Gotisch, Rotunda, Schwabacher, Fraktur – a régi német betűcsaládok nyomában

A tört szárú betűcsaládok, azaz a napi szóhasználat szerinti gót betűk használata Európa-szerte általános volt a kora újkorban. Használatuk legtovább a német nyelvterületen maradt fenn, így sokan ezzel a nyelvvel kötik össze őket. Antikváriumok polcain, könyvtárak mélyén máig gyakran találkozhatunk ilyen betűtípussal szedett könyvekkel. Mit érdemes tudni erről az írásmódról, a korabeli német nyelvről és hogyan érdemes nekiállni az ilyen típusú szövegek kiolvasásának? E kérdések megválaszolásában Hábel János német-magyar tolmács, fordító, a fraktúr betűvel írt szövegek szakértője, a Gót betűs szövegek blog szerzője volt segítségünkre.

Újkor.hu: Tolmácsként, fordítóként három évtizedes gyakorlattal rendelkezik. Hol és miként tanult meg ilyen magas szinten németül?

Hábel János: Egy baranyai község, Nagynyárád, a szülőfalum. A vidék hódoltság utáni földesurai előbb rác, majd az 1720-as évektől német telepesekkel népesítették be birtokaikat. Az őseim is ekkor kerültek ide a fuldai püspökségből. A faluban a „svábok” között a hétköznapi közlekedő nyelv egy hesseni nyelvjárás volt – ez lett az anyanyelvem. Az irodalmi némettel az általános iskolában találkoztam először. Alaposabban azonban a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban ismerkedtem meg vele, mivel érettségi és felvételi tárgyam volt. Diplomámat a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán szereztem német-népművelés szakon. Azóta olyan munkahelyeken dolgoztam, ahol több-kevesebb rendszerességgel, majd az évek haladtával egyre intenzívebben kellett használni és fejleszteni a német nyelvismereteimet.
A nyelvterületen eltöltött idő azonban a leghatékonyabb iskola. Főiskolai hallgatóként 1985-ben három hónapot töltöttem Lipcsében részképzésen, 1994-ben pedig a Német Szövetségi Parlament ösztöndíjasaként öt hónapot Bonnban. Azóta is igyekszem minden évben pár hetet Ausztriában, vagy Németországban tölteni. 2011 óta egyéni vállalkozó vagyok, a német nyelv napi használata szóban és írásban a megélhetésem alapja.

A nagynyárádi temető egyik gót betűs síremlékének részlete

Hogyan került kapcsolatba az úgynevezett gót betűs szövegekkel? Hogyan lehet megtanulni ezek olvasását?

Gyerekkoromban néha a nyárádi nagymamám gót betűs imakönyveit lapozgattam, és csodáltam őt, mivel ő a szövegeket folyamatosan tudta olvasni, én meg – bár a nyelv német volt – alig tudtam egy-egy rövid szót kibetűzni. Ez volt az első találkozás ezzel a betűcsaláddal, majd jó pár év szünet következett.

Főiskolásként rendszeresen jártam Pécs akkor még egyetlen állami antikváriumába, ahol pár forintért árulták a német műveltségű egykori polgárcsaládok hagyatékából odavitt regényeket, lexikonokat és szakkönyveket. Ezek a régi, de általában kifogástalan állapotú könyvek csak pár forintba kerültek, mert többségüket még fraktúr – magyar közkeletű nevén „gót” – betűkkel nyomták, és ezért inkurrens állománynak számítottak. Ezek alapozták meg a házi könyvtáramat. Még a vásárlás napján neki is álltam egy-egy új szerzeménynek. A gót betűs német szövegek olvasását autodidakta módon tanultam meg. Ez kezdetben igen lassan ment, részben az akkor még szerény német szókincsem miatt, tehát sokszor nyúltam közben a szótár után, de nem adtam fel. Öröm volt számomra a jórészt szép kiállítású könyveket kézbe venni, és a tartalmukkal ismerkedni. Alapjában csak a nagybetűket kellett megtanulni, mivel csak azok térnek el jelentősebben az antiqua betűktől. Ez biztasson mindenkit, aki maga kíván nekiállni ilyen szövegek olvasásának.

Ma az interneten több portál kínál segédanyagokat ehhez a tanuláshoz, természetesen akár online is. De letölthetők ilyen fontok a számítógépünkre, gyakorlásképp írhatunk ilyen betűkkel szövegeket – akár magyarul is, csakhogy szokja a szemünk e betűket. Mindenkit bátorítok, aki már tud valamilyen szinten németül, hogy vágjon bátran bele. Ha esténként csak a párnánk alá teszünk gót betűs könyvet, valószínűleg reggel sem fogjuk azt folyamatosabban olvasni, de céltudatos gyakorlással egyetlen törtszárú betűcsaláddal – a tág értelemben vett fraktúrral – nyomtatott szöveg sem lesz többé kihívás.

