Hátországok szerepe a háborús konfliktusokban

Home Fronts: Gender, War and Conflict (azaz Hátországok: Társadalmi nem, háború és konfliktus) címmel rendezte éves konferenciáját a Women’s History Network. Az Egyesült Királyságban 1991 óta működő egyesület legfontosabb célja, hogy a nőtörténet iránt érdeklődő társadalomtörténészeket, szociológusokat, muzeológusokat és a különböző archívumok kutatóit egy csoportba tömörítve hívja fel a közvélemény figyelmét a gender-kutatások fontosságára. A 2014. szeptember 5–7. közötti tanácskozás színhelyéül egy közép-angliai kisváros, Worcester egyeteme szolgált, az aktuális témát pedig az első világháború kirobbanásának százéves centenáriuma adta.

Fotó: Czeferner Dóra

A háromnapos tanácskozáson közel száz előadás hangzott el a nők közvetlen és közvetett háborús szerepvállalásával kapcsolatban. S bár a fókuszban végig a Nagy Háború időszaka maradt, az elhangzott prezentációk témái között megjelent a második világháború, az amerikai függetlenségi háború, sőt az ókori görög poliszok közötti konfliktus egyes aspektusai is. A szigetországban oktató egyetemi tanárok és kutatók mellett több egyesült államokbeli, kanadai és kelet-közép-európai (finn, lengyel, litván, magyar és szlovén) történész mutatta be aktuális kutatásait az eseményen. A különösen élénk vitát kiváltó plenáris előadásokat pedig olyan nemzetközileg is elismert nőtörténészek tartották, mint Deborah Thom (University of Cambridge), akinek fő kutatási területe az angol nők első világháborús munkavállalásához kapcsolódik, vagy Lisa Pine (South Bank University), aki a Harmadik Birodalom ifjúsági mozgalmai mellett a náci rezsim nőkre, valamint  gyermekekre gyakorolt hatását vizsgálja.

 

A konferencia programja alapvetően öt fő téma köré csoportosult, amelyek a háború hátországának mindennapjait meghatározták: a politikai mozgalmakon kívül előkerültek természetesen azok a civil közösségek is, amelyeket a „gyengébb nem” képviselői hoztak létre az első világháború éveiben. E spontán – vagy például Lengyelországban felülről – szerveződő egyesületek céljai rendkívül különbözőek voltak: a katonai fehérnemű és gyermekkelengye varrásától a fronton harcolók számára küldött tarhonya készítéséig terjedtek. Alapítottak egyesületeket a menekült és sebesült katonák gondozására is. Egy ilyen profilú szervezet működött egyébként Worcester egyetemének falai között is 1914 és 1918 között, ide főként belga menekülteket szállítottak.

Hangsúlyos szerep jutott a női munkavállalás témakörének is, hiszen már az amerikai függetlenségi háború óta jellemző az, hogy a háborús konfliktusok időszakában megnő a női foglalkoztatottak aránya. A tradicionálisnak tekintett ápoló-, nevelő- és gondozó tevékenységek mellett az érdeklődők bepillantást nyerhettek a királyi család által alkalmazott szakácsnők, valamint gyógyfűkereskedők mindennapjaiba is. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni azt, hogy az angol gyógyszerészeti ipar a 20. század kezdetére olyan mértékben összezsugorodott, hogy a szigetország lakóinak igényeit csupán az Osztrák‒Magyar Monarchia területéről importált gyógyfüvekkel tudták kielégíteni.

A nők fizetett, többnyire otthonukon kívüli munkavállalása és szervezkedése természetesen magával hozta a politikai jogokért folytatott harc intenzitásának növekedését is, amely az 1917-es év végétől vált különösen erőteljessé. Az egyes országok kormányainak és vezető politikusainak többsége pedig fokozatosan elismerte, hogy a háború befejezése után nem tagadhatják meg a választójogot a „gyengébb nemtől”.

