Huszadik századi mozaikok középiskolásoknak

A Magyarország a 20. században című könyv, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelenő Árkádia kiskönyvtár negyedik kötete a történelemtanítás megújítását tűzte ki célul. A szerzők szándéka elsősorban az volt, hogy a hazai tudományt és az oktatási gyakorlatot közelebb hozzák egymáshoz, vagyis a felsőfokú intézmények és a közoktatás között mind a mai napig meglévő viszonylag nagy távolságot csökkentsék. A kutatók ugyanis nem mindig rendelkeznek releváns ismeretekkel a középiskolai oktatás igényeiről, a legújabb tudományos kutatások eredményei pedig csak viszonylag lassan jelennek meg az oktatási gyakorlatban és a tankönyvekben. Ez a rövid írás a korábbiakhoz hasonlóan egyrészt a szóban forgó kötetet vizsgálja meg tartalmilag, másrészt nagy hangsúlyt kíván fektetni arra, hogy röviden ismertesse az öt tanulmányt magában foglaló kötet egyes témáihoz tartozó, gyakorló szaktanárok által készített órai feladatokat, szakmódszertani ötleteket.

Az első tanulmány (Trianon árnyékában – A magyar gazdaság és társadalom strukturális problémái a két világháború között) a trianoni döntés következtében létrejött gazdasági és társadalmi hatásokat, nehézségeket mutatja be röviden, szakszerűen és középiskolások számára közérthető módon. A szerző, Vonyó József megállapítása szerint az 1920-30-as évek gazdasági nehézségei és társadalmi problémái csak részben tekinthetők az első világháborút követő rendezés következményeinek, hiszen az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után a már meglévő, évszázados magyar gazdasági, társadalmi, kulturális sajátosságokban gyökereztek azok a megoldásra váró problémák, melyeket a Bethlen István miniszterelnök nevével fémjelzett egy évtized részben sikeresen enyhített. A Monarchia felbomlása és a birodalom gazdasági egységének megszűnése sok esetben önmagában a trianoni békénél is súlyosabb következményekkel járt – a szerző példaként említi a belső piac eltűnését, a gazdaság örökölt szerkezeti aránytalanságait, vagy éppen a munkaerőpiaci, finanszírozási, mezőgazdasági problémákat.

Különösen jól sikerült rész a hatalmas károkat szenvedett vasúti közlekedés közérthető bemutatása. Tanórán jól használható táblázatos mellékletek segíthetik a szántóterületek megoszlásának bemutatását az egyes művelési ágak szerint vagy éppen a legfontosabb mezőgazdasági termények átlaghozamának alakulását európai viszonylatban. Utóbbi esetében remekül nyomon követhető, hogy a legfontosabb gabonatermő területek (Dél-Bácska, Bánát, Csallóköz) elvesztése jelentős csapás volt a „csonka ország” mezőgazdasági termelésének, s hogy a megmaradt, művelésre alkalmas régiók termésátlaga jelentősen elmaradt olyan, Magyarországnál lényegesen kedvezőtlenebb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országoktól, mint például Ausztrália, Csehszlovákia vagy Svájc. Vonyó hozzáteszi, hogy nagy problémát okozott az ország korábbi, Monarchiából örökölt birtokstruktúrájának  változatlan volta és a nagybirtokrendszer fennmaradása. A szerző a tankönyvekben eddig kevéssé megjelenő jelenségre hívja fel a figyelmet a záró alfejezetben, melyben a változásoktól mereven elzárkózó társadalmi elit gondolkodását mutatja be.

A középiskolai diákok számára nem könnyű téma az első világháború utáni magyar gazdaság megértése, a témakör eddig érettségin is gyakran szerepelt – vélhetően ezen a megjelenő új követelmények sem fognak változtatni. A történelemtanároknak és diákjaiknak elsősorban a téma komplexitása okozhatott nehézséget (hiszen itt évszázados folyamatokat kell áttekinteni), illetve az a tény, hogy a tankönyvek külön fejezetekben tárgyalták a nagy háborút lezáró békéket, a trianoni döntést, annak gazdasági következményeit vagy éppen a Bethlen-féle konszolidációt és a Horthy-korszak gazdaságát és társadalmát.

