Hadtörténelem testközelből – Austerlitztől Königgrätzig

Értéket átadni. Évtizedek óta ez az elsődleges célkitűzése a Nemzeti Közszolgálati Egyetem – és jogelődei – Hadtörténelem, filozófia és kultúrtörténeti tanszékének. Szerencsés tanszék ez, hiszen nagyszerű oktatói gárda és lelkes hallgatók közössége viszi előre mindennapjait, amelyek nem csak a campuson zajló előadásokról, szemináriumokról szólnak, hanem számos külső program is színesíti a szemesztert.

Az egyik legmegfogóbb rendezvény talán a tanszék december eleji cseh- és morvaországi túrája, amelynek keretében olyan csatatereket, emlékhelyeket látogatnak meg immár évek óta a résztvevők, amelyek a magyar katonai hagyományok, a magyar történelem szempontjából kiemelkedő fontossággal bírnak. A négynapos utazás immáron másfél évtizedes múltra tekint vissza. Első napjait hagyományosan a 1866. évi porosz–osztrák háború eseményeinek szentelik. A megemlékezések és interaktív történelemórák sorozata idén november 29-én a königgrätzi csatatéren kezdődött el, ahol a hallgatók a sötét estében mécsest gyújtottak az 1866. július 3-i csata legnagyobb áldozatot követelő helyszínén, a swiepi erdőnél, ahol számos magyar kiegészítésű gyalogezred harcolt. Ugyanaznap este Katona Csaba, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa vezette végig a csapatot Königgrätz/Hradec Kralove város legfontosabb emlékhelyein, részletesen ismetetve a város történelmét.

Az austerlitzi csata emlékműve (Prace)

Másnap, 2018. november 30-a nem tervezett, de annál örömtelibb programmal indult. Cseh doktoranduszhallgatók invitálták meg a csapatot egy kicsi, de annál gazdagabb kiállítás megtekintésére, amely a főtér egy eldugott utcácskájából nyílt. A pár teremből álló pincében az 1866. évi háború fegyverzete, felszerelései, csatatérről feltárt emlékei voltak megtekinthetőek. Németh Balázs, az NKE HHK Hadtörténelem tanszékének oktatója mutatta be itt a porosz és osztrák hadsereg hadászata, harcászata és felszerelése közötti korszakhatárt fémjelző különbségeket, kiemelve, hogy a gróf Helmuth von Moltke, a porosz királyi haderő vezérkari főnöke által kidolgozott stratégiai bekerítés, a porosz lövészharcászat, és a korszerű, feladatközpontú vezetési mód miért jelentett olyan akadályt a Benedek Lajos táborszernagy által vezetett császári–királyi északi hadseregnek, amelyet átugrani képtelen volt.

Részlet a 2018. évi emlékcsatából

A múzeum megtekintése után a csapat északnak vette az irányt, hogy az 1866. június 27-i trautenaui ütközet helyszínét látogassa meg. A császári-királyi X. és a porosz I. hadtest összecsapása jól példázta a korszerű porosz és az akkor már elavult napóleoni alapokra építő, osztrák hadművészet közötti szakadékot. Bár az ütközetet, Albert von Bonin tábornok erőtlen vezetése miatt a poroszok elveszítették, báró Ludwig von Gablenz altábornagy nagy árat fizetett érte: 1285 fős porosz veszteséggel szemben az osztrák hadsereg 4596 főt veszített. Az ütközet emlékhelyeit Trutnovban izgalmas túraösvény köti össze, érintve a legfontosabb mozzanatok helyszíneit. A kirándulás utolsó állomása az egykori Alt-Rognitz, ma Starý Rokytník falu volt, ahol a Georg Grivičić ezredes dandárjához tartozó 2. erdélyi és 23. zombori gyalogezredek próbálták zárt harcrendben megrohanni a porosz lövészláncokat. A túlerejű támadás azonban felmorzsolódott a hátultöltő Dreyse puskákkal harcoló porosz lövészek tüzén, a harctéren holtan, vagy sebesülten hagyva megannyi magyar bakát.

