Hogyan hatott Trianon a magyar felsőoktatásra?

A Trianon és a magyar felsőoktatás című sorozat 2. kötete a VERITAS Történetkutató Intézet és a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség 2019. január 15-i közös konferencián elhangzott előadásainak írásbeli verzióját tartalmazza. A kiadvány 10 tanulmányt közöl, melyek témái az 1918-19-es eseményeket és az azt követő változásokat járják körül. Ilyen például a numerus clausus („zárt szám”) és módosításának fogadtatása vagy a Trianon utáni időszak felsőoktatásban bekövetkező változásainak helyi olvasatai. A tanulmányok az első kötethez hasonlóan levéltári és sajtóforrásokon, valamint a kinyert adatokon alapuló statisztikákra támaszkodnak. A tíz írás kronologikus rendben követi egymást, melyek kezdési időpontjai nem szigorúan a politikatörténet korszakhatáraihoz (1918, 1920) kötődnek, hanem témájukból fakadóan máshonnan kezdik mondanivalójukat.

Ujváry Gábor bevezető tanulmányában a magyar felsőoktatás átalakulását mutatja be 1918–1919-ben. A háború utáni időszak sem tartogatott megnyugvást a magyar felsőoktatás világában. A háború okozta nehézségek, a történelmi államkeretek többszöri felbomlása, illetve a forradalmak nehezítették az egyetemek működését 1918–1919-ben. A tárgyalt időszak ugyan rövid, azonban rendkívül gyors változásokat okozott a felsőoktatásban is. Az itt tanuló hallgatók létszáma csökkent az első világháború alatt, majd 1918-tól több okból is rohamos emelkedést mutatott. A Tanácsköztársaság idején a budapesti egyetem oktatói gárdájának sokszor politikai alapokon történő lecserélése és az egyetem autonómiájának felfüggesztése történt. 1919 őszére a politikai helyzet megváltozását gyors visszarendeződés követte. Ujváry tanulmánya kiterjedt forrásbázisra támaszkodva mutatja be a felsőoktatás korabeli állapotát, kiemelve, hogy a rövid időszak micsoda nehézségeket és félreértéseket hagyott hátra a későbbi generációk számára.

Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Semmelweis Egyetem) III. sz. Belgyógyászati (ma Urológiai) Klinika, könyvtár (1922) Forrás: Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára

Gali Máté a numerus clausus 1928-as módosításának fogadtatását tárgyalja a magyar közélet szemszögéből, elemezve az akkori jelentős sajtóorgánumokat. 1920. évi XXV. törvénycikk – ismertebb nevén numerus clausus – főként a zsidó hallgatókat sújtotta. Az 1920-ban elfogadott törvénynek leginkább kifogásolható passzusa, a „népfajok és nemzetiségek” meghatározása hordozott komoly ellenérzést. Ez egyrészt korlátozni próbálta a nemzetiségi hallgatók létszámát, másrészt a zsidóságot immár nem vallásnak, hanem nemzetiségnek tekintette, így rájuk is alkalmazta az országos arányszámot (amit 6%-nál húztak meg). Számos hazai és külföldi sajtóorgánum felemelte szavát a törvény tarthatatlansága ellen, diszkriminatívnak nevezve az intézkedést. Ugyanakkor számos csoport támogatta, és esetleges szigorításától sem zárkózott el. A nemzetközi téren legfőképp Lucien Wolf angol újságíró, a Népszövetség Menekültügyi Főbiztossága tanácskozó bizottságának alapító tagja emelte fel szavát a numerus clausus ellen. Az 1928. évi XIV. törvénycikk vegyes fogadtatást kapott mind a sajtó, mind egyes politikusok részéről. Ugyan kikerült a törvényből a nemzetiségek korlátozása, azonban így is maradtak benne meglehetősen kétértelmű megállapítások. Az izraelita hallgatók létszáma valamelyest növekedett ugyan, de a korlátozások hatása később is érződött, és például a Műegyetemen kifejezetten antiszemita légkör uralkodott továbbra is.

