Gyógyszerész és pilóta – aki először repült át Budapest fölött

Egy férfi, aki Fiuméban régi patikus család sarjaként születik meg, és bár folytatja ősei mesterségét, pilótaként lesz híres. Többször lezuhan, elsőként repül Budapest fölött és elsőként repül a fiumei Qarnero-öböl fölött is (a vízbe vágódik gépével). Harcol az első világháborúban, lelövik, hősi haláláról hír jelenik meg, de hazatér 100%-os rokkantnak nyilvánítva. De még ezután is aktív marad. Ő Prodam Guidó.

Kevéssel Louis Bléirot 1909. október 17-i, nagy sikert arató budapesti repülőbemutatója után, 1910. január 10-én Adorján János mérnök volt az, aki magyarként először repült Libelle nevű, magyar motorral felszerelt, magyar tervezésű repülőgépével Budapesten a Rákosmezőn. Kísérleteit Andrássy Géza gróf támogatta anyagilag, így történhetett meg, hogy saját szerkesztette, Dedics Ferenc-féle motorral felszerelt, vonalaiban Blériot monoplánját formázó gépe sikerrel szállt fel. Ezúttal egy olyan pilótáról és a korai magyar repülésben betöltött szerepéről, életéről szeretnénk megemlékezni, akinek neve jórészt a feledés homályába merült, ugyanakkor úttörő szerepe volt a hazai aviatikában és élete, tevékenysége bővelkedett a kuriózumokban. Ő Prodam Guidó.


Prodam Guidó. Forrás: Wikipedia

Prodam az akkor Magyarországhoz tartozó Fiuméban (Rijeka) született 1882. szeptember 12-én. Jómódú családja a vegyes lakosságú (horvát, magyar, olasz) városban olasznak vallotta magát, 1888-ban például Fiume virilisei között szerepelt Francesco Prodam gyógyszerész és Giovanni Prodam földbirtokos. Nyilván az sem nem véletlen, hogy 1919 szeptemberében, amikor Gabriele D’Annunzio íróval az élen szabadcsapatok foglalták el Fiumét, és csináltak a világháború utáni zavaros helyzetben lényegében városállamot belőle, egyik vezetőjük bizonyos Attilio Prodam volt, aki pedig nem más, mint Prodam Guidó testvére. Attilio később belépett az olasz irredentákat tömörítő Giovine Fiume társaságba, az első világháború után pedig a fiuemi Consiglio nazionale (Nemzeti Tanács) tagja lett.

Prodam Guidó azonban – családjából egyedüliként – magyarnak érezte magát, abban viszont követte famíliája tradícióit, hogy gyógyszerésznek tanult: fentebb már említettük Francesco Prodamot, de ennél fontosabb, hogy az 1776-tól ismert, a fiumei Corson álló All’Angelo (Angyal) patika tulajdonosa volt a 19. század utolsó harmadában Giovanni Prodam (Prodam János), aki 1897-től a helyi elöljáróságnak tagja is lett. Benne tisztelhetjük Guidó és Attilio édesapját. A Vasárnapi Ujság 1887-ben ugyancsak Prodam (és Mizzan) nevű fiumei gyógyszerészeket említ: alighanem Giovanniról van szó.

Meglehet, Prodam Guidó magyarságtudatában az is szerepet játszott, hogy egyetemi tanulmányai igen távolra, Kolozsvárra szólították. 1910-től viszont Budapesten élt, a mai Vámház körút 7. szám alatt lakott. Polgári foglalkozását űzte, gyógyszerészként működött, ám a közeli Rákosmezőn működő repülőtér is vonzotta, így el is sajátította a repülés alapjait, nem is akármilyen szinten, főleg azt követően, hogy látta itt repülni Blériot-t. A repülőtér a mai Örs vezér tér környékén feküdt, eredetileg lovassági gyakorlótér céljaira szolgált. Ám itt épült fel az első repülőgéphangár, ahol a Franciaországban, a Mourmelon-i repülőiskolában tanult magyar pilóta, Kutassy Ágoston Farman típusú biplán gépe kapott helyet – érdekes egybeesés, hogy Kutassy is, akárcsak Prodam, gyógyszerész volt. (Itt kell megjegyezni, hogy Kutassy még Blériot előtt megpróbált repülni biplánjával, az azonban súlyos motorja miatt csak fel-felszállt, de nem repült rendesen, így az első magyarországi repülés dicsősége a franciáé lett.) Az 1. számú magyar pilótaigazolvány is Kutassyé volt, gróf Teleky Tiboré a 2., míg Prodam Guidóé lett a 3. számú. 1912. augusztus 15-én Steinschneider Lili lett első nőként a 4. számú magyar pilótaigazolvány tulajdonosa, egyúttal ily módon az első magyar pilótanő.

