Hadifogságban – honvéd visszaemlékezések

A Meritum Kulturális és Művelődési Közhasznú Egyesület által megjelentetett kötet az első világháborúval és következményeivel foglalkozó könyvsorozat részeként jelent meg. A kötet célja, hogy az olvasó elé tárja a magyar királyi 2. honvéd gyalogezred katonáinak röviden megírt harctéri emlékeit és az orosz hadifogságban átélteket. A gyulai gyalogezred katonái emlékirataikban tiszteletüket fejezték ki parancsnokuknak, Szathmáry Géza vezérőrnagynak.

Az első világháború történetével foglalkozó, Pollmann Ferenc hadtörténész által lektorált kötet szerzője, Tóth István jelenleg a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti és irodalomtörténeti osztályának osztályvezető főmuzeológusaként dolgozik. A Móra Ferenc Múzeum birtokába 1977-ben kerülő kéziratos anyag az ő gondozásában jelent meg 2018-ban. Az adományozó,  Grasselly Károly szegedi ügyvéd volt, aki az első világháború idején hadnagyként szolgált a magyar kir. 5. honvéd gyalogezrednél. Tóth István munkájában mintegy 150 hadifogoly visszaemlékezéseinek nyilvánosság elé tárásával igyekezett az olvasó számára érthetőbbé, világosabbá tenni a fogságba kerülés, az ott eltöltött idő, majd a szökés körülményeit, amely egyúttal új információk közlését is jelenti.

A kötet borítóján a magyar kir. (gyulai) 2. honvéd gyalogezred kitűzőjelvénye látható. A  Szakály Sándor történész tollából született előszó a kötet fontosságára mutat rá, és a benne rejlő tanulságot tárja elénk. Az egykori katonák emléklapjaikat volt parancsnokuknak, Szathmáry Géza vezérőrnagynak ajánlják. Az egykori parancsnok a Przemyśl erődjéből történt utolsó kitörés alkalmával azt kiáltotta katonáinak: „Mindenki utánam, senki előttem!” Nem véletlen tehát, hogy a katonák a hadifogság után elkészítették emléklapjaikat, hogy kinyilvánítsák tiszteletüket feljebbvalójuk iránt.

A Przemyśl ostromaikor elesett magyar katonákra a Margit híd budai hídfőjénél emlékművet állítottak. Kép forrása: Élet és Tudomány

A kötet tulajdonképpen két fő részre osztható. Az első rész az iratanyag gyűjteménybe kerülésével, az adományozó személyének és működésének bemutatásával kezdődik, majd Szathmáry Géza vezérőrnagy személyének rövid ismertetésével folytatódik, megkönnyítve az ezek után következő visszaemlékezések megértését.  A hadifogságból hazatérők a kitöltött adatlapok alapján tíz megyéből származtak, többségük (56%) viszont Arad vármegyéből, ahova Gyula település is tartozott a Trianoni békediktátum területcsonkító következményei előtt. Az irategyüttes leírásaiból kiderül, hogy az emléklapok készítői általában közölték nevüket, foglalkozásukat, katonai rendfokozatukat, beosztásukat, lakhelyüket. A részletes feldolgozás során a személyi íveket rendfokozatuk alapján csoportosították. A szerző – véleményem szerint célszerűen – rövid ismertetést ad Arad vármegye lakosságának számával és anyanyelvi viszonyaival kapcsolatban, ugyanis az egyes hadifoglyok neveiben is fellelhető a származás és esetlegesen az etnikai hovatartozás kérdése is. Tóth István a későbbiekben a magyar királyi (gyulai) 2. honvéd gyalogezredről nyújt tájékoztatást, és megállapítja, hogy az ezrednek nem készült sem története, sem pedig albuma, mivel Przemyślnél teljes létszámban hadifogságba került. A 2. gyalogezreddel kapcsolatos dokumentumok csekély száma is arra mutat, hogy Przemyśl eleste előtt valószínűleg elégették a védőkre vonatkozó iratokat. A Przemyśl védelméről, a hadifogságban megélt tapasztalatokról, eseményekről és a szökésről szóló szövegrészek egyben útmutatók az egyes emléklapok megértéséhez és tanulmányozásához, amelyeknek lezárását a szerző utószava adja. A Przemyśl védelméről közölt szövegrész – véleményem szerint – kissé hiányos, talán célszerűbb lett volna egy terjedelmesebb, részletesebb tájékoztatás a szerző részéről.