Dévényi Anna A magyar külpolitika a második világháború kitörésétől az ország német megszállásáig című írása a könyv második nagy fejezete. A szerző ebben a két világháború közötti revíziós politikából kiindulva mutatja be Teleki Pál fegyveres semlegességi politikájának lehetőségeitől kezdve Bárdossy László kormányának lépésein keresztül egészen Kállay Miklós politikájának kudarcáig a folyamatokat. A szöveg ezúttal is diákbarátnak mondható, hiszen kerüli a felesleges kitérőket, ugyanakkor számos érdekességet és a három miniszterelnökkel kapcsolatos apró történetet vagy idézetet vonultat fel, melyek nem csupán megragadhatják egy középiskolás figyelmét, de remekül mutatják be a korszak gondolkodásmódját.

A tanulmány a külpolitika mozgásterének bemutatásakor kitér a magyar katonai vezetés önálló politizálási kísérleteire éppúgy (pl. Miként akart Werth Henrik nyomást gyakorolni az államfőkre?), mint a hazai szélsőjobboldal követeléseire, melyek bel- és külpolitikai értelemben is lépéskényszerbe hozták Horthy Miklós kormányzót és megbízott miniszterelnökeit. Ahogy a történész tanulmánya végén megállapítja a három kormányfőről: „(…) mindhárman egyetértettek abban, hogy Magyarországnak el kell kerülnie a szélsőjobboldali rendszerváltást, illetve a német megszállást. Ennek biztosítékát mindhárman saját személyükben és a kormányzóban látták. Mindhárman úgy vélték, utánuk csak rosszabb jöhet, ezért vállalniuk kell a gyakran reménytelennek vagy kockázatosnak tűnő lépéseket, és viselniük kell a felelősséget is. A külpolitika valóban egyre jobban beszűkülő mozgásterében a magyar miniszterelnökök a náci Németország és a nyugati szövetséges hatalmak, Anglia és az Egyesült Államok között igyekeztek – gúzsba kötve – lavírozni annak érdekében, hogy elkerüljék mind a német, mind a szovjet megszállást. Egyik sem sikerült.”

Az Árkádia oldalán remek forrásszemelvényeket találhatunk a témához kapcsolódóan (pl. hiánypótlók lehetnek Szegedy-Maszák Aladár visszaemlékezésének részletei), melyeket akár a tanítás, akár a különféle dolgozatok, esszéfeladatok összeállításánál hasznos segítséget nyújthatnak a történelmet tanító kollégáknak. A honlapon ezen kívül találunk egy hat tanórára tervezett, kész modultervet is, melynek legizgalmasabb feladata kétségkívül Teleki, Bárdossy, Kállay és Horthy jellemtérképének elkészítése. Utóbbihoz remek segédletet találunk, mely kiváló módszertani innovációs ötlet és más témák tanításához is sorvezetőként szolgálhat.

Gyarmati György A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945–1956) című írását leginkább tanároknak és a korszak iránt érdeklődőknek tudnám ajánlani, hiszen a szöveg elsősorban arra tesz kísérletet, hogy a legújabb kutatási eredmények fényében árnyalja a korszakról eddig kialakított történelmi narratívát.

A szerző a Rákosi-korszak kezdetét az „ideiglenesség időszakától” számítja, s ilyen módon a totális diktatúra „nyitányát” nem 1947-ben, hanem 1945-ben (vagy akár már 1944 decemberében) látja. A Rákosi-korszak kisebb alkorszakokra bontása, a hírhedtté vált kékcédulás választások mellett a mintegy félmillió, szavazati jogától megfosztott állampolgár tényének hangsúlyozása, az 1953 után bekövetkező hazai belpolitikai fordulat okainak elemzése, a Szabad Nép nevű pártlap működési mechanizmusának bemutatása vagy akár a totalitárius korszak állampolgárok által elszenvedett veszteségeinek újragondolási kísérlete hasznos segítséget nyújthat minden óráira készülő pedagógusnak. A diákok számára talán az 1956-os forradalomról és szabadságharc hatásairól és nemzetközi elhelyezéséről szóló rövid alfejezet lehet érdekes és hasznos – akár órán közösen feldolgozva, akár házi feladatként kiadva számukra.

A fejezethez tartozó modulterv a Rákosi-korszak árnyalt, többféle nézőpontú vizsgálatát, a belső rendszercezúrák sajátosságainak feltárását és az új, a tankönyvekben kevésbé érintett témák bemutatását tűzte ki célul. A tanári ötlettár egyrészt segít feldolgozni Gyarmati szaktörténészi írását, másrészt korabeli forrásokhoz fogalmaz meg kérdéseket, melyek segíthetnek a korszakban való alaposabb elmélyülésben. A kútfőket elsősorban szöveges források jelentik – egyetlen képi forrással (Bán Béla Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági Gyár sztahanovistája [1950] c. alkotása). A tanulmány feldolgozása ötletes és hasznos segítség lehet minden szakos pedagógusnak, de mindenképpen érdemes még különféle forrástípusokkal kiegészíteni azt – akár korabeli képanyagról, akár filmhíradó- vagy dokumentumfilm-részletekről legyen szó.

Ö. Kovács József A paraszti társadalom sorsfordulói Magyarországon 1945 után című írása a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Árkádia folyóirat együttműködése keretében készült. Ebben a tanulmányban a szerző az 1945 utáni kollektivizálást mutatja be, de kitér arra is, hogy a forradalom után, 1958-ban vett új lendületet a „mezőgazdaság szocialista átszervezése”, „szövetkezetesítése”. A szerző szerint a leninista-sztálinista modellt követő hazai „projekt” noha számait, mértékét tekintve grandiózusnak mondható, mégsem beszélhetünk valódi agrárreformról. A súlyos történelmi örökségből fakadó földkérdés megoldása az elejétől kezdve politikai kérdés volt a kommunisták számára, s sokkal inkább a hatalom megragadásának eszköze volt a „földosztás”, s vélt vagy valós ellenfeleiknek megtörésére használták a birtokújraelosztást.

Ö. Kovács rámutat arra is, hogy a korszak oktatási gyakorlatában meglévő politikatörténeti megközelítés miatt a lakosság nagyobb részét kitevő parasztság eme sorsfordító két évtizede a maga komplexitásában nem jelent meg eddig kellő súllyal. Fontosnak tartja a szöveges (és adott esetben audiovizuális) forrásokon keresztül megismertetni a paraszti társadalom szövetkezetekbe kényszerítésének történetét, amely 1958 után sem mellőzte a megfélemlítést és az erőszakot a hatalom részéről.

A történész írásához ezúttal is remek forrásgyűjteményt találnak az érdeklődők, melyek lehetőséget adnak a téma mikrotörténeti megközelítésére. A Szabad Föld főszerkesztőjének az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályára küldött jelentésében például ízelítőt kaphatunk a  hatvanas évek parasztságának szenvedéseiről: „A Rákóczi tsz zárszámadó közgyűlését tartotta, ahova betértek a rendőrjárőrök is. A tagok szívesen fogadták őket, de később a rendőrjárőrök leitták magukat és gumibottal ütöttek tagokat. Egyik embert véresre verték, míg másikat kékre-zöldre, s többeket megpofoztak.” Vagy: „Férjemet a népnevelők éjszaka fegyverrel kényszerítették a belépési nyilatkozat aláírására. Én megijedtem, és kiszöktem a házból.” A témához készített tanítási segédletben Dévényi Anna olyan modultervet ad közre, melyben lehetősége van a tanárnak tematikus hosszmetszeti ív megrajzolására. Ez alkalmas arra, hogy a diákokkal jobban megértethessük a paraszti társadalom 20. századi történetét, mely a kronologikus haladás miatt az eddigi tankönyvekben széttöredezetten jelent meg, négy-öt különböző leckében elszórtan.

Slachta Krisztina Társadalmi átalakulás a Kádár-korszakban (1956–1989) című tanulmánya zárja a kötetet. Ebben a középiskolai történelemtanításban kiemelt helyen szereplő Kádár-korszak tanításának alapvető dilemmájára hívja fel a figyelmet a szerző: „A Kádár-korszak emlékezete (…) kétpólusú: az egyik a negatívumokat emeli ki, a megtorlást, a szellemi élet elnyomását, az ügynököket, az ideológiát, a mindennapi propagandát, a kötelező felvonulásokat. A másik megítélés a biztonságra, a tervezhetőségre helyezi a hangsúlyt: lassan, de biztosan lehetett gyarapodni, volt munka, a „komfortos kalodában” otthonosan berendezkedhetett az egyén.”

Gyakorló történelemtanárként az órákra való készülés során tapasztaltam, hogy meglehetősen bőséges és változatos forrásanyag áll rendelkezésre az 1956-tól a rendszerváltozásig terjedő időszakot illetően, legyen szó akár interneten elérhető online forrásról vagy éppen a családi emlékezetről. A ma felnövő fiatalokban – ahogy gyakran szüleikben is – egy idealizált kép él a hetvenes-nyolcvanas évekről: a Trabantok, majálisok és Táncdalfesztiválok világáról. Sok esetben a kilencvenes években készült játékfilmek is ezt erősítik (pl. a Csinibaba, a Zimmer Feri vagy épp a Moszkva tér). Ennek ellenére fontos mindezt szembeállítani azoknak a sorsával, akik a rendszer vesztesei voltak: a forradalom utáni áldozatoktól kezdve a „puha diktatúra” névtelen áldozatain át az élhető, de a nyugati országokhoz képest meglehetősen alacsony életszínvonalon tengődők millióival. Slachta a társadalmi egyenlőtlenségeken, a lakásviszonyokon, a különféle társadalmi devianciákon és a szocialista társadalom egyéb visszásságain keresztül mutatja be a Kádár-rendszer árnyoldalait.

Ezt a fejezetet is forrásgyűjtemény és modulterv egészíti ki. Előbbiben a szöveges források mellett jól használható táblázatok, diagramok, fényképek és korabeli viccek találhatók, utóbbiban pedig olyan, a tanulói aktivitást előtérbe helyező forrásgyűjtemények és feladatsorok találhatók, melyek jelentős mértékben elősegíthetik egy végzős osztály eredményes érettségi felkészülését. Nagyon ötletes az értelmiség helyzetének jellemzőit feltáró utolsó feladat, melynek megoldása után a tanulók remek otthoni beszélgetéseket folytathatnak, s a korszak egyik tematikus résztémáján keresztül ismerhetik meg a Kádár-rendszer ellentmondásosságát.

Noha a tanulmányok nem egységesek abból a szempontból, hogy melyik az, amelyik egy átlagos középiskolás diák számára is befogadható, ennek ellenére az egész kötet és a hozzá kapcsolódó online tartalmak valódi kincsesbányát jelenthetnek az önmagukat fejleszteni akaró, a korszakban jobban elmélyedni kívánó pedagógusok számára.

Maróti Zsolt Viktor

Ezt olvastad?

Sah mat generációkon át – Kádár János és Grósz Károly küzdelme

A világ és a magyar történelem konstans – sokszor figyelemreméltó - fenoménja a hatalomváltások időszaka, legyen szó akár monarchikus, akár

X