Éld át, és megérted! – Dráma és játék történelemórán a History Hack-kel

Mielőtt rátérnénk a History Hack bemutatására, képzeljünk el egy történelemórát kívül-belül! Kívül a tanár áll az osztály előtt, és beszél. Valószínűleg ez az alapfelállás. Mi játszódik le belül, a diákok fejében? Legyünk pozitívak: próbálják megérteni a folyamatot, időben és térben elhelyezni az elhangzott eseményeket, és szorgalmasan jegyzetelnek. A bal agyfélteke zakatol: nevek, folyamatok, évszámok épülnek be a szürkeállományba. A jobb agyfélteke – ami a kreativitásért és az érzelmekért felel – keresi a kapcsolódási lehetőséget. A nándorfehérvári diadalnál, ami mondjuk a tanár kedvenc témája, tud is kapcsolódni: nyerni fogunk! De amikor Mátyás király külpolitikájáról vagy a kettős társadalomról van szó, akkor alig-alig találhat kapcsolódási pontot.

Hogyan lehet a jobb agyféltekét is felébreszteni történelemórán? Mielőtt továbbmegyünk, felmerülhet a kérdés: miért kéne felébreszteni? A válasz pedig legyen 2001. szeptember 11-e. Tizennyolc éve már élhetett az olvasók többsége, és valószínűleg sokkal jobban fel tudja idézni, hogy mit csinált azon a napon, mint mondjuk egy héttel korábban. Ehhez a naphoz a World Trade Centerbe csapódó repülők, a füst és az összeomlás kapcsolódik. Érzelmek törtek fel, a közös emlék nyomán pedig jó eséllyel fel tudjuk idézni a körülményeket, ahogyan megtudtuk a hírt. Leegyszerűsítve: az érzelmekhez való kapcsolódás, valaminek az átélése, megélése segít emlékezni a körülményekre is. Ha egy múltbéli, akár születésünknél korábbi eseményhez kapcsolunk érzelmeket, akkor sokkal jobban megmaradnak az egyéb részletek is.

Ez az a gondolatmenet, ami alapján ez lett a History Hack alapgondolata: helyezkedj bele egy történelmi korba, és megérted! A programokon a diákok szerepet kapnak, amit önállóan alakíthatnak bizonyos keretek között, és egy problémát, amit a szerepben kell megoldaniuk. 

A drámapedagógia és játékosítás eszköztárára alapozunk – a drámás tudást Vattay Liliána, a játékfejlesztést pedig Bayer Árpád hozza a csapatba, így ketten koordináljuk a History Hack programjait. A cél az, hogy élményt szerezzenek a diákok a történelemről, kapcsolatot alakítsanak ki az egyes korokhoz, személyekhez, és erre az élményre aztán felépülhessen a további órákon is épülő tudás.

A másik fontos szempont – az élményszerűség mellett – a hitelesség. Nem egy fiktív helyzethez építünk ki kapcsolódást, hanem valós történelmi személyekhez, Poeltenberg Ernőtől Eötvös Józsefig. Forrást adunk a diákok kezébe, és olyan tematikát választunk, ami egy nemzeti ünnep, emléknap, vagy több, a Nemzeti alaptantervben meghatározott téma tanításához is felhasználható. Az ünnepekhez kapcsolódóan az átélésre, a tananyaghoz kapcsolódóan pedig a tudásépítésre helyezzük a fókuszt. Fától az alma című programunk alatt például az Eötvös-család több generációjának apa-fiú konfliktusain keresztül ismertetjük meg a 19. század átalakuló társadalmát, Az osztályom 56-ban pedig a forradalom napjaira koncentrál, de a Rákosi-korszak megértéséhez is mankóul szolgálhat. 

Úgy tűnhet, hogy a programok a diákoknak szólnak, pedig nem csak nekik. A History Hack fejlesztésével arra is törekedtünk, hogy a pedagógusok munkáját segítsük. A cél az volt, hogy a program megszervezése ne kerüljön több időbe, mint a felkészülés egy tanórára. A NAT-hoz és a tanórák rendjéhez is kapcsolódunk, és azon vagyunk, hogy minimálisra csökkentsük a szervezési feladatokat, amik rendszerint le is záródnak akkor, amikor belép a program levezetője a terembe. 

