Görgei Artúr élete és kora

Bem Józsefre vagy Görgei Artúrra tekinthetjük tehetségesebb hadvezérként? Nemzetközi összehasonlításban miként értékelhetjük Görgei hadvezéri képességeit? Valóban áruló volt vagy sokkal inkább hős hadvezér, akit a 19. század közvéleménye teljesen tévesen ítélt meg? Görgei Artúr életpályájának, hadvezéri tevékenységének szemléletes bemutatása mellett e kérdésekre kereste a választ Hermann Róbert, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója 2016. december 5-én a bécsi Collegium Hungaricumban tartott előadásában.

Barabás Miklós korabeli rajza Görgey Artúrról (Forrás: mek.niif.hu)

Az ifj. Bertényi Iván vezetése alatt álló Bécsi Magyar Történeti Intézet az elmúlt hónapok során több Ferenc József halálának 100. évfordulójához kapcsolódó tudományos konferenciát szervezett (Franz Joseph (nicht nur) aus ungarischer Sicht; Le roi est mort. Vive le roi! Tod, Begräbnis und Krönung 1916). Éppen ezért alapvető fontosságúnak tűnt, hogy a szintén 100 évvel ezelőtt elhunyt, a hazai közvélemény által hosszú ideig méltatlanul kezelt Görgei Artúrról is megemlékezzünk.

Ifj. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója köszönti a hallgatóságot

Hermann Róbert rendkívül izgalmas előadásban vázolta Görgei Artúr (1818–1916) imponálóan hosszú életpályájának legfontosabb állomásait, a Felvidéken töltött gyermekéveitől kezdve a közel 20 éves klagernfurti száműzetésen át 1916. május 21-i haláláig, amely egyébként épp Buda 1849-es bevételének 67. évfordulójára esett. Az elszegényedő arisztokrata családból származó Görgey Artúr – aki nevének írásmódját 1848 után Görgeire módosította – fordulatos pályaképét mi sem szemlélteti jobban, mint hogy katonai képzését követően 1845-ben kilépett a hadseregből, s Prágában kezdett kémiai tanulmányokba. Hadvezérként szerzett érdemei mellett talán kevesen tudják róla, hogy néhány évvel később vegyészdoktori címet szerzett, kémiai munkásságát pedig évtizedeken át nemzetközileg is elismerték.

Ifj. Bertényi Iván felvezető beszéde

A tudományos pálya felé tett kitekintést követően Görgei mégis a hadsereg felé fordult: Az 1848-as forradalom kitörését követően a szabadságharc egyik legfontosabb hadvezéreként októberben tábornokká, majd néhány hónappal később fővezérré nevezték ki, stratégiai géniuszát pedig minden bizonnyal a tavaszi hadjárat során aratott sikerei (Buda, Tápióbicske, Isaszeg stb.) bizonyítják a legjobban, amelyeket rendre egy minden tekintetben túlerőben lévő sereg ellen aratott.

Az isaszegi csata Than Mór festményén (Forrás: Wikipedia)

Hermann Róbert – a legújabban feltárt forrásokra támaszkodva – ismertette azt is, hogy Görgei Artúr a vesztes szabadságharcot és a szőlősi (nem világosi!) fegyverletételt követően elsősorban az oroszoknak, illetőleg I. Miklós fia közbenjárásának köszönhette a kegyelmet. A cárt ámulatba ejtette Görgei stratégiai zsenialitása, éppen ezért ultimátumot adott Ferenc Józsefnek: ha a császár a fővezért is halálra ítéli, akkor a keleti szövetségesek gondoskodnak arról, hogy segítségükkel kijusson az országból, s orosz földön folytathassa katonai pályáját. Felmerül a kérdés, hogy a fentiek tekintetében vajon minek tudható be az 1849. október 6-i aradi kivégzéssorozat, amely mindmáig a magyar történelem példátlan eseményéi közé tartozik? Az előadó ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az oroszok meggyőződése szerint Görgei mellett a tábornokoknak is kegyelmet kellett volna kapniuk. Az osztrákok azonban teljesen másképp gondolkoztak, a 13 aradi vértanút kivégeztették, Görgeit pedig Klagenfurtba internálták, ahol közel 20 éven át elzárva tartották. Eközben Görgei 1852-ben megírta emlékiratait, ami már önmagában óriási bátorságra vallott. Ennek lapjain többek között Windisch-Grätz tábornagyról is lerántotta a leplet, akit egyébként nem tartott túlságosan tehetséges hadvezérnek.

Hermann Róbert

Az előadásból kiderült, hogy ezekben az években indult útjára Magyarországon a Görgei ellen irányuló „suttogó propaganda”, amelynek kiváltó oka Kossuth vidini levele volt. Bár 1867. júniusi szabadulása és hazatérése után Görgei Artúr is egyértelműen kiállt az osztrák–magyar kiegyezés szükségessége mellett, az árulási vád csak 1914 után csitult. Mindazonáltal a Görgei-pályakép értékelésében a fordulópontot egyértelműen az 1918-as év hozta, hiszen ekkor váltak kutathatóvá az osztrák levéltárak kapcsolódó fondjai – ezekből pedig nem került elő olyan anyag, amely érdemben bizonyította volna az évtizedeken keresztül ismételgetett vádakat…

 

A feltárt források leginkább arról árulkodnak, hogy az osztrák hadvezetés komolyan tartott Görgeitől és Bemtől is. Hermann Róbert szerint arra a kérdésre, hogy melyikük volt tehetségesebb hadvezér, rendkívül nehéz válaszolni, ám Görgei javára írhatjuk, hogy a hadmozdulatok során tisztában volt azzal, hogy mikor kell támadni, illetve mikor kell visszavonulni – ezáltal nem áldozta fel többezer katona életét, mint ahogy Bem tette az 1848 végi erdélyi hadjárat alkalmával.

Végül Görgei megítélésének változásához szorosan kapcsolódik az is, hogy a két világháború között már csak a marginalizált publicisták folytatták szidalmazását, a mértékadó történészek egyértelműen kiálltak mellette. Mindezek legszebb példája a budai várnegyedben napjainkban is látható lovasszobor, amely Görgei Artúr hadvezéri nagysága előtt tiszteleg.

Czeferner Dóra

Kapcsolódó cikkek:

„Volt-e levél Kossuthtól?” – Görgei a sörest középpontjában

Meghalt a király. Éljen a király!

Ferenc József (nem csak) magyar szemmel – Nemzetközi tudományos konferencia Bécsben

„A régi iratok tükröt tarthatnak a mai viszonyok elé” – interjú ifj. Bertényi Ivánnal

Száz éve hunyt el Görgei Artúr – interjú Hermann Róberttel

„Áruló! … Soha!” Móricz Zsigmond és Görgey Artúr

Két diszciplína határán – interjú Landgraf Ildikóval

Az Erzsébet-kultusz nyomában – interjú Vér Eszter Virággal

„Szembetűnőek az emlékezeti kánon és a történeti források közti eltérések” – interjú Glässer Norberttel

IV. Károly-konferencia és koronafilm-vetítés Tihanyban

„A régi iskola utolsó európai uralkodója” – 100 éve halt meg Ferenc József

Ezt olvastad?

A magyar történelem egyik sajátossága, hogy az ország területén élő népességét mindvégig jellemezte az etnikai és kulturális sokszínűség. A Kárpát-medencében a magyarok