A konferencia egyik legérdekesebb felvetése mind a plenáris, mind pedig a szekció-előadásokon több alkalommal megfogalmazódott. Eszerint hátország helyett indokolt volna hátországokról beszélni, hiszen a (transz)nacionális szempontok mellett itt a lokális nézőpont is kulcsfontosságú. Karen Hunt (University of Keele) többek között azt hangsúlyozta, hogy bár számos párhuzamot találunk az első világháborús Bécs, Berlin vagy éppen Párizs között, észre kell vennünk az eltérő, helyi sajátosságokat is. Hamarosan megjelenő könyve kapcsán – amelyben egy belga menekülteket befogadó angol kistelepülés, Heyfield történetét vizsgálja – kifejtette, hogy a nagyvárosokban élő nők háborús szerepvállalása mellett a következő években mindenképp szükség van a kisebb, vidéki városok és falvak górcső alá vételére is. Éppen ezért fontos, hogy a három nap során előkerült a Lengyelország észak-keleti agrárvidékén élő nők által kezdeményezett jótékonysági munka, vagy éppen a Litvánia keleti régióiban élő katolikus asszonyok szervezkedései is.

Fotó: Czeferner Dóra

A nők háborús közéletben betöltött funkciói mellett megkerülhetetlen volt a családban, valamint a háztartásban elfoglalt helyük tárgyalása. Ezzel kapcsolatban a legtöbbször felvetett kérdés talán a következő volt: „Milyen a jó háziasszony a háború idején?” Ahogy az előadások során bemutatott háborús propaganda által terjesztett plakátokból és felhívásokból, valamint a hátországokban kiadott szakácskönyvekből kiderül, a takarékosság mellett a legnagyobb erénynek minden bizonnyal a kreativitás tekinthető. Az élelemhiány miatt ugyanis szinte minden feleség és édesanya szembesült azzal, hogy a hozzávalók hiánya miatt lehetetlen a békeidőkben publikált receptek többségének elkészítése. Ezért kényszerültek arra, hogy olyan adalékanyagokkal főzzenek, mint például a cukorrépalevél. Továbbá – az anyaghiány, valamint a konfekcióipar pangása miatt – számos alkalommal kényszerültek arra, hogy régi, elnyűtt ruháikat alakítsák át.

A kultúra is helyet kapott a tanácskozás témái között. A (gyászruha)divat, valamint az öltözködés leegyszerűsítése mellett egy olyan film (On the Border) is bemutatásra került, amelyet a Sussex-i Egyetem professzora, Lizzie Thynne készített az édesanyja emlékére. A család hagyatékából származó leveleken, fotókon, festményeken, valamint az oral history-n alapuló dokumentumfilm egy olyan asszony életét meséli el, aki finn hazáját otthagyva kényszerült arra, hogy az egyik gyermekét örökbe adva meneküljön Angliába a második világháború időszakában.

 

A szekciók munkája mellett a konferencia résztvevői arra is lehetőséget kaptak, hogy a közép-angol vidékkel, illetőleg a konferenciának otthont adó egyetem történelmi múltjával ismerkedjenek. A háború idején kórházként, valamint ápolónő- és menekültotthonként működő épület területén tett séták során a vendégek megtekinthették a múzeumot, a kápolnát és az annak falain korunkra maradt freskókat. Ezen kívül alkalom nyílt a Worcester városától csupán néhány kilométerre fekvő Stanbrook apátság impozáns épületének felfedezésére is.

 

A három napos rendezvény legfontosabb hozadéka – amellett, hogy a közvélemény figyelmét a társadalmi nemek története kutatásának fontosságára irányította – az egyes országok kutatói közötti tudástranszfer lehet. A nyugat-európai országokban – amelyek az új témák mellett az új típusú kutatásmódszertani elméletekre is nyitottak – egy igen magas szintű digitalizálási és adatbázis-építő munka vette kezdetét az elmúlt években, amelynek számos eredménye már most is érzékelhető. A megkezdett projekt azonban hosszú távú célját csak akkor érheti el, ha a közép-európai államok is csatlakoznak hozzá, hiszen az egyes régiók nőtörténete közötti párhuzamok – és esetleges különbségek – csak így válhatnak kimutathatóvá. Ezt a távolabbra mutató célt szolgálja a Women’s History Network – már meghirdetett – 2015. évi konferenciája is, amelyet a Kent-i Egyetem (Canterbury) szervez majd, s amelynek témája a nők által alapított civil és politikai csoportosulások tanulmányozása lesz. Az egyesület – régióra, országra való tekintet nélkül – minden kutató jelentkezését szívesen veszi, hiszen rendkívül széles időbeli, földrajzi és metodológiai perspektívákban mozog.

Ezt olvastad?

75 éve, 1948. január 30-án három lövés dördült el Új-Delhiben, kioltva az Inner Temple meghívott tagjának, az indiai szuverenitás visszaszerzőjének,
Támogasson minket