A helytörténet napja Szolnokon - Beszámoló a Levéltári Napról

Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára 2016. szeptember 13-án rendezte meg a „Levéltári Nap” című tudományos-ismeretterjesztő konferenciáját a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat dísztermében. A „Levéltári Nap”, amely az intézmény éves fő eseményének számít, idén 19. alkalommal került megrendezésre azzal a céllal, hogy a hallgatóság megismerhesse a levéltárosok és a meghívott történészek legújabb kutatási eredményeit.

Az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára fontos feladatának tartja, hogy a gyűjtőterületén végzett munka és a levéltári anyag kutathatóvá tétele mellett tudományos tevékenységet is végezzen, s az e téren elért eredményeit ne csak a szűkebb értelemben vett szakmai, de a széles közönség elé is tárja. Ennek a feladatnak a fontosságát hangsúlyozták az esemény megnyitói és köszöntői is. Csönge Attila levéltárigazgató üdvözlő szavai után Urbán Ildikó, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket és a Levéltár közéleti tevékenységét méltatta. Ehhez csatlakozott Kovács Sándor, a megyei közgyűlés elnöke, majd Dr. Mikó Zsuzsanna a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója is, aki beszédében azt hangsúlyozta, hogy a helytörténetírás az identitásteremtés fontos része, így a Levéltárnak is feladata, hogy az új kutatási eredményeket közzétegye. Úgy gondolom, mindehhez kiváló fórumot nyújtott a „Levéltári Nap”, ahol a történész, levéltáros és muzeológus kollégák mellett minden helytörténet iránt érdeklődő megtalálhatta a számítását és érdekes, eddig ismeretlen információkkal gazdagodhatott szűkebb vagy tágabb lakókörnyezetével kapcsolatban.


Fotó: MNL JNSZML

2015 óta hagyomány, hogy azokat a személyeket, akik tevékenységükkel kitüntetetten támogatták az intézmény munkáját, „Pro Archivo” díjban részesíti a levéltár. Az idei kitüntetettek között szerepelt Kovács Sándor, a megyei közgyűlés elnöke, aki a Levéltár személyi állományának megmaradásáért és infrastrukturális állagmegóvásáért tett erőfeszítéseiért, a Megyei Önkormányzat és a Levéltár közötti szakmai és kulturális kapcsolatok ápolásáért és megőrzéséért, továbbá a Levéltár tudományos és közművelődési munkájának segítéséért kapott díjat. Magó Károlynak a Szolnoki Repülőmúzeum munkatársának a Levéltár elmúlt években rendezett időszaki kiállításaihoz nyújtott segítségéért, szakmai tanácsadásáért valamint a Szolnoki Repülőmúzeum és a Levéltár közötti szakmai kapcsolatok fejlesztéséért ítélték oda a díjat. A kitüntetettek között szerepelt még Ecseki András gazdálkodó, aki a Levéltár elmúlt években rendezett időszaki kiállításaihoz több alkalommal nyújtott segítségéért, magántulajdonát képező különleges tárgyak és eszközök kiállítási célú kölcsönadásáért kapott „Pro Archivo” díjat.

A díjak átadása után került sor a rendezvény fő programpontjára, a tudományos tanácskozásra. Idén hét előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az előadások változatos témákban, de koránt sem véletlenszerűen hangzottak el. A sort Dr. Fülöp Tamás a Pallas Athéné Egyetem tudományos rektorhelyettese, a Levéltár egykori igazgatója nyitotta meg, aki gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából tartott előadást Tökéletesedés és haladás a gyakorlatban – Széchenyi eszméi és vállalkozásai címmel. Az előadó a téma avatott ismerőjeként szemléletesen vázolta fel, hogy Széchenyi hosszas útkeresés után, végül 1825-re találta meg hivatását, hogy életét Magyarország felemelésének szenteli. E cél érdekében dolgozta ki elméleti rendszerét, amit a gyakorlati megvalósítás követett. Az előadó azonban hangsúlyozta, hogy éppen e program rendkívül szisztematikus jellege okozta Széchenyi rendszerének gyengéjét, mert annyira szigorú és következetes volt, hogy képtelenné vált bármilyen más politikai irányzattal együttműködni, ami gyakorlatilag politikai elszigeteltségbe taszította a grófot.

