„…ha ezt nem értjük meg, kihalunk, mint a dinoszauruszok”

Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont kerekasztal-beszélgetést rendezett Bölcsész Tudástár – az MTA BTK Adatbankja címmel, melyen az intézet online adatbázisait mutatták be a sajtónak.

A beszélgetés moderátori tisztét Katona Csaba, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont kommunikációs referense, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa töltötte be, aki rövid felvezető után át is adta a szót Fodor Pálnak, a Kutatóközpont főigazgatójának. Az integrált intézet 2012-ben kezdte meg működését. Szentpéteri József és Balogh Margit kezdeményezésére azonnal elindult a korábban önálló intézetek adatbázisainak felmérése. A Magyar Tudományos Akadémia jelentős pályázati forrást bocsátott rendelkezésre az adatbázis-fejlesztéshez. A köszöntő után bemutatkoztak a Kutatóközpont intézetei.

Elsőként Varga Péter András mutatta be a Filozófiai Intézetet. A digitalizálás a Lukács-archívummal indult a 70-es években. Tervezik egy hibrid adatbázis létrehozását, amelyben saját anyagaik elérhetőek, míg más intézmények anyagai metaadatolva kereshetőek lesznek.

A Filozófiai Intézet rövid és frappáns bemutatkozása után Kecskeméti Gábor, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója vette át a szót. A hagyományos dokumentumok digitális archiválásában zászlóvivő az intézet, hiszen az Elektronikus Periodika Archívum első tétele az Irodalomtörténeti Közlemények volt. A lap az intézet honlapján szabad szavas kereséssel érhető el. Az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködve tervben van a Magyar Művelődéstörténeti Lexikonnak és a Magyar Irodalomtudomány Bibliográfiájának online elérhetővé tétele. Fontos kezdeményezésük a Reciti tartalomszolgáltató portál, melyen ebook formában bocsátanak közre könyveket.

A Művészettörténeti Intézet munkáját Faludy Judit mutatta be. Az intézet számos tárgytípust őriz, ezekből próbálnak adatbázist építeni. Ilyen például a fényképtár, a lexikontár vagy a levéltári regesztagyűjtemény. Fontos adatbázis a pszichiátriai művészeti gyűjtemény, amelyben elkülönül a regisztrált kutatók, a regisztrálatlan kutatók és az adminisztrátorok hozzáférése, melyet az anyagok védelme indokol.

A művészettörténet után Szilágyi Zsolt a Néprajzi Intézet online világába kalauzolta át a jelenlevőket. Rövid és lényegre törő prezentációjában intézeti tematikus honlapokat mutatott be, így a Vargyas Gábor-féle Brú-projektet, a Hármas határok OTKA-projektet, amelynek különlegessége, hogy egy Wiki-felületet is kezel. Nagyszabású honlap az Etnofolk projekté, mely öt ország néprajzi intézetének együttműködésében valósult meg, s amely külföldi turisták számára is ajánlott.

Bondár Mária a Régészeti Intézet helynévmutató adatbázisára hívta fel a figyelmet, mely a Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat segédanyagaként készült, eredetileg cédulákon, majd először 1990-ben kezdték el számítógépre vinni, melyet a technika fejlődésével többször továbbkonvertáltak azóta.

Ezután tértünk rá az olvasóink számára vélhetően legérdekesebb intézetre, a Történettudományira. Online megjelenésükről korábban önálló cikket írtunk, így itt az ott meg nem jelent, de itt elhangzott érdekességekre hívjuk fel a figyelmet. A globális bemutatás előtt Fónagy Zoltán kapott szót, aki intézeti munkája mellett a Hétköznapi Élet Története blogot is vezeti. Felhívta a figyelmet, hogy a nyomtatott szaksajtót manapság már kevesen olvassák, az online lapokat annál többen. A blogindítástól eredetileg ódzkodott, de végül fia meggyőzte, hogy ez az egyetlen lehetőség, ha valóban szeretne ismeretterjesztő munkát végezni. „Ha ezt nem értitek meg, kihaltok, mint a dinoszauruszok!” – mondta neki. A blogot több, mint négyezer olvasó követi a Facebook-oldal adatai szerint, ami élénken bizonyítja, hogy ma is el lehet érni a történettudomány iránt érdeklődőket, csak a megfelelő fórumot kell biztosítani hozzá. Ezzel egyébként lapunk szerkesztősége is maximálisan egyetért. Fodor Pál ehhez azt fűzte hozzá, hogy csakugyan gyökeresen meg kell újítani a Kutatóközpont online megjelenését és el kell mozdulni a public history felé, különben sajnos van esély arra, hogy Fónagy Zoltán fiának jóslata valóra fog válni.

Az utolsó bemutatkozó intézet a Zenetudományi volt. Tari Lujza prezentációjában számos online elérhető népdalra felhívta a figyelmet saját adatbázisukban, hangsúlyozva a zene archiválásának fontosságát. A népzenei és filmanyagok bemutatására – lapunk szerint – érdemes lenne egy Youtube-csatornát indítani, így ezeket a fantasztikus anyagokat könnyen közkinccsé lehetne tenni.

Naár Róbert, a Kutatóközpont informatikusa az új informatikai rendszer kiépítéséről beszélt, elmondva, hogy 40 terrabyte háttértár-kapacitás áll rendelkezésre. A digitális adatanyag nem a webes felhasználásra lett optimalizálva, ezért további munkálatok szükségesek velük.

A sajtótájékoztató jól rámutatott néhány problémára. Egyik, hogy óriási adatmennyiség birtokában van a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, melyet optimalizálni kell a webes megjelenésre, ráadásul integrálni kellene egyetlen rendszerbe. A magunk részéről javasolnánk, hogy ez az integráció úgy történjen meg, hogy a különböző adatbázisokban található adatokra lehetőleg külső keresővel, Google-lel is lehessen keresni, már csak a sokszor emlegetett Open Access jegyében is. Példamutató a Néprajzi Intézet wiki-alapú oldala, ezt érdemes lenne más tematikus honlapoknál is megvalósítani, mivel ez ismerős felület valamennyi nethasználó számára.

A beszélgetés zárszavát Szentpéteri József, a Kutatóközpont tudományos titkára adta meg. Felhívta a figyelmet, hogy a publikációs stratégiát át kell gondolni, nagyobb hangsúlyt helyezve az online megjelenésre a papíralapúnál. A neten ugyanis jelen kell lenni, mert „ha ezt nem értjük meg, kihalunk, mint a dinoszauruszok.”

Ezt olvastad?

Fegyvert ragad Napóleon ellen, megismerkedik a korszak technológiai újításaival és egy tudós társaságot is életre hív. Máskor a szüleitől vár
Támogasson minket