Gondolatok a New York-i Schwimmer Rózsa-hagyatékról

Milyen céllal dokumentálja valaki fiatal éveitől kezdve egészen a haláláig élete szinte minden percét? Mi motiválja az illetőt arra, hogy bevásárló listáit, ruha- és könyvszámláit is tucat számra megőrizze? Mikor veheti hasznát valaki azon több kötetes regisztereknek, amelyeket saját kimenő és bejövő levelezéseiről és telefonbeszélgetéseiről vezet? Többek között e kérdések fogalmazódtak meg bennem, amikor 2017 októberében a világ negyedik legnagyobb közkönyvtáraként számon tartott New York Public Library kézirattárában Schwimmer Rózsa irathagyatékának feldolgozásába kezdtem.

A New York Public Library Bryant Park-i épülete (Fotó: Cz. D.)

Schwimmer Rózsáról (Budapest, 1877 – New York, 1948) – vagy, ahogy a neve a külföldi fülek számára ismerősebben csenghet, Rosika Schwimmerről – az utóbbi időszakban több ismeretterjesztő cikk is készült. Meg kell említenünk például Nyáry Krisztián írásait, aki a történelem iránt érdeklődő szélesebb közönséggel is megismertette Schwimmer életét. Azonban munkásságáról tudományos igényességgel megírt biográfia mindezidáig nem látott napvilágot, még ha Szapor Juditnak, Kereszty Orsolyának, Susan Zimmermann-nak, valamint Dagmar Wernitznignek hazai és nemzetközi feminista mozgalom fejlődési sajátosságait áttekintő munkáiban olvashatunk is róla. Mindez azért meglepő, mivel Schwimmer oroszlánrészt vállalt azon első modern magyarországi nőegyletek megszervezésében, amelyek elsődleges céljuknak már nem a karitatív tevékenységet tartották, hanem aktív szerepet kívántak vállalni a nők politikai, gazdasági és társadalmi integrációjában.

A témával kapcsolatos forrásadottságokat tekintetbe véve tulajdonképpen nem meglepő, hogy a magyarországi polgári feminista mozgalom életre hívásában és nemzetközi integrációjában elévülhetetlen érdemeket szerző Schwimmerről nem született részletesebb életrajz. Több mint 600 doboznyi irathagyatéka ugyanis – amint utaltam rá – az Amerikai Egyesült Államokban érhető el. Azon társadalomtörténészek számára, akik a hazai feminista mozgalom 1918 előtti fejlődési sajátosságaival foglalkoznak, viszonylag kevés primer forrás áll rendelkezésre a magyar levéltárakban.

Schwimmer Rózsa egész alakos portréja 1914-ben (Schwimmer – Lloyd Digital Collection, The New York Public Library)

A New York-i anyag egy rendkívül gazdag irathagyaték, ami a kutatók számára is óriási kihívást jelent, s amelyben – magától értetődően éppen emiatt – a legtöbben csupán tallózó kutatásokat végeztek. Mindez egyáltalán nem meglepő, hiszen a távolság mellett nehezíti a feldolgozást, hogy a dokumentumok a magyar nyelv mellett angolul, németül, franciául, illetve részben hollandul, olaszul vagy spanyolul íródtak.

A hagyaték kapcsán valószínűleg a legtöbb olvasóban felmerülnek az alábbi kérdések: Miként kerül egy magyar nőmozgalmi aktivista és pacifista archívuma Manhattan szívébe? Milyen típusú források találhatók az iratok között? Kizárólag a nőtörténet kutatóinak szolgáltathatnak ezek értékes információkkal?

Abban, hogy a New York Public Library központi, Bryant Park-ban található épületének kézirattára gondozza Schwimmer Rózsa és családja hagyatékét, több tényezőnek is fontos szerepe van. Magyarország és a világ első női nagykövete ugyanis néhány hónapos svájci diplomáciai szolgálatából leköszönve, a Tanácsköztársaság kikiáltását követően hazája elhagyására kényszerült. Húgával – Bécs érintésével – az Amerikai Egyesült Államokba távoztak, ahol Chicago után New York-ban telepedtek le. Schwimmer, aki már az első világháborút megelőző években is teljes mértékben képes volt arra, hogy újságírói, szerkesztői honoráriumából, valamint a (külföldi) előadókörútjain befolyt összegekből tartsa fenn magát, sokkal kedvezőbbnek ítélte a megélhetési lehetőségeket az 1920-as évek kezdetén az Egyesült Államokban, mint az európai kontinensen. Ehhez az írói tiszteletdíjak mellett hozzájárultak Lola Maverick Lloydnak (1875–1944), Schwimmer bizalmasának és mecénásának „adományai” is, aki 1944-ben bekövetkezett haláláig támogatta a Schwimmer-testvérpárt. A New York-i emigráció mellett – amelynek következményeként Rózsának több ezer kötetre rúgó könyvtára jelentős részétől meg kellett válnia – természetesen fontos szempont lehetett, hogy ő maga is e bibliotékába járt olvasni. A városi közkönyvtárak gyakori látogatójaként – amit az élete végéig vezetett olvasmánylistája is igazol – aktuális olvasójegyeit mindig retiküljében tartotta.

Egy nőmozgalmi archívum terveinek meghiúsulását követően Lola Lloyd és Schwimmer Rózsa közösen döntöttek arról 1944-ben, hogy saját hagyatékuk mellett családjuk iratait is a városi közkönyvtár gondozására bízzák. Ez egyáltalán nem tekinthető példa nélkülinek ebben a korszakban sem, amit az a tény is alátámaszt, hogy az intézmény manhatteni épületének kézirattárában olyan személyek dokumentumait gondozzák, mint Washington Irving, James Joyce vagy Ezra Pound. Összesen 5500 személy irathagyatékát őrzik itt, az anyag teljes terjedelme közel 8840 iratfolyóméter.

A New York Public Library Bryant Park-i épülete (Fotó: Cz. D.)

A 48,77 iratfolyóméternyi, 592 doboznyi Schwimmer-hagyaték, amelynek nagy része 1904 és 1948 közötti dokumentumokat tartalmaz, összesen tíz sorozatból áll. Ennek legnagyobb részét természetesen a szakmai- és magánlevelezés teszi ki, de a kutató talál itt számos fotót, albumokat, kéziratokat, sőt néhány olyan használati tárgyat is, amelyek szimbolikus jelentőséggel bírtak az 1948-ban (halála évében) Nobel-békedíjra jelölt pacifista életében. Ezek között elsőként kell kiemelnünk a hamis útleveleket, amelyek segítségével emigrálni tudott, illetőleg azon elhíresült fekete táskáját, amelyet az 1915-ben útjára induló Ford-békeexpedíció hónapjaiban használt. Az International Woman Suffrage Alliance (A Nők Választójogi Világszövetsége) kongresszusain összegyűjtött választójogi szalagok, kitűzők és ceruzák mellett kezünkbe vehetjük Schwimmer Kodak gyártmányú kameráját is, amit 1915-ben német katonák rövid időre el is koboztak tőle. (RSP X. Box 590–592.)

A hagyaték legnagyobb részét tehát Schwimmer 462 doboznyi levelezése teszi ki, amelynek már csak a mennyisége is egy rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszerre utal. (RSP I. Box 1–462.) Aki a szűkebb értelemben vett egyesületi levelezés mellett Schwimmer magánlevelezésébe is bepillantást kíván nyerni, érdekes részleteket tudhat meg a Nőtisztviselők Országos Egyesülete 1896-os, és főként a Feministák Egyesülete 1904-es alapításáról. Az utóbbi év tekinthető a hazai polgári feminista mozgalom nemzetközi beágyazódása kezdetének, hiszen Schwimmer és a Feministák ügyvezető elnöke, Glücklich Vilma ekkor kerültek közelebbi kapcsolatba a nemzetközi szervezetek olyan karizmatikus személyiségeivel, mint az amerikai Carrie Chapman Catt, vagy a holland származású Aletta Jacobs és Martina Kramers, illetőleg az erdélyi gyökerekkel rendelkező Marie Stritt. Catt évtizedeken át jól működő munkakapcsolatban maradt Schwimmerrel, kapcsolatuk még az 1940-es évek kezdetén sem szakadt meg, Egészen Catt 1947-es haláláig szinte folyamatos levelezésben álltak. (RSP I.)

Marie Stritt többször járt monarchiabeli előadó körúton, s Schwimmer is vendégeskedett közvetítésével Németországban, ami már csak azért sem meglepő, hiszen gyakran váltottak leveleket egymással. Baráti viszony alakult ki Aletta Jacobs és Schwimmer között, ami Jacobs férjének korai halálával mélyült el igazán. A Feministák Egyesülete működésének korai időszakában Schwimmer és Glücklich számos tanácsot kapott tőle, férje halálát követően még magyarországi vendégül látását is fontolgatták, hogy személyesen bábáskodjon az egyesület tagjai fölött a kezdeti, szervezeti problémáktól egyáltalán nem mentes periódusban. Glücklich Vilma egy alkalommal így írt Schwimmernek:

„Egész komolyan mondom, el kéne hoznia Alettát Bpestre. Mégis csak nagy dolog volna, ha láthatnánk itt egy példányt abból a speciesből, mely nem azért dolgozik, mert rászorul a kenyérre. Neki pedig talán erőt adna és gyászából elvonná kissé az a tudat, hogy missziót teljesít.” (Glücklich Vilma levele Schwimmernek. 1905. augusztus 7. In: RSP I. Box 7)

Martina Kramers levelei többnyire az IWSA hivatalos értesítőjéről, az 1906-tól megjelenő Ius Suffragii-ról szóltak. Kramers a lap szerkesztőjeként rendszeresen kért nem csak magyar, hanem osztrák területen megjelent női lapokat Schwimmertől, hiszen az IWSA kapcsolatai az osztrák nőmozgalom vezetőivel az 1900-as évek közepén még alig épültek ki.

„Kérem, küldjön nekem további újságokat, hogy megtudhassam, mi a helyzet Ausztriában.” (Martina Kramers levele Schwimmernek. 1906. április 23. In: RSP I Box 9.)

Schwimmer idős korában (Schwimmer – Lloyd Digital Collection, The New York Public Library)

Egy másik alkalommal azért panaszkodott, mert semmit nem kapott az osztrák nőktől, s Auguste Fickert, az Allgemeiner Österreichischer Frauenverein (Bécs, 1893) vezetője sem küldött számára híreket. (Martina Kramers levele Schwimmernek. 1906. október 5. In: RSP I. Box 10.)

Elhamarkodottság lenne azonban azt gondolni, hogy a források kizárólag az egyesületi kirándulások, teadálutánok és „kedélyes estek” szervezésével kapcsolatos nehézségekbe nyújtanak bepillantást. Nem feledkezhetünk meg természetesen arról sem, hogy Schwimmer aktívan levelezett a korszak hazai és nemzetközi kulturális és politikai elitjének színe-javával, továbbá olyan politikusokkal találkozott személyesen, mint Lloyd George vagy éppen Woodrow Wilson elnök. Ennél azonban sokkal lényegesebbnek tartom azt, hogy Schwimmer azon nőtípust testesítette meg, aki a konvenciókat felrúgva egy olyan pályán igyekezett megállni a helyét, amelyen ez korábban igen kevés nőnek sikerült. Leveleit, naplójegyzeteit olvasva egy igazi stratéga személyisége bontakozik ki szemünk előtt: egy megfontolt, diplomatikus nőt látunk, aki ugyanakkor – ahogy magánlevelezéséből egyértelművé válik – minden szituációban elismerésre, sikerre szomjazott.

A nőmozgalmi aktivista és pacifista személyiségének megismerése mellett a társadalomtörténész képet kaphat azon kihívásokról is, amelyekkel a dualizmus kori civil szerveződések vezetőinek meg kellett birkózniuk. Ezen kívül kibontakoznak azon nehézségek, amelyekkel Schwimmer a svájci diplomáciai szolgálata során szembesült. A támogatására kirendelt politikusok intrikái e tekintetben eltörpülnek amellett, hogy nem kapta meg a fizetését a magyar államtól, s az anyagi bázis hiányában feladatát sem tudta maradéktalanul ellátni. Végül pedig az emigráns lét megpróbáltatásai tárulnak fel a kutató előtt, amelyek az amerikai állampolgárság megtagadásával és az anyagi létbiztonság hiányával életük végéig megkeserítették Schwimmer és testvére életét.

A Schwimmer-hagyaték volumene, sokszínűsége egyrészt páratlan lehetőséget kínál arra, hogy a kibontakozó magyar feminista törekvéseket az internacionális nőmozgalmak kapcsolatrendszerének kontextusában értelmezzük, másrészről pedig egy kivételesen gazdag, nemzetközi jelentőségű életút részletgazdag bemutatására ad módot. A New York-ban archivált anyag komplex feldolgozása, elemzése révén a nő-, s ezáltal pedig a társadalomtörténeti ismereteink válhatnak árnyaltabbá, nyerhetnek újabb impulzusokat.

 

Idézett források:

RSP – Rosika Schwimmer Papers.The New York Public Library, Manuscript and Archives Division. MssCol 6398.

 

A cikk az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3-IV. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

 

Czeferner Dóra

 

 

Ezt olvastad?

Szapor Judit a montreali McGill University oktatója. Angol nyelvű publikációival jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetközi szakma megismerhesse a