“A forgatás kulisszáiba engedünk bepillantást” – Interjú Szvacsek Attila standfotóssal

Szvacsek Attila fotós, aki leginkább filmforgatásokon örökíti meg az egyes jeleneteket, jelmezeket, díszleteket és természetesen a háttérmunkások népes táborát standfotósként. Ő fotózta többek között az Árulókat, a Trezort, a nem rég forgatott Post Mortemet, és tagja a Katinka dokumentumfilm stábjának is. Külföldi filmek közül fotózott a Robin Hood, a Spy Who Dumped Me, az A Boy Called Christmas forgatásain. Árvai Tünde kérdezte pályájáról, a standfotós lét izgalmairól és kihívásairól, valamint arról, hogy miként hatott a járvány a filmiparra, és miként indul be lassan ott is az élet.

Újkor.hu: Egyenesen vezetett az utad a fotós szakmáig? Hol végezted tanulmányaidat?

Szvacsek Attila: A pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban érettségiztem. Édesapám műszaki területen dolgozik és először afelé indultam én is. Jelentkeztem a műszaki főiskolára. Általános gépész szakon voltam, de a második év után abbahagytam. Abban az időben édesapám már sokat dolgozott a fizika tanszéknek, különböző eszközöket készített a kísérleteikhez. Ottani tanárok  felkeltették az érdeklődésemet a fizika – különösen a lézerek – iránt. 1999 őszén átjelentkeztem fizika szakra, és ott folytattam pályafutásomat.

Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással?

Gyerekként került kezembe édesapám Praktika fényképezőgépe, akkor még az tűnt fel leginkább, hogy milyen jó a teleobjektív, milyen „közel hozza” a badacsonyi tájat Fonyódliget partjáról szemlélve. Ezt a manuális gépet szüleim lecserélték egy Canon prima full automata készülékre, amivel a gimnázium elején örökítettem meg a tinikor történéseit. A végeredménnyel nem voltam megelégedve, mert a gép nem engedte azt tenni, amit kigondoltam. Az elhatározás odáig jutott, hogy 1997-ben a nyári munkával megkeresett pénzen megvettem az első fényképezőgépemet. Ez a készülék az adottságain belül már kiszolgálta az elképzeléseimet.

Az Árulók című film egyik jelenete (Fotó: Szvacsek Attila)

Ki volt a mestered?

Pécsen megismertem Kalmár Lajost, aki az 1990-es évek közepén a fiatal pécsi domináns fotográfusok közé tartozott. Ebben az időszakban a fotózásra hobbiként tekintettem. Így az egyetem mellett a 2000-es évek elején egyre többet kezdtem segíteni Lajosnak, amikor időm engedte. Lajos ajánlotta figyelmembe Lábady István fotográfus honlapját, amit megtekintve arra gondoltam, milyen jó lenne, ha tőle tanulhatnék, neki asszisztálhatnék. 2003-ban édesanyám a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatására létrehozott Fogd A Kezem Alapítvánnyal nyert egy pályázatot, ami fogyatékkal élő embereket mutatott be. A projekt kiállítás és könyv formájában került a közönség elé. A kivitelezésre sikerült megnyerni Lábady Istvánt. Édesanyám mellékesen megjegyezte neki, hogy a fia is fotózik. Ennek kapcsán találkoztam először Istvánnal, majd segédkezni kezdtem ebben a projektben. Később már divat– és reklámfotózásokra is elhívott asszisztálni. István mellett ismertem meg Emmer László fotográfust. Jó volt látni, ki hogyan közelíti meg az adott feladatot.

Nem volt soha hátrányod abból, hogy nincs fotográfus végzettséged?

Autódidakta módon kezdtem, és mestereim mellett sajátítottam el a fényképezés tudományát. A többévnyi asszisztensi munka nagyon hasznos volt számomra, az ezen évek megszerzett bőséges tudás és tapasztalat révén otthonosan mozgok a fotós stúdiókban, és a fotós utómunka precizitását is jól elsajátítottam. Ha egy adott projekt úgy kívánja, a szervezési teendők sem jelentenek problémát.

Kit tekintesz a példaképednek?

A példaképem Mary Allan Mark, aki standfotóban is kiemelkedő volt, de más területen is maradandót alkotott. Tetszik, hogy az adott feladat témájához választott technikát. Én szeretem kitolni a határaimat, ha egy munka vagy projekt témája megkívánja.

Zajlik a Robin Hood forgatása (Fotó: Szvacsek Attila)

2014-ben kihaló szakmának tartották a standfotósét. Ezen spóroltak először a magyar filmgyártók. Míg Inkey Alice tavaly azt nyilatkozta, hogy külföldön komolyan veszik a szakmát. Te itthon és külföldön egyaránt dolgozol. Hogy látod a helyzetet?

Magyar filmeknél a 2008-as gazdasági világválság eredményeként az első körökben a standfotósokon spóroltak, szerencsére ez a tendencia már megváltozott. Külföldön komolyan veszik. A képeket többnyire a film népszerűsítéséhez, marketingjéhez használják fel.

Érdekes, hogy külföldön az esetek többségében a plakát képeit inkább reklámfotósokra bízzák. Néha ezt a lehetőséget megkapja a standfotós is. Egy A-kategóriás filmnél elképesztő összegeket költenek el egy ilyen projektre. Szerencsére az utóbbi években a magyar produkciók is adnak arra, hogy megfelelően legyen dokumentálva, a produkció illetve igényes plakát készüljön a filmhez.

Hogyan találtak meg a külföldi produkciók?

2010 őszén Angelina Jolie forgatta első filmjét Budapesten, az egyik forgatási helyszínük a Rózsák Tere volt. A helyszínt kellett dokumentálni a forgatás előtt és után. A képeket az Origo Stúdió akkori vezetőjének kellett leadnom. Ő megtartotta ígéretét s következő év nyarán beajánlott egy akkor induló BBC projektbe. Ez volt az első filmem kamera gyakornokként, ahol tanulhattam, hogy működik a filmgyártás, mely részlegek miként dolgoznak össze, és hogyan készül a film. Már több hete forgott a film, amikor volt egy jelenet, ami nagyon jól nézett ki: Eddie Redmayne egy aknára lép és mintha felrobbanna. Elkértem a VFX-es kolléga (vizuális effektekért felelős – a szerk.) fényképezőgépét, s készítettem pár képet a jelenetről. Ezeket a képeket később megmutatta az egyik producernek, akinek megtetszettek. Engedélyt kaptam, hogy ha adott napon nincsenek ott a szerződtetett standfotósok, akkor készíthetek képeket. Ezekből a képekből néhányat felhasználtak a poszter hátteréhez, a másik pedig egy londoni lap címoldalára került.

A következő években a fotós munkák mellett, többnyire kamera asszisztensként dolgoztam. Nemzetközi, illetve magyar produkciókban láthattam hogyan dolgoznak a standfotósok. A Die Hard V. 2nd Unit forgatásán megismertem egy kanadai standfotóst, Larry D. Horricks-ot. Larryvel a forgatás után is megmaradt a kapcsolat. Egyébként ő standfotósi létem elengedhetetlen mentora. Az évek alatt szoros barátság alakult ki közöttünk, most a karantén idején átlagosan heti 2-3 alkalommal video chat-et is tartottunk.

Egy jelenet a Trezor forgatásán (Fotó: Szvacsek Attila)

Melyik volt az első önálló filmes munkád?

Az első önálló standfotósi munkám az Árulók volt, ezen a forgatáson készült képek többsége tette ki az akkori standfotós portfólióm. 2016 vége felé jelezte Larry barátom, hogy a következő évben Pesten fogja forgatni az új Robin Hood filmet, s lehet, hogy a segítségemre lesz szüksége. A hosszú ideje épülő honlapomat, sebtében összeraktuk, és a honlap mellé a porfóliómat is csatoltam. Larry elküldte az illetékes döntéshozóknak. S pár nappal később már kezdődött is a forgatás…

Bergendy Péter Trezor című filmje volt az első olyan alkalom, amikor a rendezővel együtt dolgoztam, ő más metódussal rendez, nem használ színészi próbát, ráadásul volt olyan alkalom, hogy bizonyos beállítást egyszer vett csak fel… Első alkalommal fotóst próbáló munka volt az ő módszerével együtt dolgozni, ugyanis pillanatok alatt kellett dönteni, hogy az adott jelenet, honnan lesz a legjobb, s milyen objektívvel, úgy, hogy nem tudtam a kamera meddig mozog és vele szoros közelségben a mikrofonos is ott van. Ezekből a helyzetekből, nagyon sokat lehet tanulni.

2020-ban mit várnak a készítők egy standfotóstól? Elég digitálisan leadnod a végterméket vagy még előfordul, hogy albumot várnak? Továbbra is kötelező beküldeni filmenként 50 képet B. Müller Magdának a Magyar Filmtörténeti Gyűjteménybe?

A Netflix a készülő sorozatához elküldött egy kb. 30 oldalas brossúrát, amiben rálátást kaphattunk a történetre, a karakterekre, emellett megfogalmazták, milyen jellegű képeket szeretnének és milyen képeket kerüljük. Mellékeltek példákat is más filmekből, sorozatokból. Ez ad egyfajta iránymutatást, hogy mire is gondolnak a megrendelők. A forgatáson készült képeket leválogattam s a nyers fájlokat feltöltöttem a szerverükre. Más stúdiónak napi 30 „legjobb képet” utómunka után nagy felbontású jpg formátumban töltöm fel a szerverükre, majd a teljes anyagot egy külső tárolón adtam le. Magyar filmnél pedig a gyártó céggel vagyok kapcsolatban.

Téged a filmkészítő vállalat foglalkoztat?

Többnyire igen. A magyarországi filmgyártó cégek, mint mondjuk a Filmpozitív. Ők csinálták a legutolsó két Bergendy-filmet,  a Trezort, a Post Mortemet. A külföldiek közül dolgoztam a Lions Gate-tel és a Netflixszel. A standfotósokat a producerek, rendezők kérésére szerződtetik, de az anyastúdión keresztül is lehet munkát kapni. A külföldi A-kategóriás színészeknek többnyire saját fotósuk van, akit visznek tovább a következő filmjeikbe.


Szvacsek Attila (Fotó: Hoffer Roland)

Szabó Adrienn hálátlan, de örömteli foglalkozásnak, Chris Raphael álomszerű munkának, de kifejezetten kemény feladatnak tartja a tieteket. Számodra mik a legfelemelőbb és mik a leginkább emberpróbáló momentumok?

Több standfotós kolléga véleményét osztva, ez egy álommunka,  addig amíg a fotós ki nem fog egy nehezebb természetű színésznőt vagy színészt. A standfotós munkakör a forgatáson a többi részlegtől független.

Az ő munkájukat örökítjük meg, a forgatás kulisszáiba engedünk bepillantást a jó pillanatban megörökített képekkel.

Egyes rendezők ugyanúgy fontosnak tartják a fotókat, mint a készülő filmet. A kérdés, hogyan tudunk a többi részleggel harmonikusan együttműködni. Sokkal egyszerűbb a helyzet, ha az ember minden nap kint van a forgatáson. A sorozatoknál inkább heti pár napos jelenlét a megszokott.

Az a legfelemelőbb, ha meg tudom örökíteni az adott pillanatot, ahogy ott a forgatás folyamatában elképzelem, hogy mi lenne a legjobb, leginkább emberpróbáló a folyamatos küzdelem, hogy a kívánt szögek pozíciójában lehessek. A standfotós nem arra törekszik, hogy ugyanazt örökítse meg, mint a kamera/kamerák. Viszont egyes jelenetek világítása, szinte csak a színész–kamera tengelyen működik, ha ebből a tengelyből kilépek már nem ugyanaz a fényhatás.

Mi volt a legextrémebb körülmény, ahol fotóznod kellett?

Extrémnek mondanám, amikor a fotós barátomat/kollégámat kellett helyettesítenem Szlovákiában a múlt évben. Március 16-án kezdtük a forgatást a Magas Tátrában, több, mint 2000 méter magasságban. Előző este havazott. Az egész stábot és az eszközöket 6 db 4×4-es pick-up terepjáróval kellett felvinni a hegytetőre a forgatás helyszínére. Reggel 8 órás kezdés lett volna,  az első csapót délután 2 órakor csaphatták le, mert a hatból kettő árokba csúszott, a fagypont alatti hideg és a jeges felület megnehezítette közlekedést. A második napon havazás, köd, a harmadik napon verőfényes napsütés volt, ekkor viszont közölték a stábbal ha kiabálást, üvöltözést hallunk, akkor merre kell menekülnünk a lavina elől.

Arcok a kulisszák mögül (Fotó: Szvacsek Attila)

Milyen kellemetlen élményeid voltak nehezebb természetű színészekkel?

Volt olyan külföldi színész, aki ha olyan kedve volt, akkor mutatta, hogy ő nem akar a setben fotót. Akkor ki kellett menni. Míg más színészre napokat vártam, míg rábólintott, hogy egy önálló portrét készítsek róla.  Gyűjtöm a filmben dolgozó háttéremberek, a szereplők portréit, ráadásul a saját projekteket analóg géppel készítem, ez adja vissza a klasszikus fényképezést számomra.

Tervezel ezekből albumot vagy kiállítást?

Igen, tervezek kiállítást a munkámból, de először olyan mennyiségnek kell összejönnie, amiből érdemes. Ugyanúgy gyűjtöm az érdekes díszletek képeit analógra, műszaki fényképezőgéppel.

Egy portré, ami A kém, aki dobott engem forgatásán készült (Fotó: Szvacsek Attila)

Olyan izgalmas történelmi filmeket is fotóztál, mint a Trezor, vagy legutóbb a spanyolnátha járvány idején játszódó Post Mortem. Mennyiben különbözik egy történelmi film forgatása a többitől?

Inkább elkülöníteném az akció jellegű filmet és ami dialógusokra épül. Az, hogy milyen a ruházat vagy milyen a díszlet, az már részletkérdés, a lényeg, hogy jól nézzen ki és a kornak megfelelő legyen.

Mit tehetsz azért, hogy ismertebb legyél?

A saját honlap mindig jó dolog. Lehetőleg ízléses legyen, jó anyagokkal. Érdekes módon a koronavírus előtt a standfotósok többségének, legalább 3–5 évvel ezelőtti képei voltak az oldalukon. A forgatáson készült képek a nyilvánosság felé a film bemutatása után publikálhatók. A magyar produkciók is nagyon figyelnek arra, hogy a premier előtt ne jöjjön ki olyan anyag, ami leleplezné a produkciót.

Látod előre, hogy egy film siker lesz-e?

Nem. A Robin Hoodon én 65 napot dolgoztam, ebből 40 nap volt a forgatás, a többin bementem dokumentálni a különböző részlegek munkafolyamatait. Végig dokumentáltam 17 (pl.: építészet-díszlet, ruha, fegyver, kaszkadőr, berendezés stb.) részleg háttérmunkáját, hogy hogyan dolgozik több száz ember. Megnéztük a filmet és megállapítottuk, hogy jobb volt benne dolgozni, mint megnézni. Megy a diskurzus a stábtagokkal, hogy mitől lesz jó egy film, a többség véleménye, hogy elengedhetetlen a jó forgatókönyv, de nem garancia. Sajnos erre nincsen recept, sem garancia, hogy egy projektből kasszasiker legyen akár anyagi vagy minőségi szinten. Olyan emberek, – mint például Ridley Scott is –, akinek a kisujjában van a filmkészítés, ők kevésbé nyúlnak mellé. Egy Zs-kategóriás film is ugyanolyan energiabefektetéssel készül.

A Birdsong forgatásán (Fotó: Szvacsek Attila)

A szakmára milyen hatással volt a vírus? Téged személyesen hogyan érintett?

Szerencsés helyzetben voltam, mert a tél folyamán szinte végig dolgoztam, így voltak tartalékaim, nincs hitelem, nincs bérleti díjam. A karatén alatt minden forgatás leállt. Ha csak stillfotó lenne, az már nem elég. Nincs annyi mennyiségű, olyan minőségű munka, ami ezt megengedhetné. Egyre több helyről hallom, hogy akik fotósok, mellette más munkát is csinálnak. Szerencsére nálam vagy fotó vagy film. A stillfotó megadja azt a szabadságot, amit szeretek. A kamera asszisztensi feladatokat is szeretem, mert csapatmunka. A karatén alatt elkezdtem egy fényelő képzést, megtanulom, hogy lehet fényelni egy mozgóképet, ha eljutok egy adott szintre, ez plusz jövedelemforrás lehet.

Nem családbarát a munkád. Nagyon rugalmasnak kell lenni. Nehéz tervezni, megállapodni. Hogy éled ezt meg?

Ebbe több párkapcsolatom is beletört különösen az elején. Barátnőm orvos, így ő is hektikus életet él. Ebből adódóan valamilyen szinten kiegészítjük egymást. Ha munka van, akkor nincs hétvége, nincs hivatalos ünnepnap. Nálunk nem hétvégén vannak a szünnapok, de mindig találunk rá módot, hogyan tudjunk minőségi időt együtt tölteni. Ez egy életforma, hozzászoktam, szeretem.

Mi az utolsó jó film, amit láttál?

A Pain and Glory-t (Fájdalom és dicsőség) Almodóvártól, valamint a koronavírus kapcsán Soderbergh Contagion (Fertőzés) filmjét.

Klem Viktor a Post mortem forgatásán (Fotó: Szvacsek Attila)

Tudod nem szakmai szemmel nézni a filmet? El tudsz vonatkoztatni?

Nem. Főleg, ha dolgoztam egy filmen, akkor jelenetenként újraélem az adott forgatási napot. A Robin Hoodot végigkommentáltam. Az utóbbi időben, főleg a blockbusternek szánt filmek forgatásán, amiken részt vettem, hatalmas élmény volt dolgozni, de leülni megnézni, már nem mindig okozott ugyanakkora élményt.

Milyen szakmai célokat szeretnél még elérni?

Szeretnék több külföldi produkcióban részt venni, akár külföldi helyszíneken. Szeretném tovább folytatni a díszletek, a kollégák fotózását, gyűjteni a színészek anyagát, illetve a mindennapi forgatásokon ott lenni.

Most enyhülnek a korlátozások, hogyan tér vissza az élet a filmforgatások világába? Milyen új munkák vannak kilátásban?

Most hétfőn a rádióban, a reggeli hírekben bemondták, hogy Kaliforniában újranyitják a forgatásokat. A magyarországi magyar produkciók is szeretnének újraindulni. Jelen pillanatban minden képlékeny, hogy mi és mikor fog elindulni. Addig az időt hasznosan töltöm, a digitális fotók archiválásával nemsokára elkészülök, s utána jöhet az analóg archiválás-nagyítás.

 

Ezt olvastad?

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a 20. századi magyar történelem kiemelt eseményei közé tartozik. Az október 23-i évforduló kapcsán összegyűjtöttük