A „hős asszony” – horogszegi Szilágyi Erzsébet élete

A 15. századi Magyar Királyság neves úrnője, akit Aelius Lampridius Cervinus horvát humanista költő 1490 tavaszán, a Hunyadi Mátyásról mondott emlékbeszédében „hős asszonynak” nevezett: ő volt horogszegi Szilágyi Erzsébet, akinek nevére a legtöbben Arany János Mátyás anyja című verséből emlékeznek. Bár a magyar történelem egyik leghíresebb nőalakjaként tartjuk számon, élete – egyes rövidebb szakaszoktól eltekintve – a szélesebb körű nyilvánosság előtt nagyrészt ismeretlen. Ez főként annak tudható be, hogy a 19–20. századi magyar történeti szakmunkákban az asszony többnyire „mellékszereplőként” jelent meg, forrásalapú életrajzi könyv pedig a mai napig nem készült róla. Hunyadi Mátyás királlyá választásának 560. évfordulója azonban ismét alkalmat nyújt arra, hogy az uralkodó mellett közelebbről megismerjük az őt trónra segítő személyek, köztük is főleg édesanyja történetét.

Az Újkor.hun korábban is foglalkoztunk a Hunyadi-családdal, erre vonatkozólag lásd:

Egy méltósággal bevégzett élet – 560 éve hunyt el Hunyadi János

Mesék és sztereotípiák helyett: Mátyás király és uralkodása

Zichy Mihály rajza Arany János Mátyás anyja című verséhez

Erzsébet a katonáskodással hírnevet szerzett horogszegi Szilágyi családból származott. 1410 körül született Bellyéni Katalin és Szilágyi Bernolt László leányaként. Öt testvére volt: Mihály, László, Osvát, Zsófia és Orsolya. Apja az 1400-as években a boszniai törökellenes várharcokban szerzett érdemeket. Ezekért jutalmul, rokonságával együtt, Luxemburgi Zsigmondtól 1408-ban megkapta többek között a Temes megyei Horogszeget, melyről utódai felvették a horogszegi előnevet.

Szilágyi Erzsébet fiatalkoráról – források híján – gyakorlatilag semmi bizonyosat nem tudunk, így életének erről a szakaszáról csupán feltételezéseket fogalmazhatunk meg. Fraknói Vilmos a Mátyás királyról készített életrajzi monográfiájában megjegyezte, hogy a Szilágyiak egyes tagjai magyar katolikus szentek neveit viselték, feltételezése szerint Erzsébet is, akit szerinte Árpád-házi Szent Erzsébet után neveztek el. Noha írott forrás ezt nem támasztja alá, a középkorban valóban bevett szokás volt szentek után elnevezni az újszülötteket, ezért nem zárható ki, hogy a fiatal Szilágyi lány is így kapta a nevét.

A Garázda-nemzetség címere, 1409. (DKA)

Férjével, Hunyadi Jánossal feltehetően 1428-1430 körül házasodtak össze. Első ismert közös gyermekük, Hunyadi László 1431-ben jött a világra, és a fentebb említett névadási szokásból kiindulva elképzelhető, hogy Árpád-házi Szent László lovagkirály után nevezték el. A pár második fia Kolozsvárott, 1443. február 23-án született. Miután Mátyás apostol ünnepe a római hagyomány szerint február 24-re esett, nem kizárt, hogy az ünnepnap vigíliáján született gyermeket róla keresztelték el. Habár Erzsébet és János házasságából csak ez a két gyermek ismert, ahogyan azt Kubinyi András is hangsúlyozta, a születésük közötti nagy időtáv miatt nem kizárt, hogy fiatalon elhunyt testvéreik is voltak.

