Horthy Miklós névnapjai. Egy ünnep anatómiája (1920-1943)

„Miklós napján, mint minden évben, úgy most is ünnepi lobogódíszbe öltözik az ország és hódolattal köszönti vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját. Ünnepet ülünk, egy nemzet üli szép és békés családi ünnepét […]”. (Pesti Hírlap, 1939. december 6.)

Az első világháborút követő időszakban, Európában szinte nem volt olyan állam, amelyben ne jelent volna meg a vezérkultusz jelensége. Így ezt az időszakot nyugodtan nevezhetjük a vezérkultuszok korának. Ezek a kultuszok a demokratikus és diktatórikus rendszerekben ugyanúgy kialakultak, mint az e két rendszertípus közötti átmenetet jelentő politikai berendezkedésekben. E politikai kultuszok között azonosságok, hasonlóságok és természetesen eltérések, különbözőségek egyaránt kimutathatók. Politikai és katonai vezetők személye körül tehát Európa-szerte kialakult ez a jelenség. E vezérkultuszok közül ebben a cikkben a Magyarország kormányzója, Horthy Miklós személye körül megjelent kultusz egyik aspektusáról lesz szó.

Az alábbi írás a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont és az Újkor.hu együttműködésének keretében kerül közlésre.

A szerzővel korábban készítettünk interjút:

Horthy-kutatás az objektivitásra törekedve – interjú Turbucz Dáviddal

A vezérkultusz egy politikai és/vagy katonai vezető egyoldalú, túlzó és kritikátlan tiszteletét jelenti. Ennek fő üzenete az, hogy kizárólag a vezér vezetésével küzdhető le az adott válsághelyzet, kizárólag a vezér vezetésével juthat el az adott politikai közösség a ’szebb jövő’ állapotába. A kultuszépítés eredményeként jön létre a vezérkép, amelynek elemei külön-külön és együttesen is a fentieket igyekeznek igazolni.

“HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ÉS FELESÉGE A KORMÁNYZÓ NÉVNAPJA ALKALMÁRÓL RENDEZETT DÍSZELŐADÁSON A NEMZETI SZÍNHÁZBAN. A kormányzói páholy mellett ifjabb Horthy Miklós áll. Az alsó páholy sorban Darányi Kálmán miniszterelnök és Hóman Bálint kultuszminiszter.” (Az Est, 1937. december 7./ADT)

A Horthy-kultusz története 1919 őszén kezdődött, amikor a Nemzeti Hadsereg fokozatosan megszállta a Dunántúlt, majd később az ország többi részét. Mindez, értelemszerűen, olyan politikai és hatalmi változásokat jelentett, amelyek kedvezőek voltak Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére számára. Ezzel párhuzamosan jelent meg a fővezér kultusza, amelynek építésében a radikális jobboldal, a fajvédők szerepe volt meghatározó a korszak elején. A kormányzóválasztást követően újabb szintre lépett a kultuszépítés: ugyanis egyre több állami intézmény csatlakozott ehhez. Néhány évvel később, az 1920-as évek közepén, az ország politikai konszolidációját követően, pedig egyértelműen állami szintre emelkedett a magyar államfő vezérkultusza. Onnantól kezdve ugyanis az egész államapparátus építette és ápolta, a hadsereggel, a történelmi egyházakkal, az oktatási intézményekkel és különféle társadalmi szervezetekkel együtt. A kultuszépítés alkalmai közé elsősorban a kormányzó személyéhez köthető évfordulók tartoztak: Horthy Miklós születés- és névnapja (június 18., december 6.), illetve a kormányzóválasztás (március 1.) és a budapesti bevonulás (november 16.) évfordulói. Ezeken kívül a kormányzó vidéki és külföldi útjai, az államfő reprezentatív közszereplései, illetve a kormányzói családhoz köthető fontosabb események is ide sorolhatók. Ráadásul voltak olyan egyszeri események is, amelyeket egyes kortársak, elsősorban a fennálló politikai rendszer támogatói, felhasználtak arra, hogy a kormányzó kultuszát ápolják. A kultusz közéleti jelentősége az 1920-as évektől fokozatosan erősödött, így ezzel párhuzamosan lett egyre meghatározóbb a Horthy-kultusz legitimációs, rendszerstabilizációs funkciója. Ez a tendencia az 1930-as években tovább folytatódott. A Horthy-kultusz a csúcspontját a második világháború időszakában érte el, ugyanis a kormányzati propaganda szimbolikus eszközökkel, így az államfő vezérkultuszával is, igyekezett ellensúlyozni az ország kül- és belpolitikai helyzetét negatívan befolyásoló tényezőket. Így például a magyar szélsőjobboldali pártok és mozgalmak megerősödését, ahogyan a világháború következményeit is.

Horthy Miklós névnapja volt az első a fent említett évfordulók közül, amelyet a trianoni Magyarországon először kezdtek el rendszeresen, évről-évre ünnepelni. Az ünneplés eleinte, 1921-től, a fővárosi egyetemi és főiskolai hallgatók bajtársi egyesületei decemberi 5-i fáklyás felvonulásaira szorítkozott. E rendezvényen a fiatalok a kormányzó iránti ragaszkodásukat és hódolatukat fejezték ki. Ezen a ponton is jól látszik, hogy a radikális jobboldali ellenforradalmi szervezetek komoly szerepet játszottak a korai Horthy-kultusz építésében. A névnapok előestéjén a menet az Egyetem térről különféle dalokat, például Horthy-indulót, énekelve vonult fel a Vár belső udvarába. A palotához érve a fáklyások nagy „H” és „M” betűt formáltak. 1921-ben az üdvözlőbeszédet a magyar ifjúság nevében Velcsov György, a Turul Szövetség vezéralakja tartotta, a következő évtől már egyetemi tanárok tették ugyanezt: 1925-ben Teleki Pál. Horthy ezek után köszönetet mondott az ifjúság figyelmességéért. Horthy beszédeit szerenád követte. A kormányzó kérésére ‒ a gazdasági válságra tekintettel ‒ 1930 után már nem volt fáklyás felvonulás. Ehelyett december 5-én délután az egyetemi ifjúság egyik egységszervezete, a Magyar Nemzeti Diákszövetség küldöttsége kereste fel a kormányzót. Emellett táviratban is kifejezték szerencsekívánataikat. 1933-ban a budapesti Trefort-kertben nagygyűlés keretében ünnepelte az egyetemisták közössége a kormányzót, az ifjúság „szerető szívű atyját”. A rendezvényt szintén a Turul Szövetség szervezte. A kormányzó névnapján tanítási szünet volt az egyetemeken, amelyeknek épületeit nemzeti színű zászlókkal díszítették fel. 1934 után szintén küldöttség útján köszöntötték a fiatalok a vezérüket, Horthy Miklóst.

A Magyar Nők Lapjának vezércikke a kormányzó névnapjára, 1941. december 1. (A szerző birtokában)

A honvédelmi miniszter 1923. november 30-án módosította egyik korábbi körrendeletét, amelynek értelmében a kormányzó névnapja és születésnapja katonai szünnap lett. A levéltári iratok alapján úgy tűnik, hogy Csáky Károly honvédelmi miniszter döntő szerepet töltött be a névnapok katonai ünneplésének megalapozásában. A belügyminiszter is hasonló rendelkezéseket tett az irányítása alatt álló intézmények és hatóságok számára. A névnapi ünnepségek reggel hat órakor zenés ébresztővel kezdődtek, amit jó idő esetén díszszemle követett a Vérmezőn, majd tábori mise és a Tiszti Kaszinóban díszebéd következett. A lapok tudósításai szerint díszszemlére, tábori misékre és istentiszteletekre, díszebédre a napfelkelte és napnyugta között fellobogózott helyőrségekben országszerte sor került. Horthy Miklós névnapját az esti órákban zenés takaródó zárta. Az 1920-as évek közepétől kezdődően december 5-én az egyetemi ifjúság fáklyás felvonulása (1930-ig), a Nemzeti Színház díszelőadása, míg december 6-án az egyes felekezetek templomaiban ünnepi tábori istentisztelet és mise, a tisztikar számára díszebéd a Tiszti Kaszinóban, illetve a kormányzó küldöttségek révén való köszöntése alkotta a névnapi ünnepségek központi rendezvényeit. 1927-ben a Magyar Nemzeti Diákszövetség az Operaházban rendezett díszelőadást Horthy Miklós tiszteletére, ami a Miklós-napok állandó elemévé vált. Az elsősorban az elitnek szóló rendezvényt 1927 után a rádió élőben közvetítette. Az államfőn kívül a kormány, a törvényhozás és a honvédség képviselői, illetve közéleti személyiségek vettek részt az Operaház és a Nemzeti Színház díszelőadásain, amelyek ünnepi köszöntésekkel kezdődtek. Budapest Vitézi Széke is kivette részét az ünneplésből. Az ünnepségüket a Gellért Szállóban rendezték. Az ünnepi szónokok személye, akik a többek között hangsúlyozták a Főkapitány iránti hűségüket, évente változott. A Képviselőház és a Felsőház elnöke, a kormány, a honvédség és a főváros képviselői rendszeresen felkeresték ezen a napon az államfőt. Az országgyűlés két házának ülésein a házelnökök be is számoltak minderről. Az iskolákban december 6-án, 1922-től, iskolai szünet volt. A kormányzó névnapjának ünneplése tehát ritualizált keretek között történt Budapesten és vidéken is. Vidéken szintén sor került a katonai ünnepségekre, ahogyan miséket és istentiszteleteket is tartottak, illetve fáklyás felvonulások vagy éppen színházi előadások során is ünnepelte a magyar társadalom egy része a kormányzót. (Releváns források hiánya miatt arra nem tudunk választ adni, hogy a magyar társadalom mekkora része, mely csoportjai azonosultak az államfő kultuszával.)

