Harc a határokért, térképekkel

Igen érdekes pódiumbeszélgetés színhelye volt 2016. december 15-én a Központi Statisztikai Hivatal díszterme. A beszélgetőfelek igen változatos képet vázoltak fel arról, hogy milyen szerepe, lehetőségei, illetve eredményei voltak a 19–20. század fordulóján a magyar térképészetnek, mit lehetett elérni térképekkel. Mindennek apropóját Segyevy Dániel Zoltán történész-geográfus Térképművek Trianon árnyékában c. frissen megjelent könyve jelentette, amely Bátky Zsigmond és Kogutowicz Károly 1918-as, a történelmi Magyarországról készült, kevéssé ismert etnikai térképével foglalkozik.

A közönséget Fülöp Ágnes, a kötetet megjelentető és a rendezvényt vendégül látó KSH Könyvtár főigazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta, a kötettel az intézmény szép hagyománya folytatódik, miszerint biztosítják, hogy alapvető fontosságú, több tudományterület számára hasznos művek jelenhessenek meg. (A most bemutatott mű A statisztika történetei sorozat harmadik kötete.) A társszervező Mika Sándor Egyesület (MSE) képviseletében Isó Gergely elnök üdvözölte a jelenlévőket.


Kép forrása: Mika Sándor Egyesület Facebook-oldala

A beszélgetést Arató György történész–levéltáros vezette, aki John Lukacstól és a nacionalizmustól indulva kérdezte, hogy milyen szerepe volt az etnikai elvnek az I. világháborút lezáró tárgyalásoknál. A válaszban az ELTE BTK és az MTA BTK TTI kutatója, Zeidler Miklós a 19. század közepéig nyúlt vissza, mivel a sikeres olasz és német egységesítés esetén – nem békekonferencia révén, de – érvényre jutott a nacionalizmus, hiszen a nemzetképző erő államalkotó tényezővé vált. Ez a példa hajtotta a lengyeleket, illetve a balkáni nemzeteket, akik a 20. század elején sikerrel is jártak, igaz, nagyhatalmi segítséggel. Az etnikai elv tehát egyértelműen primer tényező volt a tárgyalt korszakban.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy a világban mi volt a szerepe a földrajztudománynak, illetve milyen állapotban érte a magyar szakembereket a háború elvesztése, hiszen ekkorra égetővé vált egy tudományosan megalapozott, de politikailag használható térkép elkészítése. Gyuris Ferenc elmondta, hogy a földrajztudomány a korszakban és azt megelőzően is a nagyhatalmi igények szolgálatában állt, hiszen a földrajzi társaságok alapvetően a gyarmatosítandó területekről szereztek be információkat. A vizuális megjelenítések emiatt szimbolikus jelentőséggel bírtak, hiszen egy reprezentatív, színvonalas térkép kompetens fellépést tett lehetővé, birtokosának az „uralom a teret” érzetét kölcsönözhette. A kutató azt is elmondta, hogy a hazai munkákat nemzetközileg elismerték, és bár 1917-ig a szaklapokból a győzelem reménye sugárzott, és ennek megfelelően például a balkáni igényeket alátámasztó térképészeti munkák folytak, 1918-ban a döbbenetet hamar felváltotta a lázas munka, amelynek részeként több cseh és román anyagot szemléztek, kimutatva azok torzításait. Gyuris szerint a tudósok tudták, hogy tudományosan is reagálni kell, és mivel korábban nem foglalkoztak a vereség lehetőségével, a Magyar Földrajzi Társaság mozgósította erőforrásait. A válaszadó kiemelte Teleki Pált, aki tisztában volt a nemzetközi trendekkel a módszertan és az ismeretközvetítés terén is. A néprajztudományról Keményfi Róbert, a Debreceni Egyetem oktatója beszélt, aki kiemelte, hogy a néprajzban a kezdetektől fogva alkalmazzák a térképre vitelt a magyar kultúra táji tagoltságának bemutatására. Keményfi utalt arra, hogy a néprajz gyűjtő–bemutató funkciója Trianon után megváltozott, „sorstudománnyá vált”, Bibó István egyenesen úgy vélte, hogy e tudomány fog kiutat mutatni a jövőben, de a Szabó Dezső-i gondolatokra épülő falukutató mozgalom is ennek a felismerésnek köszönhető.

A következőkben Arató arról kérdezte a kötet szerzőjét, hogy milyen módszertani eszközökkel mutatta be a térkép az etnikaiságot. Segyevy elmondta, hogy a könyvében tárgyalt Bátky–Kogutowicz-féle, 1:200 000-es térkép már kiforrott, tudományosan alátámasztható elvek szerint készült, amely hosszú fejlődés eredménye. Hozzátette, hogy a térkép újításokat is hozott, mivel a népsűrűséget is bemutatta, illetve az 1910-es népszámlálás külterületi adatait is felhasználták, ezért jóval árnyaltabb képet nyújtott a Kárpát-medence viszonyairól, mint más megoldások.

Ezt követően a beszélgetők áttértek arra, hogy hogyan használták a térképet, illetve milyen hatása volt az elkészült alkotásnak. Segyevy szerint a békedelegáció ugyan jól felkészülve érkezett Franciaországba, ott azonban a Bátky–Kogutowicz-féle térkép alapján készült Carte rouge-nak sem volt négyzetkilométerekben mérhető hatása. Azonban az vitathatatlan, hogy módszertanilag jelentős munkát végeztek a felkészülés idején a szakemberek, amelyet alátámaszt, hogy a román fél átemelte válaszában a magyarok módszereit, illetve évtizedekkel később, a második bécsi döntés idején is használtak hasonló elvek alapján készült térképeket.

Zárásként Zeidler Miklós jelezte, hogy a térkép elkészülésének ideje alapvetően fontos, mivel 1919 tavaszára már eldőlt a magyar határok sorsa. Segyevy kutatásai alapján leszögezte, hogy „rekordgyorsasággal” készült a térkép, mivel 1918 októberében kezdték a munkálatokat, majd december 21-én bemutatták az első verziót a Magyar Földrajzi Társaságban. 1919 februárjára elkészült az 1:300 000-hez méretarányú változat is. Zeidler valószínűsítette egy Telekitől származó levél alapján, hogy az eredeti 1:200 000 arányú alkotást nem vitték ki a tárgyalásokra, utólag azonban pontosítások miatt kérték egyes szelvényeit.

Keményfi elmondta, hogy Teleki szerepfelfogása a tudomány és a politika közt helyezkedett el, de ő maga is tisztában volt azzal, hogy a döntéseknél a politika logikája eltér a tudományétól, és ebbe „beleőrült”. A könyv erényeként a nemzetközi látóteret és a hatástörténeti vizsgálatot emelte ki, amely végeredményben egy újabb mozaikot jelent a korszak megértéséhez.

Gyuris Ferenc zárszavában arra utalt, hogy Teleki tudta, hogy Párizsban már nincs mit tenni, a lemaradást azonban be kellett pótolni, hiszen az összegyűjtött érvek, érvkészletek valójában a jövőt szolgálták, végső soron a „természetellenes”, „tudománytalan” határok kiigazítására készültek. A térkép is azért jött létre sietve, hogy mihamarabb elhintsék az új érveket a nyilvánosság előtt. A kötet értékeként azt emelte ki, hogy atipikus vállalkozásról van szó, mivel a tudománytörténet rizikós, „vásári mutatványként” számon tartott műfaj, de Segyvey könyve is bizonyítja, hogy akár más területek és a nagyközönség számára is hasznosítható eredményeket hozhat.


Kép forrása: Mika Sándor Egyesület Facebook-oldala

A rendezvény végén a résztvevők a szerző vezetésével tekinthették meg a KSH Könyvtárban őrzött monumentális térképet, amely egy elfeledett mementója annak, hogy a történelmi Magyarország határaiért nem csak a katonák és a politikusok, de a tudomány képviselői is harcoltak egykoron.

Fekete Bálint

A beszámoló az ELTE BTK-n működő I. Tóth Zoltán Körrel való együttműködés keretén belül született.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket