„Hitler gyermekei”: A Hitlerjugend kialakulásának és feloszlatásának története

Adolf Hitler hatalomra kerülésével Németországban a náci eszmének és céloknak teljesen alárendelt társadalmi átnevelés vette kezdetét. Ennek az átnevelésnek a legfőbb célcsoportjává a német ifjúság vált, mivel a rendszer vezetői úgy vélték, őket még nem fertőzték meg a polgári, szociáldemokrata vagy kommunista ideológiák. A fiatalok napjainkban is fogékonyabbnak bizonyulnak a szélsőséges politikai elképzelések iránt, s cseppet sem meglepő módon a náci időszakban a rendszer meghatározó támogató bázisát képezték.

A Hitlerjugend (HJ) a nemzetiszocializmus által uralt időszak, valamint a kor talán legjobban szervezett ifjúsági szövetsége volt a Harmadik Birodalom felbomlásáig. Elődszervezete 1922-ben alakult meg Német Ifjúsági Liga néven. 1920-as évek elején egy fiatal nemzetiszocialista hívő, Gustav Adolf von Lenk a náci párt tagja szeretett volna lenni, de 17 évesen nem léphetett be az NSDAP-ba (Német Nemzetiszocialista Munkáspárt). Mivel nem volt a pártnak ifjúsági szervezete, felkérték a megszervezésére, noha ez egyes pártagokban – akik a párt megszilárdítását szorgalmazták a bővítés helyett – ellenszenvet váltotta ki. A Német Nemzetiszocialista Párt (később az NSDAP) lapja, a Völkischer Beobacher 1922. március 19-én az alábbi felhívást tette közzé a német fiatalok számára:

Kérjük, hogy a német szocialista ifjúság, illetve azok a 14 és 18 év közötti fiatalok, akik nehéz szívvel figyelik a haza szenvedését, és akik később csatlakozni kívánnak mostani szégyenünk okozói, a zsidók elleni harchoz, osztálytól és foglalkozástól függetlenül jelentkezzenek az NSDAP ifjúsági szervezetébe…[1]

A felhívás tartalmában már ekkor teljes mértékben a zsidók ellen uszító szöveg volt, hiszen a párt a kezdetektől igyekezett ideológiai hatást gyakorolni a fiatal nemzedékre. A „mostani szégyenünk okozói” kifejezés az első világháborús vereségre is utalhat, mivel egyes korabeli szélsőséges nézetek szerint a háború elvesztéséről a zsidóság uralta finánctőketehetett.  Amikor Lenk létrehozta az Ifjúsági Ligát, két korcsoportba – 14-16 év és 16-18 év közé – sorolta be a fiatalokat.(Ez a felosztás vált a későbbi Jungvolk és Hitlerjugend alapjává.) A sikertelen sörpuccsot követően 1923-ban feloszlatták és csak 1926-ban alakult újjá, de ekkor már nem Lenk, hanem Kurt Gruber állt a mozgalom élén. Nemcsak a vezetés alakult át azonban, hanem sor került a mozgalom reformjára is. Gruber az eredeti Ligát tovább fejlesztette, s az immáron a mozgalom tagjait tizennégy, eltérő feladatkörrel rendelkező csoportba osztotta be. Gruber eltökélt és törtető egyén volt, de a Hitlernek tett ígéretét, hogy duplájára növeli a HJ taglétszámát, nem tudta teljesíteni. Időközben a HJ vezetésére erős és határozott vetélytársra talált Baldur von Schirach személyében, aki 1931-tól vette kezébe az ifjúság átszervezését. Így az első számú „Hitler-ifjú” – ahogy Guido Knopp említi von Schirachot Hitler gyermekei című könyvében – mögött állt fel az első HJ-egység.

 

Az 1920-as évek elején a pár ifjúsági szervezete először az Ifjúsági Szövetség (1922), majd Nagynémet Ifjúsági Mozgalom (1924) nevet viselte. Tényleges nemzetiszocialista vonalon való szerveződése 1926-tól indul meg, ekkor már „Hitlerjugend – Német Munkásifjúsági Szövetség” néven toborozták soraikba a német ifjakat. A Deutsche Jungvolk (Német Ifjúnép) 1929-es létrejöttét követően 1931-ben csatlakozott a HJ-hez, ahol nem és korcsoport szerint osztották meg a fiúkat: a Deutsche Jungvolk 7-10 éves („Pimpfe”[2]), 10-14 éves (Jungvolk), illetve 14-18 éves korig a Hitlerjugend soraiba tartoztak. Sokak által nem ismert tény, hogy a lányok számára is volt korcsoport általi elkülönítés hasonló besorolással: 10-14 éves korig a Jungmädelbundba, 14-18 éves korig a Bund Deutscher Mädelbe tartoztak. A fiatalok ilyen jellegű összefogása nem a Harmadik Birodalom nagy újítása volt, mivel a korszakban teljesen elfogadott volt az a fajta ifjúsági tevékenység, amely a HJ-ben folyt, csak hozzá kellett igazítani a rendszer ideológiájához. Ennek megfelelően két alappillére volt a tevékenységüknek, átadni és elfogadtatni a nemzetiszocialista ideológiát és kiemelten figyelmet fordítani a testi nevelésre. Mivel von Schirach volt az a személy és jellem, akire Hitlernek szüksége volt a kiadott feladat megfelelő irányítására, a birodalmi ifjúságvezető arra törekedett, a birodalom határain belül az ifjúság teljes egészében a HJ alá tartozzon. Erre nem került sor az 1936. december 1-jei „Hitlerjugend-törvényig”, amely összefoglalta a Hitlerjugend és von Schirach feladatkörét és jogait. Ebben megfogalmazásra került, hogy a nép jövője az ifjúságtól függ, az egész Hitlerjugendért a birodalmi ifjúságvezető felel, valamint mindenfajta nevelést a nemzetiszocializmus szellemében folytatnak. Maga a törvény 1936. január 4-től volt érvényben.

