Hatályba lépett-e az olmützi alkotmány?

„Az osztrák kormány kiadta a Magyarországot tartományi rangra süllyesztő és az uralkodónak teljhatalmat adó olmützi alkotmányt” – olvashatjuk a történelemtankönyvekben. Ha azonban kicsit jobban beleássuk magunkat az olmützi alkotmány történetébe, felmerülhetnek a jogos kérdések: mit is hatálytalanított tulajdonképpen az olmützi alkotmány és hatályba lépett-e egyáltalán?

1849 tavaszát írjuk, melyre az osztrák vezetés a német egységben elfoglalandó pozícióval kapcsolatos útkeresése és lehetőségeinek mérlegelése jellemző. Nem csak a magyarokkal való küzdelem, de az erősödő nemzetiségi mozgalmak is fenyegetést jelentenek a birodalom számára. A rendi-föderalista kormányzati rendszer egyértelműen megbukott, s ezt a forradalmak is bebizonyították. Jogalapot kellett teremteni tehát az új birodalmi rend felépítéséhez, melyhez a rendiség restaurálásának veszélye tökéletes hívószónak bizonyult. 1849 márciusában készülőben van a német birodalmi alkotmány és a kremsieri osztrák alkotmány. Mindkettő perszonáluniós kapcsolatot fogalmaz meg Magyarországgal, amely előrevetíti, hogy a német egység tervében de iure csökken a Habsburg terület, valamint a népesség aránya, így a német egységen belül a poroszok vennék át az irányító szerepet. Az osztrák parlamentnek tehát állást kell foglalnia az alkotmány létrehozásakor a birodalmi viszonyok tekintetében. Az osztrák kormány célul tűzi ki egy államnyelvében német, szellemében konzervatív összbirodalom megteremtését, így március 4-re datálva kiadják „az egységes és oszthatatlan Osztrák Császárság” alkotmányát Olmützben, majd március 7-én feloszlatják a kremsieri alkotmányozó birodalmi gyűlést – mondván nem készített használható alkotmánytervezetet. A kremsieri parlament föderalisztikus alkotmánytervezetének plenáris tárgyalását március 15-re tűzték volna ki.

Nem titkolt célja volt tehát az alkotmány megszületésének, hogy a magyar és szláv területeket inkorporáló új Ausztria vezető szerephez jusson a német egység létrehozásában. A német nagypolgárságnak szintúgy érdekében állt a központosító birodalmi politika, mivel a politikai keretek egységesítése maga után vonta volna az egységes gazdaságpolitika és egységes közigazgatás kialakulását, megteremtve ezáltal az egységes birodalmi piacot.

A valóban osztatlan birodalom megvalósulásának eszközei már nem fogalmazódtak meg ilyen egyetértésben. A katonai és hivatali bürokrácia szempontjából egyértelműen a hadseregre támaszkodás jelentette volna a megoldást, ugyanakkor a nagy- és középpolgárság az alkotmányos központosítást preferálta, hiszen ez biztosítékot jelentett volna számukra a feudális arisztokrácia restaurációs törekvéseivel szemben.

Hatályba lépett-e az olmützi alkotmány? Mivel az elmúlt bő másfél évszázadban merültek fel ellentétes vélemények, érdemes végiggondolni, mire is vezethetőek ezek vissza. Az első bizonytalan pont a hatálybalépést illetően a birodalmi törvénylap. Határozat rendelkezett arról, hogy minden, a birodalmi törvénylapban közzétett jogszabály ereje a szétküldéstől számított harmincadik naptól életbe lép. Az erről szóló határozat azonban későbbi sorszámú, mint maga az alkotmány. Az osztrák kormány következő lépései mégis az alkotmány jogerősségét támasztották alá. Március 6-án az osztrák minisztertanács felhívást intézett az állami szervekhez, melyben kérte, hogy „az ausztriai alkotmány intézeteinek érvényességet szerezzenek.” – Lehet-e valaminek érvényességet szerezni, ha nem lépett hatályba? Schwarzenberg március 9-én jegyzéket küldött a frankfurti parlament számára, amelyben alá kívánta támasztani az osztrák hegemóniát a német egységben. Itt a 38 milliós lakosságú egységes Osztrák Császárságot tényként közölte. Ezt követően március 11-én, Magyarországon is kihirdették az alkotmányt, májustól kezdve pedig minden újonc esküt tett rá. Minden későbbi jogszabály – területi rendezés, belső vámhatár megszűnése, közteherviselés – visszahivatkozott erre az alkotmányra. A legfőbb érv pedig a szilveszteri pátens létrejötte, mely 1851. december 31-én hatályon kívül helyezte az olmützi alkotmányt – ami nem volt hatályban, azt értelemszerűen nem is lehet hatályon kívül helyezni. Az alkotmány hatálybalépésének megkérdőjelezését egyetlen tényező indokolja. Ferenc József személyes megítélése. Addigi rövid, de eseménydús uralkodása alatt több alkotmánytervezet látott már napvilágot, így célszerűbb volt „letagadni” az alkotmány hatálybalépését, nehogy az uralkodó személyes kompetenciája megkérdőjeleződjön. Az igazság valahol a kettő között van. Valójában az alkotmány hatályba lépett, de nem hajtották végre teljesen. Rendelkezéseiben bár a kremsieri föderalisztikus alkotmánytervezetnél drasztikusabb, mégis meg kell említenünk, hogy bár az áprilisi törvények többségét megsemmisítette, a jobbágyfelszabadításra és a sajtótörvényre vonatkozó rendelkezéseket mégis meghagyta. Egységes végrehajtói hatalmat teremtett, melyben a Birodalmi tanács pusztán tanácsadó szervként funkcionál. A magyar területeken bevezette a katonai kormányzatot, melynek a központosított állam alapjainak lerakása lett a feladata.


