Horthy Miklós és a trianoni békeszerződés

Horthy Miklós, Magyarország 1920. március 1-jén megválasztott kormányzója, június első napjaiban érdemi szerepet már nem töltött be a trianoni békeszerződés aláírása kapcsán. Az ezt megelőző döntések, például, hogy kik írják alá a szerződést június 4-én délután fél ötkor a Nagy-Trianon palotában, már megszülettek.

Május végén, június elején Horthy több alkalommal is nyilatkozott külföldi újságíróknak az ország aktuális helyzetével kapcsolatban. Ezekben szót ejtett a királykérdésről, a trón betöltéséről, a fehérterrorról és természetesen a békeszerződés aláírásáról. Érthető módon az utóbbival foglalkozott a legtöbbet. A kormányzó elmondta, hogy béke csak akkor lesz, ha „igazi kibékülésre” is sor kerül. Önmagában tehát azzal, hogy aláírásra kerül a békeszerződés, még nem lesz béke – szögezte le.

„Ha van ország, úgy Magyarország az, amely átérzi az igazi béke bekövetkezésének szükségességét, hiszen – mondta kissé túlzóan – nélkülözhetetlen cikkeink, fánk, vasutak, sónk ez idő szerint az ország területén nincsenek” (Pesti Hírlap, 1920. máj. 23. 1.).

Kifejezte arra vonatkozó reményét, hogy az antanthatalmak a jövőben – minél előbb – be fogják látni tévedésüket, és korrigálják a Magyarországot sújtó békefeltételeket.

Ugyanis „a megkötendő békeszerződésért és a világ nyugalmának helyreállításáért a felelősség teljes egészében a békét diktáló antantot terheli” – mondta (Pesti Hírlap, 1920. máj. 23. 2.).

Az interjúkban olyan kérdést is kapott, hogy a magyar politikai és katonai vezetők terveznek-e katonai akciót a szomszédos államok ellen. Az államfő erre egyik alkalommal ezt a választ adta:

 „Biztosítom, hogy agresszív katonai vagy politikai akcióra Magyarországon senki sem gondol” (Pesti Hírlap, 1920. máj. 23. 2.).

Egy másik interjúban „rágalomnak” nevezte, hogy „új háborúra készülődünk a románok, szerbek és a csehek ellen” (Pesti Hírlap, 1920. jún. 6. 2.).

Teljes mértékben érthető, hogy Horthy miért adta ezeket a válaszokat az esetleges katonai akcióra vonatkozó kérdésekre, mivel diplomáciai szempontból mást nem mondhatott. Ennek ellenére nem volt helytálló, amit nyilatkozott, mert 1920 folyamán, tavasszal is, a kormányzó tudtával és támogatásával már készültek a szomszédos államok ellen hadműveleti tervek. Ezek elsősorban Kárpátalja és a Felvidék visszaszerzését tartották elérhetőnek, amennyiben a nemzetközi körülmények a megfelelő módon változnak meg. Mint közismert, ezek a tervek nem valósultak meg. A kormányzó a békeszerződés aláírása napjaiban a békefeltételeket is értékelte: teljes mértékben összhangban a magyar békedelegáció által alkalmazott érvrendszerrel. Eszerint a történelmi Magyarország földrajzi és gazdasági egységét megbontja a békeszerződés, érvelt a magyar államfő, emellett az önrendelkezési elvet is figyelmem kívül hagyja, ahogyan – a magyarság kárára – az etnikai és nyelvi arányokra sincs tekintettel. Horthy azt is elmondta, hogy a magyarság a történelem folyamán „mindig a Nyugat védelmében vérzett”. A kormányzó interjúiról hírt adtak a magyar napilapok, általában hosszabban idézték annak fontosabb megállapításait, így a magyar médiafogyasztók is megismerhették az államfő álláspontját.

Június 3-án, amikor a katolikus egyház az úrnapját ünnepelte, a kormányzó és családja is megjelent a nyilvánosság előtt. Részt vettek ugyanis a Mátyás-templomban tartott ünnepi szentmisén és az azt követő körmeneten. Az egyházi ünnep végeztével, amit a másnap aláírásra kerülő békeszerződés jelentősen beárnyékolt, tiltakozó felvonulásra került sor a fővárosban. A tüntetésen a kormányzó már nem vett részt, ahogyan a júniusi 4-i rendezvényeken sem: a Szent István Bazilikához vonuló tömeghez nem csatlakozott, nem vett részt a nemzetgyűlés ülésén, illetve a fővárosi templomokban tartott misék és istentiszteletek egyikén sem. A trianoni békeszerződés aláírásával kapcsolatos tudósításokban tehát nem szerepelt Horthy Miklós. 1920. június 4-én minden bizonnyal nem mozdult ki a budai Várból: a napi teendői elvégzése mellett családja körében töltötte el ezt a napot.

Turbucz Dávid

Ajánlott irodalom:

• Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
• Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Kalligram, Pozsony, 2009.
• Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. Jaffa Kiadó, Budapest, 2010.
• Turbucz Dávid: Horthy Miklós. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015.
• Zeidler Miklós (vál., ford., bev. tan., jegyz.): A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly – Versailles – Budapest (1920). MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2017.

A cikk az Újkor.hu és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont együttműködésének keretében született.

A cikk megírásához szükséges kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával, a PD 128 500 azonosítószámú „Jobboldali radikalizmus és konzervativizmus között. Horthy Miklós 1919–1931 című”, NKFI alapból megvalósuló projekt keretében valósult meg.

Ezt olvastad?

Egy régi polgár a népi demokráciában – Az Apám néhány boldog éve című film

Simó Sándor filmrendező (1934–2001) saját novellájából forgatta az Apám néhány boldog éve című filmjét, amelyben emléket állít egy korszaknak, az

X