldozatot számláló sortüzet tekinthetjük fordulópontnak Salgótarján, illetve Nógrád megye forradalmának történetében. A véres leszámolással