Női szerepek – háború és köztéri szobrok

A Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projekt előadássorozatának harmadik alkalmát 2020. október 15-én rendezték meg, a házigazda ismét Budapest Főváros Levéltára volt.[1] A hallgatóság tagjai az előadásokat korlátozott létszámban a helyszínen, illetve – ahogyan azt az érdeklődők már megszokhatták – élő streaming-közvetítésen keresztül követhették. Az est moderátoraként Róka Enikő művészettörténész, muzeológus, a Kiscelli Múzeum–Fővárosi Képtár vezetője köszöntötte a hallgatóságot.

Az esemény meghvója

Az első előadó, Svégel Fanni etnográfus, az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola doktorandusza Nemi erőszak az első világháborúban: felmerülő kérdések, lehetséges források című előadásában elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúban harcoló katonáihoz köthető nemi erőszaktétellel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a téma rendkívül kevés, ám sokrétű forrásbázissal rendelkezik, ezeknek többsége még nincs feldolgozva, ezért alapkutatások elvégzése szükséges. Kutatásakor csak a bővebb leírást nyújtó forrásokat használta fel, az olyan szűkszavú híradásokat, amelyek csupán a nemi erőszak megtörténtét rögzítik, nem vette számításba. Svégel először az első világháború éveiben a nők által betöltött társadalmi szereppel foglalkozott: nagy többségük a hátországból követte az eseményeket, ez ő sztereotípusuk az otthon gyermeküket nevelő anya volt, de sokak hadimunkát vállaltak, esetleg a civil élet más területein tevékenykedtek, emellett alakjuk fontos szerepet töltött be a propagandában. A fronton ápolóként és prostituáltként voltak jelen, kevesen, de előfordultak az orosz és szerb hadseregben is, például partizánharcosként.

Csoportkép 1916-ból (kép forrása: Fortepan, kép száma: 47417)

Az első világháború során nőkön elkövetett nemi erőszakkal foglalkozó forrásainak az erőszak tényét rögzítő értelmezési keretei eltérőek: egyesek patriarchális szemszögből magyarázzák a gyalázat megejtését, ezek szerint a férfiak a háborúban elveszik az ellenfél tulajdonát, a nő – mint az ellenséges férfi tulajdona – itt megszerzett tárgynak minősül. A nők a nemzet és a társadalom fennmaradásának szimbolikus és biológiai elemei voltak, ezért is a szembenálló felek célkeresztjébe kerülhettek. Emellett nem hagyható ki az erőszaktétel nemzeti háttere sem, a katonák tettük által más nemzetiséget gyaláztak meg, elvi győzelmet aratva az ellenségen.

A téma forrásainak felsorolásakor Svégel Rodolphe Archibald Reiss munkáját emelte ki, amelyet a szerbiai frontról írt; sorai azonban legalább kismértékű elfogultságot sejtetnek, Reiss megbízója ugyanis a szerb kormány volt. Mivel a háborúkban a nők elleni erőszakoskodás – ahogyan azt előadássorozatunk korábbi előadói is hangsúlyozták – a mindenkori propaganda része volt, nehéz elválasztani az ideológiai okból kreált fikciót a valós eseményektől. A forrás feldolgozását nehezíti, hogy a többségében paraszti társadalom tagjain megejtett gyalázatot a megbélyegzéstől való félelem miatt elhallgatták, vagy úgy beszéltek az eseményekről, mintha az mással történt volna meg, elferdítve a tényeket. A témához felhasználható második fontos kútfőként Göndör Ferencnek a keleti fronton, Galíciában megírt tapasztalatait emelte ki az előadó. Göndör munkájában a terület etnikailag vegyes lakossága miatt nem lehet tudni, milyen nemzetiségűek voltak az áldozatok. A két átfogó alapmunka mellett fontos források még a katonanaplók, ám ezeket szintén a forráskritika szemüvegén keresztül kell szemlélnünk azok szubjektivitása miatt, a katonák ugyanis tudhatták, hogy ha ők nem is, írásuk minden bizonnyal túléli a háborút, így valószínűleg soraikat más is el fogja olvasni: a bakák elsősorban mások erőszakos tetteiről értekeztek, azoktól elhatárolódtak. Naplóikban változóan fordul elő az áldozatok hibáztatásaés a velük való együttérzés is. Fontos források még a sajtótermékek, valamint az egyházi plébánia- és háztörténetek, a historia domusok is.

Katonán a nagy háborúban (kép forrása: Fortepan, kép száma: 39534)

A második előadó felkonferálása előtt Róka Enikő moderátor egy rövid közleményt olvasott fel, amelyet változtatás nélkül közlünk: „Nyomatékosan leszögezzük, hogy a fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszak szokásrendjeit alapvetően nem szexuális indítékok, hanem a katonai győzelem érvényesítése, az ellenfél leigázása motiválták és motiválják. E tekintetben a nő az ellenség tárgyiasított tulajdonaként jelenik meg. A nők ellen elkövetett tömeges erőszak a háborús viszonyokban permanensen jelenlevő eszköz, amely a polgári lakosság terrorizálását szolgálja, egyfajta fegyver, a már legyőzöttek végső leigázásának és megalázásának a része.

A nemi erőszak alapvetően társadalmi tabu, amelyhez az azt elszenvedőkben szégyen tapad. Ebből eredően a téma feldolgozása és reprezentációja ritka, tabukat döntöget és kevéssé van jelen a társadalmi diskurzusokban. A bizonytalan, nem ritkán paternialista szóhasználat, az erotikus implikációkra való hivatkozás éppen az erőszak lényegét fedi el. A másik testének erőszakos birtokbavételéről szóló beszéd nyelvi kereteit semmiképpen sem a nemi vágy, hanem a hatalom, uralom és áldozat fogalomköre határozza meg.” Róka hangsúlyozta, hogy a háborúk során nők ellen elkövetett nemi erőszakról való diskurzusban ma is megtalálhatók a paternialista elemek, amelyeket el kellene hagyni.

Budapest, Nagy Lajos (Fenyves) tér, Korsós nő kútszobor 1945-ben (kép forrása: Fortepan, kép száma: 72961)

A második előadó Leposa Zsóka művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Intézet doktori iskolájának doktorandusz hallgatója, jelenleg kutató ösztöndíjasként a reykjavíki Árnesinga Művészeti Múzeum munkatársa volt. Nemi szerepek a köztéri emlékműveken a 19. századtól a világháborús emlékművekig című prezentációjában kiemelte, hogy a világ városainak köztéri szobrait illetően rendkívül kevés olyan alkotás van, amelyek „saját joguknál fogva megjelenő” nőket ábrázolnak: Nagy-Britanniában a köztéri szobroknak csupán 2%-a ábrázol olyan női személyt, akik nem a királyi család tagjai, New Yorkban pedig csupán 5 női történelmi személyről áll szobor köztereken. A nők ily módon történő háttérbe szorulásának filozófiai hátterét az előadó a több példával is szemléltette: Karl Friedrich Pockels 1797-ben például azt vallotta, hogy „a nő a férfi engedelmes barátja”, Karl Gustav Heinrich Wilmanns 1876-ban így vélekedett: „Minél nőiesebb a nő, és minél férfiasabb a férfi, annál egészségesebb a társadalom és az állam.” Leposa hangsúlyozta: a 19. századi közterek a férfiaknak voltak fenntartva, a tiszteletreméltó nők háttérben maradtak, a közterek női a prostituáltak voltak, a férfi-női nemi szerepek között nem volt átjárási lehetőség.

Az emlékművek női figurái egészen a közelmúltig nem a történelem női (fő)szereplőinek állítottak emléket, hanem elvont tartalmakat szimbolizáltak, valamint a női figurák olyan szerepekben jelentek meg, amelyek gyámolításra szoruló személyként erősítették a maszkulinitás erősségét. Emellett előfordulnak olyan alkotások, szobrok és festmények, amelyeken az allegorikus női alak a nemzetet testesíti meg a nemzeti panoptikumban, mint Hungária, Germánia, Bavaria. Itt a női alak legtöbbször uralkodói pózban áll: nyugodt, erőt sugároz. Ugyanezen allegorikus alakok tragikus történelmi eseményeknek lemeztelenítve állítanak emléket, így például Émile Guillame: a Magyar Fájdalom szobra c. alkotása.

Guillaume: A Magyar Fájdalom szobra

A női történelmi személyeket ábrázoló szobrok közül kiemelkedik Jovan Pešić szobrásznak Milica Stojadinović-Srpkinja (1828–1878) szerb irodalmár, költőnőről mintázott szobra, amelyet 1912-ben emeltek az akkori Szerém vármegyében fekvő Redneken (ma Vrdnik, Szerbia), a kolostor udvarában.

Az előadásokról készült felvétel megtekinthető a BFL YouTube-csatornáján. Az előadássorozat negyedik részének tervezett időpontja 2020. november 5.

Ternovácz Bálint

[1] Az első és a második alkalom megtekinthető a BFL hivatalos YouTube-csatornáján, a róluk készült beszámoló pedig az ujkor.hu oldalán olvasható (az első rész itt, a második pedig itt található meg).

Ezt olvastad?

A Meritum Kulturális és Művelődési Közhasznú Egyesület által megjelentetett kötet az első világháborúval és következményeivel foglalkozó könyvsorozat részeként jelent meg.