Alexander Bach. Forrás: Wikipedia

Az Alexander Bach hivatalában kidolgozott centralista szellemű alkotmány végrehajtását azonban az osztrák államvezetés is akadályozta. A Schwarzenberg-kormányzat gyakorlatilag mellőzte az olmützi alkotmányt, 1850 őszétől már fel sem eskették az újoncokat a birodalmi alkotmányra, csupán a császár iránti hűségre. Schwarzenberg, a koncepciózus vezető pontosan átlátta a Habsburg Birodalom erőtlenségét, az egységet belülről szétrepeszteni próbáló törekvéseket, és azt, hogy minden áron meg kell valósítani a Habsburg-vezetéssel biztosított közép-európai birodalmat, mely egyesíti a császári és a forradalom előtti Német Szövetség területeit. Végignézve az alkotmány rendelkezéseit, található benne néhány igen fontos valóban alkotmányos vagy annak tűnő megfogalmazás. Többek között az alkotmány rendelkezik a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztásáról, a bírósági eljárások nyilvános lefolytatásáról, valamint védi a bírók pozícióját. Biztosítja a községi elöljárók szabad megválasztását, és megerősíti a jobbágyterhek megszüntetését. Ezt a látszatalkotmányosságot tartotta fenn egy ideig Schwarzenberg, a magyar szeparatizmus elleni küzdelem zászlója alatt, valójában a császár egyeduralmát elősegítve. Schwarzenberg is csak a közvélemény lecsillapítása céljából használta, de a nyílt abszolutizmusnak egyre több támogatója lett. Az események sorozata egyre inkább az alkotmány eltörlése felé mutatott. Az 1848 előtt hatalmon lévő osztrák konzervatívoknak szintén nem tetszett, hogy a látszatalkotmányosság a minisztertanács kezébe adta a hatalmat. A Habsburg-ház több tagja szerint is tarthatatlan a császári jogok megnyirbálása, de I. Miklós orosz cár is ellenezte, hogy a császár kezét alkotmány kösse. 1851 márciusában újjászervezték a Német Szövetséget, így már nem volt szükség a továbbiakban az alkotmány fenntartásának kötelező látszatára. 1850 őszére a Schwarzenberg-kormány miniszterei elvi állásfoglalásra kényszerültek, az egyre drasztikusabbá váló, jogilag aggályos politikai rendszer miatt Anton Schmerling lemondott miniszteri posztjáról, Alexander Bach pedig elhagyta addigi alkotmányos centralizmusra törekvő elveit, és pozícióját megerősítve a rendszer kiszolgálója lett.


Az ifjú Ferenc József. (Forrás: Wikipedia)

1851-re felismerte az udvar az alkotmányban foglaltak végrehajthatatlanságát, augusztus 20-án császári kéziratokban megfogalmazták, hogy az olmützi alkotmány kivihetetlensége indokán a kormány kétes politikai viszonyai miatt az uralkodón kívül semmilyen más politikai tekintélynek nem felelős. Ezt követően 1851. december 31-én a császár által kiadott szilveszteri pátensben hatályon kívül helyezték az alkotmányt és deklarálták a császári egyeduralmat. A szilveszteri pátens a polgári szabadságjogok tekintetében megerősítette ugyan a törvény előtti egyenlőséget és a jobbágyi függéstől való mentességet, ugyanakkor felszámolta az esküdtszékeket, alsó fokon összevonta a közigazgatást és az igazságszolgáltatást, megszüntette a bírósági eljárások nyilvánosságát, központosított bírói szervezetet hozott létre, majd életbe léptették az osztrák polgári és büntető törvénykönyvet, a birodalom koronaországai gyakorlatilag autonómia nélküli közigazgatási egységekké váltak. A szilveszteri pátens centralizált és drasztikus irányvonala tehát jóval túlmutatott a valódi alkotmányosság tekintetében deficitesnek ítélt olmützi alkotmányon. Életbe lépésével a birodalom többi tartományában is bevezették a nálunk már a szabadságharc leverése óta létező neoabszolutizmust.

Csizmadia Anna

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket