Fürdőkultúra Magyarországon és Erdélyben

Október 18-án Kolozsváron izgalmas történettudományi, művészet- és művelődéstörténeti konferencia került megrendezésre a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának keretében működő Magyar Történeti Intézet által. A Fürdőkultúra Magyarországon és Erdélyben című egy napos konferencia egyfajta hiánypótló alkalmat jelentett a téma szakértőinek, kutatóinak, akiknek elsősorban Erdélyben, de tágabb földrajzi keretek között is, nagyon ritkán adatik meg a lehetőség, hogy egy hivatalos rendezvény apropóján összeülhessenek megvitatni legújabb kutatásaikat.

A konferencia hivatalos programja

A reggel fél tíztől körülbelül délután két óráig tartó előadássorozaton kilenc előadó, történészek, régészek, művészettörténészek, levéltárosok stb. jutottak szóhoz. Az előadások a test- és fürdőkultúrától a különböző korok fürdőépítészetéig sok tárgykört felöleltek, az időbeli keret is nagyon tág volt, de a római fürdőépítészet és a huszadik század elejének modern fürdőhelyei között húzódó 1500-2000 éves szakadékot a közös téma jól áthidalta.

Rüsz-Fogarasi Enikő, a Történelem és Filozófia Kar dékánhelyettese megnyitja a konferenciát

(Forrás: kmti.hiphi.ubbcluj.ro)

A konferenciát Rüsz-Fogarasi Enikő, a Történelem-Filozófia kar dékánhelyettese nyitotta meg kiemelve, hogy a Magyar Történeti Intézet mennyire fontosnak tartja az ilyen és ehhez hasonló rendezvények megszervezését, melyek lehetőséget nyújtanak a kutatóknak, hogy a legújabb eredményeket a világ elé tárhassák, megvitathassák, továbbá kiemelte, hogy szükség van az ilyen történelem, művészettörténet és művelődéstörténet határán egyensúlyozó témák beemelésére is a konferenciák világába. A dékánhelyettes asszony azt is kihangsúlyozta, hogy ez a rendezvény reményeik szerint csak kezdőpontja egy hosszabb sorozatnak, céljuk még több ilyen alkalmat biztosítani, szervezni kutatóknak, szakmabelieknek, érdeklődőknek.

      

Kitekintés a hallgatóságra (Forrás: kmti.hiphi.ubbcluj.ro)

A kilenc előadás két szekcióba szerveződött, nem annyira tematikai elvek alapján, inkább az egy kávészünetre való igény miatt. Az első szekció moderátora Dr. Kovács András művészettörténész, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem művészettörténet szakának újraalapítója volt. Az előadások sorozatát Várkonyi Gábor, az ELTE professzora Testkultúra és fürdőzési szokások koraújkori Magyarországon – Fogalmak és források című előadása nyitotta, mely egy általánosabb rálátást nyújtott a kor szokásaira, a fürdőzéshez való hozzáállásra. Nemcsak ez a kezdeti, de több további előadás is „rendezte” a 16., 17., 18. századi ember és a fürdő viszonyáról alkotott berögzült, sztereotip képet, megtudtuk, hogy a kor embere „nem rettegett a víztől”, már ekkor is használták a közfürdőket, gőzfürdőket, a gazdag családok inventáriumaiban gyakran szerepel kád is a felsorolt tárgyak között.

Várkonyi Gábor, az ELTE oktatójának előadása (Forrás: kmti.hiphi.ubbcluj.ro)

Burckhart Britta, a kolozsvári BBTE doktoranduszának előadása, A római kori katonai fürdő jellegzetességei Dacia Porolissensis területén a római hódoltság idejébe kalauzolt. Az előadó nem csak a címben említett tárgykört boncolgatta, a hallgatóság megismerkedhetett a római fürdők felépítésével, azok tipikus részeivel, termeivel, illetve az is kiderült, hogy jól elkülönült a császári, a katonai és a közfürdő. Bár a térségünkben található példák nem olyan reprezentatívak, mint például Rómában található társaik, a tipológia vizsgálata szempontjából figyelemreméltó emlékek. Flóra Ágnes, a kolozsvári Román Nemzeti Levéltár munkatársa az Egy fürdőházi jelenet érdekességei a 16. századi Kolozsváron című előadása szinte anekdotaszerűen szórakoztatta a hallgatóságot. A kissé komikus történet, mely a levéltári források között tűnt fel, két fürdőlátogató konfliktusát írja le, ám ezen túl forrást is jelent a téma kutatóinak, hiszen olyan részletek is kiderülnek, hogy a nők és férfiak együtt vagy külön fürödtek, hogy milyen ruházatot viseltek stb. Fehér Andrea, az Erdélyi Múzeum Egyesület munkatársa Fürdőkultúra a 18. századi erdélyi emlékiratokban címmel tartott előadást. Közismert emlékírók munkáit vizsgálta újszerű nézőpontból, így például Apor Péter híres, Metamorphosis Transylvaniae című munkáját.

Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum nyugalmazott igazgatójának előadása (Forrás: kmti.hiphi.ubbcluj.ro)

A második tömb moderátora Hermann Gusztáv Mihály történész, a Babes-Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi kihelyezett tagozatának tanára volt. Ebben a szekcióban kissé monografikusabb jellegű előadásokat halhattak a jelenlevők. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum nyugalmazott igazgatója Modernizálási törekvések a székelyföldi fürdőkön a dualizmus korában címmel tartott izgalmas előadást, mely több székelyföldi fürdő múltjából is felvillantott részleteket, így például Szejkefürdő, Parajd, Málnás-fürdő stb. történelméből.

A budai ős-Rudas fürdő (Forrás: magyarfurdokultura.hu)

Imecs-Magdó Eszter, a kolozsvári BBTE doktoranduszának előadása inkább művészettörténeti, építéstörténeti jellegű volt. A modern fürdőváros születése. A borszékfürdői villák stílusfejlődése a dualizmus korában című előadás a fürdőváros történetét szinte a kezdetektől a hanyatlásig vázolta fel, gazdag képanyaggal szemléltetve a hely egykori fényét. Az építéstörténeti részletek mellett olyan érdekes adalékok is elhangoztak, mint például az, hogy a fürdőhelyek vendégházai, villái általában penészesek, kellemetlenek, kényelmetlenek voltak, nem feltétlenül feleltek meg a kor igényeinek. Ferencz-Mátéfi Kriszta, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum munkatársának Fürdőélet és építészeti törekvések a 19. század végén a 20. század elején Tusnádfürdőn című előadása szintén Székelyföldre kalauzolta a hallgatóságot. A hangsúly, elsősorban idő hiányában, nem annyira az építészettörténetre, inkább a fürdőélet szokásaira esett, ami izgalmas művelődéstörténeti témát jelent. A bemutató visszavezetett a fedett sétányokon zajló gyógyító séták, a fürdővendégek számára szervezett bálok, a külön számukra elkészített könnyű éttermi fogások világába.

Szollát Hunor, a Teleki Oktatási Központ munkatársának előadása (Forrás: kmti.hiphi.ubbcluj.ro)

Szollát Hunor, a Teleki Oktatási Központ munkatársa Szováta bemutatásával zárta a monografikus jellegű előadások sorát. A Szovátafürdő fejlődése az első világháborúig című előadás a tavak használatát, a fürdő kiépítését taglalta, olyan meglepő információkat is megemlítve, mint az, hogy a Medve-tó vize sokáig olyan meleg volt, hogy fürdésre alkalmatlan volt. Előadását izgalmas illusztrációk, elsősorban levelezőlapok egészítették ki, melyeken nem csak a település épületei tűnnek fel, hanem például a századelő „fürdőruhadivatja” is. Kósa László, magyarországi történész, néprajzkutató, az ELTE tanára Fürdőélet a polgári életmód része címmel tartott előadást. Az előadás egyfajta összefoglaló volt, túllépve a helyi sajátosságokon általánosságban tárgyalta a főként a kutatók rendelkezésére álló források változatosságát. Továbbá hangsúlyozta a még feldolgozatlan források sokaságát is.

Kósa László néprajzkutató előadása (Forrás: kmti.hiphi.ubbcluj.ro)

Az előadásokból kitűnt, hogy nem csak a konferenciák világában tölt ki egy űrt egy ilyen rendezvény, a téma, a fürdőélet, a fürdőtelepülések kutatása fontos, sokszor halaszthatatlanul sürgős munka. A székelyföldi fürdő jelenlegi állapotáról bemutatott képek illusztrálták a legjobban, hogy egy folyamatosan pusztuló emlékanyag vár felmérésre, feldolgozásra. A konferencia a jövőbeni „újratalálkozás” reményével zárult. A hallgatóság valószínűleg érdekes információkkal gyarapodva távozott, a téma szakértői pedig remélhetőleg fellelkesülve, új erőre kapva a szakértőtársak támogatásától.

Ezt olvastad?

Esterházy Antal a II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) vezette felkelés egyik igen fontos, ám méltatlanul elhanyagolt szereplője volt. Életével a történettudomány