2-es honvédek sapkajelvénye. Kép forrása: Kitüntetések és jelvények

A kötet második része az emléklapok készítőinek táblázatba foglalt adataival (név, leltári szám, foglalkozás, rendfokozat, beosztás Przemyślben, lakhely, megye) kezdődik, majd az emléklapokban szereplő magyarországi települések 1913-as hivatalos helységnévtár szerinti adatainak közlésével folytatódik. Az egyes térképmellékletek általánosságban kiváló tájékoztatást nyújtanak Arad vármegyével, a hadifogoly-szállítmányok főútvonalaival és a hadifogolytáborok elhelyezkedésével kapcsolatban, bár az utóbbi részletes tanulmányozása kevésbé kielégítő a téma iránt komolyabban érdeklődő olvasó számára. A kötet fő részét egyértelműen az emléklapok szöveghű, a katonai rendfokozatok szerint növekvő és ábécés sorrendben készült átiratai adják. Az emléklapok készítőinek jelentős többsége parancsnokuknak, Szathmáry Géza tábornok úrnak ajánlja a papírra vetett sorokat. Egyes emléklapokon a szerzőről készült fénykép is megtalálható, amely vizuálisan is közelebb hozza az olvasó számára a sorok íróit. A Przemyśl védelméről szóló emléksorok írói általában – részben a beosztásuk, részben a foglalkozásuk és műveltségi szintjük szerint – különböző terjedelmű és minőségű válaszokat adtak a megjelölt kérdésekre. Voltak, akik Przemyśl védelme során az összes kitörésben részt vettek, míg mások tisztiszolgaként, illetve ezredtörzsi írnokként tevékenykedtek. Az emléklapok tanulmányozása során kiderül, hogy a tisztesek, tiszthelyettesek és a tisztek teljesebb, kerekebb szövegeket fogalmaztak meg. A közölt emléklapok szövegei a kötetben eredeti változatukban jelennek meg, viszont némely helyen, ahol a fonetikus kifejezés értelemzavaró lett volna, igyekeztek zárójelben feltüntetni a helyes elnevezést. Ilyen eljárás elsősorban a helységnevek leírásánál figyelhető meg. A kötet végül az eredeti emléklapok másolatainak feltüntetésével és képmellékletekkel zárul.

Szathmáry Géza vezérőrnagy sírja. Kép forrása: Emlekhelyek.csemadok.sk

Ahogy már korábban említettem, ez a 150 hadifogoly emléksorait közreadó kötet a fényképanyag csekély száma ellenére is jelentős, és sok új információt közöl. Kiegészítőként szolgál az első világháború történetének tanulmányozásához és kutatásához annak ellenére, hogy a 2. gyalogezred nem rendelkezett sem saját ezredtörténettel, sem ezredalbummal, pedig az egyes, az első világháborúban résztvevő ezredek kutatása, feldolgozása és megjelentetése éppen időszerű vállalkozásnak számít a történészek, hadtörténészek részéről. A munka igényes, gyakorlatilag mentes a szedési hibáktól, viszont néhol a szövegekben és sajnos közvetlenül a címben is elírás található. (A „nak” rag elmaradása miatt az elveszíti eredeti értelmét, tehát helyesen: A magyar kir. 2. sz. (gyulai) honvéd gyalogezred hadifogoly katonáinak visszaemlékezései.) Az emléklapok szerzőinek háborús és hadifogságbeli tapasztalatai nemcsak élményt nyújtanak az utókor számára, hanem tanulságos és példaértékű odaadást, valamint tiszteletet hazájuk és feljebbvalójuk iránt. Arról van tudomásunk, hogy a mintegy 350 ezer Oroszországba került hadifogoly közül hányan jöttek vissza, viszont a hadifogság idején elhunyt, idegen földben nyugvó, és a hadifogságból szabadult, de soha haza nem térő személyekkel kapcsolatban nincsenek pontos adataink, sőt ennek igazolása is nagyon nehéz lenne. Összegzésül a kötetet Szakály Sándor szavaival ajánlom minden történész, valamint a téma iránt érdeklődő olvasó számára:

„…fontos és tanulságos ez a kötet mindannyiunk számára, mert a múlt emlékeinek a felidézésével nézhetünk a magunk elé tartott tükörbe: ilyenek vagyunk mi? Képesek lennénk ilyenek lenni, ha úgy hozná a sors?”

Cservenka Ferdinánd

A kötet adatai: Tóth István: A magyar kir. 2. sz. (gyulai) honvéd gyalogezred hadifogoly katonái visszaemlékezései. Szeged, Meritum Kulturális és Művelődési Közhasznú Egyesület, 2018.

Ezt olvastad?

Harminc év telt el azóta, hogy a Szovjetunió egykori érdekszférájába tartozó kelet-közép-európai államokban sorra összedőlt a kommunista berendezkedés. Milyen hasonlóságok