Prodam Guidó többnyire Horváth Ernő, az egyik legelső magyar repülőgép-tervező és pilóta gépein repült, így például a Horváth III/A. jelű gépen (ennek másolata az egykori Atrium-Hyatt, a mai Hotel Sofitel Chain Bridge szállóban látható), amellyel leghíresebb repüléseit hajtotta végre, de ezen kívül alkalmilag Kolbányi Géza (civilben a Szent István kórház főgépésze) tervezte gépet is vezetett. Maga Horváth rövidlátása miatt nem űzhette sokáig repülési hobbiját, egy balesetét követően ezért repülőgép-tervezőként jeleskedett, és bár csalódott, hogy pilótakarrierje kényszerűségből rövidre nyúlt, ám – ahogy a Magyar Távirati Iroda fogalmazott 1943-ban – csüggedés helyett „… pilóta után néz és azt megtalálja Prodam Guidó személyében”.


Horváth III. monoplán Fiume felett. A pilóta Prodam Guido. Forrás: Wikipedia

Az 1910-es években több remek teljesítmény is dicsérte a magyar pilóták tudását. A szó szerint szárnyait bontogató magyar repülésnek ebben az időben szervezett keretet adott, hogy újraalakult az eredetileg 1902-ben létrejött Magyar Aero Club (MAC). A MAC a 20. század elején elsősorban a léggömbökkel foglalkozott, így 1909-ben a Magyar Automobil Club berkein belül jött létre az Aviatikai Bizottság, amely aztán átvette a megszűnő Aero Club hagyatékát, immár a Magyar Automobil Club Aviatikai Szakosztálya néven, 1910 elejére pedig ebből alakult újjá a Magyar Aero Club, amelyet a Nemzetközi Repülő Szövetség még abban az évben felvett tagjai sorába. 1911. augusztus 3-ától pedig már létezett a Magyar Géprepülők Szövetsége is, amelynek „természetesen” Prodam Guidó is tagja lett.

Jelentős visszhangot váltott ki, hogy 1911. július 19-én Székely Mihály pilóta Bécsújhelyről (ez év április 19-étől itt működött az Osztrák Magyar Monarchia repülőtiszti iskolája, parancsnoka magyar ember, Petróczy István, későbbi ezredes volt) repült Budapestre. Ez nemzetközi körökben is komoly pilótateljesítménynek számított.

Prodam sem csupán dísznek használta pilótaigazolványát, még annak megszerzése előtt (1912. január 30-án vizsgázott le Rákoson) rövid időn belül két bravúros repülést is végrehajtott, voltaképpen ezekkel alapozta meg hírnevét, annak ellenére, hogy 1911-ben többször is lezuhant. Nyáron akkor, amikor az ötszáz koronás Sacelláry-díjért indult, de gépe dugóhúzóba került és földnek vágódott. A pilótának azonban jószerivel semmi baja nem történt (a gép ellenben darabokra zúzódott), ősszel pedig egy miskolci bemutatón az erős szél felborította gépét leszálláskor, a gép orra bukott, Prodam kizuhant a gépből, ugyanis nem volt bekötve – talán már hangoztatni is szükségtelen, hogy különösebb sérülések nélkül vészelte át ezt is.

Ám nem az a fajta volt, aki könnyen feladta a harcot. 1911. november 4-én ő volt az első pilóta, aki Budapest lakott területe felett repült Horváth III/A típusú monoplánján: ez volt az első olyan repülés, amely komoly hírnevet kölcsönzött neki. „Természetesen” Rákosmezőről indult déli 12 órakor, majd mintegy 100 méter magasan Újpesten át (telefonon jelezték, hogy ott látták a gépet) a Duna mentén a Lánchíd felé vette az irányt, onnan a Várhegy fölé szállt, majd a Műegyetem „érintését” követően a Déli vasúti összekötő híd fölött elrepülve tért vissza Rákosmezőre. Ezúttal nem érte őt baleset, akciója pedig a korabeli Budapest óriási szenzációjának bizonyult, a tervező Horváth és a pilóta Prodam tiszteletére nagyszabású bankettet adtak.

Hogy a bravúrt körülbelül milyen körülmények között készülve vihette végbe, azt mutatja egy 1911 júniusában kelt tudósítás: „Végül meg kell még említenünk Horváth tanár gépét, amelyet Prodam vezetett 1-2 méternyi magasságban körülbelül 600 m-nyit repülve. Ekkor azonban a csavarszárny repülés közben összetörött, mert a faanyag csomós, szúrágta volt s a használt fa sem volt a helyes irányban megmunkálva. Ez mindenesetre roppant veszedelmes következményekkel járhat, mert ha például az eltörött csavarszárny a hangárok közelében repült volna 300 m-nyi távolságban, úgy végzetes szerencsétlenséget idézhetett volna elő.”

E gondok ellenére 1911 decemberében Fiume mellett, Pioppiban ismét olyan teljesítményt nyújtott, ami zajos sikert aratott. A tengerpart mentén, majd a tenger fölött repült, aminek során – a nézők nagy rémületére gépe majdnem érintette a vizet. Lévén fiumei születésű, emellett az első gép vezetője, amit a fiumeiek repülni láttak, ráadásul ő volt az első pilóta az Adria kék vize fölött, Prodam hatalmas ünneplésben részesült. Fiume kormányzója külön köszöntötte, 1000 koronát és emlékplakettet is kapott ennek keretében.

Harmadik komoly pilótabravúrja az volt, amikor 1912. május 16-án a fiumei Quarnero-öbölnél repült a Horváth Ernő-féle monoplánon. Mintegy ezer méter magasan szállt Volosca (Volosko), Abbázia (Opatija) és Lovrana (Lovran) partjainál a tenger fölött, ám repülése nem volt egészen sikeres: a célba érés előtt körülbelül egy kilométerrel gépe, amelynek motorja leállt, a vízbe csapódott. A roncsokat csak napokkal később lelték meg hatvan méteres mélységben, ő maga azonban – ahogy élete során többször is – igen szerencsésnek bizonyult, kisebb sérülésekkel úszta meg a látványos légi balesetet.

Prodam tehát számos balesetet vészelt át, és ez később is jellemzője maradt repüléseinek. 1912 nyarán például Nagybányán lecsúszott egy próbarepülés során, fején és csípőjén sérült meg, egyik lába is kificamodott. A Népszava pedig 1914. június 20-án tudósított egy olyan esetről, amikor Prodam ismét szerencsés balesetet szenvedett. Ezúttal is lezuhant: ez alkalommal a rákosi vasúti őrház közelében, de szerencsére csak néhány méter magasságból, így lényegében karcolás nélkül vészelte át a balesetet.

Prodam oktatta is a repülést, hogy nem „középiskolás fokon”, azt kiválóan példázza, hogy 1913-ban Budapesten, a Szent István-nap alkalmával rendezett repülőversenyen az általa vizsgáztatott szolnoki pilóta, Wittmann Viktor három díjat is nyert (de kapott egyet-egyet a Badacsony és Fonyód között a Balaton fölött 1911. augusztus 8-án elsőként átrepülő Lányi Antal és Steinschneider Lili is). Prodam több pilótát is levizsgáztatott: jellemző, hogy zsebében a 3. számú igazolvánnyal ő volt az egyik vizsgabizottsági tagja a 8. számú igazolványt elnyerő Tóth Józsefnek (a bizottság másik tagja Thorotzkai Péter gépészmérnök volt).


A „Horváth I.” pilótái: Sohár József, Prodam Guidó, Fekete Örs ül Wéber Károly.
A hölgy ismeretlen. Forrás: Wikipedia

Prodam vidéken is szívesen repült, így például Szolnokon: 1913-ban 150 majd 350 méter magasan húzott el a több mint 8000-es nézőközönség feje fölött. 1913. október 4–5-én Szombathelyen volt repülőverseny a lovassági gyakorlótéren. Olyan nevek mellett mint például Kvasz András, Lányi Antal, Wittmann Viktor; Horváth Ernõ, Székely Mihály, Prodam is részt vett a rendezvényen.

Ezen felül repülőgép-tervezőként is sikerült maradandót alkotnia. 1912-től foglalkozott gépek tervezésével: első két gépe után, 1913 őszén már hadi gépet tervezett, a Prodam III. katonai monoplánt, amely 1914-ben szállt fel először. Dobos István pilóta ezen a hadigépen emelkedett 1914 februárjában 1850 méterre, megdöntve ezzel a magyar magassági rekordot.

Az első világháború idején Prodammal a sors különös játékot űzött: pilótaként épp az olasz fronton vette fel a harcot 1916-tól: korábbi sérülései miatt addig nem teljesített szolgálatot. A 17. repülőszázadnak Gardalo repülőterén volt a központja, ennek a katonája lett Prodam Guidó. Később a 48. közfelderítő repülőszázadnál szolgált, amely Pergine repülőterén állomásozott. 1918-ban Brandenburg gépét találat érte, de már-már hagyományos szerencséje ezúttal sem hagyta cserben. Igaz, ezúttal igen súlyos sérülésekkel ért földet, de életben maradt, noha itthon az Aëro című lap már nekrológját is közölte Feleky Miklós tollából: „Prodám Guidó is lebukott, de nevét kitörölhetetlenül bevéste a magyar légjárás történetébe”. Több mint egy év elteltével tért haza Magyarországra, 100%-os hadirokkantnak nyilvánítva. Némileg meglepő módon azonban az ő neve is ott található azon pilótáké között, akiket a Magyar Aero Szövetség (a Magyar Aero Club utódja) a tanácsköztársaság idején folytatott tevékenysége miatt kizárt soraiból.

Prodam a két háború között – végzettségének megfelelően – patikusként működött, de hírneve megmaradt, amikor például 1934-ben perbe keveredett Markovics Jenő kollégájával és volt üzlettársával (Markovics perelte Prodamot), akkor is megemlítették, hogy Prodam „egykor ismert repülő”. Markovics vádja egyebek mellett abban állt, hogy Prodam, amikor ő 60 000 pengővel betársult a közös patikába, „ahelyett, hogy dolgozott volna, európai autókörútra ment”. Eszerint az egykori pilóta kalandozó kedve mit sem csökkent az évek során. Ami tény, Prodam technikai sportok iránti vonzalma kiterjedt az autózásra is (ebben nyilván szerepet játszott, hogy aligha repülhetett rokkantként, azon túl, hogy a Magyar Aero Club a Magyar Automobil Clubból nőtte ki magát). Így például ugyancsak 1934-ben a Somogyvármegyei Automobil Club szervezésében autós csillagtúrán vett részt fiával, ifjabb Prodam Guidóval egyetemben Kaposváron. Közéleti szerepvállalását jelzi, hogy mindezt az Országos Frontharcos Szövetség autós és motoros szakosztálya képviseletében tette. E szervezetben az 1930-as évek derekán a Központi Bizottság tagja volt, 1936 végén pedig egyik alelnökévé választották.


Prodam Guidó. Forrás: goodflying.wordpress.com

1936-ban az a megtiszteltetés érte, hogy budapesti repülésének 25. évfordulóján Vitéz Galánthay-Glock Tivadar tábornok, országgyűlési képviselő elnöklése alatt bizottság jött létre, amely nagy nemzetközi repülőnapot rendezett Mátyásfölden. Ugyanezen év novemberében Prodam tagja volt a frontharcosok nemzetközi kongresszusán a magyarokat képviselő delegációnak Rómában, 1939 januárjában pedig a szövetség Szentimrevárosi Főcsoportja ekkor már mint volt alelnököt, „a világháború repülő hősét, a Magyar Aerosport felé kifejtett úttörő munkásságáért és kilenc esztendős lelkes frontharcos szereplése elismeréséül a főcsoport tiszteletbeli elnökévé választotta meg”. 1940-ben a Magyar Országos Tudósító „a világháború egyik legszebben dekorált rokkant tisztje”-ként írt róla.

Háború utáni sorsa kevésbé ismert. Nyilván nem volt az új rendszer kegyeltje, ezen felül más, magánéleti jellegű nehézségei is adódtak. 1946-ban egy feljelentés során fia, ifjabb Prodam Guidó büntetőügybe keveredett, amely csak 1948-ban zárult le. Az 1909. augusztus 19-én a Torontál vármegyében található Istvánvölgyön (Hajdučica) született ifjabb Guidó is követte a családi hagyományokat: tagja volt a Frontharcos Szövetségnek, a repüléshez való vonzalma pedig abban is megnyilvánult, hogy a Budapesti Sportegyesület repülő szakosztályánál oktatóként működött. Fővárosi tisztviselőként dolgozott (1935-től konkrétan a Községi Temetkezési Vállalatnál), de 1945-ben már nem Budapesten, hanem a főváros melletti Nagytétényen élt. Saját bevallása szerint vagyontalan volt, reálgimnáziumot végzett, (ekkor még) nőtlen volt.

A második világháborúban – tartalékos főhadnagy lévén – 1943 novemberétől a légierőnél szolgált, egyebek mellett a Légierő Parancsnokságnál, ahol például feladata volt a lelőtt ellenséges gépekhez való kiszállás. 1944 novemberében előbb Nyergesújfaluba, majd Békásra került a szolgálat során, ahonnan 1945 márciusában Ausztriába ment. Itt amerikai fogságba került, az amerikaiak viszont a szovjet Vörös Hadseregnek adták át, de a hadifogságból augusztusban Budapestre távozhatott. Az amerikai katonai missziónál jelentkezett 1946 elején, mivel előbbi meghirdette, hogy jelentkezzenek azok, akik tudnak a Magyarországon eltemetett angolszász pilóták sírjairól. Ekkor vádolták meg az ifjabb Guidót. Konkrétan azt hozták fel ellene, hogy nyilas volt, amit azonban számos tanú cáfolt meg, és az ifjabb Guidó ismét a főváros alkalmazottja lett.


Prodam Guidó sírja. Forrás: Wikipedia

Az idősebb Prodam ezt már nem érte meg: napokkal fia egyik, június 26-i kihallgatását követően, 1948. július 1-jén elhunyt, 66 éves korában. Sírja a Rákoskeresztúri Újköztemetőben található, egyike a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság által levédett síroknak: mellett nyugszik felesége, Mayering Ilona, valamint fia, az ifjabb Guidó és annak neje is. Mátyásföldön utca őrzi Prodam emlékét (a korábbi Garay, majd Somogyi Béla utca), neve pedig szerepel Zalai Károly kötetében, a Magyar Gyógyszerészet Nagyjai című kiadványban. Ily módon egyike azoknak, akikről elmondható: két területen is maradandót alkottak.

A tanulmány bővített formájában a következő, ötven példányban megjelent kötetben olvasható:

Katona Csaba – Rácz Attila (szerk.): 12 Kisfröccs. Tanulmányok a 74 éves T. Varga György egészségére. Rákospalota, 2016.

Katona Csaba

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket