A holokauszt tanítása – emberi sorsok tanítása

A cím akár a mottója is lehetne a Center for Judaic, Holocaust, and Peace Studies (Appalachian State University, USA) tizenhetedik nyári szimpóziumának, amely július 21. és 26. között zajlott a téma elismert szakértőivel, amerikai tanárok mellett lengyel, szlovák, román és nem utolsósorban magyar történelemtanárok részvételével zajlott. A szimpózium szaktörténeti előadásai a holokauszt és a zene kapcsolatát járták körül, de a képzés során oktatási és módszertani kérdések is előkerültek. (A rendezvény a Yad Vasem, az USC Shoah Foundation, az Anti-Defamation League, az Echoes & Reflections műhely és a Gerda and Kurt Klein Foundation is közreműködött.) A magyar kollégák kiutazását az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége támogatta.

Az emberi sorsok, a statisztikák mögött feltűnő arcok középpontba helyezésének nem csak didaktikai okai vannak. A nácik célja és egyben a holokauszt egyik előfeltétele az volt, hogy az európai zsidóság pusztán statisztikai adattá váljék. Az egyéntől, miután már mindenétől megfosztották, utolsóként a nevét is elveszik, hogy megsemmisítése előtt az ember helyett csak egy szám maradjon, így alakítva át a gyilkosságot általános normává. Az individuum visszahelyezése a történelmi narratíva középpontjába ily módon szimbolikus is.

Az amerikai és a magyar oktatási rendszer számos ponton különbözik, az mindenesetre megállapítható, hogy a holokausztra viszonylag kevés óra jut. Míg az itthoni holokauszt oktatás fókuszában a fogalmi rendszer felépítése, forráselemzés, összefüggések megállapítása és általános nevelési célok állnak, addig a tengerentúli oktatásban a toleranciára nevelés és az emberi viselkedés jobb megértése világosabb célként rajzolódik ki az előbbiek hátrányára. Természetesen mindez egy merőben más, progresszív módszertani kultúrába van ágyazva, amely helyenként egészen változatos műveltségi területeket integrál a tanórán. Az USA egyes középiskoláiban a holokauszt éves vagy féléves választható kurzusként is szerepel (igaz, azért ez ritka), míg a hazai tanárok elsősorban a történelem és osztályfőnöki órákkal gazdálkodhatnak, illetve az április 16-i emléknappal.

(Forrás: Fortepan.hu, 58305 sz. kép)

A szimpózium tapasztalatai alapján az alábbi pedagógiai célokat, irányelveket lehet felállítani:

1. A fogalmak tisztázása és a megfelelő történelmi kontextus felállítása.

A holokauszt oktatása a zsidóság tragédiája, ahol a kereteket is érdemes e szerint szűkíteni, lehetőleg a párhuzamok és analógiák mellőzésével. Ez nem jelenti azt, hogy más népek szenvedéseit, a világon zajló, vagy már lezajlott genocídiumok eseményeit nem kell megismertetni a diákokkal, csak ez egy másik feladat.

A holokauszt és a genocídium közötti definíciós különbség mellett érdemes néhány tartalmi elemet is kihangsúlyozni.

  1. Totalitás és egyetemesség. A holokauszt egy csoportot teljes egészében kívánt megsemmisíteni és a zsidóságot vallási és származási alapon is sújtotta.

  2. A népirtás politikája ideológiai alátámasztást kapott, a nácizmus lényegi elemévé vált.

  3. A holokauszt a politikai racionalitást nélkülöző rasszizmus és az iparosított népirtás miatt precedens nélküli.

A történelmi kontextus megteremtése tanórákon átívelő feladat, amely során zsidó és német történelmet is oktatunk. Fontos, hogy a zsidó történelem ne szenvedéstörténet legyen, amelynek egyfajta kiteljesedése a holokauszt, míg természetesen a német nemzetállami fejlődésből sem következik szükségszerűen a nácizmus (ha nem is elválaszthatatlan attól), valamint nem lehet rá egyfajta civilizációs vívmányként, végcélként tekinteni. Ez is, mint minden rendszer, meghatározott korban, adott történelmi feltételek mellett jött létre.

2. Az antiszemitizmus történetének tárgyalása.

A diákoknak meg kell érteniük az antiszemitizmus korokon átívelő történetét, és hogy az előítéletek milyen szerepet játszott a holokausztban. (Az előadások során többször elkerült az Anti-Defamation League által kidolgozott Gyűlölet Piramis, ami az előítéletek különböző szintjeinek bemutatására lehet alkalmas.)

3. Az okok, az események és a szereplők megismertetése.

Ennek szerepe a diákokban tudatosítani, hogy a holokauszt nem volt elkerülhetetlen, sokkal inkább egyéni és sokszor előzetes mesterterv nélküli intézményi szintű döntések sorozata.

4. Személyes történetek, emberi sorsok bemutatása.

A leginkább kiemelendő szempont. Amikor különböző életutakat illesztünk egy nagyobb történetbe, az alábbiakra érdemes figyelni. A cél, hogy a statisztikák egyéni sorsokká alakuljanak át. Ahol csak lehet, túlélők és szemtanúk vallomásait, képi és egyéb autentikus forrásokat kell használni, közben azonban hangsúlyozva, hogy a túlélők hangja a kivételek hangja csak.

Beszédesek azok a példák, amikor az egyének emberi méltóságuk, identitásuk megőrzésére tettek kísérletet a nácik törekvéseivel szemben. Ilyenek például a Der Kulturbund Deutscher Juden nyolc éves működése, a terezíni gettó operaelőadásai, az Alma Rosé vezette auschwitzi női zenekar, a lágerekből kikerülő rajzok, versek. Terezínben például nyolc zsinagóga és könyvtár működött, oktatási tevékenység zajlott. Frederika Dicker-Brandeis, aki később Auschwitzban halt meg, rajzóráin arra biztatta a gyerekeket, hogy alkotásaikra írják rá a nevüket, megtörve ezzel az anonimitást. Az ellenállás nem feltétlenül valami elleni küzdelem, néha pusztán az élni akarás megnyilvánulása, az emberi kiteljesedés vágya a legzordabb körülmények között is. Ezek a tevékenységformák sokszor persze hamis biztonságérzetet adtak, mégis az emberi lélek megőrzésére tett kísérletekként lehet rájuk tekinteni.

Fontos viszont hangsúlyozni a sok egyéni döntésen túl a tényleges lehetőségek hiányát, amelyre a szimpózium előadói a választás nélküli választás szavakkal utaltak. Az áldozatoknak a megmenekülésre nagyon kevés esélyük volt, bármilyen döntést is hoztak. Tényleges választási lehetőséggel a kívülállók és az elkövetők rendelkeztek csupán.

Zsinagóga és színház – Bedrich Fritta rajza a terezíni (Theresienstadt) gettóból. (Forrás: Ghetto Fighters House Archives)

Fontos az áldozatok háború előtti, esetleg azt követő életének akár csak rövid bemutatása, helyzetük, döntéseik jobb megértése. Az áldozatok mellett érdemes az elkövetőkkel és a kívülállókkal is foglalkozni, azokkal az erkölcsileg helyes és helytelen lépésekkel, melyek eredményeként valaki kollaboránssá vagy akár embermentővé vált. A Világ Igaza címet kiérdemlő Nicolas Wintonról és az általa megmentett gyerekekkel való sok évvel későbbi találkozásáról egy rövid és megható jelenet az interneten könnyen elérhető, de számos más, órán jól használható példát is lehetne mondani.

5. Az elsődleges források feldolgozása az emberi tényező és a különböző nézőpontok megismerésének leghatékonyabb módja.

Ennél a témánál érdemes kerülni a szimulációs- és szerepjátékokat a következő okokból:

  1. Leegyszerűsíti a történelmi eseményeket és hamis valóságérzetet kelt a diákokban. Ilyen szituációkat, döntéshelyzeteket nem lehet és nem is kell reprodukálni.

  2. A sztereotípiákat erősítheti a csoportos és egyéni viselkedésformákkal kapcsolatban, melyben az áldozatok könnyen negatív fényben is feltűnhetnek.

  3. Akadályozzák a kritikai gondolkodást komplex történelmi események esetében és az emberi viselkedés megértésében. A holokauszt így könnyen egy térből és időből kiragadott eseménnyé válhat.

6. A releváns történelmi tapasztalat megszerzése.

Ez nemcsak a köztünk élő már kevés első, de számos második generációs túlélő miatt fontos, hanem azért is, mert a népirtások megismétlődnek, a toleráns társadalom pedig a világ számos pontján még csak ábránd.

7. A kritikai gondolkodás és a tapasztalat-útján történő tanulás fontossága.

A tanárnak támogatni kell a diákokat az önálló kérdések megfogalmazásában és az egyéni tapasztalatszerzésben. Ügyelni kell arra, hogy a tanár a diákokat a történelem sötét fejezeteiből biztonságosan kivezesse a foglalkozás végén. Ennek sok formája lehet: szóbeli visszacsatolás, házi feladat stb.

8. A holokauszt-oktatásnak erősíteni kell az empátiát és a közösséghez való tartozás érzését, közösségi magatartást.

A megfelelő állampolgári nevelés és önismeret szempontjából rendkívül fontos témakör. Az empatikus, erős önképpel rendelkező egyénben a helyes döntés már a tényleges döntéshelyzet előtt tulajdonképpen megszületik.

9. A kiválasztott anyagoknál tekintettel kell lenni a diákok életkorára.

Egyes anyagok vagy feladatok feleslegesen sokkolnak, nem segítik a megértést. A korabeli források mellett néha a ráhangolódást a kortárs populáris kultúra alkotásai is segíthetik. (A címben szereplő emberi sorsok témájának hatásos bevezetője lehet a Schindler listája c. film ikonikus jelente a piros kabátos kislányról. 6 millió helyett egy emberi sors bemutatása néha többet jelent. A film a szimpóziumba bekapcsolódó Anita Lasker-Wallfisch, az auschwitzi női zenekar csellósa szerint a legjobb témában született alkotás. Említendő természetesen az Oscar-díjas Saul fia, ugyanakkor könnyedebb és merészebb választás például az 1943-ban szintén Oscart nyerő Der Fuehrer’s Face”, a Walt Disney alkotása, ami Donald kacsa rémálmába kalauzol el. A lehetőségeknek csak a tanár fantáziája szab határt.)

A holokauszt oktatása bonyolult pedagógiai feladat, a témakörben számos további segédanyag, tanulmány érhető el. Jelen írás csupán keretet kínál és a 2018-as nyári szimpózium ajánlásait foglalja össze.

Cséfalvay Tamás

(Borítókép: Fortepan.hu, 08543. sz. kép)

Ezt olvastad?

Az örmény népirtás elismertetése az Örmény Köztársaság egyik legfontosabb külpolitikai célja, 1991-es függetlensége óta. Az 1915 és 1923 között lezajlott,