Horthy motorvonaton érkezett – a kőszegi Hősök kapujának felavatása

A kőszegi Hősök kapuját 1932. május 29-én avatta fel a kormányzó, Horthy Miklós. A város nagy ünnepséggel készült a török sereget megállító egykori várvédők 400 éves évfordulójára, a kormányzó és első világháborús veterán hősök fogadására. Az építmény aljzatára a világháborúban elesett kőszegi katonák névsorát vésték, köztük található a világhírű ornitológus Chernel István fia, Miklós neve is.

Csak morzsolódnak a napok, de Miklós fiamról nem jön hír! Kemény a legkeményebb megpróbáltatás a mi csak érhetett.

Horthy Miklós megkoszorúzza a Hősök kapujában található elesett I.világháborús katonák emlékművét, a Filmhíradó felvétele 1932.

A fia eltűnéséről szóló bejegyzést Chernel István naplójában olvashatjuk. Miklós a Chernel István és Róth Dora házasságából született egyetlen fiúgyermek. 18 éves gimnazista volt, amikor kitört az első világháború. Hazafiúi kötelességének tartotta, hogy bevonuljon a seregbe, nagy nehézségek árán végül felvették népfelkelőnek. Először testi gyengeségre hivatkozva nem sorozták be, másodszorra is gyengének találták a szolgálatra, de saját kérésére végül felvételt nyert.

1916-ban a galíciai harctéren örökre eltűnt, de a család az édesapa haláláig, 1922-ig reménykedett a hazatérésében. A Hősök kapuja aljában található a nagy háború során hősi halált halt, eltűnt katonák névsora. A táblán Chernel Miklós neve is szerepel. A Hősök kapuját 1932. május 29-én avatták fel, a kormányzó Horthy Miklós jelenlétében. Az esemény nagy visszhangot kapott a korabeli sajtóban.

Nagybányai Horthy Miklós háromszor tett látogatást Kőszegen. Először 1919. szeptember 22-én, közvetlen fővezérré történő megválasztását követően, másodszorra 1922. december 13-én a helyőrség megtekintése céljából érkezett, a város képviselőtestülete üdvözölve fogadta. Horthy ekkor – Ferenc Józsefhez hasonlóan – körbeturnézta az országot. Az utazás célja ekkor hatalmának legitimálása, személyének elfogtatása volt. Az 1922-es ünnepségek reggel 9-kor vették kezdetüket, a kormányzó a Turán különvonattal érkezett. Kőszeg polgármestere, Jambrits Lajos fogadta Horthyt. Az egész város díszbe öltözött, a kormányfőt hosszú kocsisor kísérte a Hunyadi Mátyás nevelőintézetbe, más néven a katonai alreálba. Horthy találkozott a növendékekkel, majd tovább haladt az Árpádvezér laktanyába. Délelőtt 11-kor a Turán elhagyta Kőszeget.

Horthy Miklós a kőszegi ünnepségen.

1932-ben Horthy harmadszorra járt Kőszegen, ezúttal az 1532-es ostrom 400. évfordulója és az 1914–18-ban elesettek emlékére épült Hősök kapuja megnyitója alkalmából tett látogatást a városban. A Kőszeg és Vidéke külön számot szentelt a kormányzó látogatásának és a torony felavatásának. Az 1532-es kőszegi ostrom a kereszténység nyugati védőbástyájaként írta be magát a történelemkönyvekbe, ezt a jeles eseményt ünnepelték 1932-ben.

Kőszeg hónapokkal, sőt, ha pontosak szeretnénk lenni már hat évvel az esemény előtt a kormányzóvárás lázában égett. A város vezetése 1926-ban elhatározta, hogy az ostrom 400 éves évfordulóját 1932-ben, a kormányzó, Horthy Miklós védnöksége alatt, ünneplik meg. A város célja az volt, hogy Jurisics Miklós várkapitánynak, a vár elesett védőinek és az első világháborúban elhunyt 418 katonának emléket állítson. Fel is álltak a különböző bizottságok annak érdekében, hogy az ünnepi előkészületeket megtegyék. A rossz gazdasági helyzet miatt azonban ezek a bizottságok nem tudtak megfelelően működni, így a város úgy döntött, hogy emlékművet épít a hősök emlékének. Így vetődött fel az ötlet, hogy az alsó városkapu helyén egy új kaput, az úgynevezett Hősök Kapuját építsék fel. A terveket Opaterny Flóris műépítész készítette el. A városnak nem volt elég pénze a terv megvalósítására. Kőszeg nehéz helyzetbe került Trianont követően, mivel elvesztette járási szerepét, az új határok pedig jelentősen módosították a város piackörzetét. A polgármester helyi közadakozásból szerette volna összegyűjteni a szükséges összeget. Ez azonban, a gazdasági válság és az 1931-es, egymillió pengős kárt okozó nagy nyári jégeső miatt nem sikerült. Kincs István apátplébános elvállalta a torony felépítését, ha a város biztosítja az építőanyagot, a fuvart és átadja az addig összegyűlt csekély összeget.

A kőszegi Hősök kapuja (Fortepan)

A város nagy várakozással készült a 400. évfordulóra, külön programot dolgoztak ki a jeles napra. Többek között egy városi múzeum felállítását, és egyéb kisebb kiállításokat terveztek az ünnepségre, térzenével és díszhangversennyel, Kováts Ferenc Kőszeg ostroma című ódájával is készültek. A város részletesen kidolgozta a május 29-i programot. Órára pontosan megtervezték, mikor érkezik a kormányzó a városba. Az elképzelések szerint a bevonulási útvonalon 2,000 tűzoltó, 500 dalos, 3,000 kőszegi tanuló, 500 levente és cserkész áll majd sorfalat a kormányzó tiszteletére. Ezt követi Mikes János gróf tábori miséje a Jézus Szíve előtt, majd a kormányzó felavatja a Jurisics Miklós honvédtiszti gyógyházat. Ezután megkoszorúzza a tornyot, elhangzik a Szózat, majd a kormányzó és a katonaság díszmenetben elvonulnak. A délutáni program a fiatalság dísztornája, este fél 9-kor tűzijáték, majd a főreál iskola dísztermében opera előadás. A jubileumra Thirring Gusztáv Kőszeg történetének fejlődése és összetétele című munkája, Méhely Lajos A megmagyarosodott Kőszeg, Taucher Gusztáv Jurisits  Miklós a hős című művei láttak napvilágot. Látható, hogy a város nagyon készült az 400. éves jubileumra, mindent pontosan megszerveztek.

Mise a Jézus Szíve templom előtt, a Filmhíradó felvétele.

A kőszegiek a gondos tervezés ellenére több felmerülő problémával nem számoltak – nem is számolhattak. Először is az 1929-ben bekövetkezett gazdasági válsággal, aminek köszönhetően nem tudták megvalósítani eredeti terveiket, ezért vállalta el a kivitelezést Kincs István. Az apátplébános felajánlott 10,000 pengőt, azt állította, hogy a felajánlott összeg a saját vagyonát képezi. Ez azonban nem volt igaz, mivel a kérdéses összeg a katolikus hívek pénze volt. Azért kellett eltitkolni a pénz származási helyét, mivel bizonytalan volt a hitelszövetkezet pénzügyi helyzete, így Kincs a közgyűlés felhatalmazását nem kérhette. Az apátplébános végül, ebben a válságos helyzetben is képes volt létrehozni a Hősök tornyát. A másik probléma, amire a város nem tudott felkészülni, az időjárás volt. Évek óta folytak az előkészületek, elkészült a torony, de arra nem lehetett számítani, hogy az ünnepséget elmossa az eső, ráadásul egy kisebb tűzvész kevés híján leégeti a Jurisics várat. 1932 májusában nagy szárazság uralta az ország nyugati részét, várták a mindent megmentő esőt, ami, május 29-ig nem érkezett meg.

Hetek óta esőért imádkoztak a kőszegiek, de nem azért, hogy pont 29-én induljanak meg az ég csatornái.

– írja a Kőszeg és Vidéke. Az ünnepség 1932. május 29-re, azaz vasárnapra esett, a kőszegiek már pénteken elkezdték feldíszíteni a házaikat. Pénteken megérkeztek a sajtósok és a filmesek. A város a 400 éves évfordulóra külön kiállítással készült, amit június 4-én, szombaton nyitottak meg. A kiállítási anyagot Miske Kálmán régész és Visnya Aladár múzeumigazgató gyűjtötték össze. Az iskolák külön kiállítást rendeztek a maguk anyagából.

A sajtó szerint Horthy május 29-én 9 óra 7 perckor érkezett meg a kormányzói különvonattal. Kíséretének tagja volt az ekkor honvédelmi miniszter, kőszegi díszpolgárrá választott Gömbös Gyula is, aki a jubileumi év másik védnökének számított. Gömböst május 28-án avatta a képviselő testület díszpolgárrá. A miniszter a díszpolgári oklevelet június végén vehette át. A források szerint Gömböst tévedésből értesítette a város a díszpolgárrá avatásról, a miniszter köszönőlevélben válaszolt. Nem volt mit tenni, Gömböst meg kellett választani. A város nagyon hálás volt a politikusnak, mert neki köszönhetően jött létre a tiszti üdülő, amit május 29-én adtak át. A miniszter a válságos időkben is képes volt arra, hogy pénzt szerezzen az üdülő létrehozására. Kőszegen a magyar Gratz-ot akarták tovább építeni, olyan várost, ahova a tisztek visszavonulhatnak pihenni. A Jurisics Miklós tiszti üdülőt is ezen a napon adták át, amit eleinte eredeti funkciójára használták, majd telente, katonai bevetések céljából, tiszteket tanítottak síelni.

Horthy Miklós fogadása a kőszegi vasútállomáson (Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltár, Miske-Gerstenberger hagyaték)

A várva várt ünnepnapra leszakadt az ég, úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. A Kőszeg és Vidéke részletesen lejegyzi a kormányzó érkezését, és vélt, vagy valós kérdéseit. Az időjárás központi téma. A kormányzó hevesen érdeklődik az eső iránt, ami délutánra eléri a várost. Horthyt nem zavarja az eső, katonaként jóval cudarabb időjárásban is volt már része. A város díszbe öltözött a kormányzó tiszteletére, a vasútállomást, lakóházakat, középületeket csinosítottak ki a látogatásra. Az elöljárók és a különböző helyi intézmények képviselői az állomáson várták Horthy érkezését. A leánygimnázium és a bencés gimnázium diákjai – a nemzeti egység kifejezése céljából – magyar ruhába öltöztek. A városháza kapujában a törvényhatóság küldöttsége várta a kormányzót, Kőszeg polgármestere, Jambrits Lajos köszöntötte Horthyt. Erre válaszul a kormányzó csaknem negyedórás beszédben reagált, amelyben kifejtette a kor nehézségeit, amit a gazdasági válság okozott, a fiatalok reményvesztettségét, jövőkép nélküliségét. Bíztatta a lakosságot, hogy fogjanak össze, támogassák az államot, és az egykori hősök adjanak erőt a mindennapok nehézségeihez.

Ma nem a bástyafokon és a lövészárkokba, hanem a mindennapi élet, a létfenntartás küzdelmeiben van szükség a kitartás, a hősiesség erényeire. A hősök példája kell, hogy erőt adjon és bizalmat öntsön szívünkbe a megpróbáltatások mai különösen nehéz idejében.

– írja a Magyarság tudósítója. Ezután a polgármesteri hivatalba látogattak, ahol a kormányzó Kőszeg gazdasága felől érdeklődött, s nyugtázta, hogy „Kőszeg Magyarország Graz-ja akar lenni”. Ekkor adták át a tiszti üdülőt, aminek az volt a célja, hogy a megfáradt, egykori alreálos katonák nyugdíjas korukra a városban telepedjenek le. A Kőszeg és Vidéke szerint ezzel az üdülővel Kőszeg nyaraló és üdülő várossá, Magyarország Grazává fog válni.

Horthy beleírta nevét a 400 éves emlékévre készített emlékkönyvbe, a szintén a városban vendégeskedő török követ is a névjegyét adta. Az aktust a Jézus Szívében tartott tábori mise követte, majd felavatták a Hősök tornyát. Az ünnepségen jelen volt a katonai díszszázad, a szombathelyi leventezenekar, az alreál egyenruhás csapata, cserkészek, tűzoltók, elhangzott a Hiszekegy, és 11 órakor megkondulnak a harangok. Koszorúzás, majd díszmenet következett a kormányzó előtt, és Hősök kapuja alatt. A korabeli technikának köszönhetően az eseményeket közvetítette a rádió, és filmhíradó is készült az eseményről. Így megörökítették az utókor számára azt a pillanatot, amikor Horthy megkoszorúzza a Hősök tornya tövében található, I. világháborúban elesett katonák emléktábláját.

Filmhíradó a kőszegi rendezvényekről. A képre kattintva elérhető a video.

A kormányzó vonata, a Turán délutánra már el is zakatolt a pályaudvarról. A sajtó szerint egy úriasszony kocsijával kísérte a vonatot a Szombathely felé vezető úton. A megemlékezések még délután is tartottak volna, ha az eső nem mossa el a ceremóniát. Az előre megtervezett ünnepségsorozat egyik akkordja az ebéd lett volna, amire a kormányzó nem maradt ott, feltehetőleg az eső, vagy egyéb dolga miatt távozott. Az Andalgó vendéglő szakácsa erről mit sem tudva elkészítette a kormányzó ebédjét.

Fazekas kocsmáros rengeteget, dolgozott, hogy jól sikerüljön az ebéd. Sok csirkét rántott ki, tyúkot sütött. Dél előtt hirtelen zápor ömlött Kőszegre és esett délutánig. Az andalgói ebéd persze elmaradt. Fazekas mérgében a kerthelyiségbe vitte a rántott és sült csirkéket, az ég felé dobálta őket, s közben kiabált: Edd meg Isten, edd meg!”

– olvashatjuk Bechtold István feljegyzéseiben az anekdotát.

Este a főreáliskolában a Kőszegi Loreley című vígopera előadás került a színpadra. Az ünneplést a rossz időt követően egy kisebb tűzvész zavarta meg. Az éjszaka közepén, fél 12 kettő körül, amikor a Loreley operáról szállingózott ki a tömeg, felharsanta tűzjelző sziréna. Tűz volt a várban, veszélybe került a történelmi kiállítás. A vár előudvarán, a fával és szénával teli terület gyulladt ki. Az ünnepség alatt sok ember fordult meg a városban és a vár környékén, a rossz idő miatt, az eső ellen bevonultak a melléképületekbe, valaki gyufát vagy cigarettát dobhatott el, ennek következtében gyulladt ki a vár előtere. A riadalom ellenére nem esett nagy kár. Az ünnepség másnap is folytatódott, a hősök tiszteletére emlékmiséket celebráltak, sőt a rossz idő miatt június 5-én fejezték be az ünneplést.

A kőszegi ünnepséget tágabb összefüggésben kell értelmezni. Az 1930-as években Horthy Miklós személye körül kialakult egyfajta vezérkultusz, ami a korban elterjedt jelenségnek számított. Az első világháborút követően bukkantak fel és erősödtek meg a politikai vezető személyét övező kultuszok, amelyek Európa-szerte a kollektív identitás megerősítését szolgálták. A vezérkultusz kialakítása a hatalom megszerzését követően a hatalom legitimációját, stabilitását, és az adott rendszer utáni érzelmi kötődés megerősítésére szolgált. Az efféle kultuszok funkciója alapvetően a pozitív jövőkép megteremtésének ideája, és az adott politikai rendszer legitimációja. A kiemelt vezér karizmával rendelkezik, ezért is emelkedik ki a tömegből. A vezér közülünk való, ezt az érzetet a különböző rendezvényeken való megjelenésével erősítik meg. A vezér rendkívüli képességekkel rendelkezve képes legyőzni a válságot, legyen politika vagy gazdasági, katonai vereség, így kvázi megmentőként tetszeleghet a népe előtt.

A vezérkultusz fontos része a nyelvhasználat, a retorika. „A vezérkultuszok esetében főként a nemzeti nagyság, az aranykor, illetőleg a hősök és megmentők mítoszairól beszélhetünk” – állítja Turbucz Dávid. 1932-ben Kőszegen a 400 éves jubileum és az I. világháború hőseit emelik „rivaldafénybe”, Horthy személyével nemesítve az esemény rendkívüliségét. A polgármester beszédében, Jurisics Miklóst, aki horvát bánként, azaz voltaképpen nem magyarként harcolt 1532-ben, magyarosítja.

Jurisicsnek rettenthetetlen elszántsága, a várvédőknek, nagyrészt Kőszeg békés munkához szokott polgárainak, emberfölötti hősiessége, az elődök iránti hálás kegyeletéből elég gazdag lett ahhoz, hogy a hálának ezt az őrtornyát, ezt a monumentális alkotást és a Hősök kapuját megépítse.”

“Kőszeg nagy napja” – Tolnai Világlapja, 1932. június 8.

A várkapitányról még tiszti üdülőt is elneveznek. A békés munkához szokott polgárok pedig Horthynak köszönhetik a békét, amelyben élnek. A propaganda kiemeli a nyugati kereszténység védőbástyája toposzt, a kőszegi várvédők megvédték Európát a török hadaktól, Szulejmán seregei nem vonultak tovább Bécs-felé.