Hadi sikerei révén Hunyadi János gyorsan az ország báróinak sorába lépett. Rangbéli emelkedése és az ezzel járó vagyoni gyarapodás kihatott felesége sorsának alakulására is. Hunyadi 1443 körül kezdte el átépíttetni Vajdahunyad várát, melyben Erzsébet berendezhette új, előkelő otthonát. Férje 1446–1452 közötti kormányzósága idején Erzsébet az ország első asszonyának számított, noha ez inkább csak tekintélyt hozott számára, semmint valódi hatalmat. Erzsébet ekkor még a közügyek helyett vélhetően uradalmai igazgatásával foglalkozott, ám hamarosan a magyar politikai élet egyik meghatározó személyévé vált.

Szilágyi Erzsébet ábrázolása egy elefántcsont domborműn (DKA)

Hunyadi János 1456. augusztus 11-i halála után Szilágyi Erzsébet az özvegyi gyász fájdalma mellett más megpróbáltatásokkal is kénytelen volt szembenézni. Főként elsőszülött fiát, a családfőséget megöröklő Hunyadi Lászlót kellett féltenie. Az ifjú Hunyadi ugyanis apja nyomán igényt tartott az országos főkapitányi címre, ám arra V. László gyámja, Cillei Ulrik horvát–szlavón bán is pályázott. A feszültséget tovább fokozta a bán 1456. november 9-i meggyilkolása, amelyben Hunyadi László is részt vett. Ebben a helyzetben Erzsébet fia védelmére kelt, igyekezve óvni őt az uralkodó bosszújától. A merénylet után V. László útban Buda felé megszállt Szilágyi Erzsébetnél Temesvárott. Az özvegy gyászruhában, Mátyással az oldalán fogadta és kegyelemért könyörgött neki idősebbik fia számára. A király – a Szilágyiak és a Hunyadiak fegyveresei által körülvéve – meg is esküdött arra, hogy Cillei megölését nem torolja meg, mi több, Erzsébet asszonyt anyjává, fiait pedig fivéreivé fogadta. 1457 tavaszán azonban felségárulás vádjával letartóztatta és bűnösnek mondta ki Erzsébet mindkét fiát: Mátyást börtönbe küldte, míg Lászlót halálbüntetésre ítélte, amelyet 1457. március 16-án Budán végre is hajtottak. Szilágyi Erzsébet a férje után immár elsőszülött fiát is elvesztette, egyetlen megmaradt gyermekétől pedig elszakították. Mátyás kiváltásáról először levélben próbált megegyezni a királlyal, ám ennek kudarca után úgy döntött, hogy a sérelmekért fivérével, Mihállyal együttműködve, fegyverrel áll bosszút. Így több mint tizenöt év után ismét polgárháború tört ki Magyarországon. A Szilágyiak Temesvárott megkezdték a sereggyűjtést, amihez Erzsébet fel tudta használni családja jó hírét, szerteágazó személyi kapcsolatait, valamint a férjétől örökölt rengeteg pénzt, melyből bátyja zsoldosokat toborzott. A harcok elől V. László 1457 májusában Bécsbe, majd szeptemberben Prágába menekült, fogolyként magával hurcolva Hunyadi Mátyást is. Végül a háborúnak a gyermektelen király november 23-i váratlan halála vetett véget, ám ez egyúttal egy másik problémát, trónöröklési válságot idézett elő.

Madarász Viktor: Hunyadi László siratása (MEK)

Mivel V. László halála után IV. Kázmér lengyel király, III. Vilmos szász herceg és III. Frigyes német-római császár nem tudta érvényesíteni magyar trónigényét, felmerült a magyar nemzeti király választásának gondolata. Garai László nádor és Újlaki Miklós erdélyi vajda szintén harcba szálltak a Magyar Királyság trónjáért, ám arra a legesélyesebbnek Hunyadi János egyetlen élő utóda, Mátyás bizonyult. Mellette szólt néhai törökverő apjának harcedzett katonasága, továbbá a köznemesség körében élvezett tekintélye, mindemellett pedig el lehetett várni tőle atyja politikájának folytatását. Fia trónra emelésének tervét maga Szilágyi Erzsébet is teljes szívvel felkarolta, és testvérével, Mihállyal együtt közösen küzdöttek annak megvalósításáért. Ehhez egyrészt ki kellett szabadítaniuk Mátyást a fogságból. A Hunyadi fiút 1457 őszétől Podjebrád György cseh kormányzó tartotta őrizete alatt Prágában. Szilágyi Erzsébet Vitéz János váradi püspököt küldte el hozzá, hogy fia kiváltásáról tárgyaljon. Podjebrád 40 ezer arany forint váltságdíjat kért, amit a püspök Erzsébet pénzéből, az asszony nevében ki is fizetett. A régens cserébe megígérte, hogy amint Mátyást magyar királlyá választják, szabadon engedi őt.

A választáshoz azonban előbb békét kellett teremteni a Hunyadi-pártiak és ellenfeleik között. Erre 1458. január 12-én, Szegeden került sor, amikor Garai nádor egyezséget kötött a Szilágyiakkal. A szerződő felek eskü alatt kibékültek és kölcsönös védszövetségre léptek egymással. Garai egyebek mellett hozzájárult Mátyás királlyá választásához, a Szilágyiak pedig cserébe megbocsátottak neki a Hunyadi László kivégzésében való részvételéért. Emellett megígérték, hogy Mátyás megtartja majd őt nádori hivatalában, és feleségül fogja venni Anna nevű lányát (akinek a kezét egyébként korábban még Hunyadi Lászlónak ígérték). Pálosfalvi Tamás egyik tanulmányában hangsúlyozza, hogy Garai Anna a lengyel Piastokkal, valamint Cillei Borbála és Luxemburgi Erzsébet magyar királynékkal is rokonságban állt, ezáltal páratlan mértékű uralkodói legitimációt szolgáltatott volna Mátyásnak.

A szegedi egyezménnyel megnyílt az út a Hunyadi fiú megválasztásához, ami 1458. január 24-én meg is történt. Ezt követően egy díszes küldöttség – melyhez Szilágyi Erzsébet is csatlakozott – útnak indult, hogy Mátyást hazahozza. A megválasztás hírére Podjebrád György is elindult Mátyással Magyarország felé, s a két fél február 5-én találkozott egymással Strassnitzban. Erzsébet ekkor láthatta újra a fiát, ám Mátyás szabadságának volt még egy feltétele: meg kellett ígérnie Podjebrádnak, hogy feleségül veszi a lányát, Katalint. Bár az anyja és a nagybátyja a szegedi egyezmény betartására akarták kötelezni, Mátyás kitartott a huszita kormányzónak tett ígérete mellett, amit február 9-én Strassnitzban kiállított oklevelében meg is ismételt. Ezzel arra kényszerítette rokonait és híveit, hogy felrúgják a Garaival kötött egyezséget. Szilágyi Erzsébet és testvére érthető módon nem örültek a döntésnek, ám más választás híján végül saját pecsétjükkel ők is megerősítették Mátyás és Podjebrád szövetséglevelét.

Szilágyi Erzsébet pecsétje (DL-DF 55840/Hungaricana)

Hunyadi Mátyás trónra emelése mellett Szilágyi Erzsébet uralma megszilárdításában is segítette fiát. Kezdetben Erzsébet és a királyválasztáskor kormányzónak kinevezett Szilágyi Mihály Mátyás okleveleit saját pecsétjeikkel erősítették meg. 1458 augusztusában Mátyás és Mihály közösen indultak keresztes hadjáratra a törökök által bevett Galambóc visszafoglalására. Távollétükben Buda kormányzását és a hadjárat logisztikai szervezését Erzsébetre bízták, aki példás erőfeszítéseivel sok katonát ösztönzött a harcra. Amikor mellőzöttsége miatt Mihály többször unokaöccse ellen fordult, Erzsébet igyekezett közvetíteni közöttük, és jelen volt 1458. augusztusi és 1459. szeptemberi kibékülésükkor. Mindemellett az 1471-es Vitéz-féle összeesküvéskor is segített a fiának a helyzeten úrrá lenni, és amikor Mátyás Újlaki Miklóst a boszniai királyi címmel ruházta fel, Erzsébet a fiává fogadta az ekkor megkoronázott Újlakit.

A király anyjaként Szilágyi Erzsébet ismét az ország legrangosabb úrnője lett. Ehhez illő lakhelyéről Mátyás gondoskodott, aki saját, királynéhoz méltó udvartartást alakíttatott ki számára az óbudai királynéi várban. Ráadásul egyik oklevelében a „Magyarország királynéja” címmel illette Erzsébetet, aki így mintegy anyakirálynéi méltóságra lépett. Az óbudai vár birtoklása révén ő felügyelte a királynéi birtokállomány nagy részét is. Erzsébet jelen volt fia mindkét királynéjának fogadásakor, így ő üdvözölhette 1461-ben Trencsénben Podjebrád Katalint, majd 1476-ban a szlavóniai Pettauban Aragóniai Beatrixot. A nápolyi hercegnőt ő kísérte el a székesfehérvári koronázásra, majd ezt követően a királyi pár ünnepélyes budai bevonulásán és esküvőjén is részt vett.

Fia királyi hatalmának biztosításán kívül Szilágyi Erzsébet nem szólt bele a politikába, és távol maradt a közügyektől. Tevékenységeiről sokat elárulnak saját oklevelei, melyek a Hunyadi-kori forráskészlet becses darabjai – ezekből az iratokból részletesebb képet kaphatunk a nagyasszony személyiségéről is.

Vagyonos arisztokrataként Erzsébetnek sokat kellett foglalkoznia földbirtokainak gazdasági és birtoknépeinek peres ügyeivel. Többek között munkácsi, szentandrási, pórkáldi és donáttornyai uradalmainak osztogatott parancsokat olyan feladatok elvégzésére, mint majorsági épületek építése, vágóállat vásárlása, húsfüstölés, borkimérés és adóbehajtás. Ezek mellett többször utasította rendre uradalmi elöljáróit és jobbágyait vámszedés, föld– és legelőhasználat, valamint anyagi javak jogtalan eltulajdonítása ügyében. Erzsébet szigorúan, de igazságosan kormányozta birtokait. Mindenkitől elvárta az engedelmességet, de a jobbágyait mindenki, még saját hivatalnokai visszaéléseitől is megóvta. Lepusztult falvainak újjáépítése és újra benépesítése érdekében a lakosok szolgáltatási kötelezettségein enyhített, bizonyos adóterhek alól ideiglenesen mentesítette őket. Ezek alapján Szilágyi Erzsébetet egy törvénytisztelő és felelősségteljes nemes asszonynak tarthatjuk, aki energikusan, nagy érdeklődéssel és hozzáértéssel kormányozta birtokait.

“Szilágyi Erzsébet, Mátyás anyja levele Kallo-i Lőkös Jánosnak, amelyben felszólítja őt a Halap-i népek és jobbágyok erőszakkal elvitt 10 ökrének, 300 tehenének és 36 lovának, valamint egyházuk 32 tehenének borjaikkal együtt való visszaadására.” (Regeszta szövege) (DL-DF 55840/Hungaricana)

Erzsébet mélyen vallásos asszony lehetett, amiről számos egyházi adomány- és kiváltságlevél tanúskodik. 1477-ben az óbudai Szent Erzsébet-egyházat részesítette adományban. Gyakran emelt szót a vallási intézményeket és közösségeket sújtó tisztviselői visszaélések ellen. Többször is kiállt az óbudai és a Nyulak szigetén élő apácák mellett vámmentességi és bíráskodási ügyekben. 1460-ban Nisai Jánost utasította a kékesi Szent László remetéktől eltulajdonított sződi malom visszaadására. Ezek mellett több szerzetesrendet is támogatott. A karthauziak iránti jóindulatát ismerte el 1463-ban a lövöldei kolostor. 1465-ben egy ferences rendházat építtetett az erdélyi Vajdahunyadon, majd 1473. augusztus 8-án levélben indítványozta a pápánál a nándorfehérvári ferences hős, Kapisztrán János szentté avatását. A passaui ágostonos káptalantól kapott 1477-es levele pedig azt mutatja, hogy hithű életvitelét külföldön is ismerték.

