Hanyatlás? – Recenzió Japán közelmúltjáról

Japán története a második világháborút követően egy szinte szünetmentes sikertörténet. A háborút követő teljes pusztítás után a gazdaság meglepően gyorsan talpra állt. „Japán gazdasági csodának” is szokták emlegetni azt a hihetetlen fejlődést, amely során az ország, a világ második legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát az Egyesült Államok után. Az ’50-es évektől egészen a ’90-es évekig Japán hihetetlen mértékű gazdasági és technológiai újítások sorát vezette be, ám ez a folyamatos növekedés megtorpant a ’90-es évekre. A gazdasági fejlődés lelassult, stagnálás vette kezdetét, mely rányomta a bélyegét az egész Japán társadalomra. Ezt a korszakot manapság már „elveszett évtizedeknek” is szokták emlegetni, hiszen korábban csak az 1991–2001-es időszakot értették ez alatt, viszont most már a 1991-2011-es időszakról is beszélnek a szakértők. A könyv Japán aktuális problémáit és megoldási lehetőségeit mutatja be. Előbbiek megértéséhez a szerző sokszor a folyamatokat egészen a második világháborúig vezeti vissza, ami még a laikus olvasók számára is érthetővé teszi azokat.

A szerző Jeff Kingston a tokiói Temple University professzora, akinek Japán történelmével kapcsolatos szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Az egyetem Ázsiai Tanulmányok intézetének igazgatója, valamint 1988 óta a The Japan Times magazinban, továbbá a The Asia-Pacific Journal-ban is rendszeresen jelennek meg írásai. A mű eredetileg angol nyelven látott napvilágot, a fordítást Sándor István végezte. A fordítás minősége kifejezetten jó, olykor megjelennek angolra jellemző szófordulatok, viszont ez mit sem csökkent a könyv élvezeti értékéből.

A könyv felépítése igen egyszerű, hat jól elkülöníthető részből áll, melyek alfejezetei jól és logikusan kapcsolódnak egymáshoz. Az első rész lényegében egy bevezetés a modernkori Japánhoz. Az első fejezet a második világháború utáni helyzetet ecseteli. Külön említésre kerülnek a katonai megszállás részletei, a pártok kialakulásának körülményei, és a gazdasági helyzetről is sokat megtudhatunk. Számomra furcsa módon a gazdasági fejezet vége 2001-es és 2009-es utalásokat is tartalmaz, ugyanakkor a következő fejezet visszaugrik egészen a ’90-es évekig. Az Elveszett Évtized című második fejezet kifejezetten a ’90-es évek problémáira fókuszál. Annak ellenére, hogy az évtized hatása Japánra kétséget kizárólag jelentős, a szerző a szükségesnél talán nagyobb hangsúlyt fektet a korszak katasztrofális értékelésére, mint azt kellene. A fejezet alcímei: Gazdasági összeomlás, Az ítélet ideje és Megbízhatatlanság. A japán történészek nem véletlen nevezik a korszakot Elveszett Évtizednek, a korszakot megelőző folyamatos fejlődés leállásával egyszerűen az egész évtized mintha nem is lett volna jelen Japánban. Az apokalipszis négy lovasát talán nem kell látni a korszakban, mindössze gazdasági stagnálásról van szó. A fejezet a kataklizmikus alcímeket leszámítva nagyon jól összefoglalja a gazdasági lecsengés társadalmi hatásait és ezeknek a társadalmi változásoknak a hosszú távú hatásait más szektorokra. Külön kiemelném a média szerepének részletes elemzését a könyvben, amely a hasonló munkákból sokszor kimarad.

„Japán számos problémájára a hétköznapi emberek és nonprofit szervezetek, valamint az üzleti világ, közhivatalnokok és politikai körök reformereinek bevonásával nyújtott innovatív válaszokat” (54. oldal)

Két ok miatt választottam ezt az idézetet az első részből. Egyrészről bemutatja, hogy a problémákról hirtelen a társadalom minden szintje értesült, másrészről pedig Japánra jellemzően, szinteken átívelő összefogással próbáltak közösen megoldást találni a problémákra. A média kiemelt szerepe ebben a korszakban tagadhatatlan.

A könyv második része Kockázatok és következmények cím alatt van összefoglalva. Összességében a fejezet Japán demográfiai helyzetét vázolja fel három alfejezetben. A harmadik fejezet A demográfiai időzített bomba hatástalanítása címet kapta. A fejezet részletesen bemutatja az elöregedő társadalomra jellemző akadályokat. Itt kiemelném, hogy talán Japánban a legjelentősebb ez a probléma az egész világon. A magas várható élettartam és a különösen alacsony születési ráta szélsőséges kombinációja révén, a nyugati országok intenzíven figyelik Japán politikáját az elöregedő népesség kezelésével kapcsolatban. A negyedik fejezetben, Családok veszélyben címmel a társadalom után a családok alakulásáról olvashatunk. Önmagában sok újdonságot nem mond ez a fejezet, hiszen Japánban is a nyugatihoz hasonló tendenciák hatnak, mind válás-, mind és családkép alakulása terén. Ugyanakkor a Japánra jellemző egyediségek, például öngyilkosság és sovinizmus mindenki számára újdonság lehet. Az ötödik fejezet már az egyén szintjén beszél a társadalomról, a Munkahelyek veszélyben cím alatt. A fejezet rengeteg statisztikai adatot tartalmaz, ezeknek fontossága vitatható, ugyanakkor a fejezet szépen építi fel a konklúziót, melynek központi eleme a munkahelyi biztonság elvesztése. Ez a változás a társadalmat megroppantja, aminek távolra nyúló hatása lesz a politikai élet átalakulása. A fejezet ismételten külön kiemeli a női munkavállalók helyzetét, amely ismételten egyedi Japánban.

Kép forrása: AppleInsider.com

A könyv harmadik része, az előző fejezetben sokszor előkerülő politikai változásokról szól. Közpolitikák és következményeik címszó alatt ez a rész szintén három alfejezetet tartalmaz. A hatodik fejezet a Jelenkori közpolitika címet kapta, a teljes fejezet lényegében egy 1945-től kezdődő teljes politikai összefoglaló, mely különösképp a Japán Liberális Demokrata Párt (LDP) működésére van kihegyezve. Amennyiben valaki nem jártas a japán politikában, ez a fejezet meglehetősen száraz lehet, ugyanis a párt változásait szélesebb történelmi kontextus nélkül mutatja be. Sokszor felmerül az amerikai hatás a japán belpolitikára, ezek azonban csak egy-egy szerződés nevében jön létre, tényleges tartalmi jellemzés nincs hozzá. A hetedik fejezet a Biztonság és békealkotmány névre hallgat. Aktuálpolitikai szempontból talán ez a könyv egyik legjelentősebb fejezete. Az alkotmány 9. pontja megtiltja a háborút és a hadsereget Japán számára. Ez a rendszerváltás előtt is és után is különösen fontos pontja lett a kelet-ázsiai hatalmi kérdéseknek. Az alkotmány megváltoztatása a 21. század egyik legfontosabb történése lehet. Kimagaslóan jelentős és aktuális ez a fejezet mindenki számára, aki jobban meg szeretné érteni a távol-keleti hatalmi harcok alapját. A nyolcadik fejezet a bevándorlással foglalkozik. Japánban a bevándorlás mindig is egyedi helyzet volt, ugyanis meglehetősen alacsony az érkezők száma, különösen Európához képest. Ugyanakkor a bevándorlók száma 1990 és 2008 között megduplázódott. A fejezet továbbiakban részletesen ecseteli egyes országok, köztük Kína, Dél-Korea és a Fülöp-szigetek bevándorlási szokásait. A kilencedik fejezetben a Háborús emlékezet és felelősség kapcsán felmerül a második világháborús japán tettek emlékezetének kérdése. Különböző szentélyek révén Japán a tiszteletadás és a szégyen között ingadozik. Ezeknek a létjogosultsága, továbbá a politikusok ezekhez való viszonya sorozatos ütközéspontot jelent a szomszédos országokkal. Ezek mellett az egyéb háborús borzalmak kérdése is folyamatos konfliktusalapot képez Japán és Korea között.

Kép forrása: The Buisness Times

Környezet és katasztrófa névvel a negyedik rész két fejezetben taglalja Japán földrajzi egyediségeit. Környezetvédelmi kérdések név alatt a tizedik fejezet szintén kiemelkedően érdekes lehet az olvasók számára, ugyanis a japán nukleáris ipar jellemzőit és meglepően sok hibáját írja le. Ezeken kívül a fejezet külön kitér a Japánra szinte egyedülállóan jellemző bálnavadászatra is. Összefoglalva a fejezetet az író a környezet védelemét az infrastruktúrával hozza párhuzamba, kiemelve azt, hogy a Kalifornia méretű ország, évente kétszer annyi aszfaltot terít le, mint az Egyesült Államok. A tizenegyedik fejezet csakis a 2011-es szökőárra összpontosít, több szempontból elemezi a természeti katasztrófa hatásait. Az általános pusztítási adatok után kimagasló hangsúlyt kap ismételten az atomenergia és a fukushimai esemény. A fejezet kiválóan rámutat a Japán közéletben sorra felmerülő vitákra, melyek a nukleáris reaktorok körül zajlanak, valamint a TEPCO (Tokiói Villamosenergia Vállalat) megbocsájthatatlan intézkedéseire a katasztrófával kapcsolatban.

Az utolsó előtti rész az Intézmények veszélyben címet kapta, amelyben a tizenkettedik fejezet a Császári családdal foglalkozik. Az író rendkívül jól és relevánsan összesíti az uralkodócsalád köré épített elvárásokat és tradíciókat. A könyv kiadásakor még Akihito császár uralkodott, azonban közben 2019. május 1-én történő lemondása után fia, Naruhito vette át a szerepét. Részletes elemzést kaphat az olvasó a császári család ügyeiről és szerepéről a japán politikában és mindennapokban, ami elengedhetetlen, hogy megértsük az ország finom egyediségeit. A tizenharmadik fejezet szintén egy japán unikumot taglal, a jakuzát. A japán szervezett bűnözés sokban hasonlít egyéb szervezett bűnöző szervekhez, mind a Cosa Nostra vagy a Triád, ugyanakkor nem meglepően kifejezetten egyedi és rendkívül jellemző Japánra. A szervezet egyedisége, hogy szinte egy törvénytelenül működő vállalatot kell elképzelni egy bűnöző szövetség helyett. Japánban a jakuzák egy sor társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, hisz lényegében ők maguk is üzletemberek. Egy nemzetközi céghez képest sokkal gyorsabban képesek reagálni a problémákra, például természeti katasztrófák során, különösképp az 1995-ös kobéi földrengés során, a jakuza volt az első szervezet, amely elkezdett ételt osztani a túlélőknek. Ilyen és hasonlóan sikeres akciók során lényegében sikerült elérni, hogy a nép teljes mértékben tolerálja a működésüket. Ehhez hozzájárul, hogy a jakuza nagyrészt „áldozatmentes” bűncselekményekre összpontosít.

Naruhito császár. Kép forrása: ABS CBN NEWS

Az utolsó rész, Utószó címszó alatt mindössze egy Kilátások nevezetű fejezetből áll. Itt az író összefoglalja a bemutatott problémákra adható lehetséges megoldásokat, így a könyv igen pozitív hangvétellel zárul, amely igencsak meglepő egy amúgy igencsak apokaliptikus hangvételű munkában.

Az én olvasatomban a könyv egy igen szakszerű, érdekes és fontos alapmunka, ha Japán jelenlegi helyzetét szeretnénk megérteni. Igen pontos és részletes történelmi hátteret kapunk ehhez, amelyekre szinte minden esetben megoldási lehetőséget is kínál, így a könyv nemcsak egy sor panaszkodásból áll, hanem konstruktív jövőképet is felépít.

Ami szerintem hiányzik a könyvből az néhány Japánra jellemző társadalmi probléma részletes taglalása. Több fejezetben is említést kap a nők helyzete Japánban, ugyanakkor úgy vélem, hogy ez a „probléma” megérdemelt volna egy saját fejezetet is. Egy másik probléma, hogy bár a könyv csak Japánról szól, néhány résznél nem lett volna hátrány a szélesebb történelmi kontextus. Ahol feltétlen szükséges, ott megkapjuk az utalásokat Amerikára vagy Kínára, de a globális trendekről általában igen kevés szó esik. Mindent összevetve a könyvet kifejezetten és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki érdeklődik Japán vagy a 21. század társadalomtörténete iránt.

Szabó Levente

Ismertetett kötet adatai: Jeff Kingston: A modern Japán kihívásai. Budapest, Antall József Tudásközpont, 2019. 416 pp.

Ezt olvastad?

Fóris Ákos történész a Clio Intézet tudományos munkatársa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskola doktorjelöltje, az Újkor.hu Magyar történelem