Aki a német folyóírások – Kanzlei-, Kurrent-, és Sütterlinschrift – izgalmas világával kíván megismerkedni, annak az internet számos lehetőséget kínál erre is. Ugyancsak letölthetők ilyen fontok a számítógépünkre, gyakorolhatunk úgy is, hogy a saját szövegünket próbáljuk például Sütterlin-írásban elolvasni. A kézírásos szövegek elolvasása mindenképp nagyobb kihívás, mint a nyomtatottaké, mivel minden kézírás egyedi. Ha a szöveg szerzője nem ismerte az irodalmi nyelvet, akkor a saját nyelvjárásában írt fonetikusan. Ehhez társulhat a nagyfokú gyakorlatlanság a betűk megrajzolásában. Ezek a szövegek az igazán kemény diók.

a Fünfkirchner Zeitung fejléce (1881)

Meddig voltak használatban az úgynevezett gót betűk? 

A gót betűk a középkorban Európa-szerte elterjedtek, de legtovább a német nyelvterület országaiban maradtak a nyomdák mindennapos betűi. A hivatalos használatukat a Nagynémet Birodalomban maga Hitler tiltotta meg egy 1941. január 3-án kelt, és helyettese, Martin Bormann által jegyzett körlevélben azzal az indokkal, hogy azok „zsidó betűk”. A háborús körülmények között természetesen lehetetlen volt máról holnapra minden nyomdát kellő mennyiségű antiqua betűvel ellátni, amit a körlevél „normál írásnak” nevezett, de a külföldnek szánt német nyelvű újságokat rögtön átállították erre. Tehát elsősorban a propagandaanyagok hatékonyságát kívánták ezzel a döntéssel növelni. A zsidóknak semmi közük nem volt a nekik tulajdonított Schwabacher betűk kialakulásához, már csak azért sem, mivel a nyomdászat a feltalálása óta céhes keretek között folyt, és ezeknek csak keresztények lehettek tagjai.

Egy kis történet még idekívánkozik: a Völkischer Beobachter, a Nemzetszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) „harci lapja” egy müncheni elővárosi lapból nőtte ki magát. A jogelőd a vidéki kis lapok ismeretlenségéből akkor lépett elő, amikor a kiadási jogát 1920-ban Adolf Hitler, és az ő szűk környezetéhez tartozó néhány személy megvette. A náci vezetésben senki sem tudta, hogy a pártlap egy olyan fraktúr-betűtípust használt nap mint nap, amelyet Emil Kann (1883–1972) – művésznevén Lucian Bernhard – zsidó grafikus és tipográfus még 1913-ban az elődlap, a Münchener Beobachter számára tervezett.

A tört szárú betűcsaládokat – Gotisch, Rotunda, Schwabacher, Fraktur – a nyomdaipar máig használja, bár messze nem olyan mértékben, mint 1941-ig. Kis kiadók hagyományápolásból így nyomtattatják a könyveiket, folyóirataikat, de ne feledjük a régi művek facsimilie kiadásait sem. Több újság neve a címoldalon máig ilyen betűkkel jelenik meg. E betűcsaládok alkalmazása általában konzervatív értékrendet sejtet. Emellett szubkultúrák is használják ezeket a betűket, gondoljunk csak a heavy metal zenekarok lemez-, vagy CD-borítóira, a rajongók pólóira, és a tetoválásokra. A skinhead és neonáci csoportok is előszeretettel alkalmaznak gót betűket, mert úgy gondolják, hogy ez „a” német betű. De ez tévedés, a fraktúr betűtípus nem a „germán szellem önkifejeződése”, hanem Európa kulturális öröksége.

Néhány metal zenekar logoja – számos gót betűt fedezhetünk fel

Mennyiben különbözik a korábbi évszázadokban használt német nyelv a maitól?

A nyelvtudomány a 17. század közepétől beszél a Neuhochdeutschról, az újfelnémetről, mint a modern német nyelv alapjáról. Ez a kor literátorai által kialakított írott nyelv volt, tulajdonképp számos német dialektus konglomerátuma. Erre az időszakra esett a felvilágosodás és az első ipari forradalom is, ami egyben a nyelvmegújítás korszakának is tekintendő. A filozófia, a tudományok, az irodalom és a technika fejlődése révén rengeteg új szó jött létre. A szavak alaktanában – például birtokos eset, többes szám – is történtek változások az elmúlt évszázadokban.