A fáradhatatlan özvegyasszony tevékeny életének részét képezte a férje által elkezdett vajdahunyadi vár átépíttetésének folytatása. Erzsébet idejében emelték a várpalota legnagyobb részét, a hatalmas kaputornyot és az erkélyeket összekötő gótikus folyosót, s ezek kidíszítése is az ő vezetésével zajlott. A fejedelmi épületegyüttest királyi unokáinak szánta, ám törvényes utód híján azt végül Mátyás egyetlen, házasságon kívül született gyermeke, Corvin János örökölte. A fiút hároméves korától Erzsébet neveltette humanista, nemzeti szellemben. Szeretett unokája számára a lehető legfényesebb jövőt akarta biztosítani, ezért végrendeletében minden vagyonát Corvin Jánosra hagyta. A nagyasszony végül 1483–1484 körül hunyt el körülbelül 73–74 évesen, a korszak átlagéletkorát több mint három évtizeddel meghaladva. Édesanyja testét Hunyadi Mátyás király a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában, egy a Hunyadi családnak felszentelt kápolnában helyeztette örök nyugalomra.

Cserna Károly rajza Vajdahunyad váráról (MEK)

Horogszegi Szilágyi Erzsébet legfontosabb érdemei közé a Magyarország első asszonyaként elért eredményei, a fia trónra emelésében (majd azon való megtartásában) játszott áldozatkész politikai tevékenysége, valamint a Hunyadi-kor történeti forráskészletét bővítő oklevelei tartoznak. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy élete mind a középkori nőtörténet, mind a 15. századi magyar történelem kutatása szempontjából nagy jelentőséggel bír.

 

Felhasznált irodalom

Antonio Bonfini: Mátyás király. Tíz könyv a magyar történetből. Fordította Geréb László. Budapest, 1959.

Ányos Lajos: Szilágyi Erzsébet oklevelei I. Levéltári Közlemények 5. (1927) 59–82.

Ányos Lajos: Szilágyi Erzsébet oklevelei II. Levéltári Közlemények 6. (1928) 240–258.

Budai Ferencz: Polgári Lexicon. III. kötet. Pest, 1866.

E. Kovács Péter: A Hunyadi-család. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk.: Rázsó Gyula – V. Molnár László. Budapest, 1990. 29–52.

Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526. Budapest, 2002.

Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király. 1440–1490. Budapest, 1890.

Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440–1526). (A magyar nemzet története. IV. kötet). Budapest, 1896.

Hegedűs István: Analecta recentiora ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Budapest, 1906.

Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet. II. kötet. Budapest, 1936.

Kubinyi András: Hunyadi Mátyás, a személyiség és a király. Aetas 22. (2007) 83–100.

Kubinyi András: Mátyás király. Budapest, 2001.

Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/M/Mátyás.html (letöltve: 2018.05.03. 18:24)

Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. X. kötet. Pest, 1863.

Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig. Az 1458–1459. esztendők krónikájához. Századok 147. (2013) 347–380.

Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. 1473–1504. Budapest, 1894.

Teke Zsuzsa: Szilágyi Erzsébet. In: Nők a magyar történelemben. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1997. 26–45.

Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. II. kötet. Pest, 1852.

Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. V. kötet. Pest, 1856.

Wertner Mór: Családtörténeti adalékok. III. Hunyadi Mátyás király anyjának elhalálozási éve. Erdélyi Múzeum 21. (1904) 33–34.

 

Csifó Tamás

Ezt olvastad?

Habsburg Albert halála és Hunyadi Mátyás trónra kerülése közötti időszak sajátossága, hogy számos ún. több- és sokpecsétes oklevél, levél került