A tanácskozás második előadása már igazi helytörténeti tematikát ölelt fel. Bojtos Gábor, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár főlevéltárosa 305 vs. 1200 – Szolnok város első világháborús hősi halottai címmel prezentált egy rendkívül izgalmas előadást. A Nagy Háború századik évfordulóján rendkívül hálás téma ez, Bojtos Gábor azonban már több éve kutatja az első világháború megyei vonatkozásait. Jelen előadásában Szolnok város veszteségeiről beszélt, ahol két, egymástól rendkívül eltérő veszteségszám élt a köztudatban: az egyik a 305, amely még egy laikus számára is igen alacsonynak tűnhet egy ekkora város esetében, a másik az 1200, amely viszont már óvatosságra intette a szakértőket. Az előadó kutatásai során rendkívül következetesen feltárta a város első világháborús veszteségeire vonatkozó forrásokat és megállapította, hogy a valós veszteség valahol a két szám között kellett, hogy legyen. Ő maga eddig 637 szolnoki hősi halottat számlált össze, aminek következtében lehetőség nyílik méltóképpen megemlékezni ezekről az emberekről.


Fotó: AGT.BME.hu

Az elmúlt hetekben nyílt meg a szolnoki Reptár, a korábbi Szolnoki Repülőmúzeum felújított és modernizált formája, ezen alkalomból pedig Magó Károly zászlós, a múzeum munkatársa tartott előadást, melyben a szolnoki polgári repülés történetét tekintette át 1945-ig. Szolnok neve ma már egybefonódik a repülés fogalmával, ami nem véletlen, hiszen már a 19. század végén feltűntek olyan szolnoki illetőségű tervezők, akik nem túlzás azt állítani, hogy forradalmasították a repülést. Az 1910-es években előbb a léghajók, majd a motoros repülőgépek is megjelentek Szolnok légterében, de az igazi áttörés az 1930-as években következett be. A trianoni békeszerződés rendkívül szűk korlátok közé szorította a katonai repülőgépek gyártását és fejlesztését, ami viszont kedvezett a polgári repülésnek. 1935. március 17-én létre is jött az első szolnoki sportrepülő szakosztály a Közép-magyarországi Auto és Motor Club (KAMC) keretein belül. Ettől kezdve a szolnoki sportrepülés fejlődése töretlennek mondható. A szakosztály egészen a második világháború végnapjaiig működött, majd a háborús károkat átvészelve újra a magasba emelkedhettek a szolnoki repülőgépek. Ilyen hagyományokkal nem is csoda, hogy napjainkban is a város identitásának fontos elemét képezi a repülés.


Fotó: Indexvas.hu

A történelmi időrendet is követve, Csönge Attila levéltárigazgató előadása következett, aki kutatási területének egy kicsi, ám annál érdekesebb szeletével ismertette meg a hallgatóságot. Ma már nem emlékszem mi volt az oka… Különös párttitkárváltás Szolnokon 1946-ban című előadásában arra kereste a választ, vajon miért váltották le Fodor János szolnoki párttitkárt. Az előadó Fodor életútjának feltárásával adta meg a választ. Fodor a háború előtt megjárta a Horthy-rendszer börtöneit, majd internálták is. A háború után azonban a politikába visszatérve komoly tisztogatásba kezdett, többek között perbe fogták a Fodort bebörtönző Bögre Sándort is, aki azonban a per során megnevezte Fodor feleségét, mint a Horthy-rendőrség besúgóját. Az állítás soha nem nyert bizonyítást, az MKP vezetésének azonban ez is elég volt ahhoz, hogy Fodort menesszék, sőt, a Rákosi-rendszerben ismét internálják a feleségével együtt. 1956-os szereplése után azonban rehabilitálták. Joggal gondolhatjuk, hogy Fodor kalandos életpályája jól tükrözi a 20. század viharos politikai viszonyait.

Idén ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját, ezért a „Levéltári Nap” második felében elhangzott három előadás mindegyikének tematikája ehhez az eseményhez kötődött. Dr. Cseh Géza főlevéltáros Kádár János Szolnokon – 1956. november 4-6. című előadásában azzal a helyi legendával számolt le, mely szerint Kádár János már november 2-án Szolnokra érkezett és innen sugározták a rádióban az ellenkormány felhívását. Orosz levéltári forrásokból tudjuk, hogy Kádár János csak november 4-én érkezett meg Szolnokra, így a nevezetes felhívását első ízben nem az alföldi városban, hanem Ungváron olvasták be és a kormánya is valójában a Szovjetunió területén alakult meg. Lényegében Kádár semmilyen jelentős politikai tevékenységet nem végzett Szolnokon. A szolnoki legenda azért terjedt el mégis, mert az 1956 utáni politikai vezetés titkolni akarta, hogy az új kormány idegen földön, szovjet bábáskodás mellett jött létre. A város egészen a rendszerváltásig őrizte Kádár itt tartózkodásának emlékét, többek között egy, a megyeházán kihelyezett emléktábla felavatásával.


Fotó: MNL JNSZML

Szintén az 1956-os események és még inkább az azt követő megtorlás volt a témája Dr. Mikó Zsuzsanna főigazgató asszony előadásának, melynek címe Az 1956-os forradalmat követő megtorlás jogszolgáltatási szervezete volt. Az előadó a forradalmat követő jogszolgáltatási rendszer felvázolásával rámutatott, hogy az igazságügyi gépezet célja a megtorlás során az volt, hogy jogi alapokat teremtsen az új rendszer számára és a jogszerűség látszatát keltse az eljárásokkal kapcsolatban. Ennek ellenére egyértelmű, hogy a bíróságok pártutasítások alapján cselekedtek s abszolút mellőztek minden jogszerűséget. Főigazgató asszony rámutatott, hogy ennek a jogszolgáltatási rendszernek a körültekintő feltárása rendkívül fontos feladat, hiszen szükség van rá az események minél alaposabb megismeréséhez, ráadásul identitásképző erővel is rendelkezhet, hiszen addig aligha beszélhetünk valódi rendszerváltásról, amíg a forradalmat követő megtorlások logikáját, mozgatórugóit és felelőseit meg nem ismerjük, s a témát körüllengő toposzokkal le nem számolunk.

A nap utolsó, de nem kevésbé figyelemre méltó előadója a Jászság jól ismert kutatója, Dr. Sebők Balázs volt, aki prezentációjában a Szolnok megyei Munkásőrség kezdeteiről osztott meg néhány érdekes információt. 1956. október 23-a még egyszer nem fog megismétlődni. Ekképp állt az idézet az előadás címében, amely jól illusztrálja azt a szándékot, amivel a Munkásőrséget létrehozták. A hatalom 1956-ból azt a következtetést szűrte le, hogy szükség van egy olyan testületre, ami ideológiailag sziklaszilárd, párthű és egy esetleges konfliktus esetén biztosan a hatalom érdekeit szolgálja. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetett tökéletesen elkötelezett embereket verbuválni erre a feladatra, az előadó Fekécs Illés példáját hozta, aki egy egyszerű kubikusból lett Szolnok járás munkásőrparancsnoka. Tehát a Munkásőrség a társadalmi mobilitás terepeként is szolgált, s aki ezen a testületen keresztül felemelkedett, nyilván elkötelezett híve maradt a pártállamnak. Ilyen tekintetben a Munkásőrség története is nagyszerű látlelet az 1956 utáni viszonyok megértéséhez.

A „Levéltári Nap” sikerrel zárult, amit a hallgatóság magas száma fémjelez a legjobban. Kijelenthetjük, hogy a színvonalas prezentációk meghallgatása után minden érdeklődő jó emlékekkel és hasznos ismeretekkel a birtokában távozott.

 

Ajánlott cikkek:

  1. Kísérleti régészet: Hadtörténeti előadás és bemutató
  2. Bábaeskü és nővérruhák – kiállítás Szolnokról
  3. A Forgószél hadművelet – az 1956-os forradalom leverésének története
  4. Az 1956-os forradalom és szabadságharc: A rombológolyó, amely áttörte a berlini falat – interjú Csipke Zoltánnal
  5. A Magyar Természettudományi Múzeum tragédiája 1956-ban
Rovatok: