Hatszázezer magyar fogoly 1944 és 1960 között a Szovjetunióban – a teljes nyilvántartás Magyarországra érkezik

Az oroszországi magyar vonatkozású levéltári iratfeltárás történetének eddigi legnagyobb mennyiségű adatátadását jelentette be az Országházban Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, Andrej Viktorovics Juraszov, az Orosz Levéltári Ügynökség (Roszarhiv) helyettes vezetője, Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója és Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke: az Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottság megállapodása és az annak megvalósítását elősegítő 1562/2019. (X. 4.) kormányhatározat alapján Magyarország megkapja hatszázezer, a második világháborúban és azt követően szovjet táborokba került magyar fogoly azonosító kartonját.

Kikből áll, és mivel foglalkozik az Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottság?

Az Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottság (teljes nevén Orosz–Magyar Kormányközi Levéltári Együttműködési Bizottság) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oroszországi Föderáció Levéltári Szolgálata (orosz rövidítése: Roszarhiv) között 2003. július 2-án kötött megállapodás nyomán alakult meg. A felek közös célja, hogy segítsék egymást a levéltárügy területén. A testület 2017 februárjában alakult újra. Magyar tagjai Szabó Csaba, az MNL főigazgatója, Mikó Zsuzsanna, az MNL főigazgató-helyettese, Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke, Kovács Vilmos, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, a bizottság társtitkára Seres Attila, az MNL munkatársa, továbbá megfigyelőként az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz is részt vesz a munkában. Az orosz fél részéről a társelnök a Roszarhiv helyettes vezetője, Andrej Juraszov, tagjai Jelena Tyurina, az Orosz Állami Gazdasági Levéltár igazgatója, Marina Asztahova, az Orosz Állami Politika- és Társadalomtörténeti Levéltár igazgatóhelyettese, Igor Fetyiszov, a Külügyminisztérium Történeti Dokumentációs Főosztályának helyettes vezetője, valamint a bizottság társtitkára, Marina Oszekina (Roszarhiv). A testület 2003 és 2017 közötti munkájáról az Orosz Kulturális Központ és a magyar történelem című cikkünkből tudhat(tok) meg többet, ide kattintva. 2017 óta a vegyesbizottság közös kiállítások rendezését, konferenciák szervezését és forráskiadványok megjelentetését tűzte napirendre, továbbá együttműködik abban, hogy az orosz és a magyar kutatók hozzáférhessenek a másik országban található levéltári iratokhoz.

Latorcai János. Fotó: Rácz Tünde / Honvedelem.hu

Hogyan született megegyezés a magyar hadifoglyok kartonjainak átadásáról?

Az Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottság hetedik ülésén, 2018 szeptemberében, Szentpéterváron a felek megállapodtak a második világháború idején fogságba esett és elhurcolt közel hatszázezer magyar állampolgárra vonatkozó, Oroszországban őrzött levéltári dokumentum feltárásáról. 2019 áprilisában a Magyar Nemzeti Levéltár és az Orosz Állami Hadilevéltár (RGVA) egyezményt kötött arról, hogy az RGVA digitalizálja a gyűjteményében levő úgynevezett nyilvántartó kartonokat, amelyek azoknak a magyar nemzetiségű személyeknek az adatait tartalmazzák, akiket a Vörös Hadsereg egységei foglyuk ejtettek a második világháború során, majd a Szovjetunió hadifogolyként őrzött. Az RGVA a digitalizálást követően a másolatokat átadja a Magyar Nemzeti Levéltár részére. Orosz részről a feldolgozó munkát, a digitalizálás és az adatbázis-fejlesztés folyamatát a nemzetközi kulturális és tudományos projektek megvalósítását koordináló orosz állami alapítvány, a Nemzeti Projekt Alap fogja elvégezni.

Andrej Juraszov. Fotó: Rácz Tünde / Honvedelem.hu

Miért nem kapta meg Magyarország korábban ezeket a dokumentumokat?

A második világháború végén természetesen azonnal igény merült fel az eltűnt és hadifogságba esett katonák felkutatására. A Szovjetunióban őrzött foglyok köre hamarosan bővült, hiszen a Magyarországot megszálló Vörös Hadsereg civil lakosok tömegét hurcolta el „málenkij robotra”. Az 1947-es békekonferencia úgy döntött, hogy a hadifoglyokat, amint lehetséges, haza kell szállítani. Ekkor a szovjet hatóságok százezer foglyot engedtek el. Átfogó hadifogolycsere-egyezmény azonban nem született, hiszen a Szovjetuniónak – már csak a „málenkij robotra” elhurcolt foglyokra tekintettel sem – nem állt ez érdekében. A foglyok több éves kényszermunka után, több ütemben kerülhettek vissza Magyarországra, de a szabadon bocsájtás nem volt teljeskörű. A Rákosi-rendszer az ötvenes években „megoldottnak” nyilvánította a „hadifogolykérdést”, a „málenkij robotra” hurcolt civilekkel pedig nem foglalkozott. A Szovjetunióba deportált magyarok kérdése a Kádár-korszakban is tabunak számított. 1989 után Borisz Jelcin orosz elnök megígérte, hogy kutathatóvá teszi az áldozatok nyilvántartási kartonjait. Az oroszok 1992-ben egy olyan adatbázist adtak át Magyarországnak, amely mintegy 50 ezer elhunyt magyar fogoly adatait tartalmazta. 1998-ban egy második, pontosított nyilvántartás érkezett hazánkba, amely 58 749 személyről tartalmazott információkat. Az adatbázist a későbbiekben bővítették: a Hadtörténelmi Levéltárban jelenleg 64 957 elhunyt magyar személyt tartanak nyilván.

Latorcai János, Szabó Csaba, Andrej Juraszov, Földváryné Kiss Réka. Fotó: Rácz Tünde / Honvedelem.hu

Milyen dokumentumok érkeznek most, mikortól és hogyan lesznek kutathatók?

Az együttműködési egyezmény értelmében 2019. december 1-jéig öt szakaszban összesen 682 131 nyilvántartó karton másolata kerül a Magyar Nemzeti Levéltár állományába, ami összesen 1 364 262 digitális felvételt jelent. Az átadási szakaszok belső rendje, az Orosz Állami Hadilevéltár gyakorlatát követve, az ABC-rendet tükrözi. 2019. október 9-éig bezárólag eddig 408 ezer hadifogolyként nyilvántartott magyar személy kartonjának másolatát adták át a Magyar Nemzeti Levéltárnak. A Kormány 1562/2019 (X. 4.) számú határozatában 200 millió forintot biztosított a Szovjetunióba hurcolt magyarok adatbázisa 1944–1960 projekt megvalósítására. A határozat értelmében gondoskodni kell a Szovjetunióba került magyar állampolgárokra vonatkozó iratanyag feltárásról, adatbázisban rögzítéséről és digitális másolatuk előkészítéséről, illetve elkészíttetéséről, a felvett adatok és digitális másolatok magyarországi ellenőrzéséről és feldolgozásáról, valamint az adatbázis és a digitális másolatok kutathatóságának és közzétételének biztosításáról. A másolatok beérkezése után tehát a munka nem fog megállni, sőt akkor kezdődik meg a dandárja. A kartonokat le kell fordítani magyar nyelvre, adataikat azonosítani kell. El kell készíteni az orosz adatbázis (erről bővebben lásd az eggyel lejjebbi bekezdést) magyar változatát, adataival össze kell vetni a digitalizált kartonokban található információkat. Ezt követően a hibákat, és esetleges többszöri adatfelvételeket kell kijavítani. A kartonokról tudni kell, hogy magyarul nem tudó szovjet katonák töltötték ki őket, mégpedig kézírással, cirill betűkkel, hallás alapján. Ez azt jelenti, hogy az adatok szinte biztosan torzultak, így korrekciójuk külön feladat lesz.

Szabó Csaba, Andrej Juraszov, Latorcai János, Földváryné Kiss Réka. Fotó: Rácz Tünde / Honvedelem.hu

Milyen információk találhatóak a kartonokon?

Minden kartonon 24-25 adatot találhatunk az illető személyről, azonban nem minden esetben töltötték ki teljesen az űrlapot. A nyilvántartás rendje, a kartonok formája és a rajtuk kért adatok az idők folyamán változtak: összesen öt kartonmintáról van tudomásunk jelenleg. A Magyar Nemzeti Levéltár részére átadott iratmásolatok mellett készül egy orosz nyelvű, cirill betűs adatbázis is, amely a nyilvántartó kartonokon szereplő, az egyes személyekhez köthető legfontosabb információkat tartalmazza. Az adatbázisban tizenhárom adatmező található: a hadifogolyként nyilvántartott személy vezeték- és keresztnevét, születési adatait (születési helye és időpontja), a fogságba esés helyét és idejét, a fogoly nemzetiségét, a tábor elhagyásának okát és idejét tartalmazza, illetve amennyiben az illető személy elhunyt a hadifogolytáborban, az elhalálozásának időpontját és annak okát is feltünteti. A kartonok ezen felül további adatokat is tartalmaznak, így a vallási hovatartozást, iskolai végzettséget, a katonai rangot vagy a csapattestet. A kartotékrendszer nemcsak azoknak a személyeknek az adatait tartalmazza, akik hadifogságba estek, hanem azokét a civil személyekét is, akiket civilként internáltak, majd deportáltak a Szovjetunióba. Szabó Csaba a projekt bemutatása során hangsúlyozta, hogy a szovjet hadifogságba került nagyjából hatmillió ember tizenöt százaléka magyar nemzetiségű volt, ami azt jelenti, hogy a lakossághoz képesti számarányt nézve Magyarországról származott a legtöbb fogoly.

Szabó Csaba. Fotó: Rácz Tünde / Honvedelem.hu

Az egyezmény társadalmi jelentősége

Latorcai János a sajtóbemutató során hangsúlyozta, hogy a 20. század súlyos megrázkódtatások, pótolhatatlan veszteségek és tragédiák sorozatát hozta el, s e traumákban a magyar családok mindegyike érintett. A múlt forrásokon alapuló megismerését célzó tudományos munka nyomán az eljövendő generációk lehetőséget kapnak arra, hogy megismerhessék eleiknek múltját, viszontagságait, s ezzel tanulhatnak, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint felmenőik. Andrej Viktorovics Juraszov szerint a projekt segíthet Oroszország és Magyarország közös múltjának tárgyszerű feltárásában, ami alapját jelentheti a jövőbeli békés együttműködésnek, nyugodt párbeszédnek a két ország között. Szabó Csaba szerint az adatok feltárása komoly tudományos előrelépést jelent, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a kartonokon megtalálható a személyi akták száma is, amelyet az orosz féltől ki lehet kérni további kutatás céljára. A személyi akták halálozás esetén tartalmazzák annak helyét, idejét, és a temetkezési adatokat is, így megnyílik az út arra, hogy a családok megadhassák végre a végtisztességet ott elhunyt szeretteiknek. Földváryné Kiss Réka kiemelte, hogy ez a megállapodás óriási adósságot ró le a magyar társadalom felé, hiszen olyan információs kárpótlást nyújt, amelyekre sokan évtizedek óta várnak. A kartonok és az orosz nyelvű adatbázis megérkezése után azonnal munkacsoport fog felállni az Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottság magyar tagjainak vezetésével, ahol a Magyar Nemzeti Levéltár, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatói közösen fogják feldolgozni a megkapott adatmennyiséget. Az osztrák és német tapasztalatok alapján ez a munka hosszú éveket vesz majd igénybe. Eredményeit minden esetre kíváncsian várjuk!

Szőts Zoltán Oszkár

Köszönjük a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a meghívást és a háttéranyag rendelkezésre bocsátását, valamint a Honvedelem.hunak a fotók közlésének engedélyezését.

Ezt olvastad?

Magyarország nemzeti ünnepének alkalmából a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum „forradalmi hangulattal” várja az érdeklődőket. A rendezvényt idén új helyszínen,
Támogasson minket