„Hiába omlott volna e sok vér?” – Iránytű hazánk I. Világháborús köztéri szobraihoz

Mára, 2014. július 14-re, csaknem három olyan generáció nőtt fel Magyarországon, amely nem élt át közvetlenül háborús eseményeket. E sorok szerzője is ezen generációk egyikéhez tartozik, és gyakran gondol arra, hogy bizony milyen szerencsés is ezért. A háború ugyanis borzalmas, legalábbis ezt mesélik azok, akik ezt átélték, erről olvashatunk a történelemkönyvekben, háborús regényekben, és erről szólnak a hollywoodi filmek is. Ennek ellenére gyakran hallunk környezetünkből olyan hangokat, amelyek forradalmat, sőt fegyveres felkelést követelnek, és arra is buzdítanak. Bár a leggyakrabban ők is ezekhez a generációkhoz tartoznak. Július 28-án lesz pontosan száz éve, hogy véget ért a „hosszú” 19. század, és kezdetét vette a „véres” 20. század. Jelzőjét azzal érdemelte ki, hogy két olyan háborús konfliktus zajlott le alatta, amelyet korábban még nem látott a világ. Az I. világháborút Nagy Háborúnak is szokás nevezni, de miért is?

Veszteségek 1914 és 1918 között:

18. gyalogezred 17464 fő

76. gyalogezred 8625 fő

19. gyalogezred 9731 fő

12. gyalogezred 36090 fő

Képek forrása: Dr. Varga József „Első világháborús hősi emlékművek” című honlapja.

Csak néhány veszteségszám, amit azokról az I. világháborús emlékművekről olvashatunk le, amelyek segítenek emlékezni azokra a magyar katonákra, akik életüket adták Hazájukért, egyúttal figyelmeztetnek is, milyen borzalmakkal jár is a háború.

Mi lehet hát a teendő? Hogyan emlékezhetünk meg halottainkról, és hogyan adhatjuk át az emlékművek mondanivalóját könnyen, olcsón és egyszerűen? A 21. század korában ez nem lehet megválaszolatlan kérdés, természetesen az internet erre a megfelelő eszköz. A most fölnövekvő – szociológus terminussal élve z, x, és y – generáció sokkal hamarabb nyúl az internethez, mint a könyvtári katalógushoz. Emiatt nem vethetünk rájuk követ, inkább segítséget kell adnunk a tájékozódásban – és nem csak nekik. Az internet ugyanis az adatok bőségtálja, nem mindegy azonban, mely információkat fogadjuk el. A következőkben egy virtuális tárlatvezetésre invitálom a kedves olvasót, mely során a teljesség igénye nélkül igyekszem kijelölni ennek az országos méretű szabadtéri kiber kiállításnak.

Kiindulásképpen a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály hivatalos honlapját tudjuk ajánlani. A honlap Bemutatkozás menüpont alatt a hadisír gondozás történetéről, a főosztály munkájáról, szervezheti felépítéséről szerezhetjük meg az alapvető információkat. Hősi emlékművek menüpont alatt településenként találjuk meg az I. és II. világháborús emlékműveket. Sajnos az adatbázis – bár elég részletes – még nem teljes, az emlékmű helyszínén, jellegén és képein kívül ritkán találunk bővebb információt. Tudniillik ezek a mementók nemcsak a száz éve elkezdődött Nagy Háborúról mesélnek nekünk, hanem a felszentelésük óta eltelt időről is.

Ennek egyik példája a műkőből készült békéscsabai obeliszk története, melyet a császári és királyi 101. gyalogezred emlékének állítottak 1923-ban. A szovjet többségű SZEB ugyanis a II. világháborút követően a nemzeti síremlékekkel, köztéri szobrokkal szemben előnyben részesítette a Vörös Hadsereg, vagy a pánszlávizmus jegyében a szerb hadsereg áldozatainak emlékeivel. Az állami karbantartás, ápolás mellőzésén túl tudatos felszámolásra is történtek esetek. A legkiemelkedőbb ilyen rombolás a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben egykoron létezett Hősök Temetője, ahol az 1950-es években több mint tízezer első és második világháborús hős sírját számolták föl. Békéscsaba első tanácselnökének Bartolák András a rendszer iránti buzgóságból, vagy annak nyomására az obeliszket ledöntette és elásatta. A darabokra tört obeliszket az 1956-os események hatására a városi ifjúság visszaállította a helyére, melyet később újra is avattak. 1970-ben a Lenin emlékév kapcsán a városban is szobrot kívántak emelni, helyének pedig azt a parkot jelölték ki, ahol az obeliszk állt. A városvezetés azonban átértékelte e döntést a lakosság ellenérzéseinek hatására, így a tér másik végébe került a Lenin-szobor.

Békéscsaba Szabadság tér. Fotó: Honfi Pál, a kép forrása Dr. Varga József „Első világháborús hősi emlékművek” című honlapja.

Az első lépéseket és tájékozódást követően érdemes az emlékművek történetéről, elemzéséről szakmai munkát is olvasnunk. Ennek érdekében azonban még mindig nem kell felkelnünk kényelmes székünkből, és kikapcsolnunk számítógépünket. Somfay Örs a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskolájában 2012-ben védte meg „Az I. világháború magyar vonatkozású köztéri, valamint közösségi hősi emlékei és ezek adatbázisa” c. PhD dolgozatát, mely teljes terjedelmében megtalálható az interneten. A komolyan érdeklődők 232 oldalon keresztül olvashatnak a témáról, a kutatástörténettől kezdve a kutatás módszertaton és a történeti áttekintésen keresztül az adatbázisig, és annak elemzéséig. A dolgozatban foglaltak – részletességéből kifolyólag – kevés kérdést hagynak megválaszolatlanul. A szerző elhivatottságát és felkészültségét bizonyítja, hogy disszertációján kívül aktív hozzászólója más, a témával foglalkozó honlapnak is. Így juthatunk el a www.kozterkep.hu oldalra.

A honlap üzemeltetője Köztérkép Mozgalom Szoborlap.hu néven 2006-ban indult útjára. Tevékenységéről részletes leírást találunk a Mi ez? menüpont alatt, ennek csupán első bekezdést idézzük: „A hazai és magyar vonatkozású, egyedi értéket képviselő művészeti alkotások gyűjtése, saját fényképekkel és leírással történő bemutatása a Mozgalom internetes felületein.” Kiderül tehát, hogy a honlapon nem csupán I. világháborús emlékművek találhatók, de a keresőmotor segítségével nagy pontossággal szűrhetőek a műlapok.

Ezzel ki is nyitottuk a tematikus honlapok tárházának ajtaját, mostantól kezdve csak arra kell vigyáznunk, hogy az adatáradat el ne sodorjon minket. A Google-keresőt használva, az ”I. világháborús emlékművek” címszót megadva nagyjából 29400 db találatot ad ki a honlap. Az első találati helyen Dr. Varga József „Első világháborús hősi emlékművek” c. honlapja szerepel. A tanár úr feltehetően hobbi célból indított és fejlesztett honlapja településenként mutatja az emlékműveket, fotókkal és alapadatokkal (pontos cím, állítás dátuma, készítő, fotós). Sajnos azonban nem minden esetben szerepelnek ezek az alapinformációk. Az alapvetően turisztikai céllal készült www.karpat-medence.hu minden információhoz elérést biztosít, amelyeket tudnunk kell egy kárpát-medencei túrához, a meteorológiai előrejelzéstől a látványosságokig, illetve egy szerény adatbázist is találunk az I. világháborús emlékművekhez. A fotókat és a leírásokat regisztrált látogatók küldték be, de sajnos a leírásokban található adatokat nem hivatkozzák. Természetesen ettől még nem kell őket tévesnek kikiáltanunk, de fő az óvatosság. Ha összevetjük ugyanis az imént ismertetett három honlap tartalmát, nem ritkán találkozunk ellentmondásokkal. Mindez tetőzik, ha hozzávesszük a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület és a Magyar Hősök oldalak adatait is. Utóbbiról eljuthatunk egy olyan honlapra is, ami térképpel szolgál a Kárpát-medencében található emlékművek felkereséséhez. Sajnos egyelőre a Honvédelmi Minisztérium fentebb említett honlapja csak a második oldalon tűnik fel találatként.

Jól láthatjuk tehát, hogy az internet megadja a lehetőséget arra, hogy részt vegyünk ezen a virtuális tárlatvezetésen, a nagy mennyiségű, és különböző minőségű honlap azonban nem könnyíti meg az érdeklődő helyzetét, tapasztalt és felkészült tárlatvezető hiányában pedig elveszhet az információk halmazában. Ez pedig azzal a veszéllyel járhat, hogy az emlékművek valódi céljáról meg is feledkezhet: emlékezés és figyelmeztetés. Arra viszont mindenkit buzdítanék, hogy ha felkeresi hazánk bármely táját, és érdeklődik ezen emlékművek iránt, akkor indulás előtt tájékozódjon. Eme tájékozódáshoz segítségképpen mellékeljük ezt az iránytűt.

„A hadisírok a béke követei.”

Albert Schweitzer