A Horthy-kor rémtettei – Darabolós gyilkosságok a két háború között

A közelmúltban került bemutatásra a magyar mozikban a két világháború közötti Magyarország legismertebb és legnagyobb érdeklődéssel kísért bűncselekményét feldolgozó film, A hentes, a kurva és a félszemű című alkotás Gryllus Dorka, Nagy Zsolt és Hegedűs D. Géza főszereplésével. A valós történet szerint 1925. január 25-én szörnyű gyilkosságot követtek el Budapesten a Tölgyfa utca 4. szám alatt.

A film plakátja

A közelmúltban került bemutatásra a magyar mozikban a két világháború közötti Magyarország legismertebb és legnagyobb érdeklődéssel kísért bűncselekményét feldolgozó film, A hentes, a kurva és a félszemű című alkotás Gryllus Dorka, Nagy Zsolt és Hegedűs D. Géza főszereplésével. A valós történet szerint 1925. január 25-én szörnyű gyilkosságot követtek el Budapesten a Tölgyfa utca 4. szám alatt. Az elkövetők, Léderer Gusztáv csendőr-főhadnagy és felesége, Lédererné Schwartz Mária voltak, akik megölték, majd brutálisan feldarabolták a gazdag budapesti hentest, Kodelka Ferencet. Az előre eltervezett gyilkosságot a nyereségvágy motiválta, hiszen a Léderer házaspár abban az időben anyagi gondokkal küszködött. Kodelka Ferencet meggyőzték arról, hogy fektessen be egy nagy üzletbe, amihez a hentes 1925. január 25-én el is vitt 80 millió koronát a házaspár lakására. A férfi szerelmes volt Léderernébe, ami végül a vesztét okozta, hiszen Lédererné kérte meg aznap este, hogy aludjon a lakásukon. Miután Kodelka elaludt, rejtekéből előbújt Léderer Gusztáv és megölte a gyanútlanul alvó férfit, majd feldarabolta. Az elkövetők hamar lelepleződtek és bíróság elé kerültek, Léderernét életfogytiglanra ítélték, míg Léderer Gusztávot kivégezték.

Érdemes az ügy szélesebb kontextusát is megvizsgálni, nevezetesen azt, hogy vajon mennyire volt egyedülálló az ilyen típusú brutális bűncselekmény a korabeli magyar kriminalisztika történetében. A 20. század első felének Magyarországán több ilyen, elkövetési módjukban a Léderer-ügyhöz hasonló, különös kegyetlenséggel elkövetett esetről is beszámoltak a sajtótermékek, elsősorban a bulvárosabb jellegű lapok, mint például Az Est vagy a Friss Újság. Vizsgálódásom során – a Léderer-gyilkosságon kívül – 26 olyan ügyet emeltem ki, amelyek során az áldozatot feldarabolták. Önmagában ez a magas szám is megdöbbentő, ami jelzi, hogy a korszakban főként a Nagy Háború hatása miatt mennyire elharapózott az erőszak. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni azt is, hogy ennél vélhetően több ilyen eset történhetett, ugyanis a darabolós gyilkosságok hátterében mindig az állt, hogy az elkövető ily módon próbál megszabadulni cselekedete legnyilvánvalóbb „bizonyítékától”, az áldozat holttestétől, tehát a feldarabolás már mindig post mortem történt. Abban azonban már eltérnek az esetek egymástól, hogy maga a gyilkosság milyen indíttatásból történt.

Érdemes rámutatni arra is, hogy a legritkább esetben vezérelte nyereségvágy az ilyen bűncselekmények elkövetését, sokszor teljesen más motiváció mozgatta a tettest. Ebből a szempontból négy csoportot különíthetünk el: ilyen a hirtelen felindulásból, a pánikszerűen vagy kétségbeesésből elkövetett, az előre eltervezett és az elmezavar miatt elkövetett gyilkosság. Ezek közül kiemelkedően magas a pánikszerűen vagy kétségbeesésből elkövetett bűncselekmények száma, amiket szinte kivétel nélkül újszülött csecsemők ellen követtek el a gyermekek anyjai (összesen 12 ügyben). Ebben az esetben azért tekinthető pánikszerűnek az elkövetés módja, mert az anyák kényszerhelyzetbe kerültek, ugyanis nem tudták volna eltartani az újszülött gyermeket, tehát ezzel lényegében – rendkívül szomorú, de érthető racionális okokból – könyörtelen „születésszabályozási” módszert alkalmaztak (ehhez hasonló indíttatás vezérelte a korszakban a tiszazugi arzénes gyilkosságok egy részét is). Az adatok alapján a második helyen, csaknem ugyanannyi áldozattal, az előre eltervezett (6) és a hirtelen felindulásból elkövetett (6) gyilkosságok állnak, végül pedig az elmezavar miatt elkövetett, jellemzően nagyon kisszámú esetek következtek (3).