Mindig azokat a fotókat nézegettük, amelyeken Hitler gyerekek fölé hajolt, megsimogatta az arcukat, vagy a nagyobbak vállára tette a kezét. Erre vágytunk mi is. Végül is Hitler-iskolások voltunk. Az ő nevét viseltük.

 – emlékezett vissza az 1930-as születésű Theo Sommer, aki az egykori Hitler-iskolában nevelkedett.[3]

Rájuk is egy kiválasztási folyamat vár első körben, fehér köpenyesek orvosi vizsgálatok keretein belül félmeztelenre vetkőzött fiúk koponyaméretét, szem-és hajszínét állapították meg „faji hovatartozásuk” szerint. Ez döntötte el, ki számít németnek. Azok a fiatalok, akik kiválasztása sikeres volt, büszkék voltak, hogy a Németországot és a Führert szolgálhatták. A Hitlerjugendhez csatlakozó ifjakat nem csupán az eszmét hordozó és oltalmazó katonákká képezték ki, hanem egyben a jövő új náci mintapolgárát kívánták kinevelni. Az iskolai oktatáson kívül tanyákon dolgoztak, kerti munkát végeztek, s délutáni foglalkozásként előírták számukra a sportolást. (Harminc kilométer hosszú túrákat teljesítését is elvárták tőlük.) A sportversenyek alkalmat biztosítottak az ifjak számára, hogy megmutassák a Führer és a haza iránti hűségüket a fizikai erejükön keresztül. Egy-egy verseny meghirdetésekor, hogy ösztönözzék a versenyszellemet a szervezők magasra tették a mércét. A testi kiképzés nemcsupán a háborús felkészülést szolgálta, hanem az egészséges és életképes árja férfiak kiformálását is jelentette, akik a német nép szaporodását és fennmaradását lehetővé tennék.

A Nemzeti Politikai Nevelés Intézet, vagy röviden Napola poroszos modellre épülő elitiskola volt. Az első ilyen iskola 1933-ban nyílt és rövidesen olyan nagy érdeklődés övezte, hogy 1938-ra már huszonnyolc intézménnyel rendelkezett. Mivel ezek az iskolák a gyerekek lakóhelyétől és családjától távol estek, befolyásolni őket a rendszer céljainak megfelelően könnyű feladatnak bizonyult. Amikor az iskolák szellemi átformálása megtörtént 1933-ban, rövid idő alatt olyan eredményes oktatást tudtak felmutatni, amely Heinrich Himmler, SS[4] birodalmi vezetőt is elégedettséggel töltött el. SS előkészítő iskolának három intézményt lefoglaltatott, ám ez sem volt számára elég, hiszen minél több dolog felett kívánt befolyást gyakorolni. Mindemellett a tanulók egyenruhájának költségét is az SS fizette, amely egyfajta nyomásgyakorlás is volt Himmler részéről.

De mivel is foglalatoskodtak napi szinten a tagok a kor egyik legnagyobb ifjúsági szervezetében? Az iskolapadban négy kiemelt téma alapján kapták meg az ideológiai nevelést. Először a náci ideológiát sajátították el, dicső német személyek és eredményes német háborúk által, majd elengedhetetlen volt, hogy az NSDAP történetét, annak tagjainak éltével foglalkozzanak. Kitekintést a világtörténelem megismerése jelentette, amely egybeforrott bizonyos fokig az első alappillérrel, hiszen itt tudták a lehető legjobban bemutatni és hangsúlyozni, miért és mekkora méretben kell a zsidóságot és a kommunistákat ellenségnek tekinteni. A legérdekesebb tananyag Hitler életével foglalkozó rész volt, ahol Németország vezetőjének életével ismerkedtek meg a diákok. Politikai nevelést is kaptak heti rendszerességgel két órában, ahol a Mein Kampf mellett Alfred Rosenberg A 20. század mítosza című könyvéből tanulhatták meg a megfelelő politikai vonalakat. A testi nevelés a fizikai részt képezte az oktatásnak, ahol a már említett 30 kilométeres túrák mellett táborozásokat is szerveztek. Ezek az események lehetőséget biztosítottak kötelező érvénnyel, hogy a HJ-tagok feszegessék bátorságuk határát. Minden adandó alkalommal bizonyítaniuk kellett rátermettségüket von Schirach, rajta keresztül pedig a Führer felé, hogy méltók szolgálni a hazát. A túrázások és táborozások 1936-ig jelentettek aktív testnevelési programot, onnantól a Wehrmacht általi egyfajta védkiképzés, majd 1942-től a Waffen – SS felügyeletével védfelkészítő táborok vették kezdetüket. Idetartozott a terepgyakorlat, térképismeret, álcázás, távolságbecslés, jelentések továbbítása, amely már nyíltan felkészítést jelentett a háborúban való bevetésre. A gyakorlatok során a háború eljátszása nem volt komoly, itt az elesett felkelt, a sérült élete nem forgott veszélyben, ezzel szemben a háború, amely a végső bevetést jelentette a végén, már közel sem volt ilyen baráti és egyszerű.