A kutatások szerint Jurisics megadta magát, délelőtt 11-kor tűzték ki a török zászlót Kőszeg várára, a várvédők amnesztiát kaptak. Feltételezhető, hogy Szulejmán felmérte erejét, nem Bécs, hanem hazafelé vette az irányt. Bécs alatt óriási sereg várta a szultánt, Kőszegnek szerencséje volt. A korabeli közvélemény ezt a retorikát erősítette az ünneplőkben, vagyis a kis ország fontos szereppel rendelkezett, beírta magát Európa történelmébe. A mítosz jelen esetben rámutat a valós, vagy vélelmezett múltbéli nemzeti nagyságra, arra, amelyre a nemzet vágyik. Ne felejtsük el, az I. világháború áldozatairól is megemlékeztek. A háború Magyarország számára csúfos veszteséggel járt, a trianoni békediktátum aláírásával az ország jelentős része elveszett. A magyar népesség szinte minden tagját személy szerint érintette a területi elcsatolás, sokan még emlékezhettek a háború előtti állapotokra is. Ebben az esetben különösképp fontos a nemzeti egység, az egykori hősiesség kifejezése és a káoszban rendet tevő vezér, Horthy alakja.

Horthy Miklós hatalomra jutását követően még nem tudta, hogy mely vonalat szeretné erősíteni a radikális jobboldalt vagy a konzervatívat, a vezérkultusz is ennek fényében alakult, formálódott az évek során. A kormányzó végül eltávolodott a radikális jobboldaltól, konzervatív kormányfővé alakult át. Az 1918-at követő válságos állapotok után szerepfelfogása átalakult, 1922 után már nem foglalkozott napi politikával, csak hadügyekkel. Így egy pártok felett álló, hiba nélküli vezető képe rajzolódott ki róla. Horthy nem próbálta királlyá választatni magát, személye a konszolidált rendszer szimbólumává vált, az alkotmányosság, a béke és a politikai stabilitás őrévé.

A Horthy-kultusz a nemzeti és a kormányzó személyével kapcsolatos évfordulók rendszeres megünneplésével emelkedett állami szintre, ami az 1920-as évek elejétől rendszeres vidéki utazásokkal vette kezdetét. Ezek a rövid, fél – egy napos utakat a korszakban úgynevezett diadalutakként tartották számon, amelyeknek egyértelmű üzenete volt: politikai legitimáció, politikai konszolidációs törekvés. A második kőszegi út is ebbe a kategóriába sorolható, amikor a kormányzó megtekintette a kőszegi alreált és katonai egységeket. Az ilyen vidéki utak, amikor a vezető személyesen megy el különböző vidéki városokba, a legitimáció és a konszolidáció megerősítéséről szól. A második kőszegi út tökéletesen illik a kultuszba. A harmadik látogatás inkább Horthy-korszak második felét vetíti elő, ugyanis ez a látogatás már az egykori, 1918 előtti uralkodói világot, uralkodói reprezentációt idézi, ilyen formán átalakult az 1930–1940-es évekbeli vezérkultusz. Ekkor már mindehhez állami apparátus is tartozik, amely erősíti a kultuszt, vagyis a közoktatás, a cserkészek, az egyház, a hadsereg, a filmhíradók és a sajtó is elősegíti az üzenet eljutását a széles néprétegekhez.

Az egyéni sorsok helyhez kötődnek, de túl is mutatnak a lokalitáson. Kőszeg, mint cseppben a tenger, maga a világ, egyszerűen és bonyolultan. Közép-Európában minden város története a túlélésről szól. Kőszeg messzemenően közép-európai város.” Az írások a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete legújabb kötetének, a Beszélő Házak-Kőszegi történetek kimaradt tanulmányai. Hasonló izgalmas, kevésbé ismert történetek olvashatóak a kötetben, amit a ProsperoD internetes áruházban vásárolhatnak meg az érdeklődők.

Forrás

Kőszeg és Vidéke, 1932. május 8.; május 15.; május 22.;  május 29.; június 5.; június 12.; június 19.; június 26.

Magyarország, 1932. május 31.

8 Órai Ujság, 1932. május 31.

Budapesti Hírlap, 1932. május 28.

Tolnai Világlapja, 1932. június 2.

Pesti Napló, május 29.; május 31.

Filmhíradó, 1932. június

Irodalom

Faragó Sándor: Lélekkel teljesített hivatás. Chernelházi Chernel István naplója 1914–1922. Sopron, 2005.

Grozdits Károly H.: Kincs. Budapest, 2004.

Részletek Bechtold István naplójából, kőszegi anekdoták. In Életünk, 2006/9, 2–11.

Söptei Imre: Kincs István, a kőszegi apátplébános pénzügyei 1899–1938. In Előadások Vas megye múltjából. Szombathely, 2004, 375–388.

Turbucz Dávid: Horthy Miklós. Budapest, 2014.

Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz 1919–1944. Budapest, 2016.

Trádler Henrietta

 

Ezt olvastad?

Serédi Jusztinián 1884. április 24-én született a Pozsony megyei Deákiban. Eredeti neve Szapucsek György volt, nevét a pannonhalmi plébánián töltött