A helytartó – BBC History 2018/3.

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Edmund Veesenmayert a katonai törvényszék Nürnbergben húsz év börtönre ítélte, büntetéséből azonban csupán hat évet töltött le, ezt követően szabadlábra helyezték. Pedig kulcsszerepet játszott Magyarország német megszállásában, és a magyarországi zsidóság, valamint a Harmadik Birodalom politikai ellenfeleinek deportálásában. Hogyan, s miért? A kérdések megválaszolására ajánljuk figyelmébe mai olvasmányunkat.

Kossuth Kiadói Csoport Magyarország könyvpiacának egyik legnívósabb szereplője. Számos történettudományi munkát gondoztak fennállásuk több mint 70 éve során. A tudományos ismeretterjesztést kiemelten fontosnak tartva hetedik éve adják ki havi rendszerességgel a BBC History – történelmi magazint. Az Újkor.hu örömmel köszönti partnerei között a Kiadót. Együttműködésünk keretében – többek között – havonta ajánló cikket jelentetünk meg a jövőben a BBC History aktuális számához.

… a bűnhődés elmaradásáról – Szerkesztői előszó

Ebben is a legszerencsétlenebből alakultak a dolgok. Pritz Pál mélyre tekintő – voltaképpen Magyarország világháborús történelmének sarokköveit is bemutató – cikkéből ez is kitűnik: a náci rendszer egyik kimagaslóan tehetséges, rendíthetetlen hívét fogtuk ki helytartóként. Nyilvánvaló, hogy a magyar történelem legsúlyosabb tragédiája nem egyedül a világtörténelmi konstellá­ció számlájára írható, abban múlhatatlan szerepük volt a magyar uralkodó osztályok prominenseinek, ám az is vitathatatlan, hogy a mértékben erősen személyes része volt Veesenmayer-nek, aki rendkívül agyafúrt érvrendszerrel szorgalmazta Magyarország német megszállását, majd teljhatalmú megbízottként teremtette meg a feltételeket a magyar zsidóság megsemmisítéséhez. Pritz Pál kimondja, az Auschwitzba küldött hatszázezer magyar pusztulásában a főszereplő nem az alacsony rangfokozatú Eichmann alezredes, hanem a birodalmi vezetés első vonalába tartozó Veesenmayer.

Veesenmayer 1945 utáni sorsa iskolapéldája a háború utáni igazságszolgáltatás groteszkségének. Föladta magát az amerikaiak­nak, kemény húsz évre ítélték, majd hat év után kiszabadult, képes­ségeinek megfelelő munkát kapott – Franciaországban képviselt egy német céget –, utána sikeres üzletember, végül nyugdíjba vonulva igen tisztes jólétben élte le utolsó éveit.

A „három nagy” sem így képzelte a felelősségre vonást. Nürnbergben 23 kiemelt bűnöst állítottak a nemzetközi tör­vény­szék elé, s mintegy 200 vádlottról az úgynevezett „további nürnbergi perekben” mondtak ítéletet – Veesenmayer is egy ilyen bírói testület előtt számolt be hűvös tárgyilagossággal tetteiről. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a nürnbergi perek szolgáljanak mintául a többi ország bíróságainak, ám ez nemcsak azért nem alakult így, mert számos országban – leginkább Franciaországban és Olaszországban – tízezres nagyságrendben lincseltek meg kollaboránsokat, s a jéghideg termekben tartott nyilvános népbírósági perek gyűlölettől túlfűtött légkörét össze sem lehetett hasonlítani a közönség elől elzárt nürnbergi tárgyalótermek rideg nyugalmával.

Ennél lényegesen fontosabb, hogy a hidegháború szele már nagyon hamar elérte az igazságszolgáltatásra hivatott megszálló hatalmakat, ily módon a kezükre került nácikat saját céljaiknak megfelelően használták föl. Veesenmayer ugyan megjelent a budapesti népbíróság előtt, de tanúként és nem vádlottként bocsátották legfőbb bűneinek tetthelyére, sőt az amerikaiak még azt is kikötötték, hogy csak Magyarországon tanúskodhat, nem engedhetik át Csehszlovákiába és Jugoszláviába, pedig ott is nagy érdeklődés volt iránta. Miután készségesen megtette másokra terhelő vallomását, 1947-ben visszavitték a számára biztonságot jelentő Németországba. És ezzel a futó magyar kalandnak is vége lett számára. Amikor 1974-ben, három évvel a halála előtt öt órán át beszélgetett Bokor Péterrel, a bűntudatnak a szikráját sem mutatta, s a németek legnagyobb hibáját abban látta, hogy nem nyerték meg a háborút.

Papp Gábor
főszerkesztő

 

A tartalomból:

Veesenmayer útja a budai Várba

A német megszállást sugalló és helytartóként később Magyarország élére álló Edmund Veesenmayer 1943. december 10-én kelt jelentésében felettébb lesújtó képet fest az ország vezetőiről és a magyarokról. A kép realitása mellett Pritz Pál azt is ­mérlegre teszi, milyen felelősség ­terheli a helytartót a magyar zsidóság ­jelentős részének elpusztításáért. (24. oldal)

Az akasztás, amely megrengette az országot

A halálos ítélet nagy közfelháborodást váltott ki, mégis végrehajtották a kétgyerekes anyán 1955-ben, mert agyonlőtte az őt bántalmazó barátját. Lizzie Seal kifejti, hogy Ruth Ellis kivégzése miként fordította a brit közvéleményt a halálbüntetés ellen. (82. oldal)

Történelmi személy volt Artúr király?

A római csapatokkal harcolt Franciaországban – vagy az angolszász betolakodókkal Britanniában? És hol van Camelot? A legújabb kutatások alapján Nick Higham válaszol néhány, a harcos uralkodóval kapcsolatos, újra és újra felmerülő kérdésre. (60. oldal)

Fajvédő kommunizmus

Az 1956-ban a lengyel pártban és valamelyest a társadalomban is népszerűségre szert tevő Władisław Gomułka ereje tíz év alatt erősen megkopott. Domány András bemutatja a rendkívül bonyolult akkori helyzetet, amelyet egyszerre jellemzett a párton belüli hatalmi harc, egy öntudatos diákmozgalom születése és mindenek­előtt a holokauszt óta példátlan méretű antiszemita hecckam­pány, amely ezreket üldözött el az országból (70. oldal)

12 mérföldkő az emberiség történetében

Rob Attar interjút készített tizenkét történésszel, akik mind meg­nevez­tek egy-egy olyan eseményt, amelyet – a huszadik századdal bezárólag – fordulópontnak tartanak az emberiség történetében (75. oldal)

Ezt olvastad?

A Lászlóból Lancelot: Magyar király a Kerekasztal lovagjai között? (László to Lancelot: Hungarian Kings, Arthurian Knights) címmel került megrendezésre a
Támogasson minket