Alapvetően békeidőben kezdődött meg a fiatalok kiképzése, mégis kész tervek voltak arra az esetre, haa HJ-t be kellene vetni a háborúban. A második világháború kitörésével a Hitlerjugend alakulatok állandó harckészültségben voltak. A szövetségesek légicsapásainak idején a tűzoltóegységük többször kivonult a helyszínre, így az életveszélyes helyzetekben is jelen voltak, de azoknak a fiúknak a feladata is különösen veszélyes volt, akik a mentési munkát és a romeltakarítását egybekötve végezték. Számos magasrangú náci vezető tette azt a kijelentést, hogy kezdettől fogva meg volt a lelkesedés a fiatalokban, hogy szolgálatot teljesítsenek. 1943 őszén Hitler a HJ hadifelkészítésének napján is úgy fogalmazott, hogy a front megköveteli az ő felkészültségüket is, hogy megfelelő utánpótlást jelentsenek.

Miután Németország elvesztette a második világháborút, az ország romokban hevert és a társadalommal együtt újjáépítésre szorult. Míg a Harmadik Birodalom teljes agymosást végzett a német fiatalokon, addig a szövetségesek ezen eszméktől való elszakadást igyekezték elősegíteni. A háború befejezését követően a társadalmon belül a fiatalok helyzete is megváltozott. Jellemző volt erre az időszakra, hogy azon fiatalok, akik szerencsésen túlélték a háborút, nem találták a helyüket. Vagy egyáltalán nem, vagy vegyes érzésekkel próbáltak neki vágni a bukást következő időszaknak, amely újabb változásokat hozott életükbe. Sokan közülük felnőttként kellemes emlékként tekintettek vissza a hitleri évekre, de nem a rendszer által sulykolt nézetek miatt, hanem a szabadidős programok, a barátságok kialakulása miatt. Természetesen voltak, akik felnőttfejjel már azt kívánták bár ne vettek volna részt a Hitler nevével fémjelzett mozgalomban. Ha a teljes fennállását nézzük, 1922 és 1945 között sikerült a Harmadik Birodalomnak maga mellé állítani a fiatalokat úgy, hogy vakon higgyenek nemcsak a fejükben elültetett ideológiában, hanem Adolf Hitler sikerében Németország háborújában. A Hitlerjugend működése alatt – a háború elvesztése ellenére – megvalósított majdnem mindent, amit a nemzetiszocialista rendszer megkövetelt.

Deák Judit

Felhasznált szakirodalom:

André Krajewski: Hitlerjugend (HJ). Gründung und Anfänge(Megtekintés: 2019. július 31.)

Gesetz über Hitlerjugend. (Megtekintés: 2019. augusztus 7.)

Brenda Ralph Lewis: Hitlerjugend. A nácik ifjúsági szervezete békében és háborúban, 1933-1945. Debrecen: Hajja & Fiai Könyvkiadó, 2001.

Elizabeth Fox: Rebuilding Germany’s Children: The Nazi Indoctrination of the Hitler Youth. Furman Humanities Review, Volume 27 November 2016, Article 4.

Guido Knopp: Hitler gyermekei. Budapest: Magyar Könyvklub, 2004.

Vitári Zsolt: Hitlerjugend. Pártifjúságból „tökéletes” államifjúság. Rubicon, 2011/2

Vitári Zsolt: Testi felkészítés a Hitlerjugendben 1933-1939. Századok, 2000. évf. 6. szám

[1] Brenda Ralph Lewis: Hitlerjugend. A nácik ifjúsági szervezete békében és háborúban, 1933-1945. Debrecen: Hajja & Fiai Könyvkiadó, 2001. 11.o.

[2] „Pimpfe”: a Német Ifjúnép alá tartozó csoport, amely szintén a német fiatalokat jelentette. Korcsoport szerinti megoszlásukat tekintve „legfiatalabb fiúk” a magyar megfelelője.

[3] Guido Knopp: Hitler gyermekei. Budapest: Magyar Könyvklub, 2004. 156. o.

[4] SS azaz Schutzstaffel a Harmadik Birodalom katonai és védelmi szervezete volt 1925 és 1945 között.

Ezt olvastad?

1942 novembere sok szempontból a második világháború fordulópontjának tekinthető, hiszen ekkor mind a keleti fronton, mind az észak-afrikai- és a
Támogasson minket