Az ünnepségekről beszámolt az országos és a helyi sajtó, majd a korszak második felében már a rádió és a filmhíradó is. A sajtó tudósításai egyre részletesebbek lettek és a közölt cikkek száma is fokozatosan emelkedett. Idővel egyre gyakrabban fényképekkel és Horthy-portrékkal illusztrálták egyes újságok a megjelent cikkeiket, elsősorban Az Est, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló tett így. Amíg az 1920-as évek második felében a fontosabb országos napilapokban összesen kb. 25-30 cikk jelent meg a kormányzó névnapja alkalmából, addig 1938-ban 68, míg 1943-ban már 103. Ez a mennyiségi növekedés összefüggött természetesen azzal, hogy a Horthy-kultusz állami szintre emelését követően a közéleti funkciója fokozatosan erősödött.

Horthy Miklós szobrának leleplezése a kormányzó névnapjának alkalmában az új budapesti városházán, 1939. december 6. A filmhíradó a képre kattintva elérhető.

A kormányzó névnapján elhangzott ünnepi beszédek, köszöntések, igehirdetések, az ebből az alkalomból megjelent vezércikkek, tudósítások – az ezeket közlő napilapok eltérő politikai orientációjától függetlenül – lényegében ugyanúgy méltatták Horthy Miklóst. A kimutatható különbségek kapcsán például arra lehet utalni, hogy az iskolákban – a tanulók életkorához igazítva – elsősorban a kormányzó, mint „a nemzet atyja” üzenete volt gyakori, ahogyan a meseszerű elemek is rendszeresen előfordultak az iskolai ünnepségek során. Egy másik példaként azt említeném, hogy a katonai ünnepségek során a Legfelsőbb Hadúr képére hivatkoztak az államfőt méltatók a legtöbbször, vagy – meglehetősen eltúlozva a jelentőségüket – az első világháború alatti katonai sikereire, győzelmeire.

A Horthy-kép, a hivatalos vezérkép fő üzenete szerint, amely lényegében minden ünnepi megnyilvánulás részét alkotta, kizárólag a nemzet vezéreként, a ’nemzet atyjaként’, a nemzet ’megtestesítőjeként’ beállított államfő vezetésével érhető el Trianon felülvizsgálata, a határok megváltoztatása, a területi revízió. A Horthy-korszak kormányai által elért politikai, gazdasági, kulturális stb. eredményeket, a vezérkultusz lényegének köszönhetően, kizárólag Horthy Miklósnak tulajdonították. A propagandisták számára egyáltalán nem volt lényeges, hogy mi is volt ezekkel összefüggésben az államfő tényleges szerepe. A kormányzó tetteit egyoldalúan, kizárólag pozitívan értékelték, megrajzolva ezzel egy emberfeletti, rendkívüli képességekkel rendelkező, sosem hibázó vezér képét. (Nem szükséges hosszasan ecsetelni, hogy ilyen ember nem létezett, nem létezik és nem is fog.) Így vált belőle a korszak elején ’nemzetmentő’, majd az 1920-as évek közepén ’országépítő’, illetve a területi revíziós sikerek idején ’országgyarapító’. A második világháború időszakában, értelemszerűen, szintén tőle várták a kultusz építői, hogy továbbra is ’bölcsen’, határozottan és magabiztosan vezesse a magyar nemzetet a ’szebb jövő’ felé. A propagandaszövegek tehát Horthy Miklós megkerülhetetlenségét hangsúlyozták, azt állítva, hogy kizárólag a kormányzó vezetésével van esélye a magyar nemzetnek a kitűzött célokat elérnie. Ugyanis: „csak úgy van megnyugvásunk, ha érezzük az ő jelenlétét, ha tudjuk, hogy sorsunk irányítása az ő kezében van”. Az ’országgyarapítás’ kapcsán, például, a kormányzót méltató szövegek azt hangsúlyozták, hogy a revíziós sikerek kizárólag Horthy Miklósnak köszönhetők, és nem azt, ahogyan a valóságban történt, hogy ezek a tengelyhatalmak, elsősorban a náci Németország támogatása eredményeként valósultak meg.