A bűncselekmények áldozatait is külön kategóriákba lehet sorolni az alapján, hogy milyen kapcsolatban álltak az elkövetővel, továbbá előfordult olyan eset is, ami során az elkövető több embert is megölt (például 1936 tavaszán Nyíregyházán Kozma Ferenc elmezavarában három emberrel, köztük a feleségével is végzett). A tettessel való kapcsolat alapján négy kategóriát lehet elkülöníteni, amik a következők: házastársi/vadházastársi/élettársi kapcsolat, rokoni kapcsolat, csecsemő és az egyéb kategória. Az újszülöttek ellen elkövetett gyilkosságok száma a legmagasabb, mint ahogy arról már korábban szó esett. A csecsemőgyilkosságok után a számszerűen legnagyobb kategóriába az egyéb indíttatású esetek tartoznak, amelyek során az elkövetők nyereségvágyból, féltékenységből vagy bosszúvágyból követték el tettüket. Az utolsó helyre pedig ugyanolyan számban a rokoni kapcsolat és a házastársi/vadházastársi/élettársi kapcsolatban álló tettesek sorolhatóak. Tehát összességében megállapítható, hogy az esetek döntő többségében az elkövető és az áldozat közeli kapcsolatban álltak egymással, sőt a gyilkosságok nagy részét családon belül követték el és kevéssé volt jellemző a nyereségvágyból történt emberölés.

A tettesek társadalmi összetételét tekintve is érdekes körülmények fedezhetőek fel. Meglepő, hogy az ilyen bűncselekmények többségében nők voltak az elkövetők (azokat az esetek is figyelembe véve, ahol párban követték el a gyilkosságot, mint a Léderer-ügyben, a 26 bűntettben összesen 15 nő volt az elkövető, illetve tettestárs). Az esetek részleteit vizsgálva feltűnő, hogy a férfi elkövetők között nagyobb számban jellemzőek az emocionális okok miatt elkövetett gyilkosságok, ilyenek például a hirtelen felindulásból, dühből, féltékenységből, irigységből elkövetett emberölések, míg a nők esetében más a helyzet, mivel – ahogy arról a korábbiakban már szó esett – leggyakrabban sokkal racionálisabb okok vezérelték a gyilkosságok elkövetőit (mint a születésszabályozás). Ugyanakkor érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy a gyilkosok kivétel nélkül a szegényebb társadalmi csoportokból kerültek ki, és ez a bűncselekmény típus nem volt jellemző az értelmiségi rétegre.

Földrajzi szempontból is jelentős különbségek figyelhetőek meg, ugyanis a darabolós gyilkosságok nagy része Budapesten és vonzáskörzete közelében történt (10), majd a második legtöbb számú a Duna-Tisza közén (7), végül a Dunántúlon (5) és a Tiszántúlon (4), tehát ezek az esetek Kelet-Magyarországra és a fővárosra „koncentrálódtak”. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy vidéken ténylegesen kevesebb darabolós gyilkosságot követtek el. Valószínűbb, hogy kevéssé dokumentáltak ezek a régiók. Általában nagyobb figyelem irányult magára a fővárosra és vonzáskörzetére, illetve a gyilkosok vidéken sikerrel járhattak a holttestek elrejtése tekintetében.

Az esetek időbeli csoportosítása között is jelentős eltérések figyelhetők meg, ugyanis a legtöbb bűncselekményről az 1930-as években olvashatunk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ténylegesen a 20-as években követtek el kevesebb ilyen típusú emberölést, csak nem biztos, hogy tudomást szereztek az összesről. Az 30-as években kezdtek el továbbfejlődni a bűnüldözési módszerek (rabosító kép, standfotók, álcázás) és ekkor kezdett begyűrűzni Magyarországra a nagy gazdasági világválság is, amely hatására növekedett a munkanélküliség és a létbizonytalanság. Az, hogy az 1920-as évekre kevésbé volt jellemző, hogy különös kegyetlenséggel követtek el gyilkosságot, a bethleni konszolidáció által előidézett kiegyensúlyozottabb időszakkal is magyarázható.

Mind 26 vizsgált gyilkosságot meg lehet találni a korabeli nyomtatott sajtóban, minél brutálisabb volt egy eset, annál több figyelmet szenteltek neki a lapok. Az elkövetett gyilkosságok közül négy jellegzetes esetet szeretnék kiemelni. Az első egy előre eltervezett gyilkosság volt, ami 1930-ban történt Somogyhárságyon, Baranya vármegyében. Az elkövető Fáth József kocsmáros volt, aki különös kegyetlenséggel ölte meg szeretőjét, Horváth Katalint. A nő terhes lett és gyermeket szült, akit végül a disznók elé vetett. Horváth Katalin tettét elmondta Fáth-nak és kérte, hogy szökjenek el együtt. Fáth Józsefnek öt gyermeke volt, akiket nem akart hátrahagyni, ezért úgy döntött végez a lánnyal. A holttestet egy szalmakazal tetején rejtette el, majd újra és újra visszajárt, hogy feldarabolja a holttestet, aminek egy részét a disznók elé vetette, a másik részéből pedig szappant főzött. A második eset egy csecsemőgyilkosság, ahol két elkövetőt is megneveztek a korabeli lapok. Az eset 1928-ban történt Vidornyaszőlősön, ahol Nagy Anna megfojtotta újszülött gyermekét, anyja, Csiza Ferencné pedig félelmében feldarabolta és a közeli patakba dobta a gyermek darabjait. Ez az eset tipikus példája a pánikszerűen elkövetett darabolós gyilkosságoknak, viszont különlegessége az, hogy Nagy Anna édesanyját felmentették a vád alól, azzal az indokkal, hogy a gyermek akkor már halott volt, mikor a nőhöz került. A harmadik eset Alagon történt, az elkövető pedig Bognár Istvánné volt, aki megölte férjét Bognár Istvánt 1933-ban, mert az, elmondása szerint, mindig ivott és félrelépett. Az asszony megelégelte és álmában megölte férjét, majd a feldarabolta és a részeket a város különböző pontjain rejtette el kosarakban. A negyedik eset különlegességét az adja, hogy itt – a Léderer-ügyhöz hasonlóan – két elkövető is részt vett a bűncselekmény elkövetésében. Ez az eset 1941-ben történt Budapesten, amikor is Mandlin Ferenc és Mozsár Lajosné megölték és feldarabolták a férfi feleségét, Mandlin Ferencnét, majd darabjait különböző helyeken rejtették el a városban.

A korszak darabolós gyilkosságai között vannak eltérések, de a legnagyobb figyelmet mégis a Léderer-ügy kapta, ami három okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy nyereségvágyból követték el a bűncselekményt és nem emocionális okokból, mint azt már a többi darabolós gyilkosságnál említettem. A második ok, hogy két tettes követte el a gyilkosságot előre eltervezve azt. A harmadik, pedig hogy Léderer Gusztáv csendőr-főhadnagy volt, ami azt jelenti, hogy a rendvédelmi alakulatokhoz kapcsolható személy követte el a gyilkosságot. Ez a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság emiatt a három ok miatt kavart nagy port a korabeli közvéleményben, illetve ezek miatt kerülhetett filmvászonra, ám a többi eset is árulkodó tünetei a korszak társadalmi viszonyainak.

Sipos Nikoletta

Ezt olvastad?

Százharmincöt évvel ezelőtt, 1888-ban egy máig megoldatlan gyilkosságsorozat rázta meg London lakosságát. A növekvő pánik miatt egyre sürgetőbben követelték a
Támogasson minket