Hírszerzés az első világháborúban – konferenciabeszámoló

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetbiztonsági Intézetének Katonai Nemzetbiztonsági Tanszéke 2014. október másodikán rendezte meg tudományos konferenciáját Az Osztrák-Magyar Monarchia hírszerző és elhárító szolgálata az első világháborúban címmel.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusának Dísztermében megrendezett konferencia témáját tekintve hiánypótló volt, ugyanis az idei centenáriumi emlékévben talán ez volt az első olyan konferencia, amely az osztrák-magyar hírszerzést és kémelhárítást vizsgálta. Az NKE rendezvényét még egyedibbé tette az, hogy előadóinak egy része gyakorlatban is ismerte vagy ismeri az hírszerzés világát, illetve az NKE oktatójaként foglalkozik vele.

Forrás: honvedelem.hu

Nyitóelőadásában Nagy József dandártábornok, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettese az antanthatalmak titkosszolgálatainak kialakulását mutatta be a brit, a francia és az orosz titkosszolgálatok létrejöttén keresztül, különös hangsúlyt fektetve a hírszerzési és az elhárítási feladatkörök specializálódására. Nagy előadásában először vázolta a brit katonai hírszerzés történetét. A Katonai Hírszerző Osztályt (Military Intelligence Department ― MID) 1872-ben alapították, majd 1905-ben két új szervezetre osztották fel: a külföldi hírszerzéssel foglalkozó Military Intelligence-6-ra (MI6) és az elhárítással foglalkozó Military Intelligence-5-re (MI5). A dandártábornok kitért a hírszerzést forradalmasító, 1871-ben létrejött francia hírszerzési szervre, a Deuxième Bureau-ra is. Végezetül ecsetelte a cári titkosrendőrség, az 1882-ben létrejött Ohrana kialakulását.

A konferencia második előadója Dr. Boda József, az NKE Nemzetbiztonsági Intézetének docense volt, aki az Osztrák-Magyar Monarchia titkosszolgálatának kialakulását mutatta be. Boda előadásában áttekintette a Habsburg Birodalom hírszerzésének előzményeit egészen a 17. századig visszamenőleg. Kitért az Evidenzbureau (Nyilvántartó Iroda) kialakulására és átfogóan ismertette az 1872-ben megjelent Felderítő Szolgálati Utasítást, valamint a hírszerzésben kulcsszerepet játszó katonai attasék rendszerének kialakulását. Részletesen bemutatta az első világháború idején az osztrák-magyar hírszerzés kötelékében szolgáló Pokorny Hermann emlékiratait, valamint felvázolta az Osztrák-Magyar Monarchia hírszerzésének módszereit, a telefon- és rádiólehallgatástól kezdve a légi felderítésig.

A szekció utolsó előadásában Dr. Kaiser Ferenc, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar docense tekintette át az Osztrák-Magyar Monarchia hírszerzésének legnagyobb botrányát, Alfred Redl ezredes ügyét. Kaiser részletesen bemutatta az orosz félnek fontos dokumentumokat átadó Redl felívelő pályafutását, és apró véletlenek összejátszásának eredményeképpen bekövetkezett lebukását. Az előadó kritikusan szemlélte az osztrák-magyar szakszolgálat Redl ügyének kezelése során elkövetett hibáit. Kaiser előadásában a legújabb orosz levéltári kutatások alapján cáfolta, hogy Redl ezredest a homoszexualitása révén vette volna rá az orosz fél az árulásra, ugyanis az orosz hírszerzés nem tudott a Monarchia hírszerzőjének ezen titkáról. Kaiser előadásában kitért Redl lebuktatója, Max Ronge pályafutására is, aki hosszú, világháborúkon átívelő hírszerzői pályát futott be. Ronge, aki az Evidenzbureau utolsó vezetője volt, a második világháború után segédkezett az új osztrák titkosszolgálat alapjainak lerakásában is, azonban az új osztrák szervezet, a Heeresnachrichtenamt megalakulása előtt két évvel, 1953-ban elhunyt.

Forrás: honvedelem.hu

A második szekciót Dr. Suba János alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa előadása nyitotta. Suba előadásában – amely Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének hírszerzése, elhárítása és biztonsági védelme címet viselte – az osztrák-magyar hírszerzés és a korabeli magyar közigazgatás kapcsolatát és főképp az együttműködését vizsgálta. Ennek megfelelően Suba előadásában az illetékes közigazgatási és rendészeti szervek történetének felvázolását követően nagy hangsúlyt fektetett a belügyminisztérium, a csendőrség és határrendőrség közreműködésére a hírszerzésben és kémelhárításban.

A következő előadás más szempontból tekintette át az osztrák-magyar hírszerzést: Csóka Ferenc nyugállományú alezredes a hírszerzés külügyi vonatkozásait vizsgálta előadásában a diplomáciai források alapján. Csóka előadásának középpontjában az osztrák-magyar diplomáciai testület hírszerzési tevékenysége állt. Ennek megfelelően részletesen áttekintette a katonai attasék hírszerzési tevékenységét, a konzulok feladatkörét és a követségek jelentéseit, ezzel képet adva az Osztrák-Magyar Monarchia szerteágazó külügyi hírszerzéséről. Csóka kiemelte a téma további kutatásának szükségességét, utalva a téma még feldolgozatlan forrásainak bőségére.

A második szekció záróelőadását Szabó Károly alezredes tartotta, Hogyan dolgoznak a kémek? A hadsereg felkészítése a honvédelemre címmel. Szabó előadásában részletesen kitért a kémvédelem korabeli meghatározására, kialakulására és módszereire. Ezt követően különböző források alapján mutatta be, hogy mennyiféle változatos intézkedéssel segítették elő a kémvédelmet az illetékes osztrák-magyar hatóságok, a katonai levélellenőrző bizottságtól kezdve a galambtenyésztők nyilvántartásáig.

A konferenciát végül Dr. Kovács Károly, az Országos Levéltár főosztályvezető-helyettese előadása zárta, aki a Hírszerző és felderítő jelentések az első világháború hadszíntereiről címmel tartott előadást.

Ezt olvastad?

Számos kiváló tudományos program szerepel ezúttal is a kínálatunkban, folytatódó előadássorozatot, könyvbemutatót, kiállításmegnyitót és többnapos nemzetközi konferenciákat ajánlunk figyelmetekbe. Október 1.,