A foglalkozás elején megteremtjük a viszonyrendszert, amiben dolgozni szeretnénk. Mivel a programhoz térre van szükség, ez általában az osztályterem átrendezésével jár: egy nagy vagy több kisebb körben helyezkedünk el, teret adva a „színpadnak,” vagy a csoportmunkának. Az egy vagy két tanórát felölelő programok a választott kor megismerésével és a karakterek felépítésével kezdődik. Ehhez kapcsolódnak a források (elsősorban képi és írott), és a bemelegítő, belehelyezkedő feladatok. Mi motiválja a karakteredet? Kikkel barátkozol új, múltbéli osztályodban? Mit érez, mit gondol korának eseményeiről és személyeiről? 

Ha tudod, ki vagy, megérkezhetünk a problémához, amit meg szeretnénk ismerni. Innentől indul be igazán az élet: tanácsot ad, véleményt formál, megkérdőjelez, vagy atyai tanácsot oszt a diákság, vérmérséklet és a bevonódás mértéke szerint. 

Többször kaptunk olyan visszajelzést a pedagógustól, hogy egészen más oldalukat mutatták a program alatt a gyerekek: aki halk volt, itt hangosan felvállalta véleményét, aki pedig rendszerint élre áll, az visszafogottabban viselkedett. A szerepbe helyezkedés páncél, ami megvéd, és lehetőség arra, hogy új oldalukat is megmutassák a gyerekek. Ha pedig játékként fogjuk fel a foglalkozást, akkor fontos, hogy önkéntes legyen. Sikamlós terep egy kötelező tanórán, hiszen csak az aktív részvétel lehet önkéntes. Nem kell kötelezően mindenkinek megszólalnia egy csoportban – de azzal is átéled a helyzetet, hogy ott állsz a többiekkel, és hallgatod egyik osztálytársad atyai útmutatását az élethez, mint ifjú Eötvös Loránd. Nem kell érvelned a mellett, hogy miért maradsz távol a tüntetéstől október 23-án – de azzal, hogy hova állsz a teremben, kifejezed és átéled gondolataidat. 

A másik, többször előforduló visszajelzés a pedagógusok részéről, az az, hogy a következő órán, órákon rendre vissza-visszatértek az élmények: közösen dolgozta fel az osztály, hogy mi történt, kérdeztek, kapcsolódásokat figyeltek meg, és továbbgondolták a program alatt felmerült kérdéseket. Ezek azok a beszélgetések, ahol leginkább sajnálom, hogy nem vagyok ott, és csak a tanártól hallom ezeket a gondolatokat.

Szisztematikusan gyűjtjük a visszajelzéseket. Egy emelt történelem érettségire készülő csoportban ezt kaptuk visszajelzésként egy diáktól: „Valószínűleg ha csak ilyen óráink lennének, nem félnék az emelttől.” E miatt érdemes csinálni, számomra személyesen is ez jelenti a legpozitívabb visszajelzést. De szerencsére a felnőttektől is kapunk megjegyzéseket. 

Az éles programok előtt egy-egy tesztalkalmat szervezünk, ahol helyet és időt adunk az osztálynak és a pedagógusnak is, hogy részletesen elmondják a véleményüket: mi tetszett, mire érdemes jobban figyelni. Néha olyan dolgokra rámutatnak ezek a beszélgetések, amit nem is gondoltunk volna. Szász Erzsébet tanárnő például kiemelte a foglalkozás tantárgyköziségét. Egy korszakot próbáltunk megragadni, és szépen becsúsztak olyan témák, amik irodalom, ének-zene vagy akár fizikaórán kerülnek elő normális esetben. 

Tavasszal egészen más irányból is érkezett visszajelzés. Az Edisonplatform összegyűjtött száz jó gyakorlatot, ami izgalmas és innovatív módon fejleszti a gyerekeket az iskolai kereteken túl. A listán megtalálható a History Hack is. Kicsit megszeppenve ültünk a díjátadón: mi, a frissen indult programunkkal sok olyan kezdeményezés között, akik évek óta építik a saját tevékenységüket. Megtisztelő volt, és lendületet adott a nyárra. Most pedig indul az új tanév, újra a diákok kerülhetnek a főszerepbe. 

A History Hack az Open History oktatási programja.

Bayer Árpád

Ezt olvastad?

A történelemtanítás kapcsán gyakran megfogalmazódnak kérdések a rendelkezésre álló rövid időtartamra, illetve a tananyag mennyiségre vonatkozóan. Ebből adódóan a történelemtanároknak