A radikális társadalmi, politikai és gazdasági átalakulások által generált sajátos szavak és fogalmak kialakulása náci korszak, vagy az NDK fennállása idején jellemezték a német nyelvet. Tehát a szókincs látványos és szakadatlan gyarapodása, valamint – főként korunkban – a technikai változások miatti viszonylag gyors elavulása tűnik szembe leginkább.

Mivel 1871-ig nem létezett egységes német állam, nem létezett egységes német helyesírás sem. A német nyelvű országok először 1901-ben állapodtak meg a mindenhol érvényes helyesírási szabályokról, amik azóta szintén több reformon estek át. És akkor még nem ejtettem szót a szavak kiejtésének egységesülési folyamatáról. Az utóbbi évtizedekben egyre erősebb az angol szavak térhódítása az írott és a beszélt német nyelvben. Ennek több oka is van. Az egyik ok a német gazdaság nemzetközi beágyazódottsága, a másik az IT-technológia szerepe a mindennapi kommunikációban, de a globális szórakoztató ipar befolyása is igen erős. Vannak német zenei együttesek, akik csak angol nyelvű dalokkal jelentkeznek. Természetesen a német nyelvművelő egyesületek törekednek a német nyelv tudatos használatára, és igyekeznek az idegen eredetű szavakat kerülni. Elvileg mindenre lehet német szót alkotni, mindent le lehet fordítani. Hogy egy abszurd példát említsek, a Skywalker lehetne ugyan Himmelsspaziergänger, de a többség számára mégis Skywalker marad. 

J. F. Kiechel 1788-ban Straßburgban kiadott tankönyvének címoldala

Mi volt az eddigi legnehezebb munkája, és mi okozta a nehézséget vele?

Egy hagyományőrző huszárcsapat tudni szerette volna, milyen volt 1867 előtt a császári és királyi hadseregben a huszárlegénység és a tisztek ruházata, felszerelése, fegyverzete. Találtak az interneten egy 1839-ben, Bécsben kiadott szabályzatot. Ennek fordításával sokat küzdöttem, mivel az jórészt az előállításukhoz szükséges kézműipari folyamatok leírásából állt. Ezekre a korban nem volt magyar szó, vagy ha volt, nem került be semmilyen szótárba. Időközben a katonacsizmákat másképp gyártják, más alapanyagokból és gépesített technológiával. Az utolsó csizmadia, aki még a leírtak alapján dolgozott, vélhetően több mint száz éve meghalt. Tehát nem tudtam szakemberhez fordulni. De ugyanez vonatkozott néhány szabóipari kifejezésre is. A fordításomban emiatt maradtak ugyan feloldhatatlan német szózárványok, de a megbízó így is megköszönte a munkámat, mivel kiderült számára, hogy bizony másképp nézett ki a huszárfelszerelés, a „montúr”, vagy a ló felmálházása a 19. század első felében, mint azt korábban képzelték.

Hábel János

Melyik volt az eddigi legérdekesebb régi német szöveg az Ön számára és miért?

A sok érdekes szöveg közül dr. Alexander Kohut pécsi főrabbi búcsúbeszédét emelem ki, amelyet 1882. július 8-án tartott a pécsi zsinagógában. Ő nyolc év pécsi szolgálat után foglalta el a nagyváradi izraelita gyülekezet meghívását az ottani rabbiszékbe. A beszédét németül tartotta, melynek tizenkét oldalas kéziratát a pécsi hitközségnél hagyta emlékül, és az megőrződött. Szerencsére a két háború között valaki legépelte a beszédet, mivel az eredeti vékony lapok időközben nagyon megbarnultak. Ez volt az első német kézírásos szöveg, amit a gépelt változat mankójára erősen támaszkodva megértettem. Máig ható élményem, hogy a zsidó teológiai tudományok e kimagasló művelőjének gondolatait betűzgetve szerezhettem meg első ismereteimet a „deutsche Kurrentschrift”, azaz a német folyóírás világában, és egyúttal a pécsi izraelita hitközség történetének egy szeletébe is bepillantást kaptam.

Dr. Alexander Kohut pécsi főrabbi búcsúbeszédének egyik oldala (1882)

Miért jár jól az ebben az írásmódban járatlan kutató, ha profi szakemberre bízza a munkát?

Egyrészt jelentős időt takaríthat meg vele. Másrészt kellő paleográfiai tapasztalattal és megalapozott nyelvtudással a szavak esetleges hibás kiolvasásának veszélye minimális. Márpedig ez az alapja a pontos forrásközlésnek, vagy a korrekt fordításnak. A kutató szakmai hitele emiatt nem szenvedhet csorbát.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Solymossy Sándor 1864. augusztus 28-án született tanár és folklorista. Már fiatal korában érdeklődni kezdett a néprajz iránt, élete nagy részét
Támogasson minket