“Bensőséges szeretettel ülte meg a nemzet Magyarország kormányzójának névünnepét. A magyarországi német népcsoport a Zeneművészeti Főiskolán rendezett ünnepélyen fejezte ki a kormányzó úr iránti hódolatát. A magyar cserkészmozgalom országos megmozdulás keretében ünnepelte fővédnökének, a kormányzó úrnak névnapját. A Hősök terén ötezer cserkész sorakozott fel, hogy meghallgassa a főcserkészi parancsot. Vitéz Farkas Ferenc, országos főcserkész, parancsával hadat üzent mindennek, ami ellentétben áll a felebaráti szeretettel, az egyetértéssel és a szeretetből fakadó munkával.”
Miklós nap ünneplése 1942 decemberében. A filmhíradó a képre kattintva elérhető.

Ahogyan a cikk mottójául választott idézet is jelzi, kormányzó névnapját a nemzet ’bensőséges’ ünnepeként mutatták be a kultuszépítő kortársak. Ez tekinthető a december 6-án közvetített vezérkép központi elemének. 1938 és 1943 között ez az üzenet 826-szor fordult elő az elemzett napilapokban, míg 1920 és 1937 között, tehát egy jóval hosszabb időszakban, csak 527-szer. Az egyik konzervatív napilap, a Budapesti Hírlap, nevezte először december 6-át a „nemzet családi ünnepének”. A Pesti Hírlap később úgy fogalmazott, hogy „az egész nemzet egy nagy családdá forr össze ezen a napon”, hogy szeretettel köszöntse a „családfőt”. Az Újság szerint „mi magyarok gyermeki szeretettel és bizakodással tekintünk” a kormányzóra, a nemzet egyedüli vezérére. 1935-ben Az Est úgy értékelt, hogy ez a nap „a magyar szívek külön pirosbetűs napja, amelyet a nemzet szeretete és megbecsülése emelt ünneppé”. A vezér és a nemzet azonos: Horthy a nemzet ’megtestesítője’. Ez a legitimációs és integráló funkcióval is rendelkező üzenet 1921 után – minimális ingadozásokkal – fokozatosan erősödött. Ezt a cikkek számának növekedése és a fenti üzenet gyakoribb alkalmazása egyaránt magyarázza. A névnapokon megjelent méltató cikkekben is általában többször szerepelt a fenti állítás, így az újságolvasók ezzel az üzenettel az esetek túlnyomó többségében nem csak egy alkalommal találkoztak, ha a cikkek egészét elolvasták.

“Miklós napját, Magyarország kormányzójának névünnepét a súlyos időkhöz illő keretek között, de mégis bensőséges érzéssel ülte meg az ország. Ezen a napon hálás szívvel, rajongó szeretettel fordult mindenki a Királyi Vár felé és Isten áldását kérte kormányzónkra. A Magyar Nemzeti Diákszövetség kötelékébe ta rtozó magyar egyetemi és főiskolai ifjúság a kormányzó tiszteletére díszelőadást rendezett az Operaházban. Az ünnepi előadáson hoszzasan és lelkesen ünnepelték a kormányzót. Képünkön vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Istvánná, a hősi halált halt kormányzóhelyettes hitvese, ifjú vitéz nagybányai Horthy Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a díszpáholyban.” (Tolnai Világlapja, 1943. december 15./ADT)

Az 1919 és 1944 közötti Horthy-kultusz a magyar múlt része, ahogyan Horthy Miklós 1945 és 1989 közötti démonizálása is. Mindkettő azonban egyoldalú, túlzó, sok esetben megalapozatlan értelmezését adta, és mivel még bizonyos keretek között ma is léteznek, adja Horthy történelmi szerepének. Az egyik kizárólag pozitív, míg a másik kizárólag negatív előjellel közelített Magyarország 1920 és 1944 közötti kormányzójának szerepéhez. A Horthy Miklós megítélésével összefüggő jelenségeket, ahogyan minden történelmi eseményt, folyamatot, döntést stb. is meg kell érteni (ezalatt nem arra gondolok, hogy azonosulni kell vele!), a megfelelő helyiértéken kell kezelni, mivel ez egy lépés lehet afelé, hogy Horthy Miklós történelmi szerepét a megfelelő, tehát a túlzásoktól és egyoldalúságoktól mentesen, kiegyensúlyozott keretek között értékeljük.

 

Ajánlott irodalom:

Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz 1919-1944. MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2015.

Turbucz Dávid

Ezt olvastad?

Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1928-ban adta át a forgalomnak Horthy Miklós kormányzó a csepeli vámmentes kikötőt, amelynek a tervezése és felépítése