Horthy, Szabadka és az Új Kenyér Ünnepe 1941-ben

1941. húsvétján Bácskát visszacsatolták a Magyar Királysághoz. Az 1941. március 27-i németellenes belgrádi politikai fordulat után Hitler Jugoszlávia lerohanása mellett határozott, és ebben Bulgária és Olaszország mellett Magyarország részvételére is igényt tartott. Április 6-án részben Magyarország területén keresztül megkezdődött a német támadás Jugoszlávia ellen, amelyhez Budapest csak a horvát függetlenség kikiáltása után, április 11-én csatlakozott. Április 14-re a Honvédség a Duna-Tisza találkozásánál fekvő Titelhez ért, és ezzel a hadműveletek magyar részről befejeződtek.

Bácska és Drávaszög elfoglalásával Magyarország 11 500 négyzetkilométernyi területtel és 1 145 000 lakossal gyarapodott, míg a Bánság (Bánát) – a korábbi ígéretek ellenére – német fennhatóság alá került. Az elfoglalt Bácskában a polgári közigazgatás teljes kiépüléséig katonai közigazgatást vezettek be, a kevés, de veszélyes szerb ellenállóé mellett megkezdődött a Magyar Tanácsköztársaság bukása után Jugoszláviába menekült magyarok üldözése is, miközben a katonaság szigorúan fellépett a fosztogatókkal szemben is. A visszatért Bácskában került sor a társadalmi feszültségoldásra használt aratóünnepségek talaján nyugvó, ceremoniális körülmények között másodízben megrendezett Új Kenyér Ünnepére.

Területgyarapodás 1938 és 1941 között (Forrás: mozaweb.hu)

Az első politikailag motivált aratóünnepre Darányi Ignác, a Bánffy-kormány földművelésügyi minisztere rendelete alapján került volna sor 1899-ben. Az országos aratóünnepség ötlete a paraszti rétegekben felgyülemlett társadalmi feszültség levezetését és kordában tartását szolgálta, ugyanis társadalompolitika hiányában a föld nélküli mezőgazdasági munkások a teljes kiszolgáltatottság állapotába kerültek a föld tulajdonosával szemben. Az előnytelen aratási szerződések újratárgyalása érdekében a 19. század végétől kirobbant aratósztrájkok során a munkások felhagytak az aratással, ezzel veszélyeztetve az egész termés sorsát. Darányi elképzelése a földbirtokos és az aratómunkás közötti kapcsolatot kívánta volna „bensőségesebbé, bizalmasabbá, patriarchálisabbá” tenni a régi aratóünnepek alapján, amikor a gazda az aratás szerencsés befejezése után vendégül látta munkásait. Az aratóünnepnek azonban nem volt sem egységes hagyománya, sem tartalma, ezért a századforduló után a politikai vezetés kisajátította és világi keretet adott a Péter és Pál napjához (július 15.) kapcsolódó új kenyér ünnepének, amikor a templomokban kenyérszentelésre került sor. A kenyérszentelés a későbbiekben központi elemévé vált a világi aratóünnepségeknek.

Breznay József: Aratósztrájk

A földműves bérmozgalmak az 1930-as években ismét gyakorivá váltak, és szervezetettebb formájuk miatt problémát okoztak. Az 1937-es viharsarki (Békéscsaba környéke) bérmozgalmaktól ihletve született meg a Új Kenyér Ünnepének gondolata, amelyet első alkalommal Szegeden rendeztek meg, majd másodízben a bácskai bevonulás (1941) után, Szabadkán.  Annak ellenére, hogy a szabadkai kenyérszentelő a szegedit másolta, merítve a korábbi aratóünnepekből is, tartalmában a Magyar Honvédség dicsőségesnek kikiáltott győztes délvidéki hadműveletének és az ország déli gyarapodásának megünneplésére adott keretet. Ennek szellemében került sor 1941. július 27-én Szabadkán – a korabeli Filmhíradó szavaival élve – egy „országra szóló ünnepség keretében […] a felszabadult Délvidék első magyar termésének” ünnepére Horthy Miklós Kormányzó jelenlétében.

A kormányzói pár számos magas rangú vendég társaságában különvonattal érkezett meg Szabadkára. A pályaudvar közelében a Kormányzó tiszteletére felállított hatalmas diadalkapu fogadta az országgyarapító Horthy Miklóst. Az Új Magyar Kenyér ünnepére Szabadkát ünnepi díszbe öltöztették, a vasútállomástól a városházáig vezető útvonalat magyar trikolorok, virágok és virágfüzérek sokasága lepte el, a kirakatok és házak ablakaiban pedig Horthy portrék bukkantak elő. A városháza és a híres Népszínház közötti Adolf Hitler térre keresztelt egykori Szent István téren zajló ünnepség idejére a környező mellékutcák mind zsúfolásig teltek a bácskai városokból érkező, ünnepi népviseletbe öltözött magyar tömegekkel. Az elegáns altengernagyi egyenruhában érkező Kormányzót és küldöttségét díszes fogatok szállították a téren felállított díszemelvényhez, miközben a menetet virágtenger és a várakozástól felfokozott érzelmi állapotba került tömegek üdvözlése kísérte végig.

 

A korabeli Filmhíradó beszámolója a szabadkai Új Kenyér Ünnepről

A központi tribünön bemutatták a szalaggal átkötött szimbolikus új kenyeret, amit Bárdossy László magyar miniszterelnök köszöntő beszéde követett, amelyben a Szovjetunió elleni harcokra utalva kiemelte, hogy a szabadkai ünnep megszervezésére vészterhes időkben került sor. A Filmhíradó 910. kiadása következőképpen örökítette meg a miniszterelnök beszédét:

Nehéz időben üljük meg ezt az ünnepet. Európa messze harcterein, a távoli tengereken a halál arat s mi az élet aratására, a kenyeret és életet adó búza aratási ünnepére gyültünk össze. Amíg a messze északon a nemzet szemefénye, a dicsőséges magyar honvédség vér és élet latba vetésével harcol hazánk biztonságáért és egy új, igazságos európai rendért, amelyet ármány és felforgatás nem fenyeget többé. Mi itt meghatott lélekkel álljuk körül a felszabadított Délvidék földjének istenáldotta kenyerét.

 

Bárdossy László miniszterelnök beszéd közben  (Forrás: huszadikszazad.hu)

A miniszterelnök szónoklatában kifejtette, hogy a hosszú évek elnyomása után a felszabadult Bácska terménynek kenyére hírdette a Délvidék ősi földjének visszatérését, amelyben a Honvédségnek vitathatatlan érdemei voltak:

 

Ez a kenyér szent bizonyitéka annak, hogy Délvidék népe méltóan állta meg azt a próbát, melyet neki a Gondviselés kijelölt. Azt tanúsítja, hogy a Délvidék népe huszonkét és minden elnyomásának és kegyetlenségének ellenére is szántott és vettet s  rendületlenül hitt abban, hogy egyszer aratni is fog. Délvidék népének ezért a hűségéért, ezért a renditehetelen hitéért itt, a Főméltóságú Kormányzó Úr magas jelenlétében (Szűnni nem akaró éljenzés és ütemes Horthy!- kiáltás.) tolmácsolom az egész nemzet el nem muló hálás megbecsülséét. Ugyanez a hálás és büszke megbecsülés illeti meg a nagyszerű magyar honvédséget, (Megujuló éljenzés.) amely itt a Délvidéken érvényt szerzett a meggyalázott magyar igazságnak.

 

A szűnni nem akaró taps és „Horthy!” ovációk után a Kormányzó – szokásához hűen – felolvasta saját rövid és visszafogott beszédét.

 

Az isteni Gondviselés ez évben is megengedte, hogy a dolgos kéz és termékeny föld meghozza gyümölcsét: az áldott kenyeret. Az újra magyarrá lett Délvidék napja érlelte, s e föld hűséges népe verejtékes munkájának eredményeként most a nemzet asztalára teszi. Mondjunk érte hálát az egek Urának, s mondjunk köszönetet a földművelő népnek nehéz buzgó munkájáért. Örömmel szegem meg ezt a kenyeret, jelképét a magyar kenyérnek, amelyből kicsinynek és nagynak, szegénynek és tehetősnek mindig egyformán jusson bőségesen. Az Isten áldása legyen a földművelő magyar nép munkáján!

A beszédet követően a Kormányzó megszegte az Új Magyar Kenyeret, majd pedig Bácska és egyéb megyék földműves-küldöttségeinek hosszú felvonulása következett. A négy évvel korábbi szegedi program elemeit hasznosítva nem maradt ki a szabadkai ünnepségből sem a szimbolikus aratókoszorú, de felvonulók között hasonlóképpen ott masíroztak az ifjak és a fehér ruhás pékek, kis zsákokban az új lisztet vagy a belőle készült új kenyeret cipelve. A visszatért Bácska bőséges gabonájából sütött és az országgyarapító Kormányzó jelenlétben felszentelt és felszelt kenyér türelemre próbálta bírni a katonai közigazgatás miatt türelmetlenkedő bácskai lakosságot, ugyanakkor alkalmat biztosított a hadvezetés ceremoniális megjutalmazására is egy olyan hadműveletért, amely jelentős magyar erőfölényben, számottevő reguláris ellenállás nélkül zajlott le.

Horthy Miklós Kormányzó átveszi az első termésből készült kenyeret

(Forrás: huszadikszazad.hu)

A magyar támadás kezdetére a német csapatok a jugoszláv szárazföldi erők ellenállását oly mértékben felőrölték, hogy magyar részről komolyabb harci cselekményre nem is került sor. Ennek ellenére a délvidéki hadművelet négy napja alatt ismételten megmutatkoztak a honvédség gyengeségei. A legnagyobb problémát a különféle fegyvernemek eltérő menettulajdonsága okozta, s többek között e téren sem történt előrehaladás az észak-erdélyi bevonulás óta. A trianoni békeszerződés korlátozó katonai rendelkezése nyomán elmaradt kellő gyakorlati felkészítés hiánya azonnal megmutatkozott. A különleges feladatok előtt a katonai vezetés saját rutintalansága révén gyakran értetlenül állt, a habozva, nehézkesen meghozott döntésekkel, vagy az átgondolatlan, kapkodó parancsokkal egyáltalán nem sikerült összehangolni a támadást. A szervezetlen csapatmozgatás és a városi harcokban való járatlanság előrevetítették a Honvédség tragédiáját egy olyan totális háborúban, amelyben egy technikailag picit is fejlettebb hadsereggel való találkozás katasztrofális eredménnyel járt a magyar katonaságra nézve. Bácska további három éven keresztül termett gabonát a Magyar Királyságnak, ami után a kivonuló magyar hadsereg nyomában érkező jugoszláv partizánok ellenállás nélkül vonultak be a kiszolgáltatott bácskai településekre. A Honvédség 1941-es bevonulása és az 1942-es újvidéki hideg napok mellett a sajtó által dokumentált szabadkai kenyérszentelő is ürügyként, okként szolgálhatott a nemzetiségi és ideológiai alapú megtorlásra a bácskai magyar lakossággal szemben.

Szeghő Patrik

Külső hivatkozások:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-338.html

http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=4311#

http://www.pekrend.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=135:kenyer-szenteles-augusztus-20&catid=12:meghivo&Itemid=26

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-840.html

http://beszelo.c3.hu/04/0708/09kovacs.htm

http://www.huszadikszazad.hu

 

Ezt olvastad?

„Alakjának és élete művének beállítása nélkül nem is lehet majd ennek az átmeneti korszaknak a históriáját megírni” (Pesti Napló, 1930.