A brünni székesegyház

A szállást Brnoban/Brünnben foglalta el a csapat, majd a másnapi, december 1-jei program ismételten csak egy sorsdöntő csata emlékezetének jegyében zajlott. Ezúttal Csikány Tamás professzor kalauzolta végig a hallgatókat az 1805. december 2-i austerlitzi csata helyszínein, illetve magában Slavkov u Brnában, az egykori Austerlitzben, a Kaunitz-kastély mellett megtekinthető kiállításon. A „három császár csatája” és az azt megelőző hadművelet tekinthető Bonaparte Napóleon hadművészete csúcspontjának. A csatára emlékezve e hétvégén minden évben Európa egyik legnagyobb hagyományőrző rendezvényét tartják meg itt, Tvarožná (az egykori Bosenitz) falu mellett. Számos országból érkeznek a napóleoni korszakot egyenruháikkal, fegyvereikkel, táboraikkal megelevenítő hagyományőrzők, hogy a szombati nap kora délutánját újra puskaropogástól, ágyúdörejtől, lovaktól legyen hangos a történelmi csatatér. Idén 1000 gyalogos, 60 lovas és 15 ágyú csapott össze. A csatának különös hangulatot adott, hogy finom hólepel fedte reggelre a tájat, éppúgy, mint azon a bizonyos 1805. évi téli napon. Talán ennek is köszönhető, hogy idén – a hivatalos forgatókönyv passzusaival ellentétesen – az egyesült orosz-osztrák sereg megverte a franciákat.

Díszsortűz Telnice faluban az elesett székelyek kopjafájánál

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, valamint jogelődje, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kulcsszerepet játszott abban, hogy ma már méltó módon emlékezhetünk meg a csata magyar áldozatairól. Az cári és császári–királyi egyesült hadsereg átkaroló seregtestének élét képezte a Kienmayer-hadosztály, amelyhez tartozott a két székely határőr gyalogezred két-két zászlóalja, a Hessen-Homburg és a székely huszárezred. A székely katonáknak Telnice falut kellett elfoglalni és megtartani, amely véres harcok árán teljesítettek is. A vesztes csata után több száz székely marad a harctéren holtan, vagy sebesülten. Emléküket ma Telnice falu központjában kopjafák, a falu határában pedig kis oltárral jelzett tömegsír őrzi. Az NKE-s csapathoz itt székely csoport csatlakozott, hogy este közösen helyezzék el az emlékezés mécseseit és koszorúit. A megemlékezés során hagyományőrzők álltak díszsorfalat és lőttek díszsortüzet az elesettek emlékére František Kroutil polgármester és Csikány Tamás emlékező beszéde, illetve Varga Zoltán szavalata után.

A csapat Olmützben, az érseki palota előtt

Az utazás búcsúnapjának célja Olmütz/Olomouc volt, amely város ezer szállal kapcsolódik hazánk történelméhez. Itt Katona Csaba mesélt a hallgatóknak a város történetéről, különös tekintettel a magyar kapcsolódási pontokra, így az 1479. évi olmützi egyezményről, Bolyai Jánosról, aki rövid ideig a városban szolgált katonaként, a rövid ideig itt raboskodó gróf Batthyány Lajos miniszterelnökről, valamint az 1848–1849. évi szabadságharc után a városban fogolyként őrzött magyarokról. Ezt követően Németh Balázs Olmütz 1848–1849. évi szerepéről beszélt. A látogatásnak különös hangulatot adott, hogy éppen aznap 170 éve, 1848. december 2-án mozdították el a trónról V. Ferdinánd királyt, hogy helyére a fiatal Ferenc Józsefet ültessék. Az olmützi érseki palota mellett hallgathatták meg ennek előzményeit és történetét a hallgatók, valamint kaphattak képet arról, hogy az olmützi oktrojált alkotmány miért is nem jelenthetett megoldást Magyarország számára.

A tanári kar Telnicében

A csapat fáradtan, de élményekkel töltekezve érkezet vissza az NKE campusára vasárnap. Fontosak ezek az utazások, mert egészen biztosra vehetjük, hogy akik ilyen testközelből találkoznak katonai hagyományainkkal, történelmünkkel, soha nem fognak megfeledkezni azokról a katonákról, akik ma is idegen földben nyugszanak. Az előadók (Csikány Tamás, Katona Csaba, Németh Balázs) révén a had- és politikatörténet, valamint a művelődéstörténet sajátos elegyével gazdagodott a hallgatók tudása. A tanszék nem pihen, már tervezi a következő utat: az 1859. június 24-i solferinói csata is bővelkedik magyar vonatkozású emlékekben, hőstettekben. Az oktatói gárda következő nagyszabású tanulmányi úját ide tervezi 2019 kora nyarára.

Harangi-Tóth Zoltán

Ezt olvastad?

Az 1805. évi ún. harmadik koalíciós háború legnevezetesebb eseménye kétségkívül a december 2-i austerlitzi csata volt. A 210. évforduló alkalmával