I. világháborús emléknap – Tudományos konferencia – Beszámoló

2015. január 23-án első világháborús tematikájú konferenciának adott helyt az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. A szervezést a Belvedere Meridionale vállalta fel, együttműködésben az Emlékpark munkatársaival. A cím beszédes, mert több dolgot is kifejez a házigazdák részéről, akik nyitni kívánnak a magyar történelem más korszakai felé, és ezt annak fényében is szeretnék megtenni, hogy az első világégésnek máig érezhető hatásai vannak.

Az emléknap nem csak visszaemlékezést jelent, hanem lehetőség szerint okulást is a múlt eseményeiből. Kiss Róbert Károly, az ÓNTE általános helyettese köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a bölcsészettudományok művelői milyen fontos szerepet töltenek be a társadalomban és a nemzeti tudat ápolásában elhivatottságukkal, magas színvonalú szakmai hozzáállásukkal a sokszor nehéz körülmények közepette is. A szervezők nevében Kiss Gábor Ferenc emelte ki, hogy rendkívül fontos a megemlékezés nem csak a történészszakma keretei között, hanem egyéni és társadalmi szinten is. A nemzeti emlékezet kollektív és individuális szintjén egyaránt megjelenítendő, és tanúságaival együtt megőrizendő eseménysor indult meg 1914-ben. A konferencia kényelmes és aktív figyelmet biztosító helyszínen, technikailag jól felszerelt közegben zajlott, ez lehetővé tette a népes hallgatóság számára az elhangzottak minél alaposabb megértését.

Forrás: Panoramio.com

 A konferenciát a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatójának, Pollmann Ferencnek az előadása nyitotta. Érzékletesen világított rá a korabeli stratégiai gondolkodás problémáira és a háborút közvetlenül megelőző dilemmákra. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kettős és a hármas szövetség (amely nem kibővített változata az előbbinek) egy olyan geopolitikai helyzetbe hozta az Osztrák-Magyar Monarchiát, amelyben nem dönthetett teljesen önállóan, ráadásul az OMM nem készült fel egy eljövendő háborúra. Ebben a helyzetben rendkívül fontos, hogy preventív vagy preemptív háborút kívánunk-e vívni, és hogy ezt a konfliktusban résztvevő további felek miként értékelik. Koszta István arra mutatott rá, hogy a Német Császárság a háborút megelőző években a Balkánon gyakorlatilag átnyúlt szövetségese, az OMM feje fölött, és ennek messzemenő következményei lettek a háború alatt és után.

Kiss Gábor Ferenc előadásában a szövetségi rendszerek és az azokat alkotó nagyhatalmak közti erőviszonyokat vázolta fel. Ennek során a gazdasági, földrajzi, diplomáciai, demográfiai és kulturális tényezőket vizsgálta, majd kitért a szembenálló hatalmak katonai erőviszonyaira. Ezek alapján elmondhatjuk – fejtegette –, hogy a háború első esztendejének végére kialakult helyzet, vagyis a háború elhúzódása az antant számára sokkal kedvezőbb végkifejletet jelentett, mint a lényegesen kisebb tartalékokkal rendelkező központi hatalmak számára. A felderítés jelentősége, és annak technikai és gyakorlati változásai az első világháború idején volt a témája Horváth Csaba előadásának, amit a szerző betegsége miatt Kiss Gábor Ferenc olvasott fel és ismertetett. Az előadás a haditervek bemutatásával vezette fel a témát, majd esetpéldákon keresztül szemléltette a háború mozgó- és álló szakaszának felderítési lehetőségeit.

Forrás: Belvedere Meridionale

Pintér Tamás aprólékos pontossággal érzékeltette a háborút közvetlenül megelőző diplomáciai alkudozásokat, és az Olaszország kegyeiért való versenyfutást a szembenálló erők között. Mindehhez a diplomácia otthoni tevékenységét és a hátország hangulatváltozásának befolyásolására irányuló erőfeszítéseit is bemutatta. Az olasz hadba lépésre adott korabeli reakciókat a szemtanúk visszaemlékezései alapján ismerhettük meg. Pintér Tamás kutatótársa, Stencinger Norbert a terepbejárások tapasztalatait felhasználva mutatta be az isonzói csaták véres valóságát és a hadászati elképzelések hatásfokát.

Stencinger Norbert kiemelte, hogy utólag jó döntésnek minősült az az elsőre meglepőnek tűnő gondolat, hogy a védelmi állásokat, és az aktív védekezést az ország határain belül, és nem a határain kell megvalósítani az Olaszország és az OMM között húzódó határon. Végezetül Nagy Tamás az Osztrák-Magyar Monarchia vasúthálózatát és annak a katonai vonatkozásait mutatta be. Aprólékosan és precízen felépített előadásában kitért arra, hogy az OMM a kor vasúthálózatát tekintve a világ tíz legfejlettebb állama közé tartozott. Mindebből pedig nagyon beszédes következtetések vonhatóak le a hadigazdaságra, a mozgósításra és a hadipotenciálra vonatkozóan. Ugyanakkor a dualista állam messzemenően ki is használta ezt a fejlett infrastruktúrát, a mozgósítás, a többfrontos háború, a hadszínterek közötti átcsoportosítások nem valósulhattak volna meg a vasút nélkül. A rendezvény kiváló előkészítését jelzi, hogy a konferencia napján a szép számmal összegyűlt hallgatóság kézbe is vehette az előadók által írt tanulmánykötetet, melyből a résztvevők mind tiszteletpéldányt kaptak.

Ezt olvastad?

A Magyar Népköztársaság 1918 decemberében létrehozta a Ruszka Krajna nevű autonóm területet, ami Kárpátalja ruszinok lakta részét ölelte fel. Ezt