Idegen hadakban: tisztelgés a külföldre sodródott magyar katonák emlékének. Egy rendhagyó konferencia margójára

A 18. század háborúit három magyar katonanemzedék harcolta végig idegen hadakban” – írta 1984-ben Zachar József hadtörténész, az Eszterházy Károly Egyetem egykori oktatója Idegen hadakban című könyve ajánlójában. E vitézek közül sokan méltatlanul kikerültek a magyarországi hadtörténelem látóköréből, pedig emléküket, tetteiket, erényeiket választott hazájuk ma is számon tartja. Egykori kiváló tanára és a külföldön elhunyt magyar katonák előtt tisztelgett egy ilyen témájú tudományos konferencia meghirdetésével az egri egyetem. A konferencia tematikája a témakörök széles skáláját foglalta magába, hiszen magyar katonák szinte a világ minden táján teljesítettek szolgálatot. Az időkör a 18. századtól egészen napjainkig terjedt, a katonákon és háborúkon kívül pedig még a hadifogság kérdéséről is bőségesen esett szó.

A Covid-19 járvány miatt rendhagyó módon, teljesen online formában került sor a konferenciára. A résztvevők eredetileg 2020. november 27–28-án, pénteken és szombaton az egri Líceum épületében személyesen oszthatták volna meg egymással kutatási eredményeiket, de mivel a járványhelyzet sajnos ezt nem tette lehetővé, így a Zoom alkalmazáson keresztül zajlott a kétnapos szakmai fórum.

A konferenciát Pap József intézetigazgató főiskolai tanár (EKE) nyitotta meg, majd a keynote-előadás következett. Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa „Magyarok a Jugoszláv Néphadseregben, 1945–1990” címmel igen alapos előadást tartott, melyben képet kaphattunk a jugoszláv néphadsereg működéséről és a magyar katonák helyzetéről, illetve, mivel ő maga is szolgált a néphadseregben, személyes tapasztalatait is megosztotta a konferencia résztvevőivel.

Molnár Tibor főlevéltáros, a konferencia keynote-speakere

Rövid technikai szünet után Pollmann Ferenc (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) megnyitotta az első szekciót, amelynek témája a hadifogság volt. A 18. század végétől a második világháborúig terjedő időkeretet lefedő előadások sorát Nagy-L István, a pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum igazgatója nyitotta. Magyar tábornokok francia hadifogságban, 1792–1815 című előadásában a Habsburg Monarchia tábornoki karának magyar tagjaival foglalkozó, több éve folyó kutatásának eredményeiből emelt ki néhány fontosabb részletet. A hadifogságot egy másik szemszögből, és másik korszakot vizsgálva világította meg Somogyi László, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa, aki „Táborok népe – külföldi civilek magyarországi internálótáborokban az első világháború alatt” címmel megtartott előadásában a Magyarországon, például Vác, vagy Tápiósüly internálótáborait megjárt külföldi, az Osztrák-Magyar Monarchiával hadiállapotban lévő országok állampolgárainak helyzetébe engedett betekintést. Emellett képet kaptunk e táborok típusairól, belső működéséről is. A szekciót Tolnai Gyula, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tárlatvezetője zárta, „Két sors, egy cél. Két magyar hadifogoly hazajutásának körülményei” című előadásával. Az előadó a második világháború időszakába léptette át a szekciót, és ismertette a – sváb származása miatt – a Wehrmachtba besorozott Kindler Ferenc, és a Magyar Királyi Honvédségbe behívott Biczó József csehszlovákiai hadifogságban összefonódó sorsát.

„Csoportkép” a pénteki első szekcióból

Az ebédszünet után a „19. századi történetek” című szekcióval folytatódott a konferencia. Pontosan délután 2 órakor a délután első levezető elnöke, Hermann Róbert (Veritas Történetkutató Intézet; Károli Gáspár Református Egyetem) megnyitotta a négy, meglehetősen szerteágazó témájú előadást felvonultató szekciót. Az első két prezentáció egy-egy közismert katonatiszt életéből jelenített meg fontos momentumokat. Csorba György turkológus, az Országgyűlési Könyvtár történésze a ’48-as honvédtábornok, Kmety György török hadseregben töltött éveiről beszélt Kmety György az Oszmán Birodalom szolgálatában című előadásában, három fő eseményre: az 1850-es aleppói zavargásokra, a krími háborúra, és a libanoni drúz-maronita konfliktusra fókuszálva. A másik neves személy Bem József volt, akinek tevékenységéről sokat tudunk, Kovács Balázs, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárának munkatársa ezúttal a tábornok Bécsben töltött időszakáról beszélt részletesebben „Józef Bem, a bécsi forradalom hőse” című előadásában.

Ezután Dél-Afrikába, a búr háború időszakába kalauzolta a hallgatóságot Szabó-Zsoldos Gábor (Nyíregyházi Egyetem) előadása, amelynek címe Bantuk, búrok, britek és Afrika déli része a búr háború egyik magyar résztvevőjének szemszögéből volt. Péchy Tibor 1900 januárja és szeptembere között harcolt a búrok oldalán, az ő kézirataiból nyerhettünk betekintést a háborúba és megtudhattuk, milyennek látta az idegen kultúrákat ez a magyar önkéntes. A szekció záró előadását Szabó Levente, a Szegedi Tudományegyetem PhD-hallgatója tartotta A napóleoni hadseregek huszárkultúrája címmel. Az előadó – akinek a huszárság nem a közvetlen kutatási területe, sokkal inkább személyes rajongásának tárgya – a különböző huszárkultúrákat vetette össze a magyar huszársággal szabálykönyvek és naplók elemzése alapján.

„Csoportkép” a pénteki második szekcióból

A nap utolsó etapja a „Hidegháború és ami utána jött” címet kapta és 1956-tól egészen napjainkig vonultatott fel érdekes, széleskörű kutatásokra épülő eredményeket. A Rainer M. János, az Eszterházy Károly Egyetem professzora által vezetett szekciót Máté Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem PhD-hallgatója és a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumának történelemtanára nyitotta. Előadásának címe Az 1956–1957-es Könyörület Hadművelet (Operation Mercy) magyar résztvevői az amerikai hadseregben volt, ennek megfelelően az 1956-os emigráns diaszpóra történetéhez szolgáltatott izgalmas adalékokat alapos, amerikai levéltárakban gyűjtött primer forrásokra támaszkodó kutatásából merítve. A második előadást Vendriczki Róbert, a Károli Gáspár Református Egyetem PhD-hallgatója tartotta, Magyarok a vietnami nemzetközi misszióban címmel. A hiánypótló kutatás amellett, hogy a hidegháború egy keveset vizsgált szeletét járta körül, még az egri felsőoktatás történetéhez kapcsolódó újdonságokkal is szolgált.

A szekciót – és egyben a konferencia első napját is – Ádám Barnabás ezredes, a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem PhD-hallgatója zárta, „A NATO haderők magyar alapítású, vagy magyar mintára szervezett huszár alakulatai a XXI. században” című előadásával. Az előadó – maga is hivatásos katona lévén – a kutatási eredményeinek ismertetése mellett első kézből származó információkkal is szolgált a ma is működő külföldi huszárezredek működéséről, és néhány személyes anekdotát is megosztott, amivel némi derültséget csempészett a tanácskozásba, kissé felfrissítve a nap végére talán kissé megfáradt, kitartó résztvevőket.

„Csoportkép” a pénteki napot lezáró szekcióból

Az egész első napot jellemezte a pontosság, az időkeretek és a programban meghatározott kezdő időpontok precíz betartása. Az előadások érdekesek, tematikájukban szerteágazók, a kutatások, amelyekre épültek, pedig alaposak és jól dokumentáltak voltak. Mindhárom levezető elnök biztos kézzel irányította szekcióját, ami hozzájárult ahhoz is, hogy kis híján pontosan a programterv szerint sikerült zárni a napot.

A konferencia második napját a Magyarok „túl az Óperencián” című szekció nyitotta, Bartók Béla, az Eszterházy Károly Egyetem egyetemi docensének, egyben a konferencia egyik szervezőjének vezényletével. A szekció címe az egzotikus tájakat is megjárt magyar katonákra utal. Ennek megfelelően az előadások a mexikói önkéntesek és a francia idegenlégiósok világába kalauzolták el a konferencia résztvevőit. A sort Bobay István Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem PhD-hallgatója nyitotta A mexikói osztrák önkéntes sereg magyar honos katonáinak biográfiai adattára a legújabb kutatási eredmények tükrében című előadásával. Az elsősorban ausztriai és mexikói hadilevéltárakban végzett kutatásokra épülő, hiánypótló munka célja a mexikói önkéntes magyarok teljes névsorának feltárása és életrajzaik prozopográfiai elemzése. Az előadásból megismerhettük a kutatás forrásait és néhány izgalmasabb részletét is. Ezt a szélesebb spektrumú kutatást egy szűkebb, helytörténeti fókuszú előadás követte. Maradva a mexikói önkénteseknél, Végső István, a Clio Intézet történésze a hadtest kiskunhalasi tagjairól beszélt Kaktuszerdők” és „fekete nők” – kiskunhalasi katonák a Mexikói Önkéntes Hadtestben című előadásában, néhány, a kiskunhalasi visszaemlékezőktől származó humoros idézettel is színesítve előadását.

„Csoportkép” a szombat reggeli szekcióból

Ezt követően a francia idegenlégió témájára tért rá a tanácskozás. Nóvé Béla történész, dokumentarista, a téma ismert szakértője 2011 és 2016 között végzett kutatásainak tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel, személyes adalékokkal is gazdagítva a helyenként egészen megható részleteket is tartalmazó előadást. Interjúinak alanyai közül többen sajnos az elmúlt években elhunytak, így kutatómunkája – ahogy előadásában fogalmazott – talán „az utolsó pillanatban” örökítette meg egy légiós-generáció emlékeit. A szekciót Bene Krisztián, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense zárta A Francia Idegenlégió magyar tagjai az 1940-es franciaországi hadjáratban című előadásával. A kiterjedt, francia és magyar levéltári forrásokra alapozó kutatás rengeteg új adalékkal szolgál a hazai hadtörténetírás számára, hiszen az előadó több mint 1500 magyar idegenlégióst azonosított, jelentősen pontosítva a szakirodalomban lévő korábbi ellentmondásos adatokat.

A szekció végén kialakult beszélgetést követően az utolsó előadó helyet cserélt a levezető elnökkel: Bene Krisztián megnyitotta az utolsó, „Magyar életpályák, 20. század” című szakaszt, Bartók Béla pedig megtartotta annak első előadását. A Madrid határán – Az egri Láng Sándor útja a spanyol polgárháborúig című előadásból egy jómódú egri polgárcsalád sarjának történetét ismerhettük meg. Láng (Webermann) Sándor 23 évesen, csatában elesve, „osztályidegenként” vált az internacionalizmus hősévé. A következő előadás is egy életrajzot mutatott be. Rakita Eszter, az Eszterházy Károly Egyetem munkatársa – a konferencia egyik szervezője, és e sorok szerzője – egy amerikai magyar bevándorló, Victor Gondos Jr. rövidre sikeredett katonai pályáját ismertette „Egy derékba tört katonai karrier az Egyesült Államokban: Victor Gondos Jr. százados életpályája” című előadásában. A váratlan betegség miatt leszerelt, majd később neves hadtörténésszé vált Gondos százados példája – ahogy Bartók Béla hozzászólásában meg is fogalmazta – jól illusztrálja, hogy hazánk fiai nem feltétlenül csak karddal, hanem akár tollal is szolgálhatták választott hazájukat, ha a sors úgy hozta. A harmadik előadásban már nem egy, hanem több mint nyolcszáz életrajz készülésébe nyertünk betekintést. Ambrus László, az EKE tudományos segédmunkatársa, a konferencia főszervezője doktori disszertációjának egyik alapkövéről, az első világháborús amerikai hadseregben szolgált, New York államban élt magyar katonákról szóló adatbázisáról osztott meg információkat Néhány magyar sors az Amerikai Expedíciós Haderő New York államból kiegészített ezredeiben című előadásában. Ahogy azt a cím is mutatja, az előadó néhány érdekesebb életpályát is ismertetett az adatbázisban szereplő amerikai-magyar katonák közül. A szekciót – és egyben a konferenciát – Mati Márton, a Károli Gáspár Református Egyetem PhD-hallgatójának előadása zárta. Hadifogság a Távol-Keleten: Az első világháborús távol-keleti hadifogság bemutatása Vándor Ferenc naplófeljegyzéseivel című előadása kissé kilógott a szekcióból – eredetileg az első napon hangzott volna el – de szervezési problémák miatt végül szombaton hangzott el. Az előadás szibériai hadifogoly-táborokat mutatott be Vándor Ferenc 1917-ben kezdődött fogságát megörökítő Hadifogoly voltam Szibériában című naplója alapján. Ezekben a táborokban akár 15 ezer magyar hadifogoly is raboskodhatott.

A szekció végén még elhangzott néhány kérdés, és egy rövidebb beszélgetés is kialakult, majd a konferencia lezárása következett. A második napon is rendkívül érdekes és alapos kutatásokból kaptunk ízelítőt, értékes ismeretekkel gazdagodtunk az idegen hadakba került magyarok történetéből. A fegyelem ezen a napon egy kissé már lazult, a program több, mint egy órával tovább tartott a tervezettnél, ám ez senkinek nem volt ellenére, hiszen ennek fő oka a beszélgetések elhúzódása volt.

„Csoportkép” a konferencia záró szekciójából

A konferencia több szempontból is hasznosnak bizonyult. Egyrészt szakmai szempontból, hiszen – ahogy a záró beszélgetésben több résztvevő részéről is elhangzott – nagyon régóta nem került sor olyan országos hadtörténeti konferenciára, ami kifejezetten az idegen országok hadseregeibe került magyarok történetének tárgyalását tűzte volna ki célul. Mint kiderült, egy ilyen szakmai fórumra már régóta vártak a témát különböző szempontokból tanulmányozó kutatók. Másrészt technikai szempontból volt hasznos a konferencia. Bebizonyította, hogy a személyes jelenlét nélkül is lehetséges tartalmas szakmai párbeszédet folytatni. Új ismeretségek születtek, a hasonló témával foglalkozó, vagy hasonló módszerekkel dolgozó kollégák betekintést nyerhettek egymás munkájába, a szekciókat követő (többek között Bartók Béla fáradhatatlan közreműködésének köszönhetően) élénk eszmecserék pedig remélhetőleg gyümölcsözőnek bizonyulnak majd mindenki számára. Ugyan a konferencia az online megrendezés ellenére is nagyon sikeresnek bizonyult, mégis reméljük, a folytatás már személyes részvétel mellett valósulhat meg. A szervezők minden előadónak és levezető elnöknek ezúton is köszönik a munkát és az aktív részvételt, az időnként szép számmal becsatlakozott hallgatóságnak pedig a kitartó érdeklődést.

A konferenciát kísérő tanulmánykötet 2021 első felében várható, remélhetőleg tovább gördítve a megindult szakmai együttműködéseket.

Rakita Eszter

Ezt olvastad?

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetével általános iskolában minden magyar diák megismerkedik. Megtanultuk a március 15-ei eseményeket, valamint az augusztus