Műegyetem díszterme (1922) Forrás: Fortepan / Hanser Mária

Dévavári Zoltán a joghallgatók társadalmi mobilitását és összetételét vizsgálta tanulmányában 1919–1921 között, a Budapesti Tudományegyetem (a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem) jogi karának anyakönyvi kivonatainak vizsgálatával. Egy számítógépes adatbáziskezelő program segítségével vizsgálta meg 2435 anyakönyv adatait, amiből statisztikát készített. A különböző kategóriákat az adatok sporadikus volta és értelmezhetőségei miatt önmaga nevezte ki és rendszerezte, úgy mint a hallgató beiratkozási féléve, a gondviselő neve, gondviselő foglalkozása, hallgató vallása, hallgató anyanyelve, hallgató születési helye. Az 1919–1920 és 1920–1921-es tanéveket elemezve vont le releváns és kurrens megállapításokat az egyetemi légkörrel kapcsolatban.

Ligeti Dávid írásában a numerus clausus és a trianoni béke hatását vizsgálta a Műegyetem építészmérnök hallgatói anyakönyveinek tükrében 1910–1948 között. Ehhez 3250 anyakönyvet dolgozott fel a vizsgált időszakból, melyek segítségével fény derül az egyetemre beiratkozott külhoni hallgatók arányainak változására vagy az izraelita hallgatók létszámának alakulására. 1911–1912-ben még a Műegyetem hallgatóinak 41,4 % a vallotta magát izraelitának, addig a numerus clausus után 1920-21-es tanévben mindössze 3%, vagyis az izraelita lakosság országos hányadát sem érte el. Ez 1928-tól változik meg, amikor is újabb emelkedést találhatunk az izraelita hallgatók létszámában. Az adatok vizsgálata alapján Ligeti kimondja, hogy a Műegyetemen különösen a zárt szám kihirdetése után igen erősen jelen volt az antiszemitizmus, mely sokszor tettlegességben is megnyilvánult.

A kötet végén a személyi és földrajzi nevek mutatója található, ami nagy mértékben segíti az olvasót például a prominens személyek megtalálásában. Ilyen például Babits Mihály, akinek élettörténete és alkalmazása új megvilágításba helyezi az adott korszak felsőoktatás-politikáját. A könyvben számos táblázat és statisztika található, amik az adott tanulmányok végén helyezkednek el. A szerkesztési szempontokat figyelembe véve érdemes lehet ezeket külön jegyzékben is kiemelni, mert így az olvasó még könnyebben és gyorsabban lapozhat a kérdéses adatsorhoz.

Debreceni Egyetem központi épülete (1930) Forrás: Fortepan / Hirschler Károly

A tanulmányok erőssége, hogy jelentős levéltári forrás és korabeli sajtóanyag felhasználásával íródtak. Külön kiemelendő, hogy a vizsgálatok többsége nem csupán az ország fővárosával és az ottani egyetemekkel, hanem a vidéki felsőoktatási intézményekkel is foglalkozott. A tanulmányok között megjelenik a soproni, a debreceni és a szegedi egyetem hallgatóinak vizsgálata, különös tekintettel a jogi és orvosi képzésekben részt vevők helyzetére. Az írások nyelvezete megfelel a tudományos követelményeknek, ugyanakkor közérthető stílusban íródtak, így a korszakot kevésbé ismerő laikusok számára is érdekesek lehetnek. A tanulmányok és a felhasznált források továbbgondolásra késztetik az olvasót, nemcsak a szakmai közönség, hanem a téma iránt érdeklődők számára is tartogathatnak újdonságokat.

Dergez Ildikó

A kötet adatai: Trianon és a magyar felsőoktatás II. kötet. Szerk. Ujváry Gábor. (VERITAS Könyvek 16.) Budapest, VERITAS Történetkutató Intézet, 2019. 288. oldal.

Ezt olvastad?

A rádiót nemcsak hallgatjuk, hanem mint technológia meghatározza mai életvitelünket. Csak gondoljunk bele, hogy internetünket wifin